Napsütötte Umbria, castellucciói lencse

Umbria Toszkána alatt helyezkedik el, a félsziget közepén, tengerrel nem határos. A Toszkán közelség megpecsételte a sorsát, sokkal kevesebb turista jár ide (de ennek mi örüljünk), szállásban, étteremben azonban nincs hiány, a belső turizmus működik. Umbria a hegytetőre épült kisvárosok, etruszk emlékek tartománya. A táj meseszép. Erdő, szőlő, olívaültetvény, középkori város a dombtetőn, ez a négy elem váltakozik. Szerintem felveszi a versenyt Toszkánával. Előnye, ahogy írtam, a kevesebb turista, hátránya a kevesebb jelentős képzőművészeti alkotás. Híres városokban itt sincs hiány: itt találjuk Olaszország egyik legfontosabb zarándokhelyét, Assisit. Itt van Perugia, az egyetemi város, Orvieto a maga classicójával és az ország egyik legszebb dómjával, a zenei fesztiváljáról híres Spoleto, a boráról ismert Montefalco, Szt. Benedekről és a vaddisznóról híres (azaz a vaddisznós kötődése ismertebb) Norcia és az egyik legszebb olasz kisváros, Bevagna. Egy hét alatt rohanva "tudhatjuk" le a tartományt, de szerintem 2 hétre is bőven akad látnivaló.

A bevagnai szabó

Perugiai hangulat

Érdemes agriturismóban megszállni, ez olyan szálláshely, ahol működő gazdaság is van. A miénknek bora, sajtüzeme, és olívaolaja volt. Ha valaki erre jár nagyon ajánlom, olcsó, a szállás gyönyörű és praktikus helyen van (minden látnivaló 20-40 km-re tőle), a háziak rettentő kedvesek voltak, a boruk és olajuk pedig nagyon finom.

Ebben az házban laktunk

Umbria gasztronómiája

A tartomány konyháját meghatározza földrajzi fekvése. Umbria az egyetlen olyan régió a csizma szár-részén, amely nem érintkezik a tengerrel, ennek ellenére remek "halas" konyhája van. Igaz, tengeri halat itt nem találunk az éttermekben, a vidék észak-nyugati részén, a Lago di Trasimeno, a Trasimeno tó környékén azonban rengeteg édesvízi halas fogással találkozhatunk. A tartomány keleti részét átszelő Nera folyóban pedig haltelepeken éldegélnek az édesvízi rákok és a pisztrángok.
A tengeri halak nélkülözése okozta kezdeti szomorúságunkat azonban hamar feledteti a tartomány többi kincse, a rengeteg vadétel, szarvasgomba, a lencse, a bab, a tönkölybúza, a jobbnál jobb sajtok, kolbászok és a híres perugiai csokoládé.
Kifejezetten nehéz, férfias konyha, sok húsos étellel.

Az élet nem túl gyors Narniban

Disznóhús
Évszázadok óta az első számú alapanyag. Eszik nyársra húzva, grillezve, kemencében sütve, kolbásznak, szaláminak és sonkának elkészítve. Gyakran fűszerezik édesköménymaggal (lásd az alábbi lencsereceptet is), vad fűszerekkel. A tartomány lakó szerint tőlük ered a porchetta (a rómaiak szerint Lazióból), amely egy kb. 40-50 kg-s élősúlyú malac, kicsontozva, fűszerekkel, belsőségekkel megtöltve, feltekerve, kemencében megsütve. A kész húst szeletelik, és finom zsemlébe téve szendvicsként árulják. A házi sertés mellett a vaddisznó, azaz olaszul a cinghiale is nagyon elterjedt a vidék erdejeiben, még szép, hogy meg is eszik. Kolbász, ragu, sonka, grillezett fogás készül belőle. A ragut polentával is és tésztával is kóstoltuk. Szinte minden reggel arra ébredtem, hogy vadászok lövik a környékünkön őket. Az útikönyv szerint farkasok is élnek itt bőven. Még szerencse, hogy a futócipőm itthon maradt, úgysem mertem volna reggelente futni, vagy a vadállatok kergettek volna, vagy eltalál egy vadász. A vaddisznó mellett szarvas, cervo és vadnyúl, lepre is gyakran feltűnt az étlapokon.

Montefalco

Szarvasgomba
Umbria, pontosabban Norcia városának környéke a fekete szarvasgomba a tartufo nero hazája. Én a harmadik napon azt mondtam, még az ásványvíznek is szarvasgomba íze van. Szarvasgombás tészta, hús, pizza, sajt, szalámi, olaj, grappa... tutto al tartufo, azaz minden szarvasgombás, hirdetik a csemegeüzletek portékájukat a turistáknak. A pizza receptjét itt találjátok.

Pásztor és a nyája

Olívaolaj
A finom helyi olaj meghatározó elem a tartomány gasztronómiájában. A helyi olajat így írják le: zöldes árnyalatú, arany felcsillanásokkal, üde gyümölcsös illat, amelyben gyógynövények érződnek. Gazdag íze emlékeztet enyhén az articsókára, enyhe keserű mandula aromával. Mi a szállásadó agriturismónkban vettünk olajat, ez inkább arany színű, lágy ízű hihetetlen diós-mandulás ízzel.

Castelluccio

Lencse
Követendő példa lenne számunkra is, ahogy az olaszok (minden tartományban) büszkélkednek saját tájfajtáikkal. Mind a 19 tartomány legalább 5-6-féle oylan saját terméket, alapanyagot tud felsorolni, amely csak az öve. Ezek közül sok világszinten ismert: a pármai sonka, a modenai balzsamecet, a campaniai bivalymozzarella..., sokról pedig csak a gasztronómia iránt megszállottan érdeklődök hallottak: brontei pisztácia, tropeai hagyma, a trevisó radicchio, a ligúr articsóka, a szárd pecorino sorolhatnám még. Aztán létezik rengeteg, amelyről nem hallott senki, de a helyiek akkor is büszkén állítják, hogy ebből náluk terem a legjobb és mélységesen megvetik azt, amelyik tőlük 40 km-re termett. Imádom ezt az olaszokban.

Castelluccio

Ilyen termék a castellucciói lencse is. Ez egy apró szemű fajta, nem fő szét és nem kell beáztatni főzés előtt. 1300 méter magasan a Castelluccio városkát körülvevő Grande Pianura felföldön termesztik. Castellucciónak 90-100 lakosa van, ahogy néztem az átlag életkor is hasonló lehet. Igazi, elzárt település, ahová csak a legbátrabb turisták merészkednek el, lévén kiesik a fő útirányból, illetve kb. 2000 méter magas a hágó ahol át lehet jutni a felföldre. Az út megéri, elképesztő látványt nyújt a táj, a város pedig hmm, talán bájos a legjobb szó rá, elhagyott, omladozó.

A castellucciói lakosok

Sajt
Csak röviden egy érdekességről. A tartományban jellemzően pecorinót (juhsajt) készítenek, különböző érettségű fokozatokban árulják, és az érdekesség, amellyel más tartományban még nem találkoztam: mézet, lekvárt, szószokat adnak hozzá (csilis erdei gyümölcsös, ánizsos). Próbáljátok ki otthon, nagyon feldobja egy kis méz a juhsajot.


Castellucciói lencse

Itt vettem a lencsét

Dombtetőn álló kihalt középkori városkában, Giano dell'Umbria egyetlen éttermében ettünk ilyen lencsét. Az éttermet egy család üzemeltette, a feleség főzött, a férj és a nagyfiú felszolgált. Étlap nincs, 18 euro fejében adnak egy hosszú, meglepetésmenüt. Igazi házias konyha.
Ne konzerv lencséből készítsük, az édesköménymagot pedig ne ugorjuk át (bioboltokban, gyógynövényboltokban kapni), fő fűszere a fogásnak, ettől lesz enyhén ánizsos ízű a lencse!

Hozzávalók: 30 dkg lencse (előző este áztassuk be), 5 szál szálzeller, 15 dkg húsos szalonna, 15 dkg nem paprikás kolbász, 2 szem paradicsom, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, 1 sárgarépa, 2 babérlevél, 2 evőkanál édesköménymag, só, bors, olívaolaj

1. A beáztatott lencsét tegyük fel főni a megpucolt répával, a paradicsomokkal, egy gerezd fokhagymával, a félbevágott hagymával, a babérlevéllel, egy szál zellerrel, sózzuk, borsozzuk. Mozsárban törjünk össze egy evőkanálnyi édesköménymagot, adjuk a lencséhez
2. Kockázzuk fel a szalonnát, olívaolajon pirítsuk meg, adjuk hozzá a maradék felaprított fokhagymát, a felkockázott kolbászt és a felkarikázott szárzellert
3. Kb. 5 percig pirítsuk össze a zellert a húsokkal, majd adjuk a keveréket a megfőtt lencséhez
4. Főzzük össze tíz perc alatt, a répát és az egész zellerszárat vegyük ki, fűszerezzük a maradék édesköménymaggal, sóval, borssal. Melegen tálaljuk