2011-09-06

Nápolyi baba

Nem, nem senki ne gondoljon arra, hogy e bejegyzés a tavaszi nápolyi utazásunk (útileírás I. rész) alatt fogant meglepetésgyermek közelgő születéséről fog szólni. Semmi ilyesmi nem történt. A baba azaz helyesebben írva babá egy jellegzetes dél-olasz sütemény. Látványra csalóka, úgy néz ki, mint egy nagy darab száraz piskóta vagy muffin. Itt van ám a csalás, a barbatrucco (rémlik a szó a meséből, hüpp-hüpp, barbatrükk?), a babá minden csak nem egy száraz és fújtós valami. Ahogy beleharapunk teljesen összelapul szánkban a lukacsos fánktészta és spriccel ki belőle a finom rumos vagy limoncellós szirup. Mert bizony alkoholba van áztatva. Nápolyban főleg limoncellóba. Sőt van ahol még ennyinél sem állnak meg, kettévágják és tejszínhabbal töltik, friss gyümölcsökkel kínálják. Ha bárhol utunkba kerül e desszert Olaszországban, ki ne hagyjuk!

Hozzávalók: 25 dkg finomliszt, 2,5 dkg friss élsztő, 0,4 dl tej, 5 dkg cukor, 3 nagy tojás, 7,5 dkg vaj, csipet só, 1 citrom lereszelt héja, sziruphoz: fél liter víz, 1 dl limoncello (vagy rum, mandarinlikőr stb...), 20 dkg cukor

1. A langyos tejben keverjük krémesre az élesztőt, keverjük el 7-8 dkg liszttel, fedjük le konyharuhával és kelesszük a duplájára (kb. 30 perc szobahőmérsékleten)
2. Keverjük hozzá a többi lisztet, a cukrot, a reszelt citromhéja, a csipet sót és a tojásokat, a szobahőmérsékletű vajat. Innen kézzel már nem, hanem elektromos keverővel (vagy fakanállal ) tudjuk keverni, a tészta kifejezetten lágy lesz. Fedjük le kelesszük, míg egy nagyon könnyű, lukacsos tésztát kapunk. 3-4x méretre fog megdagadni kb. 2-3 óra alatt
3. Vajazzunk és lisztezzünk ki 9 db muffinformát, kanállal szaggassuk a tésztát a formákba (félig), kelesszük meg ismét a tésztát. Közben a sütőt melegítsük elő 180 fokon.
4. Süssük 10-15 perc alatt készre a babákat. Főzzük meg a szirupot, majd a forró szirupba mártsuk be a kisült babákat, majd tegyük őket sütirácsra kihűlni


Olaszország haladóknak, Nápoly II. rész
Kávézó
„Igyunk egy kávét!” valószínű, ez a mondat hangzik el a legtöbbször a nápolyi társalgásban. A nap bármely pillanata alkalmas arra, hogy betérjünk egy bárba és a pultnál állva megigyunk egy gyűszűnyi feketét. Erre a legjobb hely Nápoly, mivel itt főzik a világ legjobb kávéját. Hogy pontosan hol? Szerencsére mindenhol. A város legeldugottabb pontján lévő kis bárban is tökéletes kávét szolgálnak fel: sűrű, krémes, édes feketét. Azt mondják, a titok a nápolyi vízben keresendő. Hiába főzik ugyanazzal a géppel ugyanazt a kávét, a Rómában főzött kávé nyomába se ér a nápolyinak. Mondják ezt a helyiek, de egyszer majd hallgassuk meg egy római véleményét is a kérdésről. Kóstoljuk meg a nápolyi kávéspecialitást, a mogyorós kávét is (caffé alla nocciola), csodás találkozása a pörkölt kávénak és a pörkölt mogyorónak. Ha elegáns kávézóban szeretnénk kicsit pihentetni megfáradt lábainkat, keressük fel a város főtere (Piazza di Plebiscito) mellett, a Via Toledo elején található Gambrinus kávézót. A teraszról a bevásárlóutca népes forgatagát szemlélhetjük, az oldalsó termekből pedig a térre nyílik csodás kilátás. Ha csak egy gyors kávét szeretnénk, térjünk be pár házszámmal feljebb az Il vero Bar del Professoréba.

Édességboltok
Ha a templomok után a város édességeit szeretnénk felfedezni, menjünk a Piazza San Domenico-n található, 100 éves múlttal rendelkező Scaturchio cukrászdába. Megtaláljuk itt a tartomány klasszikusait: a babát, amely rumba (vagy itt citromlikőrbe) áztatott tészta, magában vagy gazdagon tejszínnel, főzött krémmel, gyümölcsökkel díszítve. A melegen finom sfogliatellát, amely ricottával töltött kagyló formájú levelestészta, vagy a pastiera napoletana-t, amely a város híres húsvéti tortája, ricottával, kandírozott gyümölcsökkel töltve. Remek forró sfogliatella kapható a Via Toledón található híres bevásárlópasszázs, a Galleria Umberto bejáratánál közvetlenül, a bal oldalon lévő sütödében.
Csokoládérajongóknak (ki nem az?) kötelező felkeresni valamelyik Gay Odin üzletet. A több, mint 100 éves múltra visszatekintő nápolyi csokoládémanufaktúrának a városban összesen 9 üzlete található. (A belvárosban a Via Toledón két üzlet, a Via Benedetto Crocén pedig egy, itt fagylalt is van, ki ne hagyjuk!). De nagyon finomak az étcsokoládés likőrrel töltött pralinék és a csokoládéba mártott kandírozott narancs a Perzechella csokoládéboltban. (Vico Pallonetto a S. Chiara 36.)

Delikáteszek
Nápolyban lényegesen kevesebb delikáteszbolt van, mint más olasz városokban. Ezekre amúgy könnyű ráakadni, frekventált helyen találhatók a városközpotban. Kettőt ezek közül mindenképpen érdemes felkeresni. Az Edert (Via Benedetto Croce 4.), amely saját készítésű termékeket is forgalmaz és megkóstolhatjuk a tulajdonos Domenico saját sütésű, sajttal és kolbásszal töltött, borsos kenyerét, a casatiellót, amely nem hiányozhat húsvétkor egyetlen nápolyi asztalról sem. Az üzletben kapható a sorrentói kézműves édességbolt, a Limonoro néhány terméke. Ha nem jutunk el Sorrentóba, újabb ok, hogy felkeressük itt Nápolyban az Edert. A másik delikátesz a Limone a belváros szívében, a San Paolo Maggiore tövében található. Az üzletben megtekinthetjük, hogyan készül a tartomány híres, citromos röviditala limoncello, kóstolhatunk rukolalikőrt és különböző módon eltett babákat is vásárolhatunk.
Piac
A piacozás Nápolyban az egyik legjobb foglalatosság azoknak akiket különösen érdekel az étkezési kultúra. A mediterrán piacok kínálta lenyűgöző: friss articsóka, óriás citromok, hatalmas, harsogóan zöld zöldségek még télen is. Minden nagyon friss, a választék pedig óriási. Ha hihetetlen halválasztékot szeretnénk látni keressük fel a Porta Nolana mellett lévő, minden nap nyitva tartó piacot. A halasok mellett zöldség és gyümölcsárusokat is találunk. Némileg kiesik a turistalátványosságok útvonalából a Porta Capuana közelében induló Via Sant Antonio Abate utcában található piac (kedden szünnap), itt igazán jutányos áron vásárolhatunk zöldséget, sajtot, felvágottat és betekintést nyerhetünk Nápoly hétköznapjaiba. Értékeinkre vigyázzunk, ez egész Nápolyra igaz, de ezen a környéken különösen! Ha piacra nem is jutunk el, a város minden pontján találunk portékáját az utcára kipakoló zöldségest, Itt a kínálat ugyanolyan bőséges, az árak természetesen magasabbak. Henteseknél érdemes megfigyelni, mennyiféle saját árut állítanak az üzletek elő, a tőkehúsok mellett friss kolbászokat, húskeverékeket is kaphatunk.

9 megjegyzés:

Panni írta...

Mmmm, 2 hete jöttünk haza Dél-Olaszországból, Nápolyt is megjártuk, Limoncellonk is van Amalfiból, azt hiszem, ezt a sütit nem úszom meg :-))

duende írta...

Hűűű... imádom a fánkféléket. Imádom a szirupba áztatott sütiket. És imádom a citromot. Na. Meg köll sütni. :)

Dolce Vita írta...

Hajrá lányok! A tészta amúgy kevesebb cukorral, szerintem tökéletes puffancs zsemle lehet.

zsuzsi írta...

Napoly borzaszto volt, piszkos (OK, vmi sztrajk miatt a szokasosnal is piszkosabb, szemethegyek mindenhol), sivar es mindenhol lehuztak (az exem olasz volt, nem a nyelv vagy a helyismeret hianya miatt) es a HELYIEK jottek oda hozzank, h dugjuk el az ekszert, ami rajtunk van (vekony aranylanc, pici fulbevalo, semmi extra, plane nem olasz mertekkel), mert leszakitjak rolunk kismotoros gengszterek.
1 nap utan inkabb odebballtunk. :(

Dolce Vita írta...

Zsuzsi!

piszkos, ez rettentően igaz, írtam is, bár nekem csak ez volt a gondom. A helyiek nekünk is szóltak pl. buszon a fényképezőgép miatt,de semmilyen támadás nem ért, még kísérlet sem. Ennek ellenére ha bevándorlót látott egy helyi, rögtön figyelmeztetett.
Lehúzást sem érzékeltünk sehol kifejezetten kedvesek voltak mindenhol.
Nem egy idilli, toszkán képeslapvároska (így indul a cikk is), hanem egy rettentő pörgő, nyüzsgő, megbolydult város. Sok-sok rejtet szépséggel, rengeteg kontraszttal, mi szeretjük.

jehudit írta...

Az ér, ha gyereknek csinálom akkor nem limoncellóba, hanem rumaromás szirupba mártom? Vagy a szirupból teljesen elpárolog az alkohol főzéskor?

Dolce Vita írta...

Bocsánat, elfelejtettem írni, én sem mertem nekik adni. Mi van ha 10% megmarad a 40 ből?? kivételesen azt mondom: aroma, vagy készíts egy sima narancsos szirupot

Névtelen írta...

Nápolyban jártunkkor a tengerpartot szegélyező kb. fél méter széles szemét-sáv elég illúzió romboló volt, ezzel együtt az atmoszféra rám nagy hatással volt. A helyiek bennünket is figyelmeztettek ékszer-érték ügyben, de hál'Istennek semmi atrocitás nem ért. Sőt, volt "szerencsénk" a helyi kórházhoz is egy szerencsétlen baleset folytán, és rendkívül segítőkész és készséges olaszokkal találkoztunk, csak jót tudok róluk mondani. Konkrétan egy helyi, vadidegen bácsi fuvarozott el és vissza bennünket a kórházba, egyszerűen csak ott lakott, ahol mi és látta, hogy segítségre van szükségünk.
Zsófi

Mézigörl írta...

Hűű, nagyon tetszik! Van is egy üveg házi készítésű limoncellom, ami felhasználásra vár! Mindenképpen kipróbálom! :-D

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin