Czifray verseny

Még növésben

Előzmények
Ahogy korábban már írtam, lehetőséget kaptam, hogy amatőrként, ötödmagammal a profik között főzzek a Czifray szakácsversenyen. Vasárnap került sor a nagy eseményre, melyre majdnem sikerült jól felkészülnöm. Hétfőn, mikor megkaptam az értesítést, elterveztem, egész héten szuflékat fogok sütni, hogy alaposan felkészüljek a versenyre. Ember tervez… helyette volt gyerekorvos, ónos eső, miegymás, a lábamat sem tudtam itthonról kitenni, pénteken jutottam el először vásárolni, elsősorban az aznap esti vacsoravendégek menüjéhez. Nem baj, még a szombatom mindig ott volt, hogy szuflézzak és tökéletesítsem a szószt. Szombat délben kisült az első adag szuflé, gyönyörű magas és könnyű lett és nem esett össze. A pontos arányokat fejben rögzítettem, ezért kár volt egész héten át izgulnom. A szósz viszont csak nem tetszett (eredetileg sáfránymártást terveztem), ezért szombaton kettőkor pár percre elszakítottam az amatőr zsűri elnökét, Chili és Vaniliát az ossobucója mellől, és engedélyt kértem a szufléhoz készített mártás módosítására. Az engedélyt megkaptam és rohantam a Culinarisba szarvasgombáért. Ott kaptam is egy hatalmas darabot, amely végül használhatatlannak bizonyult. Szerencsére fizetnem nem kellett érte, mivel a gombáról a tulaj pontosan tudta mióta áll a pultban, ezért megkaptam ajándékba a vásárolt szarvasgomba olajhoz. Hazafelé menet reménykedtem, hogy a gombából lesz valami, de otthon bebizonyosodott róla, hogy legjobb helye annak bizony a kukában van. Újra előjött a szósz rémálom: gyötört a kérdés, pusztán olajból illendő-e mártást készíteni. Azért megfőztem a szarvasgombamártást is és a családon teszteltem, melyik illik jobban a csicsókafelfújthoz, a szarvasgombás vagy a sáfrányos szósz. Egybehangzóan a szarvasgomba győzött. Így délután öttől-éjfélig, míg el nem aludtam ott motoszkált bennem a kérdés, lehet-e mártást készíteni szarvasgombaolajból.

Amatőr versenytársam és közös segédünk, Józsi

A verseny napja
A választ másnap Segal Viktor (a zsűri egyik tagja adta meg), igen lehet, csak óvatosan adagoljam. Így már nyugodt szívvel kezdtem neki a főzésnek a hatalmas konyhában, ahol már sürgölődtek a szakácsok. Megkaptam a „pályámat”, és nekiálltam főzni. Érdekes, hogy mindenféle izgalom, izgulás nélkül. Mintha otthon lettem volna a saját konyhámban, csak itt nem a gyerekjátékokat kerülgettem, hanem a többi versenyzőt. Kicsit zavart, hogy vízcsap összesen egy volt az egész konyhában. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én a mosogató melletti pultomon készítek elő mindent, elég gyakran használva a vizet, kézmosás, késmosás, deszkaöblítés stb. Itt ezt nem nagyon tették. Az infrastruktúra látványos volt, volt egy-egy eszköz, nagyobb berendezés, amelyről fogalmam sem volt mire való. Kipróbáltam, milyen indukciós lapon főzni (jó!). Kaptunk egy segédet, Józsit, aki olyanokban segített, hogy hol találom a konektort, kukát, bekapcsolta a megadott hőfokra a sütőt. Ketten osztoztunk rajta. Én inkább minden edényt vittem itthonról, ne ott kelljen ismerkednem új eszközökkel.
Egy dolgot nagyon sajnáltam, mégpedig azt, hogy nem nagyon tudtam megfigyelni, mások mit készítenek, mert lefoglalt a saját ételem elkészítése. Fotót is csak egyet-kettőt tudtam csinálni. Pedig vittem papírt, tollat, hogy majd mindent jegyzetelek, de sajnos ez reménytelennek bizonyult. A részletes leírásért, értékelésért, fényképekért kattintsatok majd A bűvös szakácsra, egy-két nap múlva olvasható náluk a verseny értékelése.


A szuflé, amely kézcsókot ért
A szuflém krémje és a mártás gördülékenyen elkészült, jött az izgalmas rész a sütés. Itthon 180 fokon 25 percig sültek vízfürdőben a felfújtak. Itt is így állítottam be a sütőt, ám az első 5 perc után látszott, hogy az itteni 180 fok nem ugyanaz, mint otthon (pedig még figyelmeztettetek is kommentben erre) Gyakorlatilag azonnal emelkedni és pirulni kezdtek a felfújtak, én meg kezdtem rosszul lenni. Csökkentettük 160 fokra a hőmérsékletet, segédem nyugtatgatott, hogy ez pont így lesz jó, higgyem el semmi bajuk nem lett. Innentől kezdve nem nagyon tágítottam a sütő mellől, és néztem, hogyan emelkednek és szilárdulnak szépen a felfújtjaim. Mindenki jól drukkolt értük itthonról, gyönyörűen felemelkedtek és úgy is maradtak. Úgy tűnt, a zsűrinek is tetszett a dolog, Molnár B. Tamástól még egy kézcsókot is kaptam érte. : )

Baranczó Attila az Oroszlános Borvendéglő chef-je készíti a habart tojásos előételt

Az egész kaland emlékezetes élmény marad, csak tényleg azt sajnáltam, hogy nem tudtam tovább maradni és a következő csapat főzésén szemlélőként részt venni. Találkoztam Chili és Vaniliával, de vele sem tudtam 2-3 mondatnál többet váltani, ő is tette a dolgát és szorgalmasan zsűrizett.

Csicsókaszuflé szarvasgombamártással

Hozzávalók: 20 dkg csicsóka (pucolt mennyiség), 5 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, 3 tojássárgája, 4 tojásfehérje, 2,5 dl tej, só, bors, kis fej édes hagyma, mártáshoz: 2 dl másnapos húsleves, 1 dl tejszín+egy evőkanál mascarpone , kis fej édes hagyma, fél gerezd fokhagyma, vaj, kb. 1 evőkanál szarvasgombaolaj

1. A megpucolt csicsókát és a hagymát pár perc alatt tejben megfőzöm, botmixerrel pürésítem.
2. A vajat megolvasztom, hozzáadok egy evőkanál lisztet, folyamatosan kevergetem, majd a tűzről levéve, fokozatosan felöntöm a csicsókapürével. Sózom, borsozom, 1-2 percig folyton kevergetve főzöm.
3. A kicsit kihűlt krémhez keverem a tojások sárgáját, a fehérjét egy csipet sóval felverem habnak (nem túl keménynek), és adagonként a masszához keverem.
4. Szétosztom kivajazott formákba a krémet és 180 fokon, vízfürdőben 25 percig sütöm.
5. A mártáshoz a felaprított hagymát vajon megpárolom, felöntöm a húslevessel, hozzáadom a fokhagymát és 10 percig gyöngyözve főzöm, hozzáadom a tejszínt és egy evőkanál mascarponét sűrűre főzöm, a végén a szarvasgombaolajjal ízesítem. Sózást nem igényel!