Szövetkezeti halétterem

A múltkori muggia-i látogatást muszáj volt megismételni, működő halászfalunál semmi sem lehet jobb hely egy pompás halas ebédhez. (a pompás halas ebéd sajnos tengerparton sincs soha 100%-ban garantálva). Triesztből 30 perc alatt átjuthatunk kishajóval (trgahetto) Muggiába. Szerintem nem érdemes kocsival bajlódni, bár a hajóút nem pompás partszakasz, hanem a trieszti iparnegyed mellett előtt vezet el. A hajó egész évben jár, kb. óránként, a menetrendet és a hajómegállót a trieszti stazione marittimában találjátok, a régi halpiac és az Acquarium mellett. A retúr jegy ára 5 euro.

Ahogy kikötött a hajó, a főtérre mentünk kávézni, és egy ebéd előtti étvágygerjesztő friulano-t felhajtani. Ez lenne az ex-tocai, (sok helyen így is van kiírva). A városházával szemben lévő Pane Vino e San Daniele-ben ücsörgött szerintem a falu fele. Gyors ebédre ez a hely is ideális, 1-2 melegétellel, szendviccsel, sonkával, sajttal lakhatunk jól. Mi elő előételnek kértünk egy sonkatálat, és újra rá kellett jönnöm, hogy jobban kedvelem a friuli San Daniele sonka, édesebb, lágyabb ízét, mint a pármait. San Daniele Trieszttől kb. 90 km-re található, ha hosszabb ideig maradunk a környéken, érdemes ide ellátogatni. Nekünk ez most kimaradt, pedig szívesen fotóztam volna szép sonkákat. A rövid ebéd előtti szieszta után, indultunk éttermet keresni.
Egy helyi éttermet (Bon tempo) már próbáltam a nyáron, igaz, nagyon jó volt, de most a másik 3-ból akartunk választani. Elsőként a Trattoria ai due leonit néztük ki, messziről látszott rajta, hogy ez a helyi kifőzde. Teraszán 3 férfi ücsörgött, benéztünk, helyi munkások ebédeltek.

Nézzük a többit: pár lépéssel odébb a Trattoria Risorta található. Az étlapján lévő menüből látszott, hogy ez egy extrább hely, mind árban, mind abban, hogy a persze döntően halas ételek bonyolultabb fogásokban szerepeltek. A hely Michelin ajánlással rendelkezik. Férjemnek ez megtetszett, de lebeszéltem, szerintem egy halászfaluban a friss halnak nincs szüksége semmi plusz dologra, csak egy forró vaslapra. Meggyőztem, mentünk tovább 3 métert és a helyi halász szövetkezet étterménél voltunk. Kecsegtetően hangzik, nem?

A helyi gasztronómiai térkép

A hely étlapja már a nyáron is nagyon tetszett, de akkor a 30+ feletti rekkenőben nem akartunk kiülni a teraszra, helyette a Bon tempo árnyas lugasát választottuk. A gyönyörű, napsütéses októberi nap azonban ideálisnak tűnt a teraszos ebédhez. Az étterem kicsit furcsa, mindössze a teraszból áll, rajta egy nejlon sátorpavilonnal. Ne ítéljünk a küllem alapján!

Beléptünk, minden asztalon ott a riservato cetli, az első elénk kerülő pincér kérdezi, foglalatunk-e helyet. Nem, nem foglaltunk, de mindez jót jelent, mármint az, hogy a hely ennyire felkapott. A fedetlen teraszon volt még hely (később itt is sorban állás volt). Hatalmas lakomát akartunk csapni: előétel, primo, secondo, de úgy döntöttünk, elsőnek 2-2 fogást kérünk ki, ha kevés, (halból ugye sosem elég), akkor még kérünk. Vegyes haltálat és kagylót előételnek, spaghetti ai frutti di mare-t és grigliata mista-t, azaz vegyes grillezett haltálat kértünk következő fogásnak. Mind mennyiségben, mind frissességben kiemelkedő volt az ebéd. A grill tál nagy része megmaradt, mert a fülünkön jött ki. Olyan omlós, puha, szaftos kardhal volt rajtam amilyet még életemben nem ettem. (ha kerül kardhal egy grill tálra, az nekem mindig ott is marad, mert általában száraz). De ez...
Tovább nem is érdemes ragozni, a helyet jó szívvel ajánlom. Ezért az ebédért 1 liter házi fehérborral együtt 45 euro-t fizettünk. Azt gondolom, hogy ez halas viszonylatban kiemelkedően olcsó. Egyedül a spaghetti ai frutti di mare árára emlékszem, ezért 7,5-et kértek. Máshol általában 12-14 euro egy tengeri gyümölcsös spagetti.

Kb. fél óra alatt körbejárhatjuk a város sikátoros utcáit

Hazafelé a kompra várva