2008-11-24

Kenyér gnocchi

Olaszország északi, Ausztriával határos régióból, Trentino Alto Adige-ből származik ez a kenyérnudli. Az étel jellegéből adódóan egy percig sem csodálkoznék azon, ha a recept eredetileg osztrák lenne. Valószínűleg az is. Egyszerű, szegény étel, az újrahasznosítás iskolapéldája, a „cucina povera” tökéletes megtestesítője, némi szalonnával feldobva. Az eredmény pedig egy laktató, ízletes fogás, igazi észak-olasz hangulattal. (Én azért egy kis fokhagymát tettem hozzá) A gombócokat levesben is szokták főzni, vagy akár Montasio sajtot tölthetünk a belsejébe.

Hozzávalók: 20 dkg száraz kenyér, liszt, 1 tojás, tej, só, bors, parmezán, 25 dkg húsos füstölt szalonna, zsályalevél, 2 gerezd fokhagyma, parmezán, olívaolaj

1. Áztassuk be a tejbe a száraz kenyeret, ha megpuhult facsarjuk alaposan ki
2. Adjunk hozzá egy egész tojást, annyi lisztet, hogy formázható, nem ragacsos tésztát kapjunk. Sózzuk, borsozzuk, ízesítsük frissen reszelt parmezánnal
3. Formázzunk diónyi gombócokat a tésztából, forgassuk őket lisztbe, majd főzzük ki őket lobogó sós vízben. Akkor főtt meg, ha feljönnek a víz tetejére
4. A szalonnát vágjuk egész apró kockákra, kis olívaolajon kezdjük el őket pirítani. Ha már majdnem kész, az utolsó 1-2 percre adjuk hozzá a zsályaleveleket (8-10 szál), és a felaprított fokhagymát
5. A kifőtt és lecsepegtetett gombócokat szedjük a szalonnára, 1-2 percig pirítsuk őket együtt. Reszelt parmezánnal tálaljuk!

11 megjegyzés:

chilii írta...

mióta én sütöm a kenyeret, gyakorlatilag nincs maradék, de ez annyira tetszik, hogy egész biztosan kipróbálom! :)

dolcevita írta...

érdemes, nagyon finom, de tényleg

Névtelen írta...

Kedves Dolce Vita! Engem az érdekelne, hogy ezt a fényképet milyen beállításokkal készítetted? Úgy értem, hogy mesterséges és/vagy csak természetes fénynél, valamint hogy honnan jött a fény és hol álltál te a fényképezéskor? Köszönöm, Sára

dolcevita írta...

Sára!

Hű, ez egy elég összecsapott kép, tálalás előtt volt rá 1 percem... A fény (ablak) az étel mögül jön, én meg, ahogy a képen is látszik : ) az étellel szemben álltam. Csak az ablakon bejövő fényt használtam (bár elég kevés volt)nagyon tág blendét és rövid záridőt kellett használni F2 és 1/40, ez meg is látszik az élességén és a részletgazdagságon: (((( NEm volt időm vele világosabb helyre költözni (na meg hideg is van ilyenkor odakinnt), sem az állványt előszedni. Az étel elején keletkező árnyékokat egy nagy fehér lappal derítettem vissza.

Névtelen írta...

Köszönöm Dolce Vita! Szeretnék én ilyen jó összecsapott képeket készíteni!:) Szerintem te egy valóságos őstehetség vagy! Tanultad valahol a fotózást, vagy csak autodidakta módon fejlődtél? Még egy utolsó kérdésem lenne és aztán nem is szeretnélek elrabolni a drága kisgyermekeidtől, tehát hogy ezt a derítő fehér lapot ezt hogy kell elképzelni? Fotózás közben a másik kezeddel tartod az étel előtt? Mindent köszönök és szép napot kívánok neked! Sára

Mamma írta...

Dolce, nem csak hogy jó a megérzésed, hanem ez valóban gyökeres osztrák specialitás. Ez a földrajzi rész 80 évvel ezelőtt még Ausztriához tartozott, manapság ebbe a konyhába csempészték be az olasz vonalat. Az eredmény több, mint fantasztikus. Mi gyakran járunk oda, nagyon kedvelem és többször is írtam már róla.

Ez a gombóc eredetileg erős húslevesbe készül, az a leghagyományosabb formája (Speckknödelsuppe, vagy Canèderli in brodo) és ott dél-tiroli speck-kel készül, de bármilyen húsos szalonna jó hozzá. Szinte mindenhol rajta van az étlapon, nagyon finom! Gombócot külön sajtmártással és (róka)gombamártással is ettem ott, de a forró leves az igazi, főleg hideg téli napokon...

Hadd csatlakozzam én is, ez a kép akkor is jó, ha "össze lett csapva":-))

dolcevita írta...

Sára!

A férjemet kértem meg, tartsa meg a fehér kartont, de van mikor ezt is én tartom. Fotózni hivatalosan nem tanultam, de van fotós ismerősöm, akitől szoktam ezt-azt kérdezni

Mamma!
Jól sejtettem : )
Kipróbálom majd levessel is. Nekem anyukám zsemlegombóca jutott róla eszembe (ő szalonnát és pirított kenyeret tesz bele), és sztem az is német eredetű.
Ennyire északon nem jártam még, a legészakibb olasz település ahol jártam Bassano és környéke. A sajtos és gombás mártás is nagyon jól hangzik, biztos kipróbálom ezekkel is

Gyöngyi írta...

De jó, hogy ide is benéztem:) Finom lehet, és örülök, hogy Mamma is kiegészítette - leves mellé ki fogom próbálni!

kriwi írta...

Jó reggelt dolcevita! Nagyon tetszik ez a gnocchi fajta, ki is fogom próbálni amint a párom nem lesz itthon. Neki nem ízlik a zsálya és a füstölt dolgok, viszont nem hagynám ki semmi jóból. Ezért arra gondoltam, hogy a füstölt helyett teszek édes pancetta-t, és mivel neki nagyon izlenek a sugo-s dolgok (főleg a gnocchi a kedvence), ezért gondolkodom egy négysajtos sugo-n hozzá. Esetleg tudsz valamit javasolni? Nálunk minden hétvégén a marche-i húsos sugo van, de nekem már lassan a fülemen jön ki :-)!
Előre is köszi,
kriwi
Ui.: a ketchupot megértem hogy ütsz érte, én is mellőzöm, de az ananászért miért?

Névtelen írta...

Ma megcsináltam ebédre, isteni volt!!!! Köszönöm a receptet!

Csabi írta...

kedves kriwi, ez az 'édes pancetta' kissé megakasztott, de ha jól értem, hogy ez alatt olyan szalonnát értesz, ami nem füstölt, akkor tudjuk be hiányos konyhalatinos műveltségemnek... :)

hoppá, a receptért, édes életem, kézcsonkjaink, ha ugyan el nem késtünk már ezzel... :)

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin