Sfincione tésztaként

Erről a tésztáról szinte azonnal ugyanaz jutott az szembe nekem is és a férjemnek is. Ha ezt kínálná egy olyan étterem, ahol a milánói makaróni-féle olaszos koszt a megszokott, a törzsvendégek sikítva menekülnek onnan. Nincs átható fokhagyma és oregánó íz, nem dominál a paradicsom, nincs bazsalikom, ennek ellenére az egész pont így olasz, igazi olasz. A sfincione amúgy a palermóiak pizzája. (Ha lehet pizzának nevezni és nem sértődik ezen meg a helyi lakosság.) A tésztája vastag (mint náluk a 80-as években), nagyon hagymás paradicsomszósz, pirított morzsa, szardella és caciocavallo sajt a feltét. (a Dolce Vita könyvben szerepelt a recept). Most a sfincionét átültettem tésztára és a feltétből szósz lett. Tagliatellével ettük, de az ismertebb tésztaformák közül illik hozzá a spagetti, a penne és a rigatoni is. Jobban is, mint a tagliatelle, de éppen ez volt itthon.

Hozzávalók: 2 nagy fej vöröshagyma, 1 dl száraz fehér bor, 40 dkg darabos paradicsomkonzerv, 4-5 szelet száraz fehérkenyér, 5-6 db szardella, só, bors, olívaolaj, pecorino a tálaláshoz

1. A hagymát kockázzuk fel, olajon pároljuk puhára
2. Öntsük fel a borral, 2-3 percig pároljuk, majd adjuk hozzá a paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk, takarékon főzzük 30 percet
3. A kenyeret botmixerrel aprítsuk fel (héja is mehet). A szardellát késsel vágjuk darabokra. Kevés olajon pirítsuk meg a szardellát a kenyérrel együtt. Tegyük félre
4. Főzzük ki a tésztát, szedjünk rá a szószból, szórjuk meg a morzsával. Reszeljünk rá egy egész kevés pecorinót, locsoljuk meg jófajta olajjal