Könyvbemutató

Kedden este a Culinárisban tartottuk a Dolce Vita Magyarországon bemutatóját. Köszönöm mindenkinek, aki személyesen eljött, és azoknak is a szándékot akik levélben jelezték, hogy jönnének, de nem tudn(t)ak. Kb. 100-an gyűltünk össze (amint megkapom a fotókat, válogatom és keresgélheti mindenki magát rajta). Ahogy a meghívóban is írtam, nem készültünk igazán semmilyen eseménnyel, nem szerettem volna nagy feneket keríteni a dolognak. Kötetlen találkozó az olvasókkal, ismerősökkel, ahol lehet beszélgetni, ételről, italról, utazásról, könyvről. Na, most a kötetlen találkozóból az kerekedett, hogy rajtam kívül mindeki tudott kötetlenül beszélgetni (mikor nem éppen a kisebbik gyermekem üvöltött, pedig 3,5 órát aludt délután), én meg mindenkivel kb. 2 percet, így tartott az esemény este nyolcig. Volt amúgy rövidke köszöntő, sok bor és sok-sok finomság.
Ez a 2,5 óra olyan intenzív volt számomra, hogy utána, mint egy hulla beestem az ágyba itthon. Azt hiszem, az elmúlt évben összegyűjtött fáradtság aznap este, a bemutató után lavinaszerűen ledöntött a lábamról. Eseményteli év áll mögöttem (a tavalyi után, sorban a második), kicsit (?) elfáradtam, mindattól, (remélem, nem bele) ami történt az idén. (ez év végi beszédnek tűnik, annak is szánom, idén többet nem dolgozom, punktum). Ugyanakkor hatalmas boldogság tölt el, mert sikerült befejeznem azt, amibe belevágtam, és még nagyobb az örömöm, mikor kinyitom az e-maileket, a blogon a kommenteket, és olvasom a Tőletek érkező leveleket, üzeneteket. Azt hiszem, előfordult, hogy ezek a levelek, kedves sorok adták meg az újabb lendületet, mikor éppen az fogytán volt már. Köszönet ezért!
Ui.: A blogolás pedig nem munka! : )))