A lila karfiol esete

Férjem hozta haza a piacról ezt a furcsa karfiolt. Először nagyon örültem neki, kaptam is elő a fényképezőgépet, más színes őszi zöldségekkel kiegészítve elég jó fotóalany. Végül 1 hetet állt a hűtőben, fogalmam sem volt róla, hogy mit készítsek belőle. Egyrészt, nem nagyon rajongok a karfiolért, másrészt az első ránézésre különlegesnek tűnő lilasága, óriási hátránya is lett egyben. Hogy a fenébe lehetne ezt belefőzni húslevesbe vagy megsütni, úgy, hogy az ne gusztustalan legyen? Karfilkrémen gondolkodtam egy ideig, de azt is elvetettem, nekem ez is hasonló furcsaságnak tűnt, mint a krumplipüré lila krumpliból. Jó, hogy vannak érdekes, különleges zöldségek, de azért csak módjával. Az esztétikum rovására ne menjünk vakon a különlegességek után. A sárga cukkini, a zöld paradicsom bőven belefér, de a lila az már sok. Kivétel, ha káposztáról van szó. Pont a káposzta adta az ötletet, mi is legyen a karfiollal. Szeretem a savanyúságokat, de nem szívesen veszek már a piacon sem, mert nekem azok túl maróan ecetesek. Nem tudom, hogyan készülnek manapság az eladásra szánt savanyúk, de gyanítom, hogy gyorsított eljárással, adalékanyagokkal. A házi, mint mindenből, ebből is jobb, így készült karfiolsaláta, a friss káposztasaláta mintájára az én lila karfiolomból.
A karfiol a lilaságát nem mesterséges színezéknek köszönheti, hanem nemesítés, ahogy a sárgarépa is. Itt lehet róla megtudni ezt-azt, illetve egy bővebb írás Beatbull blogján a Kísérleti konyhán.


Hozzávalók: 1 (lila)karfiol, fehér borecet, só, cukor, köménymag

1. A karfiolt megmostam rózsákra szedtem
2. Lobogó sós vízbe dobtam kb 1 percre, majd kivettem, lehűtöttem és felszeleteltem
3. Az ecetből, vízből, sóból, cukorból levet kevertem, ráöntöttem a karfiolra érni hagytam