A csizma felső részéből származó zsályavaj tulajdonképpen tésztákra való szósz. Lelocsolhatunk vele egy sima krumplis gnocchit vagy éppen egy sütőtököset, de klasszikus kísérője a spenótos-ricottás raviolinak is. Annyira szeretem, hogy önálló fogást csináltam belőle (ez a kifejezés az étel egyszerűsége miatt talán egy kicsit túlzásnak is tűnik). Egyszerűen pirítósra kenem, és leöblítem egy pohár friss fehérborral.Hozzávalók:
20 dkg vaj, 10 friss zsályalevél, csipet só
A vajat megolvasztom, beleteszem a felcsíkozott zsályaleveleket és kicsit megsózom. Hűtőben pár óra alatt lehűtöm és már mehet is a pirítósra. Ha egy kis parmezán is kerül rá, még jobb lesz.
A tésztákra természetesen melegen kell locsolni.
2 megjegyzés:
Kíváncsiságból kérdezem, hogy milyen vajat használsz, mert ennek a képen valahogy más állaga-színe van, mint a hagyományosnak. Vagy csak a zsálya miatt? Már más recepteknél is gondolkoztam, hogy vajon milyen "tudatosan vásárolt" vajat rakhatsz bele.:)
Köszi!
igen, más lesz teljesen az állaga, inkább zsírhoz hasonló. Talán a só miatt. Változó, milyet veszek, általában magyart, de bármikor szívesen kipróbálok egy sózott francia fajtát. Nagyon sok fogy nálunk, sztem heti 20 dkg, megy el a főzéssel
Megjegyzés küldése