Végre, igazi articsóka

Nálunk igazi kuriózumnak számít, az Olaszország szerte igen elterjedt articsóka. Pár helyen lehet már kapni azért, sokszor még hipermarketben is, azonban jó minőségű, friss, nem elnyílt virágba még nem nagyon botlottam. Bele meg ugye nem látunk. Vásárláskor fontos, hogy puha, friss legyen a növényünk, ne egy elszáradt gumó, mert akkor ehető részt nem fogunk kinyerni belőle. Jártam azonban úgy, hogy a friss levelű növénynek annyi szúrós belseje volt, hogy szinte semmit nem tudtam használni belőle. Egyszóval lutri.
A múlt héten azonban sikerült életem legszebb articsókáját beszerezni a Dolce gastronómiában. Szép kerek (ligúr fajta), amelynek csupán néhány külső levelét kellett leszedni, csúcsát levágni, és rengeteg ehető puha része maradt. Abból az undok, pucoláskor az egész konyhát beborító szúrós részből pedig semmi nem volt benne. Azt hiszem, ilyennek kell lennie egy articsókának, és így már érthető, miért szeretik ezt annyira az olaszok. A nálunk általában kapott példányok alapján azt is hihetnénk, hogy teljesen megbolondultak, amiért időd áldoznak egy olyan növény termesztésére, amelynek csupán 5%-a használható fel.

Hozzávalók: 2 articsóka, 3 db szardella, petrezselyem, fokhagyma, só, olaj, zsemlemorzsa

1. A képen látható formájúra pucoljuk meg az articsókát, tegyük azonnal citromos vízbe
2. Enyhén pirítsuk meg a morzsát, a szardellával, a petrezselyemmel, a fokhagymával, és töltsük az articsókákba
3. Rakjuk egy tepsibe az articsókákat, öntsük fel félig vízzel, adjunk hozzá egy kis olajat, és süssük 180 fokon 40 percig.
Hidegen és melegen is ehetjük. Készíthetjük úgy is, hogy pucolás előtt megfőzzük az articsókákat, majd, ezután töltjük, és öt-tíz percig grillezzük a tetejét!