2009-01-19

Czifray verseny

Még növésben
Előzmények
Ahogy korábban már írtam, lehetőséget kaptam, hogy amatőrként, ötödmagammal a profik között főzzek a Czifray szakácsversenyen. Vasárnap került sor a nagy eseményre, melyre majdnem sikerült jól felkészülnöm. Hétfőn, mikor megkaptam az értesítést, elterveztem, egész héten szuflékat fogok sütni, hogy alaposan felkészüljek a versenyre. Ember tervez… helyette volt gyerekorvos, ónos eső, miegymás, a lábamat sem tudtam itthonról kitenni, pénteken jutottam el először vásárolni, elsősorban az aznap esti vacsoravendégek menüjéhez. Nem baj, még a szombatom mindig ott volt, hogy szuflézzak és tökéletesítsem a szószt. Szombat délben kisült az első adag szuflé, gyönyörű magas és könnyű lett és nem esett össze. A pontos arányokat fejben rögzítettem, ezért kár volt egész héten át izgulnom. A szósz viszont csak nem tetszett (eredetileg sáfránymártást terveztem), ezért szombaton kettőkor pár percre elszakítottam az amatőr zsűri elnökét, Chili és Vaniliát az ossobucója mellől, és engedélyt kértem a szufléhoz készített mártás módosítására. Az engedélyt megkaptam és rohantam a Culinarisba szarvasgombáért. Ott kaptam is egy hatalmas darabot, amely végül használhatatlannak bizonyult. Szerencsére fizetnem nem kellett érte, mivel a gombáról a tulaj pontosan tudta mióta áll a pultban, ezért megkaptam ajándékba a vásárolt szarvasgomba olajhoz. Hazafelé menet reménykedtem, hogy a gombából lesz valami, de otthon bebizonyosodott róla, hogy legjobb helye annak bizony a kukában van. Újra előjött a szósz rémálom: gyötört a kérdés, pusztán olajból illendő-e mártást készíteni. Azért megfőztem a szarvasgombamártást is és a családon teszteltem, melyik illik jobban a csicsókafelfújthoz, a szarvasgombás vagy a sáfrányos szósz. Egybehangzóan a szarvasgomba győzött. Így délután öttől-éjfélig, míg el nem aludtam ott motoszkált bennem a kérdés, lehet-e mártást készíteni szarvasgombaolajból.

Amatőr versenytársam és közös segédünk, Józsi
A verseny napja
A választ másnap Segal Viktor (a zsűri egyik tagja adta meg), igen lehet, csak óvatosan adagoljam. Így már nyugodt szívvel kezdtem neki a főzésnek a hatalmas konyhában, ahol már sürgölődtek a szakácsok. Megkaptam a „pályámat”, és nekiálltam főzni. Érdekes, hogy mindenféle izgalom, izgulás nélkül. Mintha otthon lettem volna a saját konyhámban, csak itt nem a gyerekjátékokat kerülgettem, hanem a többi versenyzőt. Kicsit zavart, hogy vízcsap összesen egy volt az egész konyhában. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én a mosogató melletti pultomon készítek elő mindent, elég gyakran használva a vizet, kézmosás, késmosás, deszkaöblítés stb. Itt ezt nem nagyon tették. Az infrastruktúra látványos volt, volt egy-egy eszköz, nagyobb berendezés, amelyről fogalmam sem volt mire való. Kipróbáltam, milyen indukciós lapon főzni (jó!). Kaptunk egy segédet, Józsit, aki olyanokban segített, hogy hol találom a konektort, kukát, bekapcsolta a megadott hőfokra a sütőt. Ketten osztoztunk rajta. Én inkább minden edényt vittem itthonról, ne ott kelljen ismerkednem új eszközökkel.
Egy dolgot nagyon sajnáltam, mégpedig azt, hogy nem nagyon tudtam megfigyelni, mások mit készítenek, mert lefoglalt a saját ételem elkészítése. Fotót is csak egyet-kettőt tudtam csinálni. Pedig vittem papírt, tollat, hogy majd mindent jegyzetelek, de sajnos ez reménytelennek bizonyult. A részletes leírásért, értékelésért, fényképekért kattintsatok majd A bűvös szakácsra, egy-két nap múlva olvasható náluk a verseny értékelése.


A szuflé, amely kézcsókot ért
A szuflém krémje és a mártás gördülékenyen elkészült, jött az izgalmas rész a sütés. Itthon 180 fokon 25 percig sültek vízfürdőben a felfújtak. Itt is így állítottam be a sütőt, ám az első 5 perc után látszott, hogy az itteni 180 fok nem ugyanaz, mint otthon (pedig még figyelmeztettetek is kommentben erre) Gyakorlatilag azonnal emelkedni és pirulni kezdtek a felfújtak, én meg kezdtem rosszul lenni. Csökkentettük 160 fokra a hőmérsékletet, segédem nyugtatgatott, hogy ez pont így lesz jó, higgyem el semmi bajuk nem lett. Innentől kezdve nem nagyon tágítottam a sütő mellől, és néztem, hogyan emelkednek és szilárdulnak szépen a felfújtjaim. Mindenki jól drukkolt értük itthonról, gyönyörűen felemelkedtek és úgy is maradtak. Úgy tűnt, a zsűrinek is tetszett a dolog, Molnár B. Tamástól még egy kézcsókot is kaptam érte. : )

Baranczó Attila az Oroszlános Borvendéglő chef-je készíti a habart tojásos előételt

Az egész kaland emlékezetes élmény marad, csak tényleg azt sajnáltam, hogy nem tudtam tovább maradni és a következő csapat főzésén szemlélőként részt venni. Találkoztam Chili és Vaniliával, de vele sem tudtam 2-3 mondatnál többet váltani, ő is tette a dolgát és szorgalmasan zsűrizett.

Csicsókaszuflé szarvasgombamártással

Hozzávalók: 20 dkg csicsóka (pucolt mennyiség), 5 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, 3 tojássárgája, 4 tojásfehérje, 2,5 dl tej, só, bors, kis fej édes hagyma, mártáshoz: 2 dl másnapos húsleves, 1 dl tejszín+egy evőkanál mascarpone , kis fej édes hagyma, fél gerezd fokhagyma, vaj, kb. 1 evőkanál szarvasgombaolaj

1. A megpucolt csicsókát és a hagymát pár perc alatt tejben megfőzöm, botmixerrel pürésítem.
2. A vajat megolvasztom, hozzáadok egy evőkanál lisztet, folyamatosan kevergetem, majd a tűzről levéve, fokozatosan felöntöm a csicsókapürével. Sózom, borsozom, 1-2 percig folyton kevergetve főzöm.
3. A kicsit kihűlt krémhez keverem a tojások sárgáját, a fehérjét egy csipet sóval felverem habnak (nem túl keménynek), és adagonként a masszához keverem.
4. Szétosztom kivajazott formákba a krémet és 180 fokon, vízfürdőben 25 percig sütöm.
5. A mártáshoz a felaprított hagymát vajon megpárolom, felöntöm a húslevessel, hozzáadom a fokhagymát és 10 percig gyöngyözve főzöm, hozzáadom a tejszínt és egy evőkanál mascarponét sűrűre főzöm, a végén a szarvasgombaolajjal ízesítem. Sózást nem igényel!

20 megjegyzés:

Ági, aki főz írta...

Fantasztikus lehetett. Köszi, hogy leírtad!

Mindennapi Manna írta...

Ez nagyon jó! Közben peregtek a szemeim előtt A csirke, a hal és a királyrák képei:)

Fűszeres Eszter írta...

Nagyon izgalmasan írtad le! Gratulálok a jó szereplésért!

marcsi írta...

Kriszta gratulálok!! Tényleg egy óriási élmény lehetett.

Zsuzsi írta...

Gratulálok, csodálatos, hogy ilyen izgalmak mellett is minden tökéletesre sikerült, alig várom az értékelést.

Beatbull írta...

Gratulálok a szép szerepléshez ;)
El tudom képzelni a pánikolásodat, én sem nagyon szeretem, ha nem sikerül valami szükséges alapanyagot beszerezni. De végül jó lett a vége, úgyhogy minden jó, nemde? ;)

Ricardo írta...

Grande Dolce Vita! Gratulálok!

nana írta...

ez nem semmi! gratulálok! :)

ML írta...

Isteni, remélem megnyered!

Zsofi foodblogja írta...

Köszönjük a beszámolót és gratula! Én azt hiszem, több ponton szívrohamot kaptam volna:)

Névtelen írta...

Gratulálok Kriszta, jó volt a beszámoló!:)Erika

chili&vanilia írta...

Csak tanúsítani tudom, hogy a csicsókafelfújt kóstolva is zseniális volt, szuper voltál, Kriszta, gratulálok még egyszer!

Névtelen írta...

A Czifray „versenyt” kommentálnám egy másik szemszögből de rögtön hangsúlyoznám, hogy nem mérvadó a véleményem, hisz nem voltam jelen igy nem számítok autentikus tudósítónak. Véleményemet csupán néhány versenyzőnek az elbeszélésére alapozom, akiknek a felkészülését figyelemmel kísértem. Számomra enyhén szólva is megmosolyogtató, amikor azt hallom, hogy a zsűri „szószólója” a következő mondatot szőtte bele a munkát elindító bevezetőjébe (ne várjanak tőlem szó zserinti idézést): a követendő színvonal 1 Michelin csillag! Ez több mint nevetséges; ma Magyarországon kijelenteni egy önképzésen és továbbképzésen alapuló versenytípusként meghirdetett eseményen. Tipikus magyar mentalitás; merjünk nagyot álmodni. Ahogy a Közép-keletEurópai kisnemzetek szükségszerűen nagy történelmet álmodnak maguknak, hogy igazolják létjogosultságukat; mi magyarok ehhez szükségképen még nagy gasztrókultúrát is álmodunk. Ma M.o.-on a legjobb éttermek is csak kullognak a Michelin csillag után és csak próbálják követni. Hogy tűzhetnek ki ilyen irányelvet a versenyzőknek rendezvénykonyhai körülmények között. Az indukciós tűzhely, amelyet az egyik amatőr versenyző a beszámolójában említ?! Nos azt nekem inkább villanyrezsóként definiált néhány profi versenyző ( cáfolja meg az aki hitelesebb infóval rendelkezik, ez esetben előrebocsátom a bocsánatkérésemet). Jó volt olvasni a pozitív élménydús beszámolót az egyik amatőr versenyzőtől, de kíváncsi lennék, hogy mit mondana a fokhagymás pirítóssal tálalt habart tojást készítő amatőr versenyző akit, többek szerint az egyik zsűritag fölényeskedően és megalázóan kinevetet. Isten bizony nem a rosszindulat beszél belőlem, hisz óriási dolognak tartom, hogy egy ilyen hasznos, gyökerekből táplálkozó kurzust hoztak létre a szervezők (ezúton is fogadják őszinte gratulációmat), de könyörgöm, maradjanak meg a realitások talaján, értelmezzék helyesen azt ami lehetséges és azt ami képtelenség. A szervezők bizonyára több színvonalas külföldi versenyt megtekintettek, igy tisztában vannak azzal, hogy odakint micsoda hangsúlyt fektetnek a praktikai részre, az alkalmazott technológiákra (erre külföldi versenyeken egy egész szakmai stáb figyel árgus szemekkel). Értesüléseim szerint itt a kutya sem figyelte a versenyzőket munka közben (ha csak nem az amatőrök 1 szem segítője). A versenyzők akár a legközelebbi éteremből is megrendelhették volna a versenymunkájukat. A hazai gasztronómia „szószólói” lépten, nyomon hangsúlyozzák a minőségi alapanyagok használatát. Akkor kérdezem én: hogy lehet az, hogy a „szószóló” által kiemelt egyetlen profi verenyző (aki egyébként óriási meglepetésemre számomra eddig fekete ló volt és tudomásom szerint nem tartozott a „szószóló” holdudvarához ) –több tanú szerint- ipari gesztenyepüréből készített sufléjával (vagy talán „hideg suflé” v. „jégsuflé” volt a pontos megnevezés (hozzáteszem ezek szerint a suflé készítés egyik leglényegesebb folyamatát és kockázatát a sütést rafináltan ki is kerülte) tarolt? Ezek szerint 1 csillagig használható a gesztenye massza. Ha állításaim valótlanok minden érintettől elnézést kérek. Hangsúlyozom véleményem mások élménybeszámolóin alapszik.

dolcevita írta...

Névtelen!
Az indukciós lapot én használtam(kértem vmi megoldást, hogy szép lassan tudjam a kis mennyiségű mártásomat sűríteni). Sose használtam azelőtt ilyet, de kezes bárányként működött, azonnal reagált a hőfok állításra. Ez nekem nagy segítség volt, mivel a konyhában csak villany lapok voltak, én meg itthon gázt használok.
Bár nem tudom, milyen egy profi konyha, ez volt az első, amit életemben láttam, lehet, hogy csak rendezvénykonyha, de mit számít? Aki akar, az fahasábokkal alágyújtva, egy lábosban is bármit elkészít.... Elég cikis, mikor ilyenekkel takarózik egy versenyző, nem sikerült, mert ilyen meg olyan volt a körülmény. A reggeli menetről én kimaradtam, nem láttam a jégszuflét, nyilatkozni róla nem tudok. A hozzászólást valaki átmentette A bűvös szakácsra, szerintem jobb lenne ott folytatni a dolgot, mert inkább ők lettek megszólítva. Ott is válaszoltam

dalit írta...

Gratulálok, ez nagyon izgalmas volt. És nagyon tetszik a recept, valami sokkal és szörnyűségesen bonyolultnak képzeltem egy szuflét amit versenyre készítenek. Ebben meg pont az ötletesség a nagyszerű és zseniális. Fantasztikus vagy.

Dalit

sz írta...

Gratulálok, csak így tovább. Legközelebb igazán választhatnál valami "stresszmentesebb" fogást, hátha úgy több időd marad majd fotózni (;

Az indukciós főzőlap jó dolog, az emberiség barátja. Nincs nyílt láng, csak akkor keletkezik hő, ha rajta van az edény, azonnal reagál. Egészen szürreális, hogy úgy is felforralja a vizet, ha beteszel egy edényalátétet az edény és a főzőlap közé (;
De bevallom, villamosmérnökként elfogult vagyok (;

Betti írta...

Kedves Kriszta!
Nemrégen találtam rá a blogodra és élvezettel olvasgatom az írásaidat és a recepteket is. A hétvégén 3 receptedet kipróbáltam és a végeredmény nagyon finom volt. Már több barátnőmnek is javasoltam, hogy olvassanak bele a blogodba, utána úgysem tudják majd abbahagyni, mindig visszatérnek majd. :) Egy "baj" van, ha olvasom a recepteket + nézem a gyönyörű fotókat, mindig éhes leszek. :)A kislányom hasonló korú, mint a fiatalabb kisfiad, ő tavaly szeptember 28-án született. Nagyon érződik az írásaidon, hogy mennyire szereted az olasz kultúrát. Gratulálok és további sok sikert és boldogságot kívánok!
Betti Kecskemétről

cecil írta...

Kedves Kriszta! Én két éve olvasok csak gasztrobloggokat, de le a kalappal! Addig nagy zsonglőrnek képzeltem magam is a konyhában ,de szerintem ti úttörök vagytok a szó legnemesebb értelmében! Mo.on sokat kell még fejlődni az igazi konyhakultúrához, de jó úton járunk! A versenyhez külön gratulálok, az egyszerű,de nagyszerű dolgokból lesz igazán valami! Szeretnék kérdezni is valamit a " supa englese" nek nem tudod a receptjét? Mi ettünk az egyik olasz étteremben a körúton többször, de oda kiszállították így nem tudták a receptet. A múlt héten kétszer próbálkoztam vele, de csak 3asra értékeltek a barátok, pedig máskor max.5/kaptam.További sok sikert!

dolcevita írta...

Mindenkinek köszönöm a gratulációkat, az amatőr szekció értékelése már olvasható A bűvös szakácson. Igazán szépeket írtak : )
Az új olvasóknak üdv itt, remélem sok hasznos dolgot találnak.
Cecil!
Nem sokszor ettem zuppa inglese-t, talán 2-3 alkalommal Olaszországban, és mindenhol kicsit más volt. Elkészítem az én verziómat és felteszem hamarosan!

Csibimama írta...

Kedves Kriszta! Néhány hónapja olvasgatom a blogodat és próbálom ki a receptjeidet . a családom örömére. A versenyhez gratulálok. Vacsorára elkészítettem ezt a szuflét, a szószon kicsit módosítottam - de így is sikere volt. Köszönöm. Anna

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin