2009-06-10

Risi e bisi, az igazi rizibizi

Gyermekkorom nagy kedvence a rizibizi, amely nálunk otthon a párizsias bundát kapott szűzérme kötelező körete volt. Egyetemen, néhány olasz nyelvészeti szeminárium után egyértelművé vált, hogy a rizibizi bizony olasz étel. Nem más, mint egy borsós (ez lenne a bisi, trieszti dialektusban a standard olasz piselli-ből), szalonná risottó. Feltételezem, osztrák közvetítéssel került a magyar konyhába.
A piacokon lehet még zsenge borsót kapni, ebből készítsük. Remélem, azt már nem kell mondanom, hogy igazi hús- vagy zöldségalaplevet használjunk, ne kockát (van még valakinél otthon ilyen?) különben az egész nem ér semmit sem!

Hozzávalók : 50 dkg zöldbosró, 40 dkg risotto rizs, 25 dkg húsos szalonna, 1,5 l alaplé, 1 dl száraz fehérbor, olívaolaj, vaj, reszelt parmezán, 1 nagy fej hagyma

1. A felkockázott szalonnát olajon kicsit pirítom, hozzáadom a felkockázott hagymát és a zöldborsót pár percig párolom, majd beleöntöm a rizst. Ha üvegesedni kezd a rizs, hozzáöntöm a bort, és folyamatosan keverem. Mindig a bor legyen az első, amivel a rizs találkozik.
2. Ha a rizs magába szívta a bort, jöhet az első kanál alaplé, és újra kevergetni kell. És így tovább. Mindig várjuk meg, amíg felszívta a levet, csak ezután jöjjön akövetkező adag.
3. Ha megfőtt a rizs (18-20 perc), az utolsó adag levet, nem főzöm el teljesen. Belekeverek még egy diónyi vajat és 10 dkg reszelt parmezánt, azonnal tálalom. A tányérban parmezánt újra reszelek rá.

77 megjegyzés:

Anna írta...

Annyira gyönyörűek a képeid......

Röné írta...

Gyönyörű fotók, nagyon szépen kivirult a kertetek/udvarotok. Feldobódtam így reggel tőlük! :)

Én amikor az olasz kulinária c. könyvet olvastam, abban fedeztem fel a Risi e bisi-t és lepődtem meg, hogy ez bizony cseppet sem magyar étel, hanem ez is olasz földről származik.

Én sajnos iszonyatosan begörcsölök a borsótól :( Próbálkoztam már vele idén, hogy "hátha majd most nem", de továbbra is :(

Lizi írta...

Az a baj, hogy bizonyos körülmények között (kis lakás, egyszemélyes háztartás) nehéz kivitelezni a igazi alaplét, így igen, nálam van otthon leveskocka.

dolcevita írta...

Lizi!

Pedig a risottó semmit nem ér alaplé nélkül. Ha nincs helyed, hogy lefagyassz levet, készíthetsz gyors alaplevet: mindenféle zöldséget, amit csak találsz otthon (legyen benne egy nagy fej hagyma, paradicsom, répa-féllék esetleg) 1 liter vízben 20-30 percig forralod, jó ha adsz hozzá friss fűszernövényt is (zsálya, rozmaring, kakukkfű, oregánó...). Ebből ízletes levet főzhetsz, gyorsan megvan, és nem kocka

Gabah írta...

Annyit mindenképp hozzá kell tenni (venetói származású anyósom mesélte), hogy a "Risi e bisi" egy tipikus venetoi étel, ami tkp. se nem rizottó, se nem leves. Az állaga valahol a kettő között van. :-)
Velecében már nagyon korán hagyománnyá vált, hogy április 25-én, a város védőszentje, Szent Márk ünnepén minden évben ezt főzték a velencei dózsénak.
A 19. században az étel elnevezése új, politikai töltettel is bővült: a "risi, bisi e fragole" vagyis "rizs, borsó és eper" (zöld, fehér, piros, mint az olasz zászló) mottót az osztrák katonák ellen kiáltozták a Viva V.E.R.D.I. vagyis Viva Vittorio Emanuele Re d'Italia mondattal együtt.
A risi e bisihez a tradíció szigorúan a veronai "vialone nano" rizs használatát írja elő. (Persze ezt sokszor én sem tartom be, ha carnaroli vagy arborio van itthon, akkor abból készül. ;-)
Dolce Vita, nagyon szép a kertetek!

Ági, aki főz írta...

Gyönyörű, gyönyörű, nem találok szavakat.

A türkíz tálat nagyon szeretném, fogadjuk, hogy egy évtizedes ecseris szerzemény.

Bármilyen fura is, én szeretem a jó ragacsos, száraz rizibizit, amolyan menzás stílben.

Judit írta...

Fantasztikus az étel is, a ház is! És helyesek a srácok.
A kancsók is lenyűgözőek!
Bármikor írhatsz ház témakörben is, a konyháról szóló posztot olvastam anno, és nagyon tetszett. Azért itthon, hazai építőanyagokból mediterrán házat építeni nem lehetett egyszerű. Vagy ez a ház valójában Olaszországban van.....? :))

dolcevita írta...

Sajnos nem : ) Az építés körülményeiről az augusztusi Otthon magazinban lehet majd olvasni

dolcevita írta...

Gabah!

Ezt szeretem az olaszokban, mindenből csak a sajátjuk a jó : )

Ági!

Úgy 6-7 éve vettem a budai skálában

Gabah írta...

:-)))) Ha tudnák mennyi magyar sonkát érlelnek Parmában! ;-)
Egyébként nagyon érdekesek: úgy tűnik, mintha nem is akarnának tudomást venni az efféle dolgokról. Semmi szkepticizmus nincs bennük... nem úgy mint pl. bennünk, magyarokban. ;-)))

Krisztina írta...

Szia!
A rizibizi párizsias bundában csodálatos emlék, Nagyikám mindig azt készített mikor mentem hozzájuk, jajj még mindig imádom. Gyors alaplevet, szoktam ugy késziteni,hogy pici olajon megfuttatom az össze aprított zöldségeket, és csak utána öntöm fel
vízzel. Üdv Krisztina
Ui: Képek, csodálatosak. Az otthonban a te képeid lesznek?

dolcevita írta...

Gabah!

Az a sonka nekünk szégyen, visszük ki a finom alapanyagot, ott jó dolgot készítenek belőle, mi meg esszük itthon a zselatinos szlovák nitrites, gyorspácos szart. : (((

Krisztina!
Nem, a lap fotósa készített képeket.

Krisztina írta...

Sajnálom!! a te képeidet szívesebben nézegettem volna. Üdv Krisztina

dolcevita írta...

Beltér fotózásban azért lenne mit tanulnom, illetve hozzá megfelelő objektívek sajna hiányoznak a készletemből. Nagyon szép képket készítettek. A blogon viszont mindig csak sajátok lesznek : )

Katina írta...

Lehet, hogy korábban valahol már volt róla szó, de talán nem bánod, ha megkérdezem, hogy hol szoktál zöldséget vásárolni?

Vesta írta...

A növényeid gyönyörűek, igazi mediterrán hangulat! Hová tudod őket pakolni télen?

CES írta...

Egyik kedvence BLOG-om, a Tied! Szép képek, "ennivaló" írások, gyors reagálások, kedves lány! Mi kell még??! :))
Gratulálok!

dolcevita írta...

Az egyik képen látszik egy kőház, az a "sufnink", itt tartjuk télen az összes fagyra érzékeny virágot.

CES!
Köszi : )

dolcevita írta...

Katina!

Nagy részét piacon. Illetve van egy család, akik a saját kedvtelésükre termesztenek ezt-azt, tőlük szoktam vásárolni. Nekem idén répáim és paradicsomaim vannak, anyumnál mángold, spenót, rukola, paradicsom. Amit nagyon igyekszem elkerülni az a hipermarket zöldségstandja. A piacolást amúgy imádom, gyerekek lángosoznak...

Katina írta...

Dolcevita!

Melyik piacra mész ha nem vagyok indiszkrét?:)

Bogi írta...

2 hete szörfölgetek a gasztroblogok között, de ennyire nagyképű nővel, mint te Dolce Vita még életemben nem találkoztam. Tudom, hogy a véleményemmel nem leszek népszerű, nem is arra hajtok, de úgy érzem a sok dicséret mellett elfér.
Az egy dolog, hogy önfényezés, dicsekvés süt minden bejegyzésedből, az egy másik, hogy sznob vagy, de az, hogy sértegeted az embereket na az nem fér el a kalapban.
Gondolom 31 évesen nem te dolgoztál meg ezért a szép házért! :) Úgy könnyű magas lóról osztani a tutit, hogy nem 2 szobás panelben élsz. :)
Azt gondolom, hogy vannak nálad szegényebb emberek, akiknek nem a polip és egyéb ízetlen kajáid kerülnek nap mint nap az asztalra, és ez nem baj! Míg panelben éltem, bizony én is használtam leveskockát, mert volt amikor csak arra futotta, 1-2 szál cérnametélttel. Persze mostmár nagy kerttel, nagy konyhában én is tudom mennyivel könnyebb minden, de ezért nagyon sokat dolgoztunk! Szánalmas ahogy lekezeled az embereket, kiváncsi lennék mit tettél te a világban, hogy ehhez jogot formálj. Beleülni a jóba nem nehéz... De ha már sznob vagy, és a blogodat arra használod, hogy mutogasd a világnak hogyan élsz, legalább ne szólj meg másokat! Örülj annak ami neked jutott.
Minden jót!

Jenei Boglárka

dolcevita írta...

Kedves Boglárka!

A net műfaj sok mindent elbír, de azért mégis vendégségbe jöttél ide. Bocs.Az ilyen jellegű személyeskedést annyira nem szeretem.
Ha Te kemény munkával a panelből kertesházba küzdötted magad, miért olyan elképzelhetetlen, hogy ez másnak is sikerül? Ezt tovább nem is nagyon ragoznám, de megnyugtatlak, nem örököltük, nem nyertük a lottón, mi is keményen dolgoztunk érte (és még fogunk is úgy 10-15 évig). Sajnos nem "jutott" ahogy írtad. De ha tudsz helyet ahol ilyeneket osztogatnak, szólj légyszíves! Irritál egy 100 nm2-es kertes ház? Nincs ebben semmi luxus, drága dolog,csupán, (úgy gondolom és minden vendég, aki nálunk járt), ízléssel rendeztük be, ötletesen, sokat utánajárva, hogyan lehet olcsón, jót és szépet építeni.
A leveskocka, nem pénz kérdése, csupán felfogás, hogy mű dolgokat nem eszünk.

Katina írta...

Ha már így előtérbe került ez a leveskocka....
én is panelban élek, sajnos elég kicsi hűtő van egy picurka fagyasztóval, amibe alig fér valami, úgyhogy én sem tudok zöldség/húsleveket tárolni, és minden alkalommal azért nem áll neki az ember mert egyrészt sok idő másrészt villanytűzhelyen energiapocsékolás. Akik hasonló cipőben járnak és elérhető a Müller nevű hely, azoknak tudom ajánlani, ott lehet kapni bio leveskockát (talán dm-ben is) amit nem azért veszek, mert biozöldségből van, hanem mert nincs tele mindenféle adalékanyagokkal. és minimálisan drágább a knnorrmaggi estébé típusoknál:)
lehet hogy ez is mű, de mégis mérföldekkel egészségesebb, mint a többi, amit kapni lehet

Katina írta...

Nem akarom teleszemetelni az odlalt, de Bogi eszembe juttatott még néhány gondolatot.

Tény, hogy dolce vita receptjei nem mindig az átlagember pénztárcájának valók.
de!
1. Kell ilyen blog is, különben a sznobok akik főzni szeretnének (van ilyen? nem az inassal főzetnek?:)) is megtalálják a nekik tetsző recepteket
2. számtalan recept van, amit alacsony büdzsével is ki lehet gazdálkodni és pofon egyszerű összedobni, hadd ajánljam az almás-fahéjas kekszet, épp tegnap próbáltam ki:)
3. az egészséges étrendért néha pénzt és időt is kell áldozni
4. Ha olyan recepteket szeretnél, ami OLCSÓ és a minősége mindegy, ahhoz is biztosan találsz gasztroblogot.

Biztosan sokan irigykednek arra a világra, amiben dolce vita és családja élhetnek. De ha nem látnák ilyen ötleteket, talán én is kevésbé lennék kreatív

Bogi írta...

Kedves Dolce Vita!

Sajnálom, hogy nem értetted meg amire kiakartam hegyezni a véleményem. Nem azzal van a gond, hogy ellenzed a műkajákat, és én is ezt teszem, amennyire lehet, és amennyire a pénztárcám bírja! De van az a helyzet, amikor az jut. Nem mindig van az embernek napi 10 óra munka után kedve alaplevet főzni, mikor inkább a gyerekekkel van az ember. Vagy valakinek csak erre futja. Az a baj, hogy erre te nem gondolsz, hanem nagyképűen teszed a megjegyzéseket!

Katina!

Nem azt mondtam, hogy nem fér el ez a blog itt, és biztosan szükség is van rá, csak a stílus, az nagyon nem gyerebe. Szerintem nem szép dolog másokat megbántani. És ahogy végigolvastam sok ilyen sznob kijelentést olvastam. Dolgoztam Olaszországban 3 évig, ezért is kezdtem el olvasni az oldalt, mert szerelmes vagyok mindenbe ami onnan származik, de jobb lett volna csak a képeket nézni. Ja, és még annyit, hidd el nem vagyok irigy, adjon neki az Isten mégnagyobb házat, bőséget, és kisebb arcot.

További jó főzést, és blogozást.
Sziasztok!

Jenei Boglárka

Katina írta...

Bogi!

Nem lehet, hogy túl érzékeny állapotban olvastad a blogot? =)
én nagyon az vagyok (mármint érzékeny) de nem érzem benne ezt a nagy arcot és sznobizmust (bár tény, hogy nem olvastam minden megnyilvánulását)

dolcevita írta...

Kedves Boglárka!

Szerintem a rosszindulatú anyagias megjegyzéseidet nem lehetett félreérteni. Az alapléfőzés pedig nem pénz kérdése. Inkább szervezés. Szoktál húslevest főzni? Legközelebb tegyél bele két répával, egy hagymával és másfél liter vízzel többet,kész is az alapleved másnap főzheted a risottót. Nem egy bonyolult dolog.
A mű kaják pedig sokkal drágábbak, mint az egészségesek, amelyeket Te magad készítesz. Ebbe sajnos sokan nem gondolnak bele, ahogy Te sem. Én sznobságból nekiállok 10, de akár 12 óra után is főzni a gyerekeknek, maximum őket is bevonom a "játékba", mert ezzel teszek nekik jót. Nem azzal, hogy zacskós étellel mérgezem. Valóban nagyon sznob lehetek. Egyáltalán tudod, mit takar ez a szó, és az én esetemben mire használod?
Ne haragudj, de kicsit erős már ahogy itt írsz. Ha azt gondolod, hogy a boldogsághoz még nagyobb ház kell, vágyjál csak erre, szerintem egészen más kell hozzá.

zsoltika írta...

milyen az a "risotto rizs"?
alapvetoen ketfele rizs van: afrikai es indiai
ezeken belul van basmati rizs, van jazmin rizs, van carnaroli rizs (ami a legjobb a rizottohoz az olaszok szerint) meg hasonloan jo az arborio es a vialone nano, meg egy csomo fele van (barna, voros, fekete) de risotto rizs az melyik? vagy mi az? valami termek neve? markajelzes?
:)

Bogi írta...

Nézd, nem írtam, hogy nincs igazad a műkajával kapcsolatban, azt írtam, nagy arccal játszod a menőt. Azt pedig kétlem, hogy te 10 órát dolgoznál, hiszen te magad írtad nem is olyan régen, hogy nappal fotózol, mert ráérsz. Ma olvastam bele elég alaposan az oldalba, onnan tudom.
Tudom ki a sznob, te! Te igazi mintapéldány vagy, de nem azért mert odafigyelsz a dolgokra, hanem mert nagyképűen leszólsz mindenkit, aki nem szereti a polipot, és úgy teszel, mintha az lenne a természetes, ahogy te élsz.
Tudod honnan kerültem az oldaladra? Egy teljesen névtelen kicsi gasztroblogról, ahol rólad írtak egy tortád után, miszerint szétesel magadtól. Ezért voltam rád kiváncsi, te hogy főzöl olaszul.
Szövegértésed pedig kissé hiányos. Nem azért írtam a nagy házat, hogy az tesz boldoggá, Katina bejegyzésére reagáltam, hogy nem irigységből írom amit írok.
Töröld ki a véleményem, végülis nem számít, mert nincs igazam.
Szoktam risotto-t készíteni, és természetes, hogy csak igazi alaplével jó felöntögetni, de nem szólnék meg másokat.

Katina!
Olvass bele a kommentekbe is, a régebbiekbe is, és megérted miről beszélek. Ez a leveskocka a legfrissebb.

Többször nem nézek vissza. Nem bántani akartalak, csak túl sok volt sok normális blog után ez az arcoskodás amit itt olvastam.
Köszönöm, részemről ennyi volt.
Jó hétvégét!

dolcevita írta...

Zsoltika!

A névvel jelzett utolsó három, ahogy Te magad is írtad : )

dolcevita írta...

Kedves Boglárka!

Ne haragudj, de azt gondolom, Te egy nagyon neveletlen ember. Hogyan veszed ahhoz a bátorságot, hogy mást megítélj, konkrét dolgokat állíts az életéről anélkül, hogy ismernéd. Túl hamar dobálózol itt mindenfélével, én a helyedben elsüllyednék inkább szégyenemben, hogy azt boncolgatom valaki beleszületett a jóba vagy sem. Ráadásul nagyon csúnyán mellélőttél. Ahelyett, miután ezt a kérdést tisztáztuk, hogy bocsánatot kértél volna, szemtelenkedsz tovább.
Az otthonról végzett munkáról hallottál már? Nekem a 2 gyerek mellett 4 ilyenem is van, ezek összeadódva bőven kiteszik a napi 8 óra munkát, mindezt pedig úgy próbálom megoldani, hogy közben 2 gyermekkel vagyok itthon. Csináld utánam! Itthon fotózom, napközben, mert ez pl. az egyik munkám. Közben hobbiból blogot írok, a minimális szabadidőmben, hogy ez másoknak is jó legyen, meg persze nagyon élvezem (kivéve az ilyen hozzászólókat, mint Te. Szerencsére Te vagy a 2. ilyen 2,5 év blogolás után, viszont több ezer köszönő mailt, kommentet kaptam már)

Anna írta...

Miért van az,hogy valakinek mindig fáj a másik sikere? És ha fáj,azt miért kell ilyen módon közzétenni?
Irigység? Csak ezt tudom magyarázatként felhozni,mert különben minek kürtölné világgá? Ha nem tetszik, szerintem nem kell "idejárni" és akkor nem fáj. Véleményem szerint.
Dolce! Írtam mailt.

Aliz írta...

Az irigység tipikus magyar tulajdonság, sajnos.
Szerintem bárki irigyelheti DV-jék házát, életmódját, életfelfogását. Mindez pl engem is ösztönöz arra, hogy hasonlót én is elérjek. Most sok mindent nem tudok megtenni, mert nincs gyermekem, 35 m2-en élek, munka mellett tanulok és nincs időm pl alaplét főzni, de tudom mit és hogyan szeretnék a jövőben. Szeritem Dolce Vitának ez már kellőképp jó érzés lehet, mert azért ír ide ő is (és sok más blogger), hogy kicsit elgondolkodjunk és nem azért, hogy minden héten polipot kell enni. Miért baj ez? A vegákat is sznobozzuk le, mert nem esznek csirkét csak zöldséget meg halat????

CES írta...

Az irígység nem más, mint jelzés arra, hogy jó úton haladsz! ...no more comment!

hallohallo írta...

évek óta olvasom ezt a blogot, imádom a recepteket, többször kommenteltem, soha nem szóltam be, pedig néha ingerem lett volna, de soha nem éreztem feladatomnak - egy valamivel egyetértek bogival, nem szerencsés számonkérően és lekezelően írni arról, amivel nem értesz egyet (most pl leveskocka - ez a "van még valakinél otthon ilyen?" egy tökéletes példa, de volt még néhány hasonló).
lehet ugyanezt az üzenetet pozitívan is eljuttatni.
(és amihez meg egyáltalán nincs közöm sem nekem, sem másoknak, az a magánélet és a javak, de megjegyezném, otthon 4 munkát végezni időszervezésben messze nem ugyanaz, mint irodából hazatérni 8-10 óra munka után - tudom, mindkettőt csináltam.)
bocs mindenkitől, irigységre nincs mentség, de a rossz kommunikációra sem. szerintem.

dolcevita írta...

Hallohallo!

A 4 munkát 2 db 3 év alatti gyerek mellet végezted?

És a leveskocka kérdés csupán egy vicces kiszólás azoknak az olvasóknak, akik évek óta írják, hogy az itt olvasottak hatására dobálják ki a spejzból a szemetet. Aki ilyet félreért és magára vesz, nagyon sajnálom. Igazán semmi közöm, ki mivel mérgezi magát, hidd el nekem nem fáj,ha valaki leveskockát eszik, nem eszem, és nem engem etetnek vele. Én itt szimplán jól bevált recepteket, ötleteket osztok meg, illetve tanácsokat hogyan próbálj egészségesebben élni. Bocs, a jótanácsokért! Amúgy ez egy gasztroblog, szép lenne ha nem emelném fel a hangom a készételekkel szemben, olyan receptekre vágysz, ahol csupán ki kell nyitni 2-3 konzervet, aztán összekeverni, melegíteni? Ez lenne a gasztronómia?

dolcevita írta...

Az még kimaradt, hogy természetesen tudom, milyen egyetem mellett dolgozni és milyen napi 10, akár 14 órát dolgozni irodában. A gyerekek melletti pont ugyanannyira nehéz, ha nem nehezebb, hiszen ők maguk állandó feladatot jelentenek, mellettük pedig muszáj minőségi és felelősségteljes munkát végezni. Igazán ez a kérdés nem tartozik senkire, a blogra (néha, azaz inkább gyakran a férjemnek panaszkodom, hogy nem bírom tovább) de ha már páran ezt megkérdőjelezték... csak azt tudom mondani, tessék kipróbálni!

hallohallo írta...

nem, nem két gyerek mellett, hanem a rokkantnyugdíjas anyukám mellett, aki kb ugyanolyan gondoskodást igényelt, mint egy gyerek, csak pszichésen megterhelőbb volt.
de úgy gondolom, ehhez igazán semmi köze senkinek.
mint ahogy ahhoz sincs köze senkinek, hogy neked milyen házad van.
de ugyanúgy neked sincs közöd ahhoz, hogy kinek van leveskockája a spájzban vagy ki eszik ketchupot, vagy ki mit vásárol a boltban.
a jótanácsokat és a recepteket igazán köszönöm, teljesen őszintén, sokszor használom őket, és sok helyre belinkelem őket, ha felmerül egy kérdés étellel, recepttel kapcsolatban.

(és egyáltalán nem vontam kétségbe, hogy nehéz az otthoni munka is, azt írtam, teljesen más időszervezést igényel, mint egy nem otthoni. nem könnyebb, nem nehezebb, más.
sőt azt sem írtam, hogy konzervből kéne főzni. a receptjeidet egy szál kritika sem érheti, szerintem.)

CES írta...

Komolyan nem értem az embereket!! Ha valami nem tetszik, és SZABADSÁGÁBAN áll, nem elolvasni, nem megenni, nem elkészíteni, stb.stb., akkor mi a fészkes fenének töltenek órákat azzal, hogy fikáznak egy nem hivatalos, MAGÁN BLOG-ot?!

Anna írta...

Így van! Ez egy blog. Írójának szíve joga, hogy arról írjon,amiről éppen kedve van. Ha ez valakinek nem tetszik, az is szíve joga. De! Minek kell ez nyilvánosságra hozni? Jobban alszik tőle? Több lesz tőle?

Névtelen írta...

Talán még tavaly nyáron v. ősszel ajánlotta a Nők Lapjában az újságírónő DV blogját olyasmi kommentárral, hogy kissé sznob blog, de aki ezen túl tud lépni, az remek olasz recepteket olvashat itt gyönyörű fotók kíséretében.Akkor néztem be ide először,és ezt a tanácsot szem előtt tartva olvasom azóta a blogot, és egyetértek a véleménnyel.Nem egy hétköznapi blog az biztos, épp ezért népszerű. Az esetleges nagyképűségből is lehet tanulni,a sznobság nem feltétlenül rossz, a sértőnek tűnő megjegyzéseken át lehet lépni, vagy ha nem megy, nem muszáj pont ezt a blogot olvasni.Ha egy blog netán indulatokat gerjeszt, az csak annyit jelent, hogy nem középszerű.
Kedves DV, én is vendégnek érzem itt magam, és mindezt ne vedd rossz néven, egy őszinte, de pozitívnak szánt véleményt olvastál.
Üdv. Nóra

Névtelen írta...

Szia!
Nem értem miért zavarja az embereket, ha valaki büszke a házára, arra amit elért az életben. Igenis, ha DV büszke a házára szerintem nem ok nélkül mutassa meg, ezzel adhat ötleteket másoknak is, mint ahogy a főzési szokásaival is. Én a csodás képek fincsi kajákért , jó ötletekért járok erre. Köszi neked ezért! Üdv Krisztina

Névtelen írta...

Atyavilág, mi lett itt az elmúlt két napban....
Úgy gondolom, mindenki - akaratlanul is - a hétköznapitól eltérően (sommásabban, emelkedettebben, határozottabban stb.) fogalmaz, ha tudja, hogy naponta több százan olvassák a blogját. Szerintem DV is, és ő amúgy is nagyon karakán szokott lenni élelmiszeripari átverések esetén (ma is emlékszem "Miért EHETETLEN a bolti kenyér?" c. posztjára). Az a helyzet, hogy szerintem tök jó, hogy ilyen kissé autoriter-megkérdőjelezhetetlen stílus is van. Ja, és amikor tudok, sütök kenyeret azóta (azonosulás az agresszorral :S).
És lehet rossz véleményünk is a stílusáról, de már nem lehet DV-t átnevelni. Ez a vicces Boglárka feltételezésében ("most már szólni kell neki, olyan nagyképű!"). Biztos bennünk is lenne egy csomó átnevelni való, de nagyon sz@r érzés, ha valaki ilyesmivel próbálkozik. Mármint 20 éves kor felett különösen.

Judit (aki a házról érdeklődött valahol az elején)

dolcevita írta...

Igazán azt nem értem az egészben, de azt hiszem, nem is akarom érteni, miért sznobság az, ha azt mondom, ne egyél olyan dolgot, ami az egészségedre ártalmas. Mert ha azt mondanám, bibi az én autóm sokkal gyorsabb, mert jobb márka, lenne alapja a sznobozásnak, de így??? Mert egy olasz ételekkel foglakozó blogon, van tengeri hal???? Ez akkora baj? Az egésszel nem is foglalkoztam volna, ha Boglárka nem állít olyanokat, hogy én jól beleszülettem/örököltem/kifogatam egy gazdag, de öreg pasit : ))(bocs, Gyuri), na meg, hogy csak itthon lógatom a lábam.

Judit írta...

Igen, azt akartam még írni, hogy ez egy tematikus blog! Kifejezetten különlegességekért jönnek ide sokan.
Jó sok munka azért ez, Dolce Vita, és köszi, hogy csinálod. A házatok pedig engem érdekel, nem irritál.
Szerintem szép történeteket látunk, ahogy a legkiválóbb gasztrobloggerek más munkalehetőségeket is kapnak (fotózás, nyomtatott sajtó). Bárcsak mindenkinek megadatna ez: hobbiból hivatás.
És most már két etetőszéken tudod fotózni az ételeket, amíg alszanak a gyerekek? :)))

Aliz írta...

Pont ez jutott nekem is eszembe, Judit. Amikor az ember a hobbiját hivatásként űzi (kvázi olyanért fizetik meg, amit egyébként is szeret csinálni). Én is tudom milyen úgy ülni egy irodában csak azért, hogy pénzt keressek. De 2009-et írunk, már nem szocializmus van, van választásunk (szerencsére), hogy ki mit szeretne csinálni.
Irigykedni lehet, hogy valaki rátalált a hivatására (én is 25 évesen találtam rá és elkezdtem tanulni mást azért, hogy más legyen. De ezért nem lehet megszólni senkit, inkább cselekedni kellene.

Valószínűleg DV is ücsöröghetne egy olyan multinál, mint sokan, mert jól beszélni a nyelveket, de még jó hogy más utat választott, elég szürke lenne különben a világ, ha mindenki ugyanazt csinálná.

Névtelen írta...

Sziasztok!

1. Én azért olvasok különböző gasztroblogokat, mert szeretnék változatosabban és igényesebben főzni, és érdekelnek a konyhatechnikai praktikák is. Sem ez a blog, sem sok más nem azokhoz szól, akik egyelőre sajnos még nem engedhetnek meg maguknak sok mindent, akár a több zöldséget illetve gyümölcsöt a gyerekeiknek, például. Viszont nem is az ő bosszantásukra jöttek ezek létre.
2.Amit - több más ilyen blog és tv műsorok is alaposan kihangsúlyoznak, - hogy leveskockát ne használjunk. Kedves Boglárka! Ugye olvasol még minket? Biztos vagyok benne hogy igen. :)Szóval, ugye írsz mindenhova? Nehogy szó nélkül hagyd!
(Ezzel a kínos kocka dologgal én is tisztában vagyok és dm-es alnaturásat mégis használok, ha úgy alakul. Ez van.) Boglárka, a te hozzászólásod csak színtiszta irígységből és rosszindulatból született. Dolce egyik hozzászólásából kiderült, hogy a rántotthúsért sem rajong. Az kicsit nekem is fájt, azóta is minden este álomba sírom magam.
3. És végül, az első két ponthoz kapcsolódva. Bárki indíthat blogot, ami róla szól, a hobbijáról, bármiről, és oda azt tesz fel, amit akar. Ha ahhoz van kedve, hogy képeket tesz fel a házáról, akkor azt tesz fel (ezeket a képeket én nem találom hivalkodónak, de lehet, velem van a baj), ha meg mondjuk saját magáról tesz fel ezer képet és mondjuk odaírja, hogy "én vagyok a legszebb a világon és én főzök a legjobban", akkor meg az van fent. Mi meg eldönthetjük, hogy nézzük-e vagy sem. Most komolyan, mit kell itt hisztizni?!
(3.Amúgy meg az Alnatúrás ketchup is jó szerintem, paradicsomból van, tök finom.)

Üdv Mindenkinek!
Marcsi

Névtelen írta...

Szia DV, egy kis off ( :) ) a kialakult helyzetben. A borsó nem fog nagyon megkeményedni ha már a legelején hozzáadjuk a rizshez? Vagy szétfőni? Hiszen ha zsenge az a szegény borsó, akkor mi lesz belőle mire a rizs megpuhul? tatin

dolcevita írta...

Tatin!

A zsenge pont jó lesz, múltkor nagyobb szemű, keményebb borsóból készítettem, annak kevés volt a 18 perc, amíg a rizs megfőtt, kemény maradt sajnos

Bogi írta...

Kedves Mindenki!

Hú, micsoda indulatokat váltottam ki, mondjuk vártam is. :) Tipikus magyar hozzászólások születtek, miszerint kritizálni csak irigységből lehet. :) Ez Magyarország problémája, hogy csak feneket nyalni lehet, ha már van kritika, akkor zümmögnek a méhet. 50 hozzászólás termelődött pillanatok alatt, vérre gyűlik a nép. Dolce Vita nem tudja magát megvédeni?
Miért lennék irigy? Nem értem. Azt írja Dolce Vita 100 nm2-es háza van, mienké picit nagyobb, nekem 3 gyerekem van, 23 éve élek boldog házasságban, utazunk sokat, vezető beosztásban dolgozom 3 éve, van 2 kutyánk. De laktam nagyon sokáig szegénységben, panelben 2 gyerekkel, amikor bizony leveskockáztam! Se autónk, se pénzünk, csak sok adósság. Ez érintett igen szomorúan. Aztán itt egy 31 éves nő, akinek már most 100 nm2-es háza van, és ossza az észt magas lóról. Látszik, hogy sosem volt élt még olyan helyzetben, mint mi. Nem is kívánom!
Ha ez nektek irigység, ám legyen. Csak az utolsó 8-10 bejegyzést olvastam vissza, a többi felesleges időpocsékolás lenne. Nóra is leírta a sznob szót, bár nem az ő véleménye. Akkor ennyien irigyek vagyunk? Ha már nem csak én írom ezt, el kéne gondolkodni.
Felőlem Dolce Vita annyi blogot nyit, és azt csinál amit akar, de ameddig nyílvános a blogja, és kiteszi az életét, szólás szabadság van, hadd lehessen kommentelni. Idejöttem új olvasóként, végigolvasgattam az oldalt, kialakult bennem egy érzés, és megírtam a véleményem. De megint a tipikus magyar mentalitás.
Kedves Dolce Vita!
Ha ennyire nem tudod elviselni a negatív kommenteket, írd ki a fejlécre, hogy csak azok jöhetnek, akik pozitív bejegyzést írnak neked. Elkerülhetők a további viták. De legalább növeltem a támogatóid számát.
Már bánom, hogy visszanéztem, kiváncsi voltam milyen közös köpködés megy, de nem csalódtam.

Ha a többieknek ez a polipos, mindenkit leszólos blog tetszik, oké, örülök. Én inkább máshol gyűjtök ötleketek, és mégegyszer leírom. Nem akartam bántani senkit, viszont nem én szólok le másokat.

Jenei Boglárka

dolcevita írta...

Kedves Boglárka!

Utoljára kérdezem, a következőnél már tényleg a francba foglak elküldeni, honnan tudod, hogy pontosan hogyan élek most és azt, hogy hogyan éltem eddig és a férjem hogyan élt? hozzászólásod alapján kitalálhatjuk, nem 20 éves vagy, saccra 45-50 éves létedre (bocs, ha nagyot tévedtem)ennyit nem tanultál meg az életben? Nem a kritikával lenne itt baj, mivel olyat Te nem írtál, csak butaságokkal vagdalóztál és otromba módon más vélt anyagi helyzetén rágódsz csak egyfolytában.
Azt gondolom, Te képviselsz egy nagyon tipikus magyar mentalitást (korod alapján nem csoda, abban a korszakban nőttél fel, mikor mindenkinek ugyanakkora semmi jutott, akinek meg volt valamije az általában jogosulatlan előnyökkel szerezte azt). Ma már kicsit más világban élünk, ahol ingyen nem osztanak semmit, dolgozni kell érte. Vannak szerencsésebbek, akiknek a szakmája adott pillanatban jobban jövedelmez, és sajnos vannak olyanok, akiké elavulttá vált, hiába dolgozik napi 24 órát, akkor sem jutnak többre. Ilyen az élet, ezért kell tanulni, talpraesettnek lenn, bírni a strapát stb. stb.,

Névtelen írta...

Nahát, csak igazam lett! Ugye hogy olvassa! Az ilyen emberek annyira egyszerűen működnek! Persze, hogy kíváncsi a "köpködésre" csak éppen az ellenkezőjére számított. Kizárt, hogy jól érezné magát a bőrében, ha ennyire kiborítja a leveskocka téma. És ha Dolce háza nem akkora szám, akkor miért írta korábban, hogy hivalkodó? Kicsit zűrzavaros szegény lány.
Dolce, nyilván nehéz megállni ha megkeseredett emberek mocskolódnak, de nem kéne elkezdeni magyarázkodni, hány gyerek mellett hány munkád van. A világon senkinek nincs hozzá semmi köze.
Ja és kedves Boglárka, az kimondottan bájos, hogy azt képzeled, bárkit befolyásolni tudsz a bloghoz való hozzáállásban. :) Amúgy kritikát eddig is írtak mások,csak kulturáltan, amit a szerző nem vett rossznéven és normális párbeszéd alakult ki. Boginak további kellemes fröcsögést, Dolcétól meg várjuk a további recepteket és képeket!
Marcsi

Lekvároskukta írta...

DV, gyönyörűek ezek a képek!
Kíváncsian várom a folytatást :)

CES írta...

Ha DV sznob lenne, és tényleg csak a pozitív kritikákat jelentetné meg, akkor az ilyen "okos" fejtegetések, mint Boglárkáé, már régen ki lettek volna szűrve.
Ti.: nem kell feltétlenül mindenki hozzászólást publikussá tenni. Én azt gondolom, - és ez sem nyalizás, ez határozottan kikérem magamnak! - hogy ha Ő felveszi a vita fonalát, és érvel akkor nem sznob, hanem egy intelligens blogerina. Ellenben azzal, aki szapulni jött és nem tud elvonatkoztatni a "sznob", "leveskocka", és hasonló kifejezésektől a kommentjeiben.
Én nem ismerem DV-t még (sajnos), nem is olvasom túl régóta a blogját és nem is hiszem, hogy rászorul a "védelmi zümmőgésre", de mint ahogy másnak is, pl. Boglárkának, így nekem is JOGOM van eldönteni, hogy olvasom őt, avagy inkbb elmegyek mosogatni :P
Felnézek rá a türelmességét illetően (megintcsak nem nyalizás, immáron másodszor sem :)), mert én már rég kitiltottam volna Bogit a "francba" a Blogomról.

Ez a post és kommentjei most már Bogiról és a felesleges, (off) kritizálásról szól! Azt hiszi tudatalatt,hogy Ő az etalon, mindenkinek olyannak kell(ene) lennie, mint ahogy Ő él. Hogy más karrier elképzelhetetlen, pusztán azért mert Ő nem azt tapasztalta meg. Eszembe jut: "márpedig fehér elefánt nincs!" Hát van kéremszépen! Legfeljebb itt Magyarországon nem láttunk, de attól még van!

Ha Bogit komolyan érdekelné ez a blog, akkor miért nem arról vitakozik, hogy "így a rizi", "meg úgy a bizi", vagy "zsenge..", vagy "odaég-e", stb...
Megmondom: mert nem AZ a célja, hogy uram bocsá' megtanuljon rizi-bizit készíteni, hanem hogy "észt osszon"! Éppen ő osztja itt az észt... Szóval mintha fordítva ülne a lovon. De lehet, hogy tévedek. Biztos én is sznob vagyok.. :P

Amúgy meg legalább tudja mán' jól elhelyezni az "ossza" vs. "osztja" szavakat, ha már ilyen masszívan kommentel...

Uff! beszéltem. :)
CES

dolcevita írta...

Marcsi!

Igazad van, ilyen embernek nem is akartam magyarázkodni, csak pont egy húzós, munkás periódus égén vagyok, a lábamon alig álltam a múlt héten, ezért kicsit felhúzott, hogy én itthon, kényelmesen lógatom csak a lábam. : )

Névtelen írta...

Pontosan! Simán ki kéne moderálni az ilyen hozzászólókat! Azért is jó az ilyen blogokat olvasni, mert béke van és nyugalom és eszmét cserélhetünk a kajákról, és a mindennapi borzalmak (mint pl. a politika), és a a Bogi-félék (akik keresik, hol köthetnek bele másba de még ahhoz is ostobák, hogy jól válasszák ki alkalmat) meg csak belerondítanak az idillbe.
M.

Névtelen írta...

Dolce!

Értem én, de lépj túl rajta. Örülj a házadnak, a gyerekeidnek és hogy olyan férjed van, aki kimegy a piacra és bevásárol helyetted, ha arról van szó. Kár volt erre az emberre (bogira...), ennyi energiát fecsérelni. Lehet, innen az összes hozzászólásunkat ki kéne törölni azoknak a kivételével, amik tényleg a receptről szólnak.

Csak arra válaszolj, hogy a sufni(asszem az) sarkán fukszia lóg? Nekem cserepes van, és hát csak nehezen tudom életben tartani, pedig vásárlás után rögtön átültettem. Olyan három hete van meg, de olyan mint egyes kommentelők, mindenben talál kifogást...

Marcsi

dolcevita írta...

Marcsi!

Igen, csüngő fukszia. 3 éve van meg, most ültettem át, és a kisházban (sufnban) teleltetem, tavasszal visszametszem, eddig jól bírja : )

Névtelen írta...

Hm.
Hát jó.
Egy hete kitoloncoltam a lépcsőházba, ott most egész jól megvan. Pedig a szobában milyen jól mutatna! Na mindegy. Köszi a választ!
Marcsi

Névtelen írta...

Szia DV!
Nem térek magamhoz....NE VEGYE KEDVEDET az ilyen p.....t hozzászóló! Ebből is látszik, hogy MO-n van a ház és mi is itt élünk...:-(
Szeretjük a képeket, a recepteket, és a stílusodat!

Még kert és ház fotók, plííííz!

Üdv,
Ányéze

Aliz írta...

Jaj én is úgy szeretnék virágot a lépcsőházamba, de képzeljétek itt elvisznek mindent (legutóbb a lábtörlőmet :-().
Viszont semmi sem lehetetlen alapon 35m2-es belvárosi lakásban (erkély nélkül!!!) nekem is van kis fűszeres ládikám és imádom (van benne menta, bazsalikom és koriander).

Tegnap csináltam meg DV szupi paradicsomlevesét sok bazsalikommal és parmezánnal, nyamnyam. ;-)

dolcevita írta...

Ányéze!

Nem fogja : )

Aliz!

Eggyel feljebb válaszoltam!

Névtelen írta...

Kedves DV!

Egyetértek Ányézével! Szeretjük a recepteket, a képeket és a STÍLUSODAT és nem szeretjük a leveskockát :)))))!

A risi e bisi-t kipróbálom, imádom a rizottót :)!

A muskátlikat is a sufniban szoktad teleltetni?

Üdv.

Anita

dolcevita írta...

Anita!

Igen, 3 éve teleltetem őket, és évről évre szebbek. Ősszel csak beviszem, havonta 1x locsoljuk, március elején lemetszek minden száraz ágat és tápozni kezdem őket, áprilistól gyönyörűen, folyamatosan virágoznak. Idén nem hittem a szememnek, akkorák lettek, az állók is futni kezdtek. Ha van hely nagyon megéri, szebbek lesznek, nem kell évente pénzt áldozni rá

Én írta...

2007 decembere óta gasztrobloggerkedem.
hogy ki vagyok mellékes, nincs szükségem hivatlan vendégekre, viszont hozzászólnék a vitához a saját érdekedben.
van abban ráció amit bogi írt.
persze nem az anyagi dolgok feszegetésére céloztam, mert azt válaszra se méltattam volna a helyedben.
semmi köze hozzá!
inkább arról lenne szó, hogy 1 éve még nekem is a kedvenceim között szerepeltél, aztán egyre unszimpatikussá vált a fellengzősség.
nem csak nekem tűnt fel, többeknek is.
a bogi által említett torta ügyi kommenteket én is olvastam, véleményeztem.
akkor sokan levettek a kedvencek közül.
ízbolygó, limara, fűszeres eszter, maci, bodza, duende és a többiek mellett egyre jobban azt éreztem én is, hogy kicsit többet képzelsz magadról, mint amit valójában mutatsz.
lehet bogi is ezt érzi, csak "enyhén" tapló módon állította neked a véleményét.
én kifejezetten sajnálom, mert nagyon szerettem a blogodat.
mostanra ha havonta egyszer rád nyitok, sokat mondok. :(
talán egy picikét tényleg gondolkozz el ezen.
a házad szép, a kerted szép, a fiúk aranyosak.

dolcevita írta...

Kedves Én!

Megbántani sose kívántam senkit és sosem kívántam fellengzősködni, ezt biztosan állíthatom. Kivétel ez alól a sok szemetet gyártó hazai élelmiszeripar.
Azért nem tudok mindezen elgondolkozni, mert fogalmam sincs miféle torta dologról beszélsz. Talán, ha megírnád, tudnék rajta gondolkodni, de így tényleg nehéz. : )
Dupla zárójel: Fura, hogy egy éve még (ekkor igazán sokat írtam, sok mindenről) "szerettél", azóta igazán csak receptek írására van időm a két gyerek mellett. Nem is igazán értem ezért az egészet

ehran írta...

Az igen, látom páran szigorú tekintettel, nagyítóval és etikai kódexszel a hónuk alatt járnak gasztro blogokra. :)

Kedves Bogi!

Imádom az ilyen embereket - ha már tipikus magyarokról van szó - akik minősíthetetlen stílusban közlik a véleményüket valakiről, majd amikor ezt felhánytorgatják nekik, gúnyos mosollyal az ajkukon, bedobják ezt a "látom itt csak a fenéknyalás járja, a kritika nem" szöveget. Ismerős a bagoly és veréb, illetve a szálka-gerenda példázat? Nem a kritikával van baj, szine sosem, azt lehet értelmesen is, hanem a stílusával. Mint jelen esetben. Egyébként én úgy gondolom, rendben van a szövegértési képességem, 3-4000 könyv olvasása után csak ragadt rám valami, de sehol nem sikerült még nagyképűséget vagy mindenki leszólását kiolvasnom DV írásaiból. Néha egy kis szurkálódást talán igen, de ennyi már hadd férjen el a saját blogján. Ráadásul szerintem tök jogos is a ketchup, leveskocka, stb. ostorozása, ez az emberek érdeke lenne ugye, hogy lehetőleg ne ilyet használjanak. Azután lehet arról vitatkozni, hogy az egészség, vagy a szabadidő a fontosabb, meg ki mivel eteti a gyerekét. :)

A leveskockával és a főzéssel kapcsolatban meg a saját tapasztalatom az ismerőseim körében - távol álljon tőlem, hogy az itteni olvasókat minősítsem, hogy is merném :) - az, hogy mindegyiküknek lehetne elég ideje, csak épp arra, amire akarja. Jobban megvizsgálva azokat közülük, akik vad kocka-pártiak és időhiánnyal érvelnek mellette, könnyen kiderül, hogy egyszerűen nincs kedvük a főzéshez, minden másra jut idejük. Ezzel amúgy semmi gond, eszem ágában senki kedvtelését szabályozni, csak akkor mondja ezt, ne kibúvókat keressen. Kockából alaplé 2-3 perc munkát igényel, zöldségből 10-15 perc. Bár ez valóban a többszöröse, de ugye összességében még mindig nem egy vészes időtartam, mondjuk 2 reklámnyi az esti filmben. :) Ja, és nem kell a napi 10 óra munka után csinálni, lehet hétvégén is, mondjuk 3-5 litert (az már akár 30-40 perc munkába is kerülhet!) ami utána kb. egy hónapra elegendő lefagyasztva. Azt sem veszem be, hogy kockából olcsóbb a főzőcskézés, mint sárgarépa-gyökér-karalábé-hagyma-petrezselyem-ilyesmikből készítve, azért ezek az összeteveők nem tipikusan a gazdagok privilégiumai.

wALTHER írta...

Kedves Én!
Nem tudok elsiklani ama apróság felett, hogy, bár te a nevedet nem vállalod fel, más gasztrobloggerek nevében olyasmit állítasz, amit ők talán sosem mondtak. Ez modortalanság, és nem túl elegáns. Azt írod, nem akarsz hívatlan látogatókat. De Ízbolygó, Fűszeres Eszter, Maci, és a többiek, akiket felsoroltál, értük már nem aggódsz ennyire. Azt is gondolom, hogy ha valóban ez lenne a véleményük, akkor saját maguk megírták volna itt, vagy máshol, hozzászólásként, vagy más formában. De ilyesmivel én nem találkoztam. Szóval azt kell gondolnom, hogy te a saját véleményedet adod az ő szájukba, a tudtukon kívül. Mint ezt már írtam, ez nem túl elegáns dolog.
Kedves Bogi!
Veled kapcsolatban is megragadott 1 dolog, miszerint 31 évesen honnan tudhatná. Sajnos (neked sajnos)a tapasztalat és a tudás nem a korral jár. Szomorú, de igaz, hogy attól, mert megöregszünk, még nem leszünk bölcsebbek. Nagyon sok huszonéves érettebben és felelősebben gondolkodik, mint az ötvenesek. Ezzel nem megbántani akarlak, téged nem ismerlek, nem tudom, te hova tartozol. De te talán olyan jól ismered Dolce Vitát, hogy ilyen megingathatatlan véleményed van róla?
Az összes többi dolog, amit írni akarnék, természetesen Dolce Vita mellett, már elhangzott, ha nem is mindig a legkifinomultabb formában.

gregorian írta...

Jaja, ez a duende blog pont úgy néz ki, mint aki sosem nézi a dolcevitát : ))))))))

"többet képzelsz magadról, mint amit valójában mutatsz." akkor valójában az a baj hogy szerénykedik?

Névtelen írta...

Kedves Dolce Vita!

Régóta olvasom lelkesen a blogodat és azzal is kezdem, hogy megemelem a kalapom. Fantasztikusak a fotóid és zseniálisak a receptek is.Blogod messze kimagaslik a gasztroblogok közül.
Én a mostani kommentek kapcsán dobtam egy hátast: tényleg négy féle munkát végzel a két kicsi mellett, kb napi nyolc órában? tényleg jól értettem? Azt hiszem, ez esetben, tanítanod kellene a nőknek, hogyan osszák be az idejüket két kicsi gyerek mellet, mert ahogy a blogodat olvasgatom, ehhez értessz a legjobban. (vagy tudod a titkát, hogyan lehet alvás nélkül élni)
A blogodból számaomra az derül ki, hogy szuper kajákat főzöl minimum napi egyszer, szigorúan frissen vásárolt alapanyagból. Két-háromnaponta édességet is készítessz, szintén friss alapanyagból. Ezen felül, magad sütöd a kenyeret, kertedben termeszted a zöldségek egy részét, kertészkedsz és van két kutyád is a két gyerek mellett. És képes vagy ezek mellett még dolgozni is, úgy, hogy a hobbid sem éppen olyan fajta, ami kevés időt igényel (fotózás, utómunkálatok, posztolás, kellékek beszerzése, különleges alapanyagok megvásárlása).
Szóval, bevallom irigy vagyok. nagyon. Két gyerekem van, mindkettő fél évvel fiatalabb a tieidnél. És a délelőtti szabadtéri játékok után, bizony örülök, hogy a készen vett raviolit a készen vett szósszal össze tudom dobni úgy, hogy még a kicsit is időben megszoptassam és a nagy se őrjöngjön az éhségtől. Az este még rosszabb, mert akkor még fürdetni és altatni is kell, szóval akkor sincs túl sok időm a főzésre, és örülök, hogy a minimum házimunkákkal elkészülök. ÉÉÉÉs nem dolgozom. Piacra járni a két gyerekkel horror, úgyhogy csak kéthetehnte megyek. És igen, van leveskockám. Hozzáteszem szeretek főzni, régen nagy vacsorákat adtam a haveroknak, és a mai napig is szívesen pepecselek a konyhában,és néha a kenyeret is én sütöm de komolyabb dolgora csak akkor van lehetőségem, ha legalább az egyik gyerek a nagyinál van, mert egyébként képtelenség. (ja, és aki főzött már együtt egy két és fél éves kisfiúval, az nem hiszi el, hogy képes vagy velük együtt főzni minden nap, mert akkor a napi negyvennyolc óra is kevés lenne). Szóval, igen, elismerem, az irigység beszél belőlem, mert blogod olvasása közben, folyton azt érzem, hogy valamit nagyon elrontok. hogy kevés vagyok. És gonoszul néha arra is gondolok, hogy mint a Született feleségek egyik mintaháziasszonyának, nálad is kuksol egy rabszolga a kamrában.
Kati

dolcevita írta...

Kati!

Csodák nincsenek, sem rabszolgák a kamrában : )) (2 éve nem láttam született feleségeket, kinél volt?). Van 2 mozgósítható nagyink, anyósom nyugdíjas egyedül él, imádja az unokáit, és fordítva, ő általában hetente 2 x jön hozzánk, egész nap itt van, anyukámnak is olyan a munkája, hogy tud szabadnapokat szervezni, nála ott is szoktak aludni (már a kicsi is mióta 8 hósan, betegségem miatt abbahagyta a szoptatást). Ez hatalmas segítség. Dolgozni csak így tudok. Van aki bölcsibe adja a gyerkőcöket, nekem ez itthon van megoldva, dolgozom, de látom őket egész nap. Szerencsés felállás.
Nincs TV-nk, van egy Tv kártya a számítógépben, este max a híradót nézzük meg. De mást soha. Hogy milyen műsorok vannak a TV-ben azt kizárólag óriásplakátokról tudom. Ez rengeteg időt szabadít fel (nem egy kisgyerekestől, mert ő amúgy sem néz TV-t, hanem az átlagtól, aki statisztikák szerint napi 3-4 órát ül előtte. Ennyi idő alatt sokat lehet főzni : ))
Nekem a gyerek imád kuktáskodni, én meg elég határozott vagyok, nem sokkal több idő így.
Házimunkát nem nagyon végzek, ez már tényleg nem férne bele, ehhez van segítségem. A kertet közösen csináljuk, de ezt is családi programként.
Nem főzök minden nap, csak minden másnap, hetente egyszer megyünk piacra (általában szombaton, és a férjem is jön) Rá is sok mindenben számíthatok. Rengeteget dolgozik, de ha itthon van, akkor a családdal foglalkozik.
Amúgy én egy igazi duracell nyuszi vagyok, 5 percre nem vagyok képes leülni. : ))), 6-tól 10-ig (ekkor dőlök ki), pedig hosszú a nap.
Hidd el, a fél év nagyon sokat számít, nekem már egész szépen eljátszanak együtt, ez is nagy segítség. Ha jól emlékszem fél éve én éppen készültem megőrülni a sok-sok teendő miatt.

Névtelen írta...

Ó, Kati, végre, végre, végre!
Már kezdtem azt hinni, hogy én vagyok az egyetlen tökéletlen-ügyetlen-időtrosszulbeosztó-szenvedő anyuka, aki a két örökmozgó mellett SEMMIT sem tud csinálni... Örülök, ha éppen van valami élelmiszer a konyhában-spájzban és megúszom a napot sérülések, hiszti, verekedés nélkül. A tévé azt sem tudom, mikor volt utoljára bekapcsolva minálunk, némi takarítós segítségem nekem is van ugyan, de azért éjjelente mégis csak én kelek fel háromszor-négyszer a Picihez és utána hajnalban a Nagyhoz. Egyszer biztos könnyebb lesz. Ne adjuk fel!;)

Mindenkinek derűs nap, bocs az off-ért, vissza a rizibizihez.
Üdvözlettel,
Krisztina

Sesut írta...

Zöldség alaplé témában: én alapvetően alaplé használó vagyok, mert van itthon aprónép, aki megeszi a levesben főtt zöldséget pépesítve. Neki amúgy is főznék zöldséget, így nem jelent plusz időt az alaplé elkészítése. De mi van azokkal, akiknek nincs pici gyerekük? Ők mit csinálnak a levesben főtt zöldséggel lé nélkül? (Kidobják?)
A másik dolog, hogy gyerek előtt napi 10-12 órát dolgoztam, sokat utaztam. Nagyon elfáradtam. Nekem az örökmozgó gyerek mellett több időm és erőm van főzni, mint a korábbi munkám mellett, főleg a délutáni szundi alatt. Korábban sokszor nekem sem lett volna energiám alaplevezni. Ez van. Lehet, hogy csak pár perc plusz munka, de lehet valaki annyira fáradt, hogy még azt sem vállalja be.

dolcevita írta...

Sztem ők is megeszik, egy-egy tányér leves kíséretében mit csináljanak vele? 3-4 liter levesből nekünk mindig marad a végére 1-1,5 liter amit már nem eszünk meg, ebből lesz az alaplé.
Engem munka után régen kikapcsolt a főzés. Ma már nem tudom, mert szinte ez lett a munkám : ))

Névtelen írta...

Szia DV !



2-3 havonta receptek kapcsán szoktam eljutni blogodhoz . Most is ez történt , és valahogy végigolvastam ezeket a megjegyzéseket .
( Ilyet nagyon ritkán teszek , ráadásul ez életem ELSŐ kommentje ! )


A rosszindulatú megjegyzéseket általában sem értem . Ha nekem egy blog nem tetszik , bezárom az ablakát , azt tovább állok .

De ezekből a megjegyzésekből az érdemi kritika is hiányzik , csak az irigység árad belőlük . De ez nem a jó ( és drága :)) ételek , szép ház miatt van , hanem azért mert aki ezt a blogot írja - olvassa ,

az ÖRÜLNI is tud ezeknek . Ezt az életörömöt hirdeti a blog . És erre irigykedik a kommentező , ezért érzi magát idegenül a blogon , ezért nem szereti íróját , olvasóit !



Aki az alapleves rizottó hallatán nem a finom ízekre , hanem a munka fáradságára gondol ;

akinek a tömb parmezánról nem az aromák harmóniája , hanem a drágaság ( és a reszelés nehézsége :)) jut eszébe ;

aki egy szép ház fotóját látva annak árára , és nem a kényelemre , esztétikai élményre gondol :



Annak célszerűbb egy másik blogot bújnia ! És nem az észt osztani SAVANYÚAN az " ÉDES élet " - en ! :)



Természetesen az életet könnyebb élvezni egy villából , de lehet panelben is ...

Én pl. nagyon boldog voltam a Havanna lakótelepi 5 évem alatt . Máig örömmel gondolok vissza az ott elfogyasztott remek kockás levesekre , kecsöpös * - trappistás spagettikre .



De most épp pármai sonka fogyasztásához kerestem ötleteket a blogon , de nem igazán találtam . Eddig sárgadinnyével fogyasztottam , de most sikerült nagyobb mennyiségre szert tennem , és szeretném variálni . Tudsz segíteni ?

( Végül is csak ezért keveredtem a blogra . :-))



Zöldfülű



* A kényszeres helyesírás , nyelvhelyesség ...stb. ellenőrök örömére , akik viszont a nyelv játékosságáról bizonyára nem hallottak még .

Névtelen írta...

Szia DV !

2-3 havonta receptek kapcsán szoktam eljutni blogodhoz . Most is ez történt , és valahogy végigolvastam ezeket a megjegyzéseket .
( Ilyet nagyon ritkán teszek , ráadásul ez életem ELSŐ kommentje ! )

A rosszindulatú megjegyzéseket általában sem értem . Ha nekem egy blog nem tetszik , bezárom az ablakát , azt tovább állok .
De ezekből a megjegyzésekből az érdemi kritika is hiányzik , csak az irígység árad belőlük . De ez nem a jó ( és drága :)) ételek , szép ház miatt van , hanem azért mert aki ezt a blogot írja - olvassa , az ÖRÜLNI is tud ezeknek . Ezt az életörömöt hirdeti a blog . És erre irígykedik a kommentező , ezért érzi magát idegenül a blogon , ezért nem szereti íróját , olvasóit !

Aki az alapleves rizottó hallatán nem a finom ízekre , hanem a munka fáradságára gondol ;
akinek a tömb parmezánról nem az aromák harmóniája , hanem a drágaság ( és a reszelés nehézsége :)) jut eszébe ;
aki egy szép ház fotóját látva annak árára , és nem a kényelemre , esztétikai élményre gondol :

Annak célszerűbb egy másik blogot bújnia ! És nem az észt osztani SAVANYÚAN az " ÉDES élet " - en ! :)

Természetesen az életet könnyebb élvezni egy villából , de lehet panelben is ...
Én pl. nagyon boldog voltam a Havanna lakótelepi 5 évem alatt . Máig örömmel gondolok vissza az ott elfogyasztott remek kockás levesekre , kecsöpös * - trappistás spagettikre .

De most épp pármai sonka fogyasztásához kerestem ötleteket a blogon , de nem igazán találtam . Eddig sárgadinnyével fogyasztottam , de most sikerült nagyobb mennyiségre szert tennem , és szeretném variálni . Tudsz segíteni ?
( Végül is csak ezért keveredtem a blogra . :-))

Zöldfülű

* A kényszeres helyesírás , nyelvhelyesség ...stb. ellenőrök örömére , akik viszont a nyelv játékosságáról bizonyára nem hallottak még .

Dolce Vita írta...

Zöldfülű!
: )) ez van, ilyenek vagyunk. Szerencsére az elmúlt 3 évben (mióta írom a blogot) elenyésző ilyen hozzászólás született. Volt akiről kiderült, hogy amúgy maga is blogot ír, ide meg névtelenül idejön mocskolódni. Mióta erre fény derült érdekes módon megszűntek ezek a megjegyzések : )
Sonka-kérdés: a ricottás aszalt szilvás receptet megtaláltad? Nagy kedvencem a sonkával. Teheted frissen a kisült pizzára. Mi leggyakrabban sajttal, más szalámikkal hideg előételnek esszük bor mellé. Nem nagyon szeretem ha hőkezelt, sztem nagyon elviszi az ízét. Olyan nagy variációkat én sem szoktam belőle. De el tudom képzelni egy szelet borjúhúsba betekerve, citromos rizottóba szoktam belekeverni, apró kockákban.
Remélem, adtam ötleteke

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin