Kb. hat hónapot vártam arra, hogy ezt a receptet elkészíthessem. A friss szardella nem túl gyakori portéka az amúgy szintén nem túl gyakori halárusoknál. A Nagycsarnokban mindig mondták, hogy lesz, aztán sosem volt akkor, mikor arra jártam (ez havonta 1 max 2 alkalom). Már le is mondtam róla. Pedig a szardella az egyik legolcsóbb hal, a felhasználási módjának a száma pedig végtelen, nálunk azért nem tartják gondolom, mert nem nagyon menne. Ezeket a tömött húsú halakat (pl a makréla is ilyen) én valahogy sokkal jobban szeretem, mint a méregdrága, szép fehérhúsú fajtákat. Ahogy a filléres feketekagyló is hamarabb hoz lázba, mint egy osztriga.Édes-savanyú szardellát Triesztben ettem. Hamar feltűnt, hogy helyi jellegzetesség (friuli, venetói) lehet, mert minden étteremben kínálták a marinált szardella mellett az előételtálon. Utazni kezdtem rá, minden étteremben megkóstoltam, hogyan készítik, majd még boltban vettet is hoztam haza (ez a nyomába sem ért az éttermieknek). Mindenhol egy kicsit más volt, azonban mindenhol lilahagymával készült (ahogy utánanéztem sok vöröshagymás receptet is találtam). Ahol a legjobban ízlett, elkértem a receptet és most végre itthon is elkészíthettem, mert teljesen váratlanul a Metro halas pultjában bruttó 1000 forintért kínálták magukat a frissnek tűnő szardíniák. Azt mondták, lesz folyamatosan.
Giutól tanultam egy trükköt, hogyan tudjuk kideríteni, friss-e a szardella (ő különösen kényes a halak frissességére, nem is eszik kagylót Magyarországon): két ujjal, lazán fogjuk meg a szardellát a törzsénél, majd billentsük meg jobbra és balra. Ha a feje cseklik-nyeklik, azaz ruganyos még a húsa, akkor oké a hal, azonban ha hullamereven, egyben mozog, akkor felejtős. És persze figyeljük a szemét, az mindent elárul! : )
Hozzávalók 2 főre kísérletnek: 12 darab szardella (25-30 dkg volt), 1 kisebb fej lilahagyma (rózsaszín, lágyabb ízű, ne az élénk, sötét lila), 1 marék mazsola, kb. 1,5 dl fehérborecet, liszt, 2 evőkanál olívaolaj, napraforgóolaj a hal sütéséhez.
1. A szardellák fejét vágjuk le, hasukat metsszük be, tisztítsuk ki a hasüreget. A hátsó uszonyt rajtahagytam. Forgassuk meg lisztben
2. Nagy serpenyőben hevítsünk olajat, dobjuk be a szardellákat sülni kb. 2 percre (ne legyen olyan sötét, mint az enyém, én kicsit túlsütöttem) nagyon világos aranyszínűr süljön a panír, szinte fehér maradjon. Papírtörlőn itassuk le a felesleges olajat
3. szeleteljük fel vékonyan a hagymát, kevés olajon lassan dinszteljük édesre a mazsolával együtt. Ne piruljon meg!
4. Öntsük rá az ecetet, forraljuk 5-6 percig. Tegyünk egy tálba egy réteg ecetes hagymát, rá halat, hagymát, halat stb.... tegyük hűtőbe, másnaptól a legfinomabb
15 megjegyzés:
Kriszta, ezért a receptért Életem Párja nagyon hálás lesz:-)
Ugyanazt tudnám írni, mint Gabojsza! :)
Ez nagyon tetszetős. Jöhet még több...:)
gyöngyörű párosítás a szardella a fémtállal!
Szia DV!
Ezt a halat lehet csak úgy szimplán forró olajban is kisütni és utána citromlével is enni, ugye? Horvátországban ettem ilyet egy étterem,ben, és szeretném reprodukálni. Ha valóban lehet Metroban kapni, akkor már nem is választ el tőle (Kisvárosban élek, és piacon tuti nem találnék soha...)
Köszönöm az infót!
És IMÁDOM a blogod, ez volt az első gasztroblog, amit megismertem, azóta is rendszeres olvasód vagyok!
Zsé
igen, persze lehet, de előtte forgasd meg egy kis lisztben
Csodálatos! Az étel is, a fotók is.
Sajnos én is eddig egyszer tudtam csak venni. Pedig isteni finomság ez, én is lisztbe forgatva ropogósra sütöttem és salátával ettem. Azóta sem láttam a környékünkön...
Kriszta! Ismét meghoztad a kedvem a tengeriek megkedvelésére. A fotók megint szuperek, a montázs álomszép lett!
szuperek a képek, nyárias hangulatom lett az esőben....és ott vannak a várva várt betűk is:)))
Gyönyörű képek! és biztos klassz a recept is
Bar en nem eszem szardellat, ezek a fotok csodalatosak!:)
De jó... én ezt a halat személyesen is láttam :)))
A rigor mortis általában a legtöbb halra igaz, de ha egy pillanatnyi kétségünk is lenne, a szem valóban elárúl mindent. Tulajdonképpen egyszerű: nézzünk bele, és minnél homályosabb, annál öregebb a hal.
Egy pisztángnál mar 1 nap is elég ahoz, hogy ne legyen az igazi. Nála pld. látható, hogy sok szálka marad a húsban filézés után is.
A kagylót pedig azért nem szoktam enni, mert ha az nem friss, azonnal megérzed. A kagylónak tenger íze kell hogy legyen, nem hal (ammóniás) íze :)
De mindegy... közismerten finnyás vagyok :))))
Kedves Dolce Vita,
Érdeklődöm, hogy olajbogyó mikorra várható a DV Konyhába? Rendelni szeretnék (mást is), de nem akarom kétszer kifizetni a postaköltséget, emiatt érdekelne, hogy saccperkábé mikor. Köszönöm:
Erika
Erika!
érkezett bogyó!
Kedves Dolce Vita!
Ezek szerint szardínia = szardella? Talán bután hangzik a kérdés, de ezt sosem értettem.
Zsuzsi
Megjegyzés küldése