Én akartam rendes ételt is venni!

Egy ideje adós vagyok két körkérdés megválaszolásával. Az elsőt pár hete tette fel Rossamela a gasztromagazinokról, a másikat pedig Ági az év eleji gasztrofogadalmamról. Kezdjük időrendben fordítva.
Hosszasan gondolkoztam, mit is írhatnék arra a kérdésre, hogy milyen gasztrofogadalmat tettem újév napján. Őszintén és röviden annyit, hogy semmilyet. Nem vagyok az a fogadkozós fajta, főleg nem előre kijelölt időpontokhoz kötve. Étrendünkkel elégedett vagyok, gyakorlatilag kiűztem a konyhából a mesterséges anyagokat, finomakat eszünk, szóval változtatnivaló nem nagyon akad. Talán a heti minimum egyszeri hal evést kellene szigorúbban vennem.
Ma azonban rájöttem valamin kellene változtatnom, a felismerés persze csak azután jött miután elkövettem a „bűnt” a Culinarisban. Ugyanis megrögzötten ész nélkül vásárolok élelmiszert. A kosaram mindig teli, a pénztárnál egy vagyont fizetek, azonban hazaérve mindig jön a kérdés, hogy bár szép és hasznos dolgokat vettem, de mit esznük vacsorára, meg holnap ebédre. Articsóka, szárzeller, édskömény, wasabi és aszaltparadicsom mindig akad a hűtőben, de egy paprikáskrumplira valót krumplit nem tudnék összerakosgatni. Ma is csupa-csupa finomságot vettem, de hogy mit eszünk holnap az rejtély, ugyanis nincs itthon semmi rendes étel!
Így itt és most ünnepélyesen megfogadom, ezentúl próbálok hasznos élelmiszereket (is) vásárolni, olyat mint krumpli, hús, répa és az ő társai.

Gasztroújságok
Újságok terén pont ott tartunk ahol gasztronómiában. A magyar kiadású receptes lapok szeritem egytől egyig borzasztóak, elvault receptekkel, borzalmas alapanyagokkal (főzőtejszín, margarin, kész piskótalap, húsalaplé kockából, szezonban fagyasztott termékek…) kelletik magukat a standokon. Tipográfiájuk katasztrófa, a fotók szintén. Üdítő kivétel talán a Fakanál nevű lap (aki ezt a borzasztó nevet kitalálta, bűnhődhetne egy kicsit), amelyben sokszor találni egy-egy izgalmas receptet, fotóik szépek. Az újság egy baja, hogy rettentő rövidke, illetve amint már említettem a név, ami egy csöppet megtévesztő, ugyanis a lap nem nagyiknak szól, hanem fiatal nőknek.
Tartalmilag a Gustót kedvelem, nagyon sok érdekes írás jelenik meg benne, azonban a kinézettel itt is gondjaim vannak. A tipója még elmegy, bár talán egy kissé unalmas, a fotók azonban nagyon gyengék. Egy ilyen lap vegyen meg ügynökségi képeket (most gyakorlatilag csak a borítón van ügynökségi kép, azt legalább tudják, hogy ez adja el a lapot), illetve fizessen meg jó fotósokat és stylistokat. Havi ezer ft-ért ezt az olvasó elvárja! Én legalábbis nagyon gondolkodom, hogy nem hosszabbítom meg a most lejáró előfizetésemet.
Így maradtak a külföldi újságok, főként olaszok persze. Az olaszok amúgy is élen járnak a „szépségben”, ez a magazinjaikra is igaz. És nem csak a gasztro újságokra hanem minden sajtótermékre. Még az egyszerűbb, heti megjelenésű, „háziasszonyoknak” pozícionált lapok is trendi ügynökségi képekkel dolgoznak, letisztult és modern a tipográfiájuk.
A hazai lapkiadóknak is rá kellene már ébredniük arra, hogy igazán csak az működik és adható el, ami igazán szép. Főleg ebben a témában.

Igazán nem nagyon tudom követni, ki válaszolta már meg ezeket a kérdéseket, úgyhogy címzem mindenkinek, aki még nem.