2007-09-11

Egy újabb egyszerű tészta

Már sok tésztára mondtam, hogy ez a kedvencem, nem tehetek róla, ez is az. És végre engedékeny vagyok, íme egy szósz, amiben van tejszín, bár mint korábban írtam, nem egy-két-három deci, hanem 2 evőkanál, hogy kicsit selymesebb legyen a tésztát bevonó massza. (a férjem szerint teljesen felesleges bele). Egyszerű hozzávalókból áll, majdnem olyan, mint egy jó hagymás szalonnás rántotta. Igazából a tagliatelle nem nagyon illik hozzá (szerintem), de csak ez volt éppen itthon. Rövid, nem bordázott tésztával szoktam főzni: garganelli, penne lisce (a rigate ellentéte, azaz, nem bordázott, hanem sima), de esetleg egy rigatoni romani is megteszi. Farfalle semmiképp!
Ugyanezt a szószt sok tejszínnel (hurrá!) hagymatortára szoktam rakni. Azt is érdemes kipróbálni.

Hozzávalók 2 főre: 25 dkg tészta, 2 fej lilahagyma, 15 dkg húsos szalonna, fekete olivabogyó, 2 evőkanál tejszín (nem főző!), só, bors, olivaolaj

1. A lilahagymát felcsíkozom, és egy kis olivaolajon ressre pirítom
2. a szalonnát apró kockákra vágom, zsírjára sütöm, belekeverem a hagymát a kimagozott fekete olivabogyót, sózom, borsozom
3. Kifőzöm a tésztát, ha kész leszűröm, majd 2 kanál főzővízzel és a tejszínnel elkeverem, rászedem a hagymás szalonnás öntetet. Pecorinóval tálalom.

6 megjegyzés:

lizi írta...

Szia,

az jutott eszembe, feltéve, hogy írásba lehet foglalni azt, hogy milyen típusú szószok milyen típusú tésztához illenek. Vagy ezt úgy olaszosan érezni kell...? :) Már olvastam tőled is, hogy nem mindegy, mert a szósz másképp lesz hangsúlyos, de mégis mi a döntő, nagyon érdekelne?
Továbbá nagyon örülnék tészta alaprecepteknek, hogyan készíted, mert gyanítom pl. a farfalle-t is saját kezűleg gyártod (tudom a tagliatelle már felelhető a receptek között :)), ugyanis nagymamámtól szülinapomra megkaptam a rég áhított tésztagépet ;)

Aliz

dolcevita írta...

Aliz!

A tészta szósz kérdést azt hiszem érezni kell. Mivel nem vagyok született olasz, hosszú évek tapasztalatával pótlom mindazt, amit tészta téren ők az aanyatejjel szívnak magukba. Ehhez az kell, hogy rengeteg-rengeteg tésztát egyen és lásson az ember olaszországban, aztán egy idő után jön magától. Azt nem merném azért kijelenteni, hogy én tudom, mihez mit kell enni. Kezdem érteni, de nem mernék belevágni egy olyan írásba, ahol ezt taglalnám. Meg aztán ez egy olyan bonyolult rendszer (tartományról tartományra változva, hogy ember legyen a talpán aki erről összességében nyilatkozni mer).
(A farfallét derelyevágóval felvágom, majd összecsippentem a közepét).
Vannak "rusztikusabb" szószok (hagyma, szalonna stb) ezekhez rusztikusabb tészta is illik, nem olyan kifinomult mint a farfalle pl. Itt azért írtam, hogy ne rigate legyen a tészta, mert az túl vastag lenne így a szószhoz. A tagliatelle vastagság meg túl vékony és az alakja sem illik hozzá.
A témához egy kedvenc idézetem
"Az Enciclopedia Italiana leszögezi – és senki sem tagadja: "tény, hogy azonos gyár azonos tésztamasszájának más-más alakban más-más az íze." Bízzuk okosabb elmékre a jelenség magyarázatát; egyszer talán egy vegyész kiderít valami bölcs dolgot "a puhított tésztafélék zsírtartalmú mártások felületileg abszorbeáló képességéről"...." (Lénárd Sándor: A római konyha)

Eszter/Tintaleves írta...

Hagyma és tagliatelle! Két kedvencem! Hurrá!

Névtelen írta...

Kedves dolcevita!

A párom jelezte, hogy megéhezett miközben én éppen a te csodálatos receptjeidet olvasgattam...
Tegliateele alle cipolle...
Villámgyors és isteni finom... A recept elolvasása és a tányér elmosogatása között kb. 20 perc telt el.
Köszönöm szépen!

Névtelen írta...

Csak a vegyész kukacoskodás kedvéért, felületi adszorpció :)
Egyébként jól hangzik a recept :)
Évy :)

Dolce Vita írta...

nem értem nem tapad rá? : )) erre gondolok

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin