Panzanella, soha többet Rivalda

Sok jót hallottam erről a toszkán salátáról, azonban az első találkozás mégis óriási csalódás volt. De erről csak én tehettem, kellett nekem ilyet étteremben kérnem. A várbeli Rivalda, ahol ezt a hibát elkövettem állítólag nagyon jó. Többszörös Best of Budapest díjas (nem mintha bárki tudná, ez miféle elismerés), állandóan szerepel a Decanterben és talán a Gustóban is. (De hát ilyen a jó marketing, ezt nekem kéne tudnom.) Ezért már régóta kívánkoztam ide, mikor egy kiállítás után beültünk ebédeli. A hely koszos, lelakott, unott pincérekkel, konyhából kihallatszó technozenével, pocsék kajákkal és magas árakkal. Az étlap jónak tűnik, csak éppen semmi nem olyan. Én panzanellát kértem, és előző napi görögsalátát kaptam egy-két pirított kenyérkockával feldobva. A pincér kérdésére (amire választ nem is várt), hogy milyen a saláta, mosolyogva feleltem, hogy pocsék, és semmi köze nem volt az étlapon ígért ételhez. Erre ő: pedig ez ilyen, és elment. Az egész ebéd botrányos volt, aminek talán az állhatott a hátterében, hogy a tulaj épp nem volt ott, a szakács ezért részeg volt, a pincérek meg tojtak magasról mindenre. Bár az étterem koszosságát és lelakottságát ez nem magyarázza. Tőlem nem kapnak második esélyt. Az egész esetem olyan jól felbosszantottam magam, hogy vacsorára elkészítettem az én "igazi" panzanellámat.

Hozzávalók: 25 dkg fehérkenyér (csak jó minőségű, én Ludwig-félét használok vagy a Culinarisból, 3-4 paradicsom, 1 lilahagyma, 1 kis gerezd fokhagyma, sok-sok bazsalikom, olivolaj, só, bors

Felkockázom a kenyeret és a paradicsomot. Rusztikus étel, lehet jó nagyra vágni. Meglocsolom őket olivaolajjal és hozzáadom az apróra vágott lilahyagmát, a fokhagymát, a bazsalikomot, sózom, borsozom és kész. Pár órát állhat a hűtőben. Lehetne hozzátenni még ezt-azt (szardella, olivabogyó, kapri stb. ), de én így szeretem. Csak jó minőségű alapanyagból érdemes készíteni. (ez mindenre igaz, de erre főleg)