Hétvége Dalmáciában

Éjjel egykor érkeztünk meg Tribunj kikötőjének parkolójába, ahol rögtön kedves magyar szavak fogadtak. „K…va, k…va, k…va” kiabálta barátnője arcába 15 centiről egy jól kigyúrt honfitársunk, miközben a hölgy ölében megbúvó télikabátba öltöztetett yorki éles ugatással és morgással próbálta védeni a gazdit a verbális erőszaktól. Jaj, de szép is ez, pont erre vágyom mikor külföldre utazom. Életemben egyszer voltam eddig főszezonban Horvátországban. Nem tudom, ki hogy van vele, engem rettentően idegesített, hogy mindenhol magyarok voltak. Itthon nem zavarnak, csak valahogy a nyaralás alkalmával sokmindenkiből előbújik a tuskó, bunkó és faragatlan állat. Végre valami, amiben nem maradunk le az angol, német, olasz turistáktól.

Ezért is szeretek a hazánkban nem túl ismert helyekre utazni, Olaszország eldugottabb vidékeire, hogy a magyarajkúakkal való találkozás lehetőségét erősen csökkentsem. Persze futottam már bele a siénai dóm múzeumában Duccio csodálatos táblaképét videózó tréninges, sportcipős magyar családba, akik sem olaszul, sem angolul nem beszéltek, de még a piktogramokat sem ismerték.
Ha Horvátország, akkor legyen erősen elő vagy utószezon, így a többi, különböző nációjú turistát is lespórolhatjuk. Éttermekből garantáltan csak a jók, az egész évben nyitvatartók üzemelnek, az ódon kisvárosok sikátoros utcáin el lehet férni. Lehet normálisan fényképezni, sorolhatnám még az előnyöket. Fürdeni persze nem lehet, az idő meg ugye kiszámíthatatlan. Mi most majdnem jót fogtunk ki, csak a bora volt erős.
Jókat ettünk, ittunk, kirándultunk, voltunk Tribunjban, Trogirban, Murter szigeten és Zadarban. A horvát gasztronómia nekem enyhe csalódás, valahogy hiányolom a saját ételeket, sok az olasz hatás, de a választék még nem, az árak pedig már olyanok, mint az adria túlpartján. Vaslapon sült tintahalban, polpban azért erősek, desszertben meg botrányosan gyengék itt az éttermek. Cukrászda alig van, de ha találunk is olyat, ahol a nem csak fagylaltot kapni, akkor pár gyári cukrászsüti köszön vissza ránk a vitrinből. Pont mint otthon. És a fagyijuk sem túl jó. Ami viszont nagyon finom (legalábbis eddig jókat ettem), az útszélen sütött bárány és malac, érdemes érte letérni a pályáról. (Inkább ezt kellene lemásolnunk, nem a sienai paliót Nemzeti vágta néven.) Apropó pálya, már majdnem végig megvan. Náluk igen, még nálunk hiányzik, de állítólag 2008 nyarára meglesz. Így 5-6 óra alatt Pestről a tengernél lehetünk. Hurrá. Nagyon finom házi olivaolajakat kapni. (2000-2500 ft/l). A mandarin és a gránátalma pedig épp most érik. A füge szezonja sajnos már elmúlt, ahogy a kagylóé is.
Aki nem járt még késő ősszel vagy télen a tengenél 1x próbálja ki. Hihetetlen csend van, nyugalom, csak a tenger morajlását és a sirályokat hallani. A helyiek élik, immáron háborítatlanul, az életüket. Elképesztően le vannak lassulva, és ehhez hamar lehet idomulni. Bőven ad annyi kikapcsolódást, mint egy hétig gyíkként feküdni a napon.
Sok finom halat ettünk, ezek közül jöjjön egy klasszikus horvát saláta receptje.

Krumplis polipsaláta

Hozzávalók 4 főre előételnek: 50 dkg polip, 30 dkg krumpli, petrezselyem, fokhagyma, olivaolaj, citrom, leveszöldségek

1. A polipot tegyük fel főni a leveszöldségekkel. Mérettől függően 40 perc-1,5 óra alatt puhul meg. Ha megfőtt, hámozzuk le a rózsaszínre vált bőrt (magától is lekunkorodik), vágjuk ki a szemét, csőrét. Fej részt ketté, kiszedni belőle ami ott van.
2. A polipot kockázzuk fel, majd keverjük össze olivaolajból,citromléből, fokhagymából és petrezselyemből álló öntettel.
3. A krumplit főzzük meg felkockázva, keverjük a poliphoz.
4. Hidegen tálaljuk