Radicchiót hagyományosan Trevisóban és Castelfrancóban termesztenek. Kedvencem ezek közül a vékony levelű, hosszúkás alakú rosso tardivo fajta, amely zsenge és nem erősen keserű. Nálunk általában a jégsalátára alakjára emlékeztető, gömbölyű chioggia-i fajtát kapni, amely gyakran igen keserű. Lassú grillezéssel, azonban sokat veszít ebből a keserű ízből.
A múlt héten a Dolce gastronómiában végre hozzájutottam a zsenge tardivo fajtához. Ennek a radicchiónak a termesztése (ahogy a többié is), költséges és fáradságos munka, a növény magjait áprilisban vetik, a kibújt tövek fejét szeptemberben erőteljesen elkötik, hogy a zöldség belsejébe ne kerüljön napfény. Ezután kiássák a földből és vizeskádakba helyezik, majd mielőtt decembertől árusítani kezdik, külső leveleitől megszabadítják a növényt. Tehát amit megveszünk, az csak a zsenge szíve.
A trevisói radicchio konzorcium itt elérhető.
Hozzávalók 2 főre: 1 radicchio, balzsamecet, olívaolaj, fenyőmag
1. Teflon lábosban egy kis olívaolajon szép kezdjük el grillezni a szétszedett radicchiót
2. Adjuk hozzá a balzsamecetet és a fenyőmagot. Az ecet a grillezést folyamán karamellesre sűrűsödik, hihetetlen összhangot alkotva a radicchio enyhe keserű ízével
3. Önálló előételnek, zöldségfogásnak vagy köretnek kínáljuk.
5 megjegyzés:
Szia! Elárulnád hogy milyen géppel fotózol? Persze csak ha nem titok...
Bocs, a fenti törlendő, csak most görgettem le és megvan a válasz.
a radicchia az az étel amit nem sikerült megkedvelnem eddig. pedig sokszor bepróbálkoztam vele, éttermekben is (konkrétan, castelfrancóban is), de nekem túságosan keserű volt mindig.
jó hogy írtál erről a tardivo fajtáról, legközelebb, majd ezt is kipróbálom, hátha bejön:)
jav: radicchio :))
Toma!
Ez a fajta egyáltalán nem keserű, hanem zseniáliasan finom.
Én Trevisóban csak risottónak ettem, de a kedvencem ez a fajta grillezve.
Megjegyzés küldése