2011-01-05

Először a Nobuban

Ez még egy karácsonyt megelőző gasztro-emlék, a céges, éves ebédünket a Nobuban tartottuk. A magyar társadalom azon majdnem 100%-hoz tartozom, akik még soha nem jártak Nobuban a világ különböző nagyvárosaiban, csak olvastam itt-ott a helyről, főként Molnár B.-ék tollából, mielőtt kipróbáltuk a nemrégiben nyílt pesti Nobut. És itt most legyünk is büszkék magunkra, Európában csak Londonban, Milánóban és Moszkvában található Nobu, illetve van egy időszakosan, a síszezonban működő étterem Svájcban.
Mivel nem ismertem a helyet, csak hallomásból, rögtön a "puccos" szót társítottam mellé. Azt tudtam, hogy az árak elég erősek, ehhez azonnal készségesen hajlongó pincéreket, kimért környezetet, halk zenét társítottam. Ezzel szemben hangosan szól a zene, a pincérek 20 és 25 év közöttiek és egészen nyugodtan beülhetünk ide farmerban is ebédelni, vacsorázni. Ez nem az a hely ahova ki kellene öltözni, ezt az elején érdemes leszögezni.
Az étteremnek dolgozik egy ismerősünk, így az ebéd alatt benézhettünk a konyhába is, illetve megtudtunk egy csomó olyan információt, amit amúgy nem biztos, hogy kikövetkeztethettünk volna. (csak zárójelesen de rögtön egy off-témával kezdek: Brad Pitt már nincs Budapesten, viszont tavasszal valószínű, hogy lesz nekünk helyette egy Keanu Reevesünk.).
Az étteremben a zene eddig állítólag sokkal hangosabb volt, de a hazai közönség nem bírta a nemzetközi hangerőt, ezért lecsavarták a volume gombot. Szerencsére, azt kell, hogy mondjam mert ennél hangosabbat én sem nagyon tudok elképzelni étkezéshez.
A hely egy extra-divatos bisztró-gyorsétterem képét mutatja, meleg, hangulatos belsővel. Kedves, tényleg nagyon fiatal pincérekkel, akik viszont meglehetősen felkészültek, segítőkészek, a kiszolgálás teljesen rendben volt, csupán egy vicceset tapasztaltam, az egyik fiú asparagusnak hívta a spárgát. Illetve hangos, japán köszöntéssel fogadják az érkezőket, amiről nekem rögtön a borzasztó olasz étterem jutott eszembe Zamárdiban. Ottjártunkkor kb. negyed házzal ment az ebéd, így minden időben jött, többen is foglalkoztak velünk, a kiszolgálás teljesen rendben volt.
Az étlap (külön van esti és ebéd menü) nem is olyan rövid, az étterem linkjén lehet vele barátkozni. Első ránézésre szokni kell, hogy mi micsoda, mekkora lehet, mi után együk. Így az étlapot a szokásosnál kicsit tovább böngésztük, aztán rendeltünk mindenfélét, mert szerettünk volna mindent megkóstolni. A hazai étlap döntően megegyezik a világ más városaiban kínált nobus kínálattal, de találunk néhány itthoni fogást is (pl. a harcsa felkerült az étlapra). A fő alapanyagok, azaz a halak beszerzése központosított, azaz egy helyről megy az alaszkai tőkehal a bahamai és a budapesti étterembe is, de próbálnak hazai beszállítókkal dolgozni egyéb területeken.
Rendeltünk Bento boxot, Budapest boxot, ezek vegyes összeállítások, hideg és meleg halas és húsos ételekkel, rizzsel, salátával, sushival. Egy-egy miso leves is jár hozzájuk. A box jó választás lehet első alkalommal, így rögtön több mindent is megismerhetünk. Mivel 4-en voltunk rendeltünk még mindenféle kiegészítőket, kértünk még polip tiraditót (vékonyra szelt nyers polip, citrusos pácban), osztrigát, marhahúst, yellowtail sashimit, alaszkai tőkehalat, tenger gyümölcseivel udontésztás tálat, desszerttálat. Az étel akárhogy is próbáltam kritikusan szemlélni, nagyon jó volt. Hiba nem volt semmiben sem. Inkább azokat részletezném csak, amelyek különösen maradandó élményt adtak, vagy valamiért érdekesek lehetnek. Kezdjük egy nagyon egyszerűvel, a miso levessel. Kifejezetten szeretem, de nem tudom, hogy amiket eddig ettem, azok mennyire valósághűek. No, a leves íze itt is pont teljesen ugyanolyan volt, amiben különbséget láttam, hogy a tofu ami benne főtt, nagyon-nagyon puha és omlós volt. Az evés módja: pálcikával kienni belőle a darabosat, majd a levet ki kell inni a csészéből.
Sushik közül a California tekercs adott maradandó élményt. A rizs kívül enyhén roppant, a tekercs belsejében pedig annyira omlós, szaftos töltelék volt, hogy ilyen remekbe szabott szushit még soha nem ettem. Ez megtalálható a Bento boxban, de muszáj volt még rendelnünk belőle egy adagot, annyira jó volt. A nigirik szépek és frissek, ahogy minden nyersen kihozott hal, omlósak, tiszta ízűek.

Olvasmányaimból egy emblematikus nobus fogásra emlékeztem, a szójaszószban pácolt alaszkai tőkehalra, ez is szerepel az egyik boxban (de muszáj volt ebből is pluszt kérnünk). A halfilé 3 napig édes szójaszószos pácban áll, majd tálalás előtt hirtelen rágrillezik ezt a szószt, ettől a hús kap egy édes kérget, belül pedig hihetetlenül szaftos, nyers marad. Kötelező megkóstolni!
Kértünk húsos fogást is: Taban Yaki marhát. A tűzforró tálon érkező hús erős pácolást kapott. Az első szeletnél már kritizáltam is, hogy túl erős a pác (végre találtam valami hibát!), nem érezni a hús ízét, de a következő szeletnél, amely már nem a széle volt, azaz nem körbe, csak vékonyan a szélén érte a pác, tökéletes volt. Marhahús ízű, márványos, szaftos marha. Mindekinek kötelező lenne életében egyszer ilyen marhát enni és akkor talán örökre elfelejthetnénk a cipőtalpat.
Az udonleves volt még hatamas élmény, maga az adag is hatalmas (egymagában kitesz egy gyors ebédet), csípős, jó állagú tésztával, friss halakkal.
A közkedvelt yellowtail sashimi jalapenoval (mint a japán és dél-amerikai konyha ötvözete, ahol a paprika egyáltalán nem csípett, nem úgy, mint a polipon!) nekem nem volt olyannyira különleges, a hal friss volt, de nekem az új stílusú sashimik közül a lazacos sokkal különlegesebbnek tűnt. Olyan volt a lazac állaga, amilyet még sosem ettem.
A desszerteknél közösen arra a megállapodásra jutottunk, hogy eddig is nagyon jó volt minden, de a desszertek minden várakozásunkat felülmúlták. Talán egyedül a csokiszuflé zöldteával lógott ki a sorból. Ezzel sem volt baj, csak a többi annyira légiesen könnyű volt, hogy a szuflé már soknak bizonyult. Én pedig személy szerint nem nagyon rajongok a zöldteáért, a fagyinak pedig tökéletes zöldtea íze volt. Viszont zseniális volt a sajttorta maracujaszorbéval, a maracujabruleé kókuszhabbal. Volt még csillagánizsos fügelekvár, sült banántekerccsel és csokisfánk mandulafagylalttal. A krémek, szorbék és fagylaltok nagyon méltó befejezését adták az ebédnek.
Az étterem árára azt mondják, olyan, mint bárhol máshol a világon. Ez minket annyira nem vigasztal, majd ha az átlagfizetés is olyan lesz, mint bárhol máshol a világon. Vigasz lehet, hogy minőségben is azt kapjuk. Fejenként kb. 20 ezer forinttal kell számolni, ebbe viszont belefér az, hogy bőségesen, sokfélét kóstolva, kényelmesen együnk. Persze 20 ezer alatt is lehet itt enni, illetve nagyon nagyravágyóknak/étkűeknek fölötte is. Ez az ár a top hazai éttermek áraival van egy szinten.
A beszámoló elején írtam, bejutottam a kicsit labirintusszerű konyhára is. Ez nekem legalább akkora öröm volt, mint az étteremben enni. A főszakács, Lloyd Roberts sajnos nem volt ott, de megnézhettem, amint a haza csapat, a korábban a Fujiban dolgozó Schreiner Gábor vezetésével készítette az ebédeket. A konyhán meglepő csönd és nyugalom volt. Nem tudom, telt háznál is így van-e, azt mondták, igen, mert olyannira elő van készítve minden, hogy itt nincs kapkodás (ezt azért megnézném). A legnagyobb élmény a konyhában a halas hűtőkamra volt, kincsek sokaságát rejtette. Főleg nekem halmániákusnak. A szusiséfek látványkonyhában dolgoznak, őket bári megfigyelheti munka közben, a cukrászok pedig a benti konyha hátsó, elkülönített szegletében ügyködnek. A konyha felszereltsége néhány extra kelléken túl teljesen alkalmas másfajta konyhák ellátására is, ottjártunkkor például pacal volt a személyzeti ebéd. : )

16 megjegyzés:

Névtelen írta...

epp 10 eve new york-ban bebiszitterkedtem es talalkoztam eloszor a szusival. imadtam es ezt tudta a csalad is akiknek dolgoztam, es szuletesnapomra megleptek egy szazdollaros ajandekutalvannyal a NOBU-ba. honapokkal elore kellett asztalt foglaltatni...
nem emlekszem mar mit ettunk, talan tul nagy varakozassal mentem, talan nem jokat valogattam ossze, eleg csalodott voltam.

de ez nagyon gusztinal hangzik amit irsz, feltetlenul kiprobaljuk.

szi_vi

loggol írta...

A héten jártam a Nobuban. Én valahogy tartottam attól, hogy egy szállodában van, meg egy lánc tagja, de a félelmem nem jött be.

Heten voltunk, így sok mindent megkósolhatunk. A legjobb a "Tintahal spárga formára vágva fokhagyma szószban" volt.

Törzsvendég nem leszek, mert ahhoz elég drága, de értéket adnak a pénzért.

Anett írta...

Nagyon jónak tűnik azok alapján,amiket írtál.Az ételfajtákat és a leírásukat olvasva összefutott a nyál a számban:) De az egyetemi élettől sajnos a Nobu oly messze van,mint Makó Jeruzsálemtől..
De majd egyszer:)

aranyalma írta...

Én is céges vacsora keretében jártam a NOBU-ban, akkor sok mindent megkóstoltunk, és meg voltunk elégedve..(sőt).
Másodjára pont akkor, amikor ti voltatok (felismertelek, illetve láttam, hogy fotózol, és vártam is a bejegyzést), akkor egy kedves barátommal ugrottunk be egy ebédre (pont az udon levest ettem, és persze egy desszertet).

Sokkal "puccosabb" helyre számítottam először, de szerencsére nem éreztem magam feszülten, az árakhoz képest a kiszolgálás és az enteriőr is teljesen normális.

Dolce Vita írta...

Aranyalma!

Emlékszem rátok, mellettünk ültetek egy 2 személyes asztalnál! Az udon leves pl. pont az amire be lehet térni akár egy gyors ebédre plusz egy desszert és meg is van az ebéd, mégsem költött az ember sokat.

Bár a kínálat nagyon vonzó, de tartok tőle én sem leszek törzsvendég.Néha "megjutalmazom" magam féle hely lesz ez nekem is.

Loggol, a tintahalat mi nem kóstoltuk, de érdekel milyen lehet

Szi-vi, 10 éve azt sem tudtam sztem, hogy létezik szusi, na jó azt valószínű igen, de a Noburól biztos nem hallottam
Ami közös viszont, hogy a szusiba én s rögtön belszerettem
Anett
egyetem alatt én sem nagyon gondolkoztam ilyen helyeken : )) ez teljesen jogos

ÚrSus írta...

Nekünk titkos infó helyett decemberben csak egy John Cusack jutott a Nobuban...:)

Névtelen írta...

És egyetem után.....talán a new yorki Nobuban, ha majd kint dolgozol,de nem akarom a kedvedet szegni,bízzunk benne, hogy a pesti Nobu lesz!!!

GasztroRéka írta...

A Nobutól eltérve.
Megvettem ma a Meglepetést az ajándék konyhai naptárral.
A zacskón keresztül felismertem, hogy a borítón a Te fényképed van, és kibontva rájöttem, hogy a többi is az.
Minden évben volt eddig receptes naptáram, de idén valahogy kimaradt. Nagyon megörültem neki!
A naptárért önmagában megéri megvenni az újságot, nagyon olcsó!
Szerintem "reklámozd" egy kicsit, hát ha más is örülne.
(A blogról ismertem a recepteket, de én nyomtatva teljesen más.:) )

aranyalma írta...

Igen, mi voltunk azok! :D amikor először voltam, akkor nagyon sokféle ételt végig kóstoltunk közösen, jó pár előételt aztán az alaszkai tőkehalat, a tengeri pisztrángot, a marharostélyost.. akkor tudván, hogy először vagyunk ott a pincérek kicsit túl sokszor jöttek az asztalunkhoz, de legutóbb az ebédidőben tett látogatáskor már sokkal nyugodtabban üldögélhettünk..

Nekem a desszert sajnos létkérdés.

Névtelen írta...

Ez a Zamárdi kérdés olyan érdekes, mint a való világ...Mindenki szidja, mindenki utálja, de azért én aki, 10 éve odajárok minden nyáron és alig várom már az áprilist, hogy kinyisson mégis 30-40 percet sorban kell állnom, mert aki utálja az is odamegy...
puszi, R.

Csicsi írta...

Nobuban ugyan még nem jártam, de a Zamárdi M.-nál már igen, többször is. Mi nagyon elégedettek voltunk velük. Magyarországi olasz viszonylatban meg különösen. Főleg, hogy bejelentkezés nélkül két perc alatt a nyár közepén 9 személyes asztalt rittyentettek nekünk, 2 gyerekszékkel, és mindig tudták, a gyerekeknek mivel lehet kedveskedni. Fél füllel meghallották, hogy szülinapot ünnepelünk, és a számlához hoztak egy tiramisutortát, és minden pincér elénekelte a Happy Birthday-t. Szerintem jól csinálják, és az ételeik is finomak.

Cafe Cinnamon írta...

Nagyon biztatóan hangzó kritika. Eddig nem nagyon jutott eszembe, hogy elmenjek; főleg az árak miatt (és amiatt, nehogy csalódás érjen), de ezek után fontolóra veszem.

Szerintem egyáltalán enm gond, hogy egy lánc része. A világon több, színvonalas étterem lánc is működik, nem kell rögtön a McDonald's-ra asszociálni a "lánc" szó hallatán.

Nem tudom, hogy az udon-juk milyen, de ez egy tipikus egytálétel Japánban; sok leves rengeteg tésztával (udonnal) és zöldségekkel, husival, hallal, tofu-val, attól függ. Szerintem a magyaroknak is bejönne!

Névtelen írta...

Úgy jutottam hozzád, hogy egy ismerősöm pont tegnap járt a budapesti Nobuban. Ázsiában élek egy évtizede és a kedves ismerősöm több hónapot volt nálam, végigettük az összes ázsiai kaját itt Szingapúrban és több más országban.
A lényeg, hogy nem egy sznob ember és merészelt kés-villát kérni a menüjéhez amit szinte hozzávágott a pincér és kérte olyan ételt szeretne ami egyáltalán nem csip. Majd erre a pincér figyelmeztette, hogy ez kérem asszonyom egy ázsiai étterem...mintha nem tudná az idióta vendég.
Mivel Tokióban is együtt ettük végig a szusibárokat a Nobu árának többszöröséért, igy tudta, ha nem kenik meg a hal alját a nigirin wasabival ahogy Tokióban, akkor nem fog csipni, ennyit szeretett volna csak. Erre kapott egy kioktatást egy pincértől...
Örülök, hogy neked jól sikerült a látogatás, de azért vissza kéne vennie a pincéreknek is, mert előfordulhat, hogy valaki nem akar pálcával enni, úgy ahogy a kinaiak pedig európai ételt is azzal esznek. Sokszor látom itt, hogy menő európai konyhás éttermekben összevágják a tányéron a kinaiak késsel majd eszi pálcával. Miért akkora baj, ha valaki ázsiai ételt eszik az általa megszokottal? Lehet túl sok mindent láttam már ahhoz, ha pincér lennék ezen nem lepődnék meg és nem szólogatnék be a vendégnek.
Valaki irta, hogy lánc tagja és emiatt tart tőle. Din Tai Fung hongkongi tagja pont tavaly kapott csillagot annak ellenére, hogy egy több kontinensen jelen lévő étteremlánc. Sokszor akartam gasztroblogokban javitani, hogy ez a hongkongi is gyakorlatilag egy gombóckifőzde. Semmi puccosság, semmi sznobizmus egy sima étterem is kaphat Michelint ellentétben sok bloggal, ahol azt irják ilyen meg olyan elegáns kell legyen. Ez nem igaz. Én ma a szingapúriban ettem, 50 szingapúri dollárt fizettünk két főre ez kb. 30 EUR. Minden héten megyek, mert nagyon jó a gombóc és függővé tesz, de nem drága étterem, beugrós a hongkongi is olyan, csak nagy a sor.

Cafe Cinnamon írta...

A januar 11-i Névtelen véleményhez:

Teljesen igazad van a csillaggal kapcsolatban; abszolút rossz koncepció amit sokan gondolnak/képzelnek!

Mariann írta...

Zamárdira visszatérve: én sem szeretem az állandó hajbókolást meg az erőltetett köszöngetést, viszont a kaja isteni , a séf pedig olasz, úgyhogy van némi fogalma az olasz kajákról. Én a már régebben említett olasz főnökömmel (a házatokkal kapcsolatban írtam akkor bejegyzést és abban említettem - talán emlékszel) voltam ott többször is és nagyon-de-nagyon jót ettünk és ittunk ott.
Egyébként én Olaszországban is jártam több étteremben , ahol szintén nagyban ment a Buona sera-zás :) Persze talán ott szívből jött, a magyar pincérekre meg ráerőltetik...

Dolce Vita írta...

Zamárdi étterem, pár éve voltam, és nem sok köze volt az olasz konyhához, rossz alapanyagok, rosszul elkészítve. Olaszországban sehol nem láttam még így üvöltöző pincéreket. Ne keverjük össze a dolgokat, ez egy turista látványosság elsősorban. Pont annyira olasz, mint bármelyik hazai étterem, amelyik olasznak mondja magát. (tisztelet a szinte nem létező kivételeknek)

Nobu: az ilyen pincérek tudnak éttermeket tönkretenni : ( szomorú, mikor tanulják meg nálunk azt, hogy a vendég az úr?

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin