2007-11-07

Jeruzsálemi articsóka

Múlt hétvégén csicsókaszüretet rendeztünk. Ez abból állt, hogy kihúzogattuk a szomszédból átnőtt 6-7 szál csicsókát, és betakarítottuk a mintegy 2 kilónyi termést, a gyermek gondos szelektálása után. Egy korábbi receptemnél már hangosan elgondolkodtam azon, hogy a nyers csicsóka hasonlít az articsóka ízére, nyilván nevük egybecsengése sem véletlen. Akkori kérdésem, tud-e erről valaki valamit, költői maradt, így nekiálltam magam kinyomozni az összefüggéseket. Olaszul, németül, franciául topinamburnak hívják a nálunk csókapityóka néven is ismert gumóst. Ezzel még nem jutunk messzire. Angolul viszont „jerusalem artichoke”, ez már izgalmasabban hangzik a fent említett megfigyelésem szemszögéből.
A csicsóka Észak Amerika keleti partjáról érkezett Európába, és a napraforgók nemzetségébe tartozik, tehát se nem jeruzsálemi, se nem articsóka. Akkor hogyan alakult ki a sunchoke néven is ismert zöldség neve? Az articsóka elnevezés Samuel de Champlain kutatótól adta neki, aki 1605-ben kóstolta először csicsókát egy indián zöldségfarmon Massachusettsben. Szerinte (és szerintem is) az indiánok által napgyökérnek hívott zöldség íze az articsókára emlékeztet. (nálunk a krumplihoz és az almához szokás hasonlítani, gondolom azért mert az articsóka nem annyira ismert, pedig tényleg nagyon erőteljes articsóka íze van)
A gumók ezután megjelentek Párizs utcáin, ahol a kereskedők „topinamburnak” árulták őket, az a gumó francia megfelelője. Írott források szerint Itáliába kicsivel 1633 előtt érkezett a növény. Végre elértünk földrajzilag ahhoz a helyhez, ahol minden etimológiai titokra fény derül. Olaszországban a napraforgó a girasole (ejtsd: dzsiraszole), amely név hosszú évek alatt félrehallás révén Jerusalem-ként (dzseruszalem) társult a növényre már ráaggatott articsóka névhez.
Nem tudom, más hogy van ezzel, de engem az efféle nyelvtörténeti sztorik mindig felvidítanak. Lehet, hogy ez nálam egyfajta perverzió, de én az olasz szakdolgozatomat is nyelvészetből írtam. Csoporttársaim nyilván komplett hülyének néztek, miután nagy nehezen, imák és fortélyok révén abszolválták a negyedéves nyelvészet szigorlatot, erre jön egy marha aki ebből szeretne diplomázni. De térjünk vissza a csicsókához. A csicsóka igénytelen növény. Bármilyen, még a legszélsőségesebb talajon is megmarad hazánkban. Ott is termeszthető, ahol szinte semmilyen más gazdasági növény nem. Nagy melegben öntözés nélkül is bírja, különösebb évközi munkát nem igényel. Gyors növekedése és kiváló bokrosodó tulajdonsága miatt sűrű, zárt állományt képez. (Mi is takarónövénynek tartjuk) A gumókat októbertől folyamatosan szedhetjük, fagymentes napokon a tél folyamán is. A csicsóka erősen romlékony, ezért sokáig nem tárolható, tehát egyszerre csak annyit szedjünk fel, amennyit azonnal felhasználunk. A talajban maradt szárrészekből, gumókból az állomány minden évben folyamatosan megújul. A csicsóka igen sokoldalúan hasznosítható: gyártanak belőle bioüzemanyagot és kedvelt alapanyaga a sokcsillagos csúcskonyháknak is. Na meg takarmány és tüzelőanyag, gyógyszeripari segédanyag is.
A csicsóka méltatlanul mellőzött növényünk, hiszen sok oldalú hasznosíthatósága és ellenálló képessége révén a mainál nagyobb szerepe lehetne. Hazánkban Lippay János a Posoni kert című munkájában már leírja kedvező tulajdonságait, talajjal szembeni közömbösségét, de a burgonyáról nem tesz említést, hiszen azt csak akkoriban kezdték Magyarországon megismerni, feltehetően német diákok révén. Később mégis a burgonya terjedt el, bár 1888-ban végzett összehasonlító vizsgálatok során megállapították, hogy különösen szélsőséges talajokon a csicsóka sokkal jobb termést hoz, mint a burgonya. Jelentős szerephez csupán a világháborúk éhínsége idején jutott, amikor csaknem egyedüli élelemforrássá vált. A csicsóka kivételes élettani hatásokkal rendelkezik, értékes ásványi anyagok mellett olyan összetett szénhidrátot, inulint tartalmaz, amelyet cukorbetegek is fogyaszthatnak. Egy cukor ami nem emészthető, kell ennél több? Kedvező élettani hatása mellett, sokrétűen felhasználható: ehetjük nyersen, sütve, főzve vagy ihatjuk a kipréselt levét. Én most két ételt mutatok be: egy egyszerű salátát és egy még egyszerűbb krémet.

Szöveg: http://www.vegparadise.com/, www. terebess.hu, http://www.mek.oszk.hu/ nyomán



Gondos válogatás


Csicsókasaláta

a csicsóka tetszés szerinti saláták alapanyaga lehet. Én egy szokásos vegyes salátába kevertem, olivaolajjal és balzsamecettel locsoltam meg.

Csicsókakrém
Hozzávalók: 30 dkg csicsóka, vaj, fél dl tejszín, só, bors, petrezselyem

1. Hámozzuk meg és vágjuk kockára a csicsókát. Sós vízben főzzük meg
2. Törjük össze villával a csicsókát, amíg meleg keverjük el vajjal és tejszínnel
3. Sózzuk, borsozzuk, petrezselyemmel fűszerezzükHidegen pirítósra kenjük

7 megjegyzés:

Gabojsza írta...

Én tavaly kóstoltam először, savanyúságnak, nagyon ízlett. Kicsit jobban körül járom majd a témát :-)

Dolce Vita írta...

Rengeteg receptet találtam: sütve, felfújt, töltelék, leves stb, stb. A savanyúság ötlet is nagyon jó. Te csináltad vagy etted valahol?

Névtelen írta...

Hi-hi, németből én is nyelvészeti témában írtam a szakdogám, angolból meg középkori irodalomból, ami meg ugye erősen nyelvtörténeti áthallású... (Engem is komplett idiótának néztek... :)
Esetleg megkérdezhetem, hogy az elektronikus könyvtárban melyik köteteket használtad?

Névtelen írta...

Héjában jobb főzni, mert sokkal könnyebb aztán pucolni, mint nyersen.

chili&vanilia írta...

Hahó,én nagyon szeretem, bár nyersen szerintem elég vad az íze.
önreklám nélkül, ajánlom figyelmedbe:
http://chiliesvanilia.blogspot.com/2007/01/csicska-lovak-vagy-nyencek-csemegje.html

Névtelen írta...

Nyersen valóban nem könnyű pucolni, és arra is figyelni kell, hogy ne főzzük túl, mert csak vizes lesz és nem fogunk neki nagyon örülni. Szerintem levesnek kitűnő, én így készítem: a feldarabolt megpucolt csicsókát vajon dinszteljük a hagymával együtt, lehet bele tenni babérlevelet, rozmaringot, kakukkfüvet, de más zöldfűszert is. Majd felöntjük csirkehúslevessel és szépen megfőzzük, majd turmixoljuk, vagy csak "blitz-celjük", attól függ, milyen állagot akarunk. Krumplival lehet kicsit sűrűbbé, krémesebbé tenni. Van aki tejszínt is használ. Ha olaszosak akarunk lenni, akkor szórjuk meg a tetejét szárított Pármai sonkával (vagy hasonlóval, de nem gépsonkával:-)) Ha van otthon szarvasgombaolajunk pár csepp a tetejére mennyeivé teszi. Egyébként magunk is készíthetjük ez utóbbit, azért nem egy ördöngős összeg.
Fehér húsú halakhoz pedig nagyon finom a csicsókapüré. Vagy próbáljátok ki, hogy ugyanúgy csipszet készítetek belőle, mint a krumpliból. Hajszálvékonyra szelve forró olajban kisütni. Csipegetni is nagyon finom, na meg díszíteni vele hozzá illő ételeket, halakat, salátákat.

Névtelen írta...

A TV-ben láttam két napja a "Jeruzsálemi articsókát". Még a nevét sem tudtam megjegyezni de két napja is ez jár az agyam helyén.
A "gugliban" rákerestem és téged találtalak.

Arcom tátva maradt.... :):)

Holnap kitolongok a piacra és addig megyek amíg valahol nem kapok!
Köszi.
Dam

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin