Jöttek, láttak, főztek

Különös kalandban volt részem a hétvégén. Bő egy hónappal ezelőtt kerestek meg a szervezők azzal, hogy legyek az egyik zsűrije a Kiskukta főzőversenynek (a felkérésre nagy örömmel mondtam igent), most szombaton pedig megtörtént az első nagy találkozás a gyerekekkel. Számomra megszokott látvány a gyerek a konyhában, egészen kis koruk óta igyekszem az enyéimet bevonni a játékba. Persze ők még kicsik az igazi önálló alkotáshoz. Csodálva néztem tehát, hogy a néhány évvel idősebbek (na jó, legalább 4-5 évvel, azaz majdnem 10-től felfelé) viszont mennyire önállóak és ügyesek, sőt egyesek mennyire elhivatottak.
A verseny első fordulójában 10 kisgyerek főzött nekünk (a fiúk voltak többen), mi pedig rendíthetetlenül figyeltük és faggattuk őket. Az szinte mindenkiről kiderült (majd ezt az anyukák is igazolták), hogy otthon már a gyerek főz. (Ízbolygó Tündével, aki visszatért az aktívan blogolók sorába konstatáltuk, hogy van még nekünk is 4-5 évünk, aztán elbúcsúzhatunk a konyhánktól).

Neten böngésznek recepteket, szakácskönyveket bújnak, főzőiskolába (is) járnak, variálnak, kitalálnak, kísérleteznek és szemlátomást mindezt élvezik. Semmi szülői kényszer. Sőt volt akiről megtudtam néha le kell beszélni egy-egy újabb torta sütéséről, mert már várja a lecke. Tündériek voltak, egytől-egyig. Volt aki rettentően izgult, emiatt szótlan volt, és volt akinek pont ezért folyamatosan járt a szája és csak fecsegett és fecsegett, de közben olyan marcipán állatkertet gyurmázott a muffin tetejére, hogy igencsak meglepődtünk. Szeleteltek, kevertek, sütöttek, díszítettek, mindent, ahogy a nagyok. Sőt volt aki egy tradicionális izlandi halfasírt receptet is megosztott velem. Bár a bazsalikomot furcsálltam benne : )
A 10 gyerkőc után 2 hét múlva még jön másik 15, majd jön a mi nehéz feladatunk, a 25-ből ki kell választanunk a 10 döntőst. Nem lesz egyszerű, hiszen mindannyian nagyon ügyesek voltak bátran kiálltak az ismeretlen nénik elé és nagyon finomakat főztek nekik. A pályaművek a Dining Guide-on olvashatók.