Rövid írás jelent meg ma az NLC-n az ételfotózásról, néhány werkfotóval. A terjedelemnek (szűk) korlátot szabtak, 4000 karakterben nehéz erről a témáról nyilatkoznom. Akinek kérdése van, itt, kommentben lehet folytatni a témát.
telefonom 3.2 mp-es kamerájával készült kép, feldolgozás után
Az újságban megjelent kép
30 megjegyzés:
Hát, ebben a terjedelemben valóban lehetetlen értelmeset írni, mert az alapokkal együtt nem fér bele, egy bizonyos szintről indulva meg sokan kimaradnak, akiket érdekelne. (pl. hogy mi az a derítés, miért kell, és hogy csinálod :-)
Én valaha hobbyszinten fotóztam, de eléggé szenvedtem az ételfotózással (vagy pont ezért, mert tudtam, milyen rossz képeket csinálok?):
mélységélesség, árnyékok, sokszor a felszálló gőz a még meleg ételből, meg eleve az, hogy ahogy írod, a család már enne, de én még fotóznék (azért, hogy fotózhassak, nem főzök!)
De talán a legjobban azt utáltam, hogy nem tudtam elegendő helyet csinálni a fotózáshoz, mindig belelógott valami nem kívánatos részlet a fotóba (pedig nem egy 30nm-es garzonban lakom) Retus programom meg nincs.
Olvastam a témában rengeteget magyarul meg angolul, de szerintem igenis elég nagy befektetés, hogy nem csak hobbi szintű, hanem technikailag és szellemileg is jó, innovatív, érdekes képeket tudjon lőni a blogger az ételekről. Mert nem elég egy gép, sőt, ahogy írod, nem is biztos, hogy az mindig színvonalat garantál.
Kell még jó sok más, ami egy nem profi bloggernek elég nagy befektetés: pl. asztalnemű, hogy ne mindig ugyanazon a tányéron, ugyanazon a terítőn fotózz, ahogy írod, nem árt valamiféle külső vaku v. lámpa az ellenfényhez, vmlyen fehér textil a fény visszaveréséhez, képszerkesztő program....
Ennek megfelelően szerintem nagyon kevés az igényes fotókkal illusztrált nem profi bloggerek által szerkesztett gasztroblog (az enyém sem volt az, és én kimondottan utáltam is ezt)
Hát igen. :) Nálam azért lett most már szinte minden kép "lebegő" - nincs háttér és keret, mert ez a legegyszerűbb, másra nincs igazán helyem. Van az ablak alatt 1/2 négyzetméter konyhapulton (és még így is mindig le kell pakolnom a citromfácskámat és a snidlinget), leginkább oldalról bedőlve tudok kattintgatni. Ha fentről fotózok, akkor meg föl kell pattannomm a konyhapultra. Az utcáról elég érdekes látvány lehetek ilyenkor... :))
Mindig azt fotózom, amit eszünk, azon frissiben, így van a képekre kábé 2-3 percem, nehogy kihűljön. Így csak feldobok egy fehér fotókartont oszt kész. A többi fotószerkesztővel csinálom. Ha megmutatnám miből mi lesz... :)
És van egy egyszerű kis kompakt gépem. Úgyhogy nálam ez a módszer ami még nézhető, normális képeket tud eredményezni villámgyorsan.
Majd egyszer. Majd egyszer lesz e tükörreflexes gépem, és helyem is, meg állványom is - nekem nincs, minig kézből fotózom fura testtartásokba girbe-gurbázva...
De imádnék úgy fotózni, ahogy Te, Kriszta.
Majd egyszer. :)
Duende,
Azért ezek a lebegő képeid nagyon jók. Nekem például fogalmam sincs, hogyan kell ilyesmit csinálni.
Kedves duende!
Engem is határozottan érdekelne ez a fotózási mód. Legyen kedves és ossza meg velünk ez irányú tapasztalatait!
Nagyon jó a cikk! Ami számomra nagyon hasznos volt, az a gyújtótávolság. Az állvány beszerzésén már túl vagyok, a konhyai kütyüket állandóan kutatom/gyűjtöm, s ha minden igaz, nemsokára lesz egy tükörreflexes gépem is:)
Mások könyveket adnak ki erről a témáról, mindenesetre érdekes, kár hogy csak 4000 karakter
Kedves Alexandra és Harangláb!
Északi a konyhaablakom, alatta van a konyhapult - így ideálisak a fények nap közben.
Egyszerűen egy nagy fehér fotókartont teszek a pultra, ha pl. talpas poharat fotózok, akkor a végét fölhajlítom ívben, így a hátteret is kiadja. Makróval fotózom leginkább, de ha nem is, akkor is ételfotózásra állítom a gépet.
Aztán utána három fotószerkesztővel javítok a képeken. Mind magyar nyelvű és ingyenesen letölthető. Azért 3-at használok, mert mindegyikben van valami jó funkció. Ezek a szerkesztők a PhotoFiltre, a Picassa és a PhotoScape.
(A Picassát használom a legkevésbé, abban csak a finomhangolást csinálok és a feliratozást.)
Átméretezek, gammát, élességet, kontrasztot, melegséget, stb. lehet állítani. Használok színszórót, ecsetet, amit kell. Ki kell tapasztalni ezeket és meg kell tanulni használni őket. Én 3 év alatt tanultam meg, de ha valaki rászán több egész délutánt, hamarabb is megy, csak nekem mindig igen kevés időm volt erre. Mindent így most nem tudok leírni, amjd egyszer teszek fel egy bejegyzést, ha lesz türelmem írni róla. :)
duende: Köszönöm az infót! Azt még megkérdezhetem milyen gépet használ?
Olympus SP-600UZ
Jó kis gép, csak kissé sok a piros rajta, a szerkesztéseknél mindig le kell vennem a színhőmérsékletből. De 1 cm-ről is tud makrózni például, kitűnően.
De csak tavaly szeptembertől van ez a gépem, a korábbiakat egy legolcsóbb kategóriás kis kompakt Kodakkal fotóztam, annak is nagyon jó volt a makrója. Az olympus tájképekhez is nagyon jó, a kodak viszont csak ételfotózáshoz volt alkalmas, igaz tényleg csak egy kis tízezer forintos kép volt.
Számomra ezen a blogon látott képek ütik meg a mércét, ezek a képek azok ,amiért a DV blog nem gagyi, sufniblog. A többi blog nem áll közel hozzám, és a fotók sem jók. Persze tudom nem mindeki rendelkezik szupi géppel, de használtan is lehet venni, és ha már vki blogra adja a fejét, csináljon igényes fotókat, hisz ország világ olvassa azt (jobb esetben).
Itt hangulatuk, és egyedi stílusuk van a képeknek, ezek miatt is vagyok már rég óta olvasó. Nekem még nagyon tetszett régen az is,ahogy Kriszta olaszul, szép betűkkel beírta az ételek nevét...
Kedves Ági,
ne haragudj, de úgy érzem elég furcsa a hozzáállásod.
Kezdjük ott, hogy én kedvelem a DV blogot, azért is járok ide.
Szeretem Kriszta képeit, használom a képernyővédőjét, a konyhai naptárom is az ő naptára.
A mediterrán konyhát is nagyon szeretem, szoktam is főzni innen.
Abban szerintem egyezik a véleményünk, hogy ez egy színvonalas hely, Kriszta munkáját elismerjük.
A gondolat másik részével nem értek egyet. Blogot az ír aki akar, ha színvonalas, ha nem.
A gasztroblogok nem a fényképek miatt születtek, hanem az ételek miatt.
Attól, hogy valaki nem tud fényképezni, még lehet jó szakács.
Sok esetben a szép látvány kevés.
Voltam egy cukrásztalálkozón pénteken, ahol arról volt szó, hogy attól, hogy egy torta szép nem biztos, hogy finom.
Igen törekedni kell arra, hogy ízléses legyen az étel, szépek legyenek a képek stb.
Ugyanakkor nem lehet senkit sem kirekeszteni.
Van aki csak a gyerekeinek írja a blogot, és nem törődik egyébbel. Na ezeken a helyeken is találtam már jó recepteket. Olyan helyen is, ahol nincs fénykép.
Ez nem valami verseny, ha valaki 10 perc alatt nem futja le az 1 km-et az ne nevezzen.
Ez az emberek 90%-nak hobbi. Én úgy vagyok vele, hogy ha ő szereti, akkor jó.
A másik, hogy ha csak annyit ér egy blog, hogy valaki attól kezdve rendszeresen főz és a szerettei elvezik, akkor már megérte.
Kedves Réka, teljes mértékben egyetértek :)
Szia dolce vita,
Bocs az offtopic-ért, mikor jön olajbogyó a konyhádba, mert rendelnék? :)
Köszi,
Erika
Réka,
Ezt nagyon szépen megfogalmaztad :)
Szerintem az ilyen blogok, ahol szépek a képek, csak ösztökélnek minket arra, hogy mi is szebb képeket készítsünk.
De ahogy egy kis falu vendéglőjében is lehet fantasztikusan finom ételt enni és egy csilivili városiban rosszat, úgy egy blogot sem kell leírni azért, mert nem jók a képei.
Kedves duende!
Köszönöm! Hiába na, aki tud az kis kompakttal is tud:-)))!
Kedves Ágnes!
Igaz, hogy Réka már majdnem mindent leírt, amit én is gondoltam az ön megnyilvánulása kapcsán, de azt kell mondjam, nagyon sajnálom önt, hogy ennyi keserűség és rosszindulat társaságában kell le élnie az életét.
Azért ha önnön glóriáját sikerült átugrania mindenképpen értesítsen.
Végre én is ideértem.
Szerintem több tucat olyan magyar blog van, ahol szépek a képek. És természetesen annak is van "joga" blogot vezetni, aki nem tud szép képeket készíteni. Ennyi erővel én sem kezdhettem volna el blogolni. És ahhoz is szíve joga bárkinek, hogy ne tetsszen neki valami, ezen személyeskedni nem kell.
Az persze igaz, hogy egy szép kép "elad" egy receptet. Mivel ízeket, illatokat a net nem tud közvetíteni, egy kép felkeltheti az érdeklődést a recept iránt, egy nagyon szép kép meg még jobban.
Kompakt kamerákkal nagyon jó képeket lehet készíteni, tényleg nagyon jó példa erre Duende blogja (és még sokan másoké).
Általános hibának látom a képeknél azonban a rossz gyújtótávolság választást, ezt a hibát a kompakt kamerák mérsékelt tudású optikája, csak tovább rontja, torzítja a képet. Itt a cél pedig az élethű visszaadása az ételnek, torz perspektívával ez pedig nem működik. Ezért is tértem ki erre a rövidke cikkben, mert ezt látom a legnagyobb akadálynak a jó képek előtt.
A cikkeben szó van egy telefonos képről, de a képet elfelejtették ide feltenni, felrakom ide.
Ez egy nagyon egyszerű telefonos kamerával készült, hiába próbáltam megtalálni a legideálisabb távolságot a témától, a kamera még így is torzított egy kicsit.
A témáról órákat tudnék beszélni, akinek van "azt hogyan csinálod, hogy..."-féle kérdése, bátran tegye fel itt
Kedves Harangláb!
Nagyon szívesen! :)
És nem ördöngősség ám, csak gyakorlás kérdése. Bárki képes rá, ha rászán egy kis időt és energiát! :)
Dolce Vita: igen, a torzítás. Tényleg a legfontosabb. Emiatt teljesen máshova kell helyezni a képen megjelenítendő tárgyakat a valósában, mert a képen egészen másképp jelenik meg. Sokan szerintem ott rontják el, hogy a valósághoz igazodnak, nem pedig ahhoz, ami a fényképezőgép kijelzőjén megjelenik. Van úgy hogy egy háttérben lévő tárgyat például legalább 30-40 cm-rel hátrébb kell tenni, ugyanakkor a képen így lesz arányos és jó a kompozíció - és nem látszik a távolság nagy mértéke, csak az, hogy az adott tárgy hátrébb van.
Szóval szerintem amit legelőször meg kell tanulni: hogy ne a saját szemünknek "higgyünk" és ne azt vegyük alapul a fotózás során, hanem amit a gép kijelzőjén látunk. Más szemmel kell látni - a gép szemével. És akkor jó képek készülnek szerintem.
Ahogy az indiánok mondják: ha halat akarsz fogni, gondolkozz úgy, mint egy hal.
Ha jól akarsz fényképezni, nézz úgy, mint egy kamera. :)
De jó! Ezt én is áttanulmányozom, ha lesz egy kis időm végre, mert egyre inkább bosszant, hogy nem tudok olyan képeket produkálni, amit szeretnék... :S
Amúgy Duende, akkor valahogy hasonlóan fotózunk, néha kicsavarodva (én néha lélegzetvisszafojtva is :D), simán kézből, állvány nélkül (ez néha nagyon rossz, mert néhány beállítást már nem lehet kézből kitartani rendesen... :() No igen, ezek a korlátok, melyeket le kell valahogy küzdeni...
Eszembe jutott még, hogy a gyújtótávolságon kívül, a fény az, ami még nagyon sokszor ludas tud lenni. Hiába a jó beállítás, ha nincsenek jó fények, oda a kép. A jó fények viszont egy egyszerű képet is gyönyörűvé tudnak varázsolni. Na ezzel én is küzdök sokat. Sem elég hely, sem elég fény... így aztán sokszor trükközni kell rendesen mindenben... :S
És igen Duende, ezzel is teljesen egyetértek, hogy ha fotózni akar az ember, valahogy egy kicsit másként kell szemlélni a dolgokat. :)
Én csak annyit kérdeznék kedves Kriszta, hogy kb mennyi idő alatt tanultál meg ilyen gyönyörűen fotózni? És hogy teljesen önállóan, weboldalakat/könyveket bújva, sokat kísérletezve, vagy volt profi segítséged is?:) Pusztán kíváncsiságból kérdezem, mert mindig ámulok-bámulok az újabb csodás képeiden. A kompozíciókból, kiegészítőkből gondolom, hogy a kreativitás és szépérzék veled született, de gondolom azért kell nem kevés szakértelem is, hogy ez "átjöjjön".:)
Zita
Köszönöm a hasznos bejegyzést és a jó-rossz hozzászólásokat. Csak tanulni lehet az ilyenekből.
Zita!
4 éve kezdtem tanulni fotózni, és tanulok azóta is folyamatosan. Az elején az alap technikai dolgokat könyvből, hogy egyáltalán tudjam használni az akkor gépemet. Mi az hogy blende, záridő, helyes expozíció, mélységélesség... Utána jöttek az ételek, ezeket inkább újságokból, sok-sok próbálgatással, millió expozícióval. Ha elakadtam vamiben, van egy fotós barátom, tőle kérdeztem. És azóta is próbálok tanulni és tanulni, gyakorolni.
Foodafok, ha van kérdés, csak bátran!
Kedves Kriszta!
Nagyon jó a cikk, sok hasznos tanáccsal. Egyenlőre egy ultrazoom masinával próbálgatok fotózni, ami nem mindig sikerül úgy, ahogyan szeretném. Alapvetően azok a képek tetszenek, ahol a háttér kissé elmosódott és kis utánajárással azt olvastam, hogy ezt alapvetően a rekesz értékének állításával tudom elérni. ha azonban a rekesszel kezdtem el machinálni, csak azt értem el, hogy vagy teljesen sötét vagy teljesen kiégett lett a kép. Nem tudom, hogy miben lehet a hiba. Mármint rajtam kívül :) Most adódott egy lehetőség, hogy hozzájussak egy használt tükörreflexes géphez, megbízható helyről. Nagyon gondolkodom, bár ahogy olvastam maga a tükörreflexes gép nyilván nem garancia a jobb képekhez. Könyvek terén már nézelődtem, de annyi könyv jelent meg a fotózás alapjainak témájában is. Tudnál tanácsot adni abban, hogy melyikbe érdemes beruházni? Melyikből lehet a legtöbbet tanulni?
Előre is köszönöm!
Zsiri
"És ahhoz is szíve joga bárkinek, hogy ne tetsszen neki valami, ezen személyeskedni nem kell."köszönöm.
Harangláb: nem vagyok keserű, csak a véleményem írtam le, ahogy Te is és mindenki más.Glóriám pedig , ha hiszed, ha nem, nincsen.
Kedves Zsiri! Nem belekotnyeleskedni akarok, csak segíteni: önmagában a rekesz állítása nem elég. Az oké, hogy minél kisebb az F szám (pl. 2.8) akkor elmosódottabb lesz a háttér, ha pedig nagy (pl. 8) akkor a kép több része lesz éles. Viszont ha nagyon ki van nyitva a rekesz, akkor sok fény jut be, ha szűkre van állítva, kevesebb. Ergo ezért lesz alul-vagy túlexponált, vagyis fekete vagy túl világos a kép.:) Szóval a rekeszértékhez hozzá kell állítani a záridőt is, vagyis hogy mennyi ideig legyen nyitva a blende, vagyis mennyi fény jusson be. A jobb gépeken általában exponálás előtt jelzi a masina, hogy jó-e a beállítás, és lehet korrigálni az expozíciót. Ajánlom, hogyha van rá pénzed, feltétlen vegyél egy tükörreflexeset, minőségi változás fog beállni az életedben :). DE! Feltétlen tudakold meg, mennyi expo van benne eddig, mert tudod, a gép is olyan, mint az autó, nagyon számít, "hány kilométert" futott. Nehogy a megvásárlás után pár hónappal bekrepáljon neked...remélem, segítettem ezzel a kis botcsinálta hozzászólásommal. :)
Strawberry nagyon köszönöm a válaszod és a segítségedet, minden tanácsot és segítséget szívesen veszek :) Az új fotómasinához annyit, hogy fotós ismerőstől van, aki mellesleg nagyon régi és jó barát, szóval a gép miatt egyáltalán nem aggódom :) Ami a rekesz értéket illeti, ebből látszik, hogy még mennyire nem értek hozzá :( És pl kis F számhoz milyen záridőt kell állítani? Gondolom ez a fénytől is függ.
Zsiri!
Állíts be egy fix, alacsony belendét (ennek a mértéke függ az objektívtől), és keresd meg ehhez a jó záridőt. Nézd a gép automata fénymérőjét, mit mutat, majd ki kell tapasztalni, hogy ez valóban mennyire pontos. Készíts egy képet, ha túl világos, gyorsabb záridőt használj, addig amíg nem lesz helyes az expo
Kriszta köszönöm szépen a segítséget, próbálgatom!
Kedves Duende!
Lehet, hogy banális a kérdés - előre is elnézést:)-, de a PhotoFiltre és/vagy a PhotoScape programokban hogyan tudsz retusálni? Vagy van hozzájuk valamilyen letölthető használati utasítás neten vhol?
Előre is köszönöm:)!
I.
Kedves I.
Nem banális, egyáltalán. :)
Nincs külön retusáló, az alap programokat használom. De a Picassa-ban van olyan funkció, hogy retusálás. Azt szoktam néha használni. Illetve a PhotoFiltrében a kis kezet, amivel lehet mázolni. De ezek csak kis hibák kijavítására jók. Az az igazság, hogy nemigen retusálom a képeimet. Valójában azt hiszem, egyáltalán nem retusálom. :)
Viszont sokat tudok javítani a fényerő, színmelegség, kontraszt, stb... funkciókkal. Gammakorrekció, stb. Ezeket használom.
Megjegyzés küldése