A csokoládé hónapja

Habos forrócsoki, csípős, chilis, minimum 70 de inkább 82%-os, narancsos, málnás, gyömbéres, mentás, csokimousse, csokitorta, csokifagylalt, bon-bon hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha van kedvetek folytassátok a sort a kedvenceitekkel. Szerintem a csokoládé gyógyszer, októbertől márciusig kötelező fogyasztani!
A naptár kedvenc főszerkesztőm, Zsófi külön kérésére lett csokis, azt hiszem nagyon is igaza van.
Remélem, tetszik az új naptárkép, nekem itthon a full HD monitoron veszélyesen valódinak* tűnik.
A kép innen tölthető le.
* Az októberben felszedett plusz kilókért nem vállalok felelősséget!

Hogy miért van szükségem néha ilyen gyógyszerre? Ezért, szerintem az arcukra van írva : ). Délutáni őrjöngés a kertben ovi és bölcsi után, majd ezt egy újabb követi már bent a lakásban. Minden nap.


Végül, hogy recept nélkül se maradjunk mára, a T-s receptverseny utolsó fordulójának bevezetőjeként krémes, sütőtökrisottót főztem a Dining Guide-nak. A recept itt olvasható.

Csokis-gyömbéres körtetorta

Megérkezett az új gép. : ) A vasárnapi egész napos esőzés és félhomály nem volt éppen a legjobb idő a tesztelésére, de azért kipróbáltam rögtön ezen a körtetortán. Mostoha körülmények között is teszi szépen a dolgát. A gombokat még szoknom kell, de tegnap már a vakon gombnyomkodás is elég olajozottan működött. A 24-105-ös obi pedig (eddig csak ez érkezett meg) olyan képminőségű, mintha fix objektív lenne. Ez nekem nagyon hiányzott, a gyerekek fotózásához pl elengedhetetlen. Egyetlen ami elsőre negatív a Canonban a Nikonhoz képest az a gép korlátozottabbnak tűnő autofókusza. Canon 9 pontos rendszer, Nikon 51 pontos) A hosszabb tapasztalat majd ezt eldönti, valójában mennyire tényleges hátrány ez, az az igazság, hogy a Nikoné hiába 51 pontos, ebből csak negyvenvalamennyi működött ténylegesen, illetve sokszor a csak a monitoron derült ki, hogy mégsem oda tette az élességet a gép, ahova beállítottam. (itt milliméterekről van persze csak szó, ami egy portrénál, tájképnél persze nem észrevehető, de kis mélységélességnél, közelről fotózott ételeknél nagyon is számít). Szóval nem vagyok abban biztos, hogy a Canonos 9 pont nem fedi-e le majdnem a Nikonos 50-et?
Na de fotózásról ennyit, hiszen ez egy gasztroblog, jöjjön a torta. Fincsi, extra csokis, krémes, nem feltétlen gyerekbarát, mert nem túl édes. (illetve a vendégségben az összes gyerek kitúrta a körtét belőle, a felnőtteknek ha jól láttam 100%-ig bejött)

Hozzávalók: tésztához: 25 dkg liszt, 2 dkg kakaópor, 12 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 tojás, 1 teáskanál sütőpor, krémhez: 20 dkg étcsokoládé, 10 dkg vaj, 4 tojás, 3 dkg cukor, 5 szem körte, friss gyömbér ízlés szerint

1. Keverjük el a lisztet a cukorral, kakaóval, sütőporral, tojással, morzsoljuk hozzá a vajat. Gyors mozdulatokkal, hogy ne melegítsük túl a vajat, gyúrjuk össze a tésztát. Tegyük 1 órára a hűtőbe
2. Közben főzzük elő a körtéket, majd ha kihűlt, hámozzuk, vágjuk ketté, szedjük ki a magházukat
3. Melegítsük elő a sütőt 180 fokon, 28 cm-s tortaformába nyújtsuk ki a tésztát, tegyünk rá sütőpapírt, nehezéknek szárazbabot, és süssük így, "vakon" kb 15 percet, vegyük ki a sütőből, a sütőt kapcsoljuk 250 fokra
4. Vízfürdő felett olvasszuk meg a vajat a csokival, adjunk hozzá reszelt gyömbért (a gyömbér íz a sütéskor enyhül, vegyük ezt számításba!), keverjük el benne az enyhén felvert tojásokat és a cukrot.
5. A tésztáról szedjük le a babot, sütőpapírt, öntsük rá a csokikrémet, helyezzük rá a körtéket, süssük 250 fokon kb. 8-10 percig. (mint egy csokifelfújtat)

Egy kép a novemberen megjelenő Szuflé magazinhoz, szintén 5D-vel

Narancsos lencse, viszlát fényképező : (

Hétköznap jönnek a gyors ebédek. Ha itthon vagyok, arra azért szakítok a munka közben időt, hogy frissen készült finomságot egyek. Ilyen volt ez a tegnapi is. Lencsesaláta naranccsal és édesköménymaggal. Ha lett volna hozzá friss édesköményem itthon, azt is adtam volna hozzá. Apró szemű, zöldes-cirmos lencsét használtam (olasz, de nem castellucciói), 20 perc alatt megfő és nagyon különleges roppanós, de puha állaga maradt, delikáteszekben keressetek ilyet.
A képet jól nézzétek meg, ez volt az utolsó, amit a gépemmel készítettem. Fáj is a szívem érte, nagyon szerettem. Illetve nehéz döntést hoztam, márkát cseréltem, így minden objektív, kiegészítő új gazdát kap. Tudom, hülyeség, de hozzászoktam a Nikonhoz, ilyen volt az első gépem, ezen tanultam fotózni... Remélem, a szomorkodást az új gép okozta eufória felülírja, pénteken még nem is, de hétfőn már valószínű, hogy az új gép első képkockáival jelentkezem.

Hozzávalók: 20 dkg nyers lencse, 3 szál szárzeller, 1 csapott evőkanál édesköménymag, 1 narancs, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis fej hagyma, só, bors, olívaolaj

1. Kb 3x-os mennyiségű vízben tegyük fel főni a lencsét 1 szál zellerrel, mozsárban kicsit megtört édesköménymaggal, a fokhagymával és a félbevágott hagymával együtt. Sózzuk.
2. Ha puha a lencse, szűrjük le, szedjük ki a zöldségeket hagymákat (ezek csak ízesítőül szolgáltak), egy kevés levet hagyjunk alatta.
3. Facsarjuk hozzá a narancs levét, adjunk hozzá 2 evőkanál karakteres olívaolajat, a felkarikázott nyers zellerszárat, (ha van édeskömény, akkor vékonyan felszeletelve azt is), borsozzuk. Azonnal langyosan kínálhatjuk, de talán még jobb, ha pár órát érnek az ízek

Fokhagymás rostélyos

A héten nálam már Karácsony van, minimum 10-féle süti készül konyhában a napokban. Elsőre fura volt a szikrázó napsütésben, egy szál pólóban a szabadban karácsonyi hangulatot "stylingolni", de előre kell dolgozni. Hogy ne kapjak cukormérgezést (és Ti se) itt egy finom húsos recept, amely nagyon praktikus volt, több szempontból is. Egy lábosban, (majdnem) egyszerre tettem oda sülni a húst, a köretet és a kiegészítő mártást is. 10 perc alatt meg is volt az előkészület, majd 2 óra múlva (magától) az egyszerű, de isteni ebéd. Ilyen sűrű, fotózós időszakban nem is lenne többre energiám.
Kaptam a múlt héten egy kerámiabevonatos edényt, ebben sült mindez, illetve a praktikumban az edénynek is volt szerepe. Mindig is szerettem volna egy olyan edényt, amiben tudok fent a gázon körbesüthetem a húst, majd ugyanebben berakom a sütőbe. (konkrétan Jamie-s filmekből kattantam rá). A teflonjaimnak viszont mindnek van füle, a sütés így kizárt, mindig újabb edény kellett ehhez. Ennek a nem mellesleg irtó jól kinéző edénynek (a tálalást is ebben tudtam le) fedelestül, mindenestül süthető a füle. Ránézésre nem mondanám meg, de az. Körbesütöttem benne a húst, ráraktam a fedőt és ment a sütőbe, majd onnan az asztalra. Nekem találták ki.
Már korábban is láttam ezeket a kerámiabevonatos lábosokat, serpenyőket, de nagyon nem kavartak fel. Elsőre azt hittem, valami dizájn teflon, ami éppen fehér. Most megtudtam, hogy ez egy vékony kerámiabevonat a fémen, amely nagyon jó tapadásmentességet biztosít, nehéz megsérteni és szerintem jobban is tisztítható, mint a hagyományos teflon. Első tapasztalatra nagyon bevált, a húst gyönyörűen körbesütöttem rajta, de esélye sem volt leragadni, a sütőben sütéskor sem tudott ráégni a fröcskölődő zsír. Az enyém mérete pedig akkora, hogy egy csirke is belefér és woknak is használhatom.

Hozzávalók: 1 kg rostélyos egyben (az enyém egy nagy henger volt, rostélyost nem láttam még így árulni), 1 kg krumpli, fejenként 1 nagy fej fokhagyma, sok-sok rozmaringág, babérlevél

1. Melegítsük elő a sütőt 150 fokon. Borsozzuk, majd kötözzük körbe a húst babérlevéllel, rozmaringágakkal
2. Forrósítsunk fel egy serpenyőt, öntsünk rá kevés olajat, nagy lángon süssük kérgesre a hús minden oldalát
3. Adjuk mellé a hámozott, felkockázott krumplit, a félbevágott fokhagymafejeket, rozmaringot. Sózzuk a krumplit.
4. Fedjük le süssük 150 fokon két órán át.* Szeleteléskor sózzuk, mi fekete sóval ettük. Marhahúsra kifejezetten ezt szeretem.

* Ettől a sütéstől a marhahúsnak sült-főtt hús állaga lesz. Nagyon omlós, puha marad. Ideális kiegészítője a krémesre sült fokhagyma

Újra Segítsüti!

Két nagyon sikeres sütilicit után itt a folytatás, mától, 3 napon keresztül, szeptember 20-án éjfélig lehet újra licitálni a süteményekre. Az árverésből befolyt összeg ismét két koraszülöttosztályt támogat. A korábbi fordulóhoz hasonlóan, a Segítsüti oldalon egy gyors regisztráció után lehet is licitálni a finom süteményekre. A sütésben eddig résztvevő bloggerek most átadták a stafétát, én szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Családi tűzhely-ben sült fügés-csokis aprósütit, licitáljatok rá!

Szőlős-ricottás torta

Ízből jeles, a külalakon van még mit javítani. Nagy gond nincs vele, de mivel nincs karamellizáló pisztolyom, nem lett tökéletes. A sütő grillezős részén akartam a cukrot rápirítani, de nem takartam le a torta tésztás szélét. Ez egy kicsit megpirult, majd mikor kikaptam a sütőből, hogy fóliával takarjam, lekapcsoltam a grillezést, majd így tettem vissza és csak várta és vártam, hogy miért nem karamellizálódik a cukor. Szegény tortát sütöttem még vagy 10 percig 250 fokon, mire észrevettem, miért nem pirul. Pisztollyal, ez a herce-hurca 1 perc alatt letudható, sütőben pedig 2-3 perc, de előtte takarjuk le alufóliacsíkkal a torta szélét!
A torta mindettől függetlenül simán elfogyott, szerencsére a plusz sütés sem szárította ki, elég sok szőlő volt benne, amelytől jó szaftos maradt. Ne csemege, hanem apró szemű, sötét, vastag héjú szőlőfaját használjunk hozzá. Ennek az íze elég karakteres.

Hozzávalók: tésztához: 25 dkg liszt, 12 dkg vaj, 7 dkg cukor, 1 nagy tojás, csipet só, töltelékhez: 25 dkg ricotta, 1 dl sűrű tejszín (32%-os President), 8 dkg cukor, 3 egész tojás, kb. 20 dkg szőlő leszemezve, plusz cukor a karamellizáláshoz

1. Morzsoljuk el a lisztet a vajjal, majd adjuk hozzá az enyhén felvert tojást és a cukrot, sót. Gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze, ne melegítsük túl a kezünkkel, majd tegyük 1 órára a hűtőbe. 45 perc múlva melegítsük elő a sütőt 190 fokon
2. Nyújtsuk ki 5 mm-re a tésztát, tegyük kivajazott, lisztezett, lapos tortaformába. Tegyünk rá sütőpapírt, nehezéknek pl. szárazbabot, és süssük így , vakon a tortát 15-20 percig.
3. Közben keverjük el a töltelék hozzávalóit, a szőlőt a végén óvatosan keverjük bele
4. Vegyük ki a tésztát, szedjük le a nehezéket és a sütőpapírt, öntsük rá a krémet. A sütőt vegyük le 160 fokra és süssük 15-20 percig a tortát, éppen csak megszilárduljon a krém. Vegyük ki, kicsit hagyjuk pihenni (közbe melegíthetjük a sütő grilljét), szórjuk meg a tetejét cukorral és tegyük vissza a sütőbe 2-3 percre. Várjuk meg míg kihűl a torta

Ismertebb a pizzánál

Insalata di farro, tönkölybúza saláta. A tönkölybúzaszem, azaz farro az olasz konyha egyik leggyakrabban (egészben) használt gabonaféléje. Konyhai felhasználása egészen az ókorig nyúlik vissza, a római légiók ellátásának egyik alapja volt ez az értékes mag.
A tönkölybúza maga az egészség: nagyon magas a fehérjetartalma, jól emészthető és hasznosítható, magas a rosttartalma, bővelkedik vitaminokban és ásványi anyagokban. Gyorsan hasznosítható energiához juttatja a szervezetet.
Olaszországban a középső régiókban találkoztam vele legtöbbször. Többet szerepel az éttermek étlapján, mint a pizza, az biztos. A valaha szegények ételeként számon tartott gabona (sok-sok más, régi egyszerű alapanyaggal együtt) ma már a csúcsgasztronómiában is megtalálható. Ezzel párhuzamosan a családi trattoriák, osteriák kínálatában is.
Legtöbbször salátának kínálják, akár nagyon egyszerűen, csupán olajjal és egy kevés borssal vagy gazdagon, sok zöldséggel, hüvelyesekkel vegyítve. (Levesbetétként lásd itt, a minap főzött csicseriborsó levesben). Készül belőle polenta, sós torta, csülökkel együtt főzve egytálétel, sütik fasírtszerűen. Ma talán Umbriában és Toszkánában használják a leggyakrabban.
A mostani recept is nagyon egyszerű, hamar elkészül, a végeredmény pedig egy laktató és tápláló, de mégis könnyű fogás. Diétára kifejezetten alkalmas, csak akkor ne igyunk hozzá bort! Kísérletezzünk bátran, babbal, lencsével, csicseriborsóval, cukkinivel, spenóttal, mángolddal, krumplival...

Hozzávalók: 15 dkg hántolt tönkölybúza (gerslire hasonlít), 2 szem paradicsom, 1 fej lilahagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyem, só, bors, jó minőségű, karakteres extra szűz olívaolaj

1. Sós vízben főzzük puhára a tönkölybúzát (kb. 25 perc), Ne főzzük szét, harapható, azaz al dente legyen
2. Szűrjük le, keverjük el olívaolajjal. Adjuk hozzá a felaprított petrezselymet, fokhagymát, felkockázott hagymát, paradicsomot. Borsozzuk

Citromos-mandulás tésztatorta

A héten folyamatosan fotóztam az NLK-t, és ilyen még ritkán fordult elő, egy receptet addig módosítgattam, hogy végül nem tudtam dönteni 2 változat között. Végül az egyik ide került a blogba, a másik változat majd a Konyha októberi számában olvasható. Mindkettő nagyon jó lett. Egyszerű, szaftos, finom ízes süti, amit elrontani szerintem nehéz. Aki szereti a vargabélest, valami hasonlóra számítson, de mégis egészen másra. Értitek.
A gyerekek nálam este elpusztították, ami maradt belőle a fotózás után. Nagyon ajánlom, főleg így hétvége közeledtével, ebéd utáni desszertnek.

Hozzávalók: 12 dkg cérnametélt (valami jobb fajta, inkább vastagabb, háziasabb típus), 10 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 10 dkg őrölt mandula, 10 dkg vaj, 3 tojás, 1 kiskanál sütőpor, 1 citrom héja. Sziruphoz: 2 dl víz, 7 dkg cukor, 1 citrom

1. Főzzük ki a cérnametéltet, szűrjük le
2. Keverjük el a lisztet a sütőporral, a mandulával, a cukorral, az olvasztott vajjal, az enyhén felvert tojásokkal, a citrom lereszelt héjával. Keverjük hozzá a kifőtt tésztát
3. Vajazzunk és finoman lisztezzünk ki egy 18 cm-s formát, öntsük bele a tésztát. 200 fokos sütőben süssük kb. 35-40 percig, mag szépen pirulni kezd a teteje
4. Közben karikázzuk fel vékonyan a másik citromot, tegyük a cukrot a vízhez, tegyük bele a citromkarikákat és takarékon, gyöngyözve főzzük meg a citromkarikákat, míg a szirup besűrűsödik.
5. A már majdnem kihűlt tortát borítsuk ki a formából, szeleteljük, locsoljuk meg a szeleteket a sziruppal, citromkarikával díszítsük és azonnal tálaljuk.

Korianderes padlizsánkrém

Hogy ne mindig a klasszikus fokhagymásat együk, egy kis plusz a fűszerezésben. Ha jól emlékszem, a Good Foodon láttam a receptet valamikor a nyár folyamán. Jó nagy adagot készítsünk belőle, könnyen csúszik, padlizsánt meg nagyon jó áron lehet most kapni a piacokon. Süssünk mellé lepénykenyeret, gyorsan, igazán extra, "minden házi" vacsorát készíthetünk. Persze pirítóssal sem rossz.

Hozzávalók: 2 nagy padlizsán, 10 dkg görög joghurt, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 5 evőkanál olívaolaj, kevés friss korianderzöld, citromlé

1. Gázlángon süssük kívül szenesre, belül krémesre a padlizsánokat, várjuk meg míg kihűl (én ezt sosem tudom megvárni), pucoljuk meg
2. Adjuk a padlizsánhoz a joghurtot, olajat, fokhagymát, turmixoljuk össze
3. Sózzuk, borsozzuk, keverjük hozzá a felaprított korianderlevelet (aki szereti a csípőset, kevés csilit is elbír), pár csepp citromlevet

Hajósok ebédje

Ha hosszabb időt töltünk Cinque Terrén, érdemes kirándulást szervezni az öt falun túlra is. Menjünk ki a helyi vasútállomásra, majd szálljunk fel az első vonatra. Ha dél felől jön a vonat, akkor Portofinóba juthatunk el, ha észak felől akkor Spezián keresztül Portovenerébe. Nekünk ez utóbbi jött. Helyközi vonat révén megállt minden megállóban, de így is 30 perc múlva Speziában voltunk. A pályaudvarról 10-15 perces sétával, keresztül a belvároson, eljutunk ahhoz a buszmegállóhoz, ahol felszállhatunk a Portovenerébe tartó buszra (sima helyi járat 1 eurós jeggyel), amellyel kb. 20 perc alatt célhoz is érünk. Portovenere rögtön a legszebb arcát mutatja, a buszról leszállva, már messziről megcsodálhatjuk a hosszan, egyenesen egymás mellett sorakozó tarka halászházakat. Lélegzetelállítóan szép. Portovenere simán lehetne a 6. falu, ha egy kicsit közelebb lenne a másik öthöz.

A vidék már a római korban is lakott volt, első nyom a városhoz egy Kr. u. 161-ben készült hajózási kézikönyvben található. Portovenere földrajzi adottsága miatt a tenger felől kitűnően védhető település, nagyon keskeny szoroson keresztül lehet csak megközelíteni. A szoros köré épült komoly védelmi rendszer mesél ma arról, hogy több száz évvel ezelőtt biztos nem volt ennyire nyugodt és romantikus errefelé az élet. Sőt, történelmét végignézve láthatjuk, hogy gyakran folyt hadakozás a genovai öböl e stratégiai kikötőjéért. Mára mindebből a tömény romantika maradt, Byronnal és Shelley-vel fűszerezve, ők ugyanis szívesen keresték itt az ihletet.
A városmag 3-4 hosszú, párhuzamosan elhelyezkedő sikátorsorból áll, a sikátorok követik a part ívét, majd a San Pietro téren lévő templomhoz futnak be. Kószáljunk a középkori házak között, kóstoljunk olívaolajat és bogyót a fő utcában lévő oliotecában majd térjünk be ebédre egy egyszerű borozóba és kóstoljuk meg a halászok étkét a mesciua-t.

Családi trattoria, 5-6 fogással az étlapon Portovenere főutcájában

A mesciua a ligúr dialektusban a mescolata, azaz a keverék megfelelője. Egy nagyon egyszerű, szegény, avagy ahogy az olasz mondja cucina povera, de rendkívül ízletes és laktató leves. A jó hír, hogy egy itthoni piacon is beszerezhető hozzá minden alapanyag, kivéve talán a finom olívaolaj, mert piacon ezt nem kapjuk meg. A leves feltételezhetően onnan ered, hogy a hajósok hazavittek ezt-azt a szállított rakományból, ami a gabonászsákok alján megmaradt, a fedélzeten szétgurult, majd az asszonyok ebből főztek levest. Így kerül a mesciua-ba csicseriborsó, fehérbab és tönkölybúza egyszerre.

Hozzávalók: 20 dkg száraz csicseriborsó, 20 dkg apró fehérbab, 20 dkg tönkölybúza (én árpát használtam), 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, opcionális: 1 szál zeller, répa, fehérrépa (az eredeti receptben nem szerepel, de egy kevés zöldséget főzhetünk a levessel együtt, majd kiszedjük belőle), 4-5 zsályalevél, só, bors, olívaolaj. Tálaláshoz: eg csokor petrezselyem, 2 gerezd fokhagyma, 1 dl olívaolaj

1. Áztassuk a csicserit min. 18 órán át, a babot 12 órán keresztül, öntsük le az áztatólevet
2. Tegyük fel főni őket 3x-os mennyiségű vízbe, adjuk hozzá a megpucolt hagymát, zöldségeket, zsályát. Sózás nélkül főzzük 2-2,5 órán keresztül, majd sózzuk, borsozzuk a levest. A hagyma kivételével szedjük ki a zöldségeket
3. Szedjünk ki egy nagy merőkanálnyit a levesből (ill. a hagymát is) és turmixoljuk le, majd adjuk vissza a leveshez sűrítésként.
4. Adjuk hozzá a tönkölyt/árpát, a felaprított fokhagymát főzzük vele a levest még 30 percig
5. Aprítsuk fel a petrezselymet, adjunk hozzá két gerezd felaprított fokhagymát, kevés sót és az olajat, ezzel a pestóval kínáljuk a levest.

Kristóf Portovenerében mesciua-t lakmározik

Ezzel a látvánnyal fogad a város a szárazföld felől

Az olajüzlet, helyi olajokkal...

... és bogyókkal

Ligúr olaj amely csak egy fajta bogyóból, a helyi taggiascából készült

Gyors megoldás

Péntekre illett volna valami igazi hétvégés recepttel jönni, de most ez az egyszerű, gyors ebéd főtt a konyhámban. (vasárnapi ebédre a szőlős csirkét ajánlom) Átalakultak a napjaim, hetente 3x napközben egyedül vagyok. Négy év után furcsa, hogy milyen csöndes a lakás. Reggel szétosztom a gyerekeket a megfelelő helyre, majd próbálom utolérni magam, pakolásban, munkában, takarításban. Egymagamra pedig minimális ebédeket főzök. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszat. : ) Tegnap készült ez a könnyű, zöldséges serpenyős egytálétel. Fokhagymás pirítóssal nekem bőven kitesz egy hétköznapi ebédet vagy vacsorát.
Jól lehet tunkolni!

Hozzávalók: 1 közepes cukkini, 1 padlizsán, 2 szem paradicsom, 1 zacskó mozzarella, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, olívaolaj, friss bazsalikom, kenyér

1. Kockázzuk fel a zöldségeket. Serpenyőben olívaolajon* pirítsuk őket meg
2. Ha minden oldalról megpirultak, adjuk hozzá a felkockázott paradicsomot, 2 gerezd felaprított fokhagymát, sózzuk, borsozzuk
3. Főzzük 10 percig, helyezzük rá a felszeletelt mozzarellákat, fedjük le, szórjuk rá az összetépkedett bazsalikomot, főzzük 2-3 percig míg a sajt megolvad. Közben pirítsuk meg a kenyeret, fokhagymával dörzsöljük be.

* Mikor a nyaraláskor először készítettem ezt a fogást nem volt olajunk, egyben lesütött hús, finom fűszeres zsírját használtam hozzá. Nagyon finom volt úgy is.