
Hogy ne csak finomságokról, jó helyekról essen szó, új rovatot indítok a blogon az élelmiszeripar és a vendéglátás rémségeiről. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél többen ismerjék fel, gyakran milyen szemetet akar velünk meg(v)etetni az élelmiszergyártó maffia. Rendkívül tudatos és körültekintő vásárlóként csak ritkán kerül a kosaramba horror készítmény, amely silány alapanyagból készül, eladható formát csupán a mesterséges adalékoknak köszönhetően ölt magára. Néha azonban én is rohanok, nem figyelek oda, majd otthon kiderül pár másodpercnyi figyelmetlenség elég is, hazahoztam valami szart. Az elmúlt fél évben kb. 3 ilyen került be a konyhámba, a közértben viszont megszámlálhatatlan alkalommal hajítottam vissza ilyen terméket a polcra. Többről akartam is írni, aztán elszállt a mérgem (tesco frissföl, tanyasi bőségtál). Ez a kolbász volt azonban utolsó csepp a pohárban.
A poént gyorsan le is lövöm, a fotóra kattintva olvasható, mit adtak el nekünk. A legszebb az egészben, hogy a nemzeti szalag csak félrevezetés, a kolbász szlovák, (bosszú 68-ért?), ez a hülyének nézés csúcsa.

Azt hiszem, mindezt sikerült nagyon távolságtartóan leírnom, nem tűr nyomdafestéket azoknak a gondolatoknak és érzelmeknek a megfogalmazása, amelyek kavarognak bennem.
Ezért készítünk mi minden évben többször kolbászt, amelybe hús, szalonna, só, bors, fokhagyma és pirospaprika kerül. Hagyományosan füstöltetjük, évekig elállna, ha nem fogyna olyan gyorsan. A címkén részletezett pácsót amúgy szinte minden feldolgozott húsféle tartalmazza, csak általában nem kötik az orrunkra, hogy az mi is valójában. A kedvencem belőle a nitrites. Szomorú, hogy ennél van sokkal rosszabb is.
Amúgy próbáltatok már elkérni felvágottas/sajtos pultból az eladótól egy terméket, hogy elolvashasd mi van rajta, miből áll, hol gyártották? Rám úgy néztek, mintha UFO lennék, nem értette az eladó a kérdést, az ismételt kérésre: "szeretném tudni, mit veszek" a válasz ez volt "Hát, ott van az ára kiírva, nem látja!"
A kolbász beszerzési helye: Auchan, Székesfehérvár
Ára: nem emlékszem pontosan, az egyik legdrágább kolbász volt a kínálatban.
Állaga: gumis, íze: leginkább sós