9 hónap után kaptunk végre egy kis szabadságot, gyerekek nélkül Horvátországba utaztunk. Igaz, dolgozni, fotózni, de két gyerek után azt hiszem, minden olyan perc pihentető, mikor ők nincsenek a közelben. : ). Primosten volt a kiindulópontunk, innen utazgattunk mindenfelé, majd átmentünk Hvar szigetére, hogy itt is lefotózzunk pár dolgot.
A munka mellett persze volt idő éttermezni, egyszer-egyszer fürdeni a tengerben. Napközben bőven 30 fok feletti kánikula volt már, a tenger is kellemes, minimális turista. A legjobb időszak a horvát nyaraláshoz.
Dióhéjban pár dolog, ami a legemlékezetesebb: bort inni hatalmas lutri, inkább sörözzünk!
A polipsaláta mindenhol más, de általában finom, mindig meglepetés, hogy éppen milyen érkezik
A gaz felveti az országot, elképesztően kiábrándító, ahogy a félbehagyott épületek, betonkerítések tövében mindenhol csak gaz, gaz és gaz. Hiába, az elmúlt évtizedek sajnos erre a gyönyörű országra is borzasztó hatással voltak, a közös itt is senkié, azaz leginkább az enyészeté.
Megdöbbentően drága lett az élelmiszer (talán lehetett egy brutális élelmiszer ÁFA-emelés??) Aki nálam többet tud, írja meg.
Meg kell tanulnom vitorlázni.
A tenger és a táj persze továbbra is gyönyörű, az éttermekben általában fagyasztott halat adnak (Megdöbbentem az új zélandi, fagyasztott tintahalon, én korábban azt hittem ilyen sok tintahal van az Adriában. Ez persze nem drága, közértben 600 Ft egy kiló belőle, éttermekben 2000-3000 Ft-ért mérnek egy adagot), igazi gasztro-élményt nehezen találunk, ügyetlenül másolt olasz konyha. A táj és a közelség előszezonban engem kárpótol mindezért, a lényeg, hogy ne legyenek sokan.
Lóbab salátaMinden piacon árulták a lóbabot, éttermekben nem lehetett vele találkozni, ahogy más szezonális dologgal sem. Bár mi, magyarok ehhez hozzászokhattunk. A Lóbab a földközi tenger partvidékének közkedvelt hüvelyes terménye. A zsenge zöld babokat 15 perc főzés után lehet felhasználni, legjobb szerintem salátát készíteni belőle. Van, aki csak olívaolajjal locsolja le, lehet citromozni, borsozni, fantáziánk szerint sok módon elkészíthetjük. Én vékonyra szelt, friss hagymát, paradicsomot, olívaolajat, kis fehérborecetet és durva tengeri sót használtam a hideg saláta elkészítéséhez.
Ez a rövidke poszt azoknak szól, akik úgy, mint én többször autóztak már el Sibenik mellett anélkül, hogy tudnák, milyen meseszép óvárosa van. (és persze azoknak is akik, még nem jártak erre, de majd fognak). Kedvenc horvát városom az isztrián fekvő Rovinj, ehhez hasonlót dalmáciában nem találtam. Igaz, Dubrovnikik nem jutottam még el. Trogir persze gyönyörű, de nekem mégis egy kicsit bóvli kirakatvároska hangulata van, nem látom benne az igazi életet, csak a képeslapárusokat és a turista éttermeket.
Tribunj és Primosten között autózva többször is elhaladtunk már Sibenik mellett, az autópályáról is itt kell letérni Primostenbe. Azonban nem gondoltam volna, hogy a főútról látható, elhagyatott erőművön és a Dalmare bevásárlóközponton túl velenceiek által épített városrész (amely nem is kicsi) található itt. Azt hiszem, megtaláltam az isztriai Rovinj-t, ahol a parti sétány turistaéttermein túljutva egyre feljebb és feljebb barangolhatunk a kacskaringós, keskeny utcákon, hogy megcsodáljuk a lenyűgöző középkori építészetet.
