2010-04-06

Bistecca fiorentina

Egy igazi szupertoszkán, a legismertebb húsos fogása a tartománynak. Eddig azért nem írtam róla, mert nem sok esélyt láttam arra, hogy itthon valaha is hasonlót lehessen készíteni. Hogy mi ennek az oka? Olyan bonyolult lenne megsütni ezt a darab húst? Nem, szó sincs róla, a világ egyik legkönnyebben elkészíthető receptje, de a hús szinte beszerezhetetlen hozzá. Most a Nagycsarnokban kaptam valami nagyon hasonlót. Nem olyat, de nagyon emlékeztetett rá. Hazai viszonyok között azt kell mondjam, gyönyörű darab hús, amely zseniálisra sült. De az igazit azért nem érte utól. Az eredetitől az embernek egyszerűen eláll a lélegzete, csak nyögni tud, nyelés közben hogy "Szent ég, ilyen nincs!" Aki Toszkánában jár, feltétlen kóstolja meg!
Mi is pontosan a bistecca fiorentina? Egy 60-80 dkg közötti, (se nem több, se nem kevesebb és ez véresen komoly) 2 ujjnyi vastagságúra szelt T-Bone steak 3 év körüli vitellonéból (szó szerint fordítva nagy borjú, ez lenne a növendék marha nálunk? És itt fontos a pontos súly, mert ha kisebb a 2 ujjnyi szelet, mint 60 dkg akkor még csak vitello az az állat, ha nagyobb, mint 80 dkg, akkor meg már manzo, azaz marha), mindez faszénen megsütve. Ennyi az egész, mégis szerte a világon ismert. Az eredeti chianina marhából készül, ezek az állatok a Chiana völgyben legelésznek, húsuk nem zsíros, hanem rettentően lágy, szaftos és ízes. 700 kg körül van egy példány, mikor el kell búcsúzni a szép zöld legelőtől. Írásos és tárgyi emlékek azt bizonyítják, már a római korban is ismert volt ez a szarvasmarhafajta.
A bistecca fiorentinát sütés előtt nem kell pácolni, csupán sózni és borsozni szokták, de csak sütés után. Oldalanként 5-6 percig kell sütni, nagyon erős parázson, egyszer fordítsuk és vigyázunk, ne szúrjunk bele a villával. Köretnek szerintem a zöldsaláta illik hozzá a legjobban. Szokták még babsalátával is kínálni.
A nagycsarnokos hús 1 kg volt pont, tehát egy kicsit már idősebb állatból származott, nagyon szép márványos erezetű, ahogy ez a képen is látszik. és tényleg erősen emlékeztetett arra, amit Toszkánában kóstoltam. Egy darab bistecca fiorentina legalább 2-3 embernek kitesz egy bőséges vacsorát.
Egy kis színes, hogy milyen lokálpatrióták az olaszok és mindenben csak az lehet a legjobb, ami a közvetlen környezetükben terem, él. Mostanában láttam egy videót, ahol egy északi olasz (feltételezem piemonti) arról beszél enyhe gúnyos mosollyal a szája szegletében, hogy jó, jó ez a chianina marha, de bistecca fiorentinának a legjobb a piemonti szarvasmarha. : )

Hozzávalók: 80 dkg körüli T-Bone steak, durva só, frissen őrölt bors

1. Kerti grillen faszénnel rakjunk nagy tüzet, ha már nem ég, de erősen parázslik kezdjük el sütni a húst. Ha a lecsöpögő zsiradéktól begyullad a parázs, mi ne tegyük ezt, nincs semmi gond, húzzuk kicsit arrébb a húst.
2. 5-6 perc múlva fordítsuk meg húsfogóval a szeletet, süssük ezt az oldalt is 5-6 percig.
3. Sülés után sózzuk, borsozzuk, van ahol aprított friss, rozmaringot is szórnak rá, olívával locsolják

22 megjegyzés:

Ági, aki főz írta...

Na igen, a hús az hús. Nem kell mellé semmi flanc, csak tűz.

Névtelen írta...

Hát igen, ez egy nagyon finom fogás - csak szokni kell. :-)
Ne felejtsd el megemlíteni azért, hogy a hús belseje általában nyers marad (így kell, hogy legyen) - és ez talán némelyeknek okozhat kellemetlen meglepetést. Persze, meg lehet szeretni.

Azért viszont dühös vagyok, mikor ismerősékhez megyünk grillezni, és előre beharangozzák, hogy akkor "ciccia" lesz ma este, és a végén kapsz vmi zsíros sertésbordát, meg egy kis "salsiccia"-t. :-D

És az is tény, hogy eddig Olaszországon kívül nem találkoztam a marhának/borjúnak ezzel a részével. Talán Argentínában (ahol sok az olasz bevándorló)?

Orsi

Édes és Keserű írta...

Ó, dehogy nincs ilyen hús máshol. Például nálunk Svájcban, de a franciáknál meg bele lehet fulladni. Mi, vagyis a férjem a nagy húsevő, elég sokat grillezünk csak így nyáron.

Névtelen írta...

óó, te névtelen Orsi, te aztán egy remek barát vagy

Névtelen írta...

Édes és Keserű, akkor nektek jó :-)
Én eddig még csak Olaszországban ettem, és szerintem Dolce Vita is annak örült a piacon, hogy egyáltalán kapott hasonlót.

Másik névtelentől meg elnézést, ha megsértettem.

Orsi

Dolce Vita írta...

Orsi!

sztem a salsicciára utalt a másik névtelen : ))

Édes és Keserű!
azt gondolom, hazánkon kívül mindenhol kapni ilyet Európában

Dolce Vita írta...

no jó, a szlovákoknál talán nem

Dolce Vita írta...

no jó, a szlovákoknál talán nem

Névtelen írta...

Akkor jó, azt hittem, már vmi rosszat írtam. Csak azt akartam ezzel a barátos-vendégeskedős példával mondani, hogy ha nekem vki "húst" harangoz be vacsorára, akkor ne kapjak zsíros cupákot, meg kolbászt :-D
Dobjanak meg minimum egy fél bistecca-val :-)

Orsi

Édes és Keserű írta...

Én se úgy gondoltam, hogy ez aztán nincs az égvilágon sehol se, de nem csak Olaszországban :)
Otthon a borjút, marhát ahogy van vadászni kell sajnos, ha valaki nem Bp-i.

Édes és Keserű írta...

Egyébként nem vagyok biztos, hogy a szlovákoknál nem lehet kapni, sokkal jobban állnak :(

szerintem otthon lehet a legkevesebb félét venni!!

Katarína írta...

Deeee, a szlovákoknál is!!!! Védjem már meg kis hazámat :) Nálunk is van ilyen, akár megrendelésre is, nem hormonozott állatból :)

Névtelen írta...

Edes es Keseru: lazitas keppen rendszeresen olvasok bizonyos gasztro blogokat es sem teged megbantani nem szeretnelek, sem rossz hangulatu irassal terhelni Dolce blogjat, mert szeretem ezt a helyet, de most hozzaszolok a kommentjeidhez.
Svajcban es Franciaorszagban sem lehet belefulladni az ilyen husba - mert ott sincs a szegenyek keritese steakbol, mikozben itthon csak OSB-lapbol. A jo/ kivalo husnak mindenhol ara van, helyileg pedig kotodik az allatok tartasahoz idealis helyhez. Persze beszallitjak az argentin marhahust is Parizsba, vagy a legkisebb svajci faluba, ha van vevo, aki majd teriti a szallitas (uzemanyag, munkaberek) koltsegeit, meg a tenyeszto, hust bonto, ertekesito ember munkajat sbt. Peldaul Svajcban ezt valoban tobben megtehetik, mint Magyarorszagon, de ezert en nem szeretnem lenezni magunkat es valahogy ugy sem akarok gondolkodni, hogy Svajc/ Franciaorszag a csucs, Magyarorszag meg a gaz.
Hogy miert van peldaul Svajcban elelmiszerekbol jobb minoseg, az egy megvaloszalhato kerdes es a valasznak kemeny reszei is vannak. Egy pelda Svajccal kapcsolatban a csokijuk, Svajc boduletesen buszken tudja reklamozni a csokijat, azt mar kevesbe, hogy a kakaobab ultetvenyek dolgozoit ehberen tartja, sot van olyan marka, aki azzal reklamozza magat Eszak-Amerikaban: ha az o csokijat veszed, o X centet az ultetvenyeken dolgozoknak ad, mikozben ugye tobb100-szor X centet vesz ki gyakorlatilag - vagy talan lehet ugy fogalmazni erzelmesen, hogy amugy az eletuket veszi el?
Meg sarkosan fogalmazva: megis ki tudna megmondani ebben a pillanatban, hogy Svajc meddig tudja meg szedni a penzt az ingyen lenyult kakaobabok utan es abbol marhahust eloallitani/ venni?

Egyebkent meg van sok jo feju svajci is, nem leszolni akarom oket, csak tobb oldalrol latni a dolgokat.

Es nem akarok indulatokat kelteni sem az irasommal, csak jelezni, hogy engem zavarnak es nem tartom megalapozottnak a finnyazo kommenteket, amirol egyebkent Eduardo Galeano "Las venas abiertas de America Latina" (Latin Amrika nyitott venai) konyve jutott eszembe - amit latin amerikaiak mindig ajanlani szoktak az o szegenysegukon finnyazo europaiaknak, eszak-amerikaiaknak - vagy csak ott eloknek. Ezt a kotetet adta egyebkent az argentin Kirchner elnokasszony is Obamanak, amikor gratulalt megvalasztasahoz. Erdemes elolvasni.

"szerintem otthon lehet a legkevesebb felet venni!!" - Afrika jonehany orszagaban; Boliviaban; Vietnamban es a vilag meg szamos orszagaban baromi boldogok lennenek az emberek, ha csak zsiroskenyeruk olyan lenne, mint nalunk van.

Egyebkent meg annyi, hogy ha az ember a szupermarketeken tulsportolja a popsijat, lehet talalni jo hazai alma, eper termelot, mangalica tenyesztot, hazi tojast az Anyafoldon Fovaroson innen es tul, kinek mi az igenye.
En a 20-as eveim masodik feleben azt gondolom, hogy van otthon is boven evessel kapcsolatos minoseg, aminek lehet orulni, peladaul ez a blog.

Meg az argentin marhakhoz, hogy azokat, ha jol tudom nem az olasz bevandorlok hoztak, hanem a spanyol gyarmatositok, aztan ezek a marhak amikor a Pampakon magukra maradtak "jol ereztek magukat" es szaporodni kezdtek. Aztan a gauchok fogtak be oket es kezdtek a tenyesztesukkel foglalkozni. Az olaszok es egyeb nemzetisegu bevandorlok Argentinaba nem erkeztek tul sok ingosaggal, csak talan nemi penzzel, de foleg remenyekkel. (Tolem jobb forrasokban is lehet errol izglamas dolgokat olvasni.)

Ezer bocs, hogy hosszu voltam, a post nagyon tetszett, csak a kommentek sok dolgot eszembe jutattak!

Kati

Édes és Keserű írta...

Kedves Kati!

Eszembe nem jutott, hogy ezzel bárkit is megbántok és ilyen indulatot váltok ki!
Ha kell megmagyarázom: Több, mint 2éve ebben az országban élek, és még a mai napig elcsodálkozom azon, hogy milyen óriási különbség van minden téren Magyarország és pl. Svájc, Franciaország, Olaszország (és még sorolhatnám) között.
Itt pl. a normál keresettel rendelkezők is megtehetik, hogy ilyen húst vesznek, egyrészt mert van (na nem kerítésből, de a egy karnyújtásnyira tőle legelnek), másrészt pedig szimplán kapható!
Nem nézek le senkit, soha nem is tettem, ezt nem tudom melyik kommentemből szűrted le, a probléma a kínálattal van otthon, főleg ha nem Bp-i az illető. Ez tény, és nem hiszem, hogy sokan vitába szállnának ezzel a kijelentésemmel.
A többire nem is reagálok, mert nem értem miért is írtad le.
Jobb lett volna ha ezt az email címemre írod, akkor nekem se kellett volna DV blogjára írnom a véleményem, mert ez nem ide tartozik.

Kriszta!
Sajnálom ezt a közjátékot, 3 éve kommentelek a blogodba (Vera voltam), de ilyen még nem fordult elő.

Névtelen írta...

Kedves E&K,
tudom, hogy gasztro temaju blog kommentjehez szoltam hozza nehez temakkal (bar az argentin marhak eredetet erdekesnek szantam es gondoltam majd valaki talan ir, hogy o hogyan ismeri a tortenetuket). Receptes blogokban van egy medvedr nevu kommentelo, aki ilyesmit szokott csinalni, bar talan bolcsebben, mint en. Engem az o kommentjei legalabb egy pillanatra el szoktak gondondolkodtatni. Ezert engedtem meg magamnak irni ezzel kapcsolatban:
Masok kulfoldrol erkezo kommentjeinel is ereztem mar, hogy engem kicsit elszomorit, ha adott esetben egy gasztro temaju blogon valaki ir egy erdekes postot es a kommentekben meg valakik beirjak kulfoldrol a lenezo hangulatot kelto kommenteket. Rendben, talan nem a lenezo a jo szo, de valahogyan megsem stimmel veluk valami. Meggondolatlannak erzem oket egy kicsit es erre reagaltam most az egyszer. Talan ez volt eletem masodik blog-kommentje, inkabb csak olvasgato vagyok. (Igy olvasokent bevallom nem is tudtam hogyan lathatnam egy kommentbol a mailcimed, pedig mernok vagyok.)
Nem azert irtam a kommentem, mert irigy vagyok, vagy szeretem a kozjatekot, szetturni masok blogjat, vagy valami mas buta okbol. En is kulfoldon elek, mar regen (tanulni sem otthon tanultam), szoval megelem amikrol irsz, nem kell magyaraznod. Es eleg eroslelku es boldog ember is vagyok, igy onmagam nem erzem lenezve, igy nem is indulatos, hanem szomorkas hangulatban irtam a kommentem. Olyan dolgokrol, amik onmagukban valamifele melankolikus, banatos(?) erzest tudnak kelteni bennem, viszont miattuk nem szoktam Magyarorszag hianyossagfelesegeit rossznak erezni, hanem egy csomo jo dolgot latni benne, a tobbirol meg azt gondolni, hogy valtozhat az majd meg. Es amiket eszembe szoktak juttatni az olyasmi tipuskommentek, mint ami most eppen a tied es igy Te lettel a mondandom cimzettje. Nem elkotelezett celom, hogy konkretan a Te szemelyes velemenyed megvaltoztassam, igy reszemrol annyi, hogy elfogadom, hogy nem erted mikrol irtam es annyi eredmenye lett az irasomnak, hogy bocsanatot kersz a „kozjatekomert”.
Maradok csendes DV rajongo:
Kati

Bombadil Toma írta...

van magyaroknak is megfelelő marhájuk erre, úgyhívják, hogy magyartarka. megfelelő tartással simán megközelíti a kívánt minőséget.
t-bone sztéket azért nem nagyon lehet nálunk kapni, mert itt egyszerűen nem így bontják a marhát. nálunk a hátszínt és a bélszint külön leválasztják a csontól. az angolszász országokban és más európai országokban viszont lehet ilyen szeleteket kapni. szerencsére pár hentes kezd haladni a korral nálunk is:)

egy majd egykilós példánnyal volt szerencsém olaszországban közelebbi kapcsolatba lépni:)) mit mondjak, még mai meghatározó élményem...:))

ősi homár írta...

"a probléma a kínálattal van otthon" piacgazdaságban a háborús időszakokat leszámítva nem nagyon tud probléma lenni a kínálattal, csak a kereslettel:)

a magyar nemzettudat vs nagyvilág, magyar gurmé vs tudatos vásárló (vö. Dérynéposzt), annyira bonyolult problémák ezek, nem is érdemes belekezdeni

annyira szánalmas ez az országos szintű mangalicázás, szürkemarházás, úgyhogy Bombaldil kollegának beírok egy pirospontot a magyartarkáért:D

ja, és aztbeszélik, mostantól minnyámáslesz, pl. kolbászbólakerítés bocs:(

Névtelen írta...

Pihentetés nem is kell egy kétujjnyi szeletnek? Grillről egyből a tányérra?

Bombadil Toma írta...

kössz a pontot homár! el is teszem emlékbe:))
kevesen tudják, hogy a magyartarkának remek márványos húsa van amellett, hogy tejelő tehénként tartják számon. sajnos a tenyésztők többnyire átálltak a holsteifrizre mert annak még nagyobb a hozama, viszont a húsa nem sokat ér szték szempontjából...
a corában állítólag lehet érlelt magyartarkát kapni és néha a metroban is.

névtelen,
a min. tíz perc pihentetés evidens szerintem, azért nem írta be dv:)

Dolce Vita írta...

igen, persze pihen a hús. Behoztuk a grillről, leültünk, bort nyitottunk, megkóstoltuk, mindenki szedett mindenből, utána vágtuk a húst. Szigorúan nem követtem, hogy ? percet pihen, tapasztalat, mire egy társaság bejön a kertből, leül, az úgyis sok idő.

Ősi Homár!
valóban bonyolult kérdés, de
ezzel nagyon nem értek egyet: "a probléma a kínálattal van otthon" piacgazdaságban a háborús időszakokat leszámítva nem nagyon tud probléma lenni a kínálattal, csak a kereslettel:)"
Én azt gondolom, nálunk egyrészt jelenleg létezik egy szűk kereslet, ami nincs kielégítve. Illetve hogy mi a kereslet nagyüzemi szinten, azt nálunk a kínálat határozza meg (és minden reklámuralta fogyasztói társadalomban). Aztán lehet, hogy belekerülünk a tyúk vagy a tojás volt előbb-höz hasonló vitába: )))
A vásárló azt veszi meg, amit eléraknak, ha az szar, akkor azt, ha jó, akkor meg azt. Hülyeségnek tartom, az itt nincs rá igény hozzáállást. Miért lenne alacsonyabb a magyar háziasszony igénye, mint egy más európaié. Csak fogalmuk sincs sajnos, hogy lehetnek a dolgok ennél jobbak is. Ha választani kellene egy fonnyadt répa és egy friss között, mi is a frisset választanánk. Ebben akínálati oldal a sáros, akik tudva azt, hogy itt a fogyasztó tudatlan, a nagyobb nyereség reményében a legolcsóbb szemetet állítja elő, majd azt eladja olyan áron, mint máshol a jobb minőségű termék.

Egyhamar nem lesz kolbászból a kerítés, de remélhetőleg a talicska homok elér a betonalapig, nem tolja haza senki.

Névtelen írta...

"Egyhamar nem lesz kolbászból a kerítés, de remélhetőleg a talicska homok elér a betonalapig, nem tolja haza senki."

Kedves D.V., ezen jót mosolyogtam, nagyon frappáns volt, nem bírtam megállni, hogy ne reagáljak! Egyébként gratulálok a blogodhoz, szeretjük!
Üdv, Zsófi

Dolce Vita írta...

a politika iránt érdeklődő énemet a blogtól teljesen távol tartom, de ezt nem tudtam megállni : )))

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin