Gambrinus, elegáns kávézó a Piazza Plebiscito-n
Nápoly maga a dél-olasz valóság, nyüzsgő hangyaboly, az örök lárma és mozgás birodalma. Hangulata magával ragadja az utazót. Itt a nap 24 órájában zajlik az élet: robogósok (olykor négytagú család egy motoron) cikáznak a sötét sikátorokban, az autók mindennemű szabályszerűséget mellőzve, folyamatosan dudálva özönlenek, mindeközben hatalmas embertömegek hullámoznak az utcákon, a kávézók és éttermek pedig ráérős nápolyiakkal vannak tele. Dolgozik itt egyáltalán valaki? Ne is törődjünk vele. Próbáljunk együtt élni a várossal, merüljünk el benne nyakig és együnk egy jót!
Borozó a Spanyol negyedbenA nápolyi élet az utcán zajlik. A boltosokat leszámítva látszólag senki sem dolgozik, sőt senki sincs otthon, aki pedig mégis otthon lenne, az az erkélyen tereget. Vagy éppen ebédel. Nápolyban az utcai élet az evésről, ivásról szól. Nincs a városnak olyan pontja ahol ne találnánk bárt, sütödét, éttermet, cukrászdát, pizzériát, hentest, halast vagy zöldségest. Reggeltől estig lehet válogatni a finomságok között, a város igazi kánaán azoknak akik szeretik evéssel (is) tölteni utazásaikat. Nézzük, mi az amit vétek lenne kihagyni.
Bátran térjünk be egy pohár borra ebéd előtt, majd keressük NennellátPizza
Nápolyról mindenkinek a pizza jut először eszébe. Bár több történelmi forrás is cáfolja, hogy a pizzát Nápolyban találták volna fel, ne vitatkozzunk, hagyjuk meg a helyieknek az elsőség jogát, eszméletlen jó pizzát tudnak sütni. Legyen ennyi elég.
Nápolyban a pizza minőségének védelmére szervezet is alakult (amelyhez a világ minden tájáról csatlakozhatnak pizzériák), és a Vera Pizza Napoletana cégér mutatja, hol kapható eredetvédett, hagyományos eljárással készített, kézzel nyújtott tésztájú, fatüzelésű kemencében, kövön sütött pizza. A 3 legismertebb pizzéria a belvárosban a Sorbillo a Di Matteoés a www.damichele.net. Ha este szeretnénk valamelyikbe bejutni, vagy menjünk oda az esti nyitásra, ez általában 7 óra körül van, vagy készüljünk fel utcai sorban állásra. Ez sem rossz móka. Gino Sorbillónál hangosbemondón hirdetik ki, éppen hány hely szabadult fel odabent. Sorban állás közben vegyük példát az olasz türelemről, hogyan tudnak idegeskedés nélkül, jókedvűen várakozni az asztalukra. Miért is ne tennék, hiszen a buli már az utcán elkezdődött.
Pizzázhatunk délelőtt is, kényelmes keléssel, a napindító kávénk után 11 felé tartalmas reggeliként ketten felezzünk meg egy marinara pizzát, hozzá pedig igyunk meg egy pohár sört. Nem lesz ebben semmi különleges, a helyiek is ezt teszik.
Esti várakozás Gino SorbillonálKifőzde
Ha szeretnénk belekóstolni az igazi házias nápolyi konyha ízeibe, feltétlenül keressük meg a Via Toledótól felfelé eső sikátorban található, Trattoria Nennellát. A kifőzde ugyanolyan kaotikus, mint maga a város. Étlap van, de árak nincsenek (komplett ebédért borral együtt 10 eurót fizettünk fejenként), és a forgalomhoz hasonlóan itt folyton mozgásban van minden. A több, mint 60 éve működő családi kifőzdében jelenleg 3 generáció dolgozik.
Az étterem ebédre és vacsorára is kinyit, szünnapot vasárnap tartanak. A déli nyitás után hamar megtelik a terasz a helyeikkel, érdemes tehát korán érkeznünk. A kisméretű konyhába az utcáról simán bekukucskálhatunk. Titkaik nincsenek, mindent csakis frissen készítenek, nem használnak fagyasztott alapanyagokat. Úgy főznek, mint otthon, csak nagyobb mennyiségben. A kézzel írt étlap kínálata naponta változik.
Vendéglő
Ha rendezettebb körülményekre vágyunk keressük fel a szintén a spanyol negyedben található, 1951 óta működő Hosteria Toledo-t. Az étterem cégérével és weboldalával ellentétben pizzát csupán nagyobb asztaltársaságoknak, előzetes egyeztetésre készítenek. A korábban pizzasütésre használt fatüzelésű kemencéjükben azonban világ egyik legjobb kenyerét sütik. A kenyér titkaként a szokásosnál durvábbra őrölt OO-ás lisztet és a nápolyi lágy vizet említették. A kenyér mennyei, de ne együk tele magunkat vele, az étteremben nagyon jól főznek és az adagok sem kicsik. A halválaszték bőséges, és nagyon friss. Feltétlenül kóstoljuk meg a vegyes tengeri előételüket (insalata frutti di mare), a kagylólevesüket (zuppa di cozze) és a tintahalas tésztát (calamaretti con calamari) vagy a paradicsomos szaftban főtt polipot vagy tintahalat. (polpo/calamari in cassuola). Az étterem a Slow Food mozgalom tagja, helyi alapanyagok felhasználásával, tradicionális elkészítési módokkal védik a lokális gasztronómiai értékeket. Fejenként, házi borral együtt 30 euro körül számoljunk egy bőséges vacsoráért.
Étterem
Ha a cucina casareccia helyett kifinomultabb fogásokra vágyunk, vagy ahogy a helyiek mondják, ugyanazt szeretnénk enni, mint egy vendéglőben, csak jóval drágábban, akkor keressük fel a Castel dell’Ovo tövében fekvő kikötőnegyed éttermeit. Persze a helyiek állítása csupán részben igaz, Olaszországban a ristorante kategória elegancia terén egészen más élményt nyújt, mint egy trattoria. Az más kérdés, hogy mi néha pont erre a „trattoriás” hangulatra vágyunk.
Éttermek közül legismertebb Nápolyban a Ristorante Zi’ Teresa (hétfőn szünnap). Az étterem névadóját Teresa asszonyt nem kímélte az élet, eltemette négy gyermekét, majd korán özvegy maradt. Éttermét kemény munkával mégis sikerre vitte, a 20-as években mindenki aki csak Nápolyban járt az ő kagylós spagettijét akarta megkóstolni. Halála után unokái vezették az éttermet a 70-es évekig, majd miután eladták pár év múlva bezárt. Jelenlegi tulajdonosai azonban ismét hírnevéhez méltó módon üzemeltetik. Az étterem kilátása pazar, a teraszról akár a tengerbe is lógathatjuk a lábunkat, velünk szemben pedig a Castel dell’Ovo. A konyha kitűnő, a kiszolgálás pontos és figyelmes, nem hiába ez Nápoly egyik legdivatosabb étterme. 3 fogásos vacsorára, borral együtt 80 eurót kalkuláljunk fejenként.
Van ahol nem roskadoznak a pultokA cikk a Szuflé magazin tavaszi számában jelent meg
9 megjegyzés:
Hamarosan mi is megyünk Nápolyba. :) Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni nekem, eddig csak Észak- Olaszországban jártam. :)
Nem gasztronómia, de ha Nápolyban jártok, a Sansevero kápolnát ki ne hagyjátok!!! Életre szóló élmény. (www.museosansevero.it)
Anita!
Az biztos, hogy egészen más, mint észak, erre készüljetek fel! Ha nyáron mentek (gondolom, igen) érdemes a forró várost otthagyni, Amalfiba, Ravellóba, Positanóba... átkirándulni. Engem non-stop figyelmeztettek a helyiek, hogy vigyázzak a fényképezőgépemre. Egy nagyon vicces útikönyvben erre azt írták, ha nem úgy viselkedsz, mint egy szerencsétlen turista, feleslegesen nem teszed ki magad "veszélyes" helyzeteknek (fél kézzel lóbált fényképező stb.), magabiztos vagy, akkor nem lesz gond. Nekünk nem volt veszélyérzetünk. A nápolyiak amúgy rettentő kedvesek. A cikkeben említett helyeket meg nagyon ajánlom, főleg a Nennellát és a Toledót.
Cappella San Severo, való igaz!
Szuper cikk! Igaz én megvettem anno a Szuflét is, de olyan jó újra olvasni, nézegetni a képeket.:) Egy gyors technikai kérdés. A múlt héten megkaptam a magról nevelgetett bazsalikom palántáimat, itt illatoznak az ablakomban, annyira boldog vagyok tőle.:) Olvastam sok helyen, hogy csipkedni kell a növényt, hogy bokrosodjon, de nem tudom jól értem-e. A hosszú száraknak csak a legvégét kell lecsippenteni, vagy inkább egészen a tövéhez közel, hogy új hajtásokat eresszen. Ja és hogy szerinted elkezdjem már most csipkedni, vagy még erősödjenek kicsit?
Előre is köszönöm!
Szép napsütéses napot!:)
Zita
Kedves Kriszta!
Fantasztikus' jó ilyen írást olvasni, pláne, hogy tele van értékes információkkal!
Csodálatos beszámoló lett! :) Köszönöm!
Jázmin
köszönöm a kedvcsinálót, júliusban éppen Nápolyban töltünk pár napot és vegyes érzelmekkel készülődtem. Eddig, csak eddig!
Kedves Kriszta!
Na most aztán nem tudtam megállni, hogy ne kommenteljek egy hosszabbat! ;) Évek óta bele vagyok bolondulva Itáliába, ezért is találtam rá és követem már jó ideje hűségesen a blogodat! Nagy rajongója vagyok, fölösleges is lenne magyarázni miért, egyszerűen perfetto! :) Annyira jó érzés, mikor egy-egy receptről, fotóról, bejegyzésről kedves, régi emlékek jutnak eszembe vagy csak megborzongok, mennyire nagyszerű is az olasz kultúra. Köszönöm szépen, hogy akkor is, ha nem vagyok odakint, a blogod közelebb hozza, kicsit pótolja Olaszországot!
Az átlag turistához képest én kicsit rendhagyó módon, délen kalandoztam inkább, de mikor téged olvaslak, mindig úgy érzem, alig láttam még valamit! Az egyik legnagyobb álmom bejárni az egészet és felfedezni, amit csak lehet a legapróbb városkáktól kezdve a helyi specialitásokig. Ha egyszer sikerül, biztos a blogodat fogom használni útikalauzként. Nem gondolkoztál még azon, hogy "gasztroútikönyvet" írj? Ezekkel a csodálatos fotókkal hihetetlen lenne!
A mostani bejegyzés különösen kedves számomra, bár csak egy szűk hetet töltöttem Nápolyban, azt is két részben, de az egyik legnagyobb élmény volt! Aki nem látta a déli részeket, nem is ismeri a valódi olasz kultúrát igazán...Én egyedül jártam ott, előtte kicsit tartottam tőle, de nem szabad! Ha hagyja magát elvarázsolni az ember, a csoda meg fog történni!
Kíváncsi voltam, milyen helyeket fogsz kiemelni a vendéglők között, rögtön eszembe jutott a Trattoria Nenella, de mikor tényleg leírva láttam!:D A hostel tulajdonosának ajánlására választottam a helyet és imádtam! Ott ültem a teraszon, egy hamisítatlan nápolyi kisutcában és azt éreztem, hogy része vagyok az egésznek. A nyüzsgés, kiabálás, a konyhából szálló illatok...összevissza volt és mégis minden a helyén, egyszerűen varázslatos! Az ételek nagyon finomak, a szervíz pedig pont a kis bakik miatt szimpatikus, emberközeli. Évekig tudnék lelkendezni, hogy milyen volt, de csak még jobban megfájdulna a szívem...
Gratulálok a munkádhoz, tényleg mindent csak így tovább és még sokszor nagyon köszönöm Neked!
Kata
Kata!
: ))) és : )) örülök, hogy örömet okoztam! És nem mellesleg eszembe is juttattad, hogy jöjjön a folytatása a Nápolyi beszámolónak : )
Nennella nekünk is óriási élmény volt, 1 mp alatt otthon éreztük magunkat
Ezek csodálatos fényképek!!
A szépség, a gondolat.. és az ÍZ is bennük van!
köszönöm: vanessza
Megjegyzés küldése