Elkészült!

Izgatottan vártam egész délelőtt a nyomdai futárt. Igen, tegnap elkészült! Én pedig egész nap csak váram, vártam és vártam. A kiadó délben telefonált, hogy ő már megkapta, én még nem? És újra csak vártam, egyre izgatottabban. Elterveztem, szépen lefotózom, felteszem gyorsan a blogra. Aztán el kellett itthonról mennem, futár sehol. Mire megkaptam a könyvet : ) sötét lett. Szép fotónak ugrott, sebaj, majd holnap felteszem a blogra, gondoltam. Pár perce belém csapott a felismerés, a csudát, mit számít a szép kép a könyvgerincről, nem halogathatom a bejelentést, hiszen ez a könyv főleg a Tiétek! Köszönöm mindazoknak akik az elmúlt majd' három évben biztattak kommentben, e-mailben, személyesen. Bízom benne, hogy a könyvet is ugyanakkora szeretettel forgatjátok majd, mint a blogot.
A könyv elkészítése számokban: másfél év, plusz egy gyerek, 250 adag étel, 2000 fotó, 3 borítóterv, 20 betűtípus, 2 "nagy" fotózás, 42 000 ív papír, egy külön honlap,
És a végeredmény: 224 oldal, 80 recept, 130 fotó, 6 grafika, 145 452 karakter, 1,1 kg és 1 könyvbemutató

A bemutatóra minden kedves olvasót szeretettel várok, helyszín: Culinaris, V. Balassi Bálint utca 7. nov. 24- én, kedden, 17.30-tól leszek ott! Program nincs, de lesz egy kevés bor és némi sonka, sajt, szalámi.

A sok-sok előrendelést is köszönöm! (na ez kezd egy kicsit oscaros lenni) Főleg azt, hogy ennyien "látatlanba" megrendeltétek a könyvet, a kiszállítás indul (csak még aláírom őket) is, remélem már a hétvégén lehet is belőle főzni. Ha nem, akkor következő hét elején biztos.
Aki pedig szeretné először kézbe venni, néhány boltban már a héten, de a legtöbb helyen a jövőhéten már a polcokon lesz.

Köszönöm azoknak a munkáját, akik közreműködtek a könyv létrejöttében, férjemnek, a könyvtervért, grafikákért, türelméért, Kaunitz Tamásnak a rólam készült képekért és hangulatfotóiért, Zsoltnak a tördelésért, az Alineának a kiadásért, Anyunak és férjem édesanyjának, Mártinak, hogy vigyáztak a gyerekekre miközben írtam és fotóztam,

És végül pár kép, amelyek nem kerültek be a könyvbe, de nagyon szeretem őket (főleg azokat, amelyiken a láthatatlan Kristóffal és Ádival vagyok), hogy ne vesszenek a feledés homályába.

Ui.: A pocakos képek tavaly készültek! Itt még optimistán azt gondoltam, bírom én, simán befejezem a könyvet. Szülés előtt (az még két hónap ettől a képtől, képzeljétek el a hasméretemet) 2-3 héttel tettem le arról, hogy a könyvet akkor befejezzem. Akkor ezen nagyon sokat rágódtam, ma már örülök neki, hogy nem kapkodva jött létre, szerintem sokkal átgondoltabb, szebb lett így!