Egy ház rövid története

Lakberendezési szenvedélyemnek talán régebb óta hódolok, mint a főzési mániámnak. Az első lakás, amelyet férjemmel közösen rendeztünk be, egy 36 nm-es garzon volt. Ez volt a bemelegítés. Szinte minden munkát magunk végeztünk, gyönyörű, épített konyhát készítettünk, amelynek meghatározó eleme egy türkizkék, 10x10-es, fényes csempékkel kirakott fal rész volt. Itt éldegéltünk, mikor a kezünkbe akadt, a kertibútorokat gyártó olasz cég, az Unopiu katalógusa, amelynek hatására eldöntöttük, nekünk bizony kertünk lesz és teraszunk. 2002-ben vásároltuk meg mai házunkat, igaz kicsit még más állapotban volt: sufni, sufni hátán, budi, tároló és beton mindenhol a kertben. Gyakran sírni tudtam volna, mikor ránéztem és hitetlenkedve kérdeztem, biztos lesz ez valaha olyan, mint amilyet elképzeltünk?
A kertnek estünk neki először, tapasztalat hiányában ültetgettük szépen egymás mellé szorosan az aaprócska növényeinket, füveztünk, döngöltünk, gazoltunk egyfolytában. A gyerekek ekkor még nem voltak meg, de mi már leszoktunk a TV-ről. Emlékszem, egyszer az egyik szomszéd megkérdezte, kertész vagyok-e, mert mindig csak a kerttel foglalatoskodom. Az automata öntözőrendszert kisvakond módjára fél délután alatt ástam be. Férjem egyfolytában betontalanított, bárhová ásott le a kertben, mindenhol betont talált.


A házat első körben belülről építettük át, majd pár évvel később bővítettük, ekkor nyerte el mai formáját. Valami nagyon olaszosat szerettünk volna, olyat, hogy szinte egész évben úgy érezzük, itthon nyaralunk. Egyszerű lett volna minden különlegesebb építőanyagot külföldről hozatni, erre anyagi lehetőségünk nem volt, maradt a böngészés és kutakodás, hol lehet olcsón, szép, régi építőanyagokhoz hozzájutni.
Majd' két évig bújtam a netet, hirdetéseket és persze nyitott szemmel jártunk az országban. Ennek köszönhetjük pl. teljesen ingyen, a blogon már többször látott kőház (sufni) kövét. Egy több száz éves, bedőlt istálló köveit hozattuk haza Nógrád megyéből. A tulajok még hálásak is voltak, hogy elvisszuk a sok szemetet a portájukról. Hasonlóan szereztük be az udvart burkoló macskaköveket és a lakásban sok helyen látható gerendákat is. Zseniális megoldást találtunk tetőburkolónak, az itthon méregdrágán árult olasz cotto lapok helyett, illetve nagy felfedezést tettünk az ürömi kőbányában, ahol csodaszép kőtéglákat árulnak, vicces áron. Ekkor már mániákus kutakodó lettem, bútoraink nagy része is a netről, Vateráról származik. Egy jutányos áru kanapé kedvéért még egy amerikai fuvart is el kezdtem szervezni. Kiderült, 10x drágább lett volna a szállítás, mint maga az áru.
Mindenhova tökéletes dolgot szerettünk volna, semmiben nem akartunk félmegoldást, kompromisszumot. Azaz ebben a férjem volt az igazán vonalas, én gyakrabban elcsábultam volna a könnyebben járható út irányába, (pl. gyorsabban lerakható laminált burkolat, fa helyett.) Neki köszönhető, hogy a házunkban nincs semmi műanyag, csak természetes anyagok vesznek minket körül.
Úgy érzem, mára minden a helyén van, és a legszebb az egészben, hogy mindez közben szépen benépesült.
Az írás apropója, hogy az augusztusi Otthon magazin ma jelent meg, benne látható a mi kis házunk. A fotókat Darabos György készítette.

Étel, ital, film, zene - Gasztrovizuális hétvége

Programajánló a hétvégére:
A budapesti Odeon-Lloyd Mozi 2009. július 31. és augusztus 1. között Étel, ital, film, zene elnevezéssel kétnapos gasztrovizuális programsorozatot rendez, a Nisi Masa, a Védegylet és a Tudatos Vásárlók Egyesülete közreműködésével. Lesz gasztrotémájú filmvetítés, beszélgetés a fröccsről, a hazai borok értékéről, a tájfajtákról, a haza Slow Food-mozgalomról, megtudhatjuk, kik azok a freegan-ek, gasztrobloggerek beszélgetnek az internetes gasztronómiáról és finomsgokat kóstoltatnak. Részletes program a linkeken.

Sárgadinnyés tésztasaláta

A hétre beígért kánikulában ideális ebéd ez a hideg, dinnyés tésztasaláta. A recept eredetije az augusztusi Cucina moderna borítóján díszeleg. Kicsit változtattam rajta kihagytam a krémfehér sajtot, csak kékpenészes sajt került bele.
Jéghideg, üde, 2008-as fehérbor illik hozzá, pl. egy nem kiugróan magas alkoholtartalmú sauvignon blanc.

Hozzávalók: 40 dkg farfalle tészta, kb. 1 kg-s sárgadinnye, 1 csokor snidling, 20 dkg márványsajt, 5 dkg fenyőmag, pár levél menta, csokor görög bazsalikom (apró levelű), só, bors, olívaolaj

1. Lobogó, sós vízben főzzük ki a tésztát. Ha al dentére főtt a tészta szűrjük le, keverjünk hozzá 3 evőkanál olívaolajat. Tegyük félre
2. Vágjuk fel a dinnyét közepes kockákra, adjuk hozzá a felaprított snidlinget, a felkockázott sajtot, a fenyőmagot, a mentát és a bazsalikomot
3. Enyhén sózzuk, bátran borsozzuk, majd keverjük el óvatosan a "szószt" a tésztával
4. Locsoljunk rá olívaolajat, tálaljuk

Kertemből

Hazaérkeztünk két rövidebb, belföldi nyaralásból és ezek a kincsek vártak minket a kertben. A san marzano paradicsomokat magról nevelgetjük február óta. Tegnap este elkészült ez első adag édes, gazdag ízű paradicsomszósz belőle. Ahogy nézem a hozamot, szeptemberig meg sem állunk a paradicsomfőzésben. A füge fácska 3 éve él nálunk, idén lesz az első jelentősebb mennyiségű termés rajta.
Két hét nem főzés után, holnaptól ismét elfoglalom a konyhát.

Bazsalikomos keksztorta, VKF! Nyári előétel

Keksztorta szenvedélyemnek eddigi eredménye egy gyors narancsos-ricottás, egy pikáns citromos, egy karamelles és egy ütős málnás-tejcsokis eredménye volt. Most sósban utaztam és bazsalikomos-ricottás tortát készítettem a vasárnapi ebédhez. Az eddigiektől eltérően ezt a tortát sütöttem, hogy az ízek jobban összeérjenek. Ahogy a mellékelt kép mutatja, a kelleténél kicsit többet is, de szerencsére csak a látvány lett enyhén túlsült, az íze nagyon nagyon jó volt. Végre kaptam kis kapcsos formákat, ebben készítettem a két próba adagot, a megadott recept kb. hat személyre elegendő.
A VKF! havi fordulójára pedig pont passzol, ahogy az ételhez egy 2008-as olaszrizling. Mi a dörgicsei Pántlika pincészetét ittuk hozzá.

Hozzávalók: 15 dkg keksz (cukrozatlan teljes kiőrlésű gabonából, én Győri Kolevitet használtam), 8 dkg vaj, 50 dkg ricotta, nagy csokor bazsalikom, 4 evőkanál zsemlemorzsa, 4 evőkanál frissen reszelt parmezán, 3 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só

1. Mozsárban törjük össze egész apróra a kekszet
2. A vajat olvasszuk meg, keverjük el a kekszmorzsával, majd lapogassuk bele 18 cm-s kapcsos tortaformába
3. A bazsalikomot aprítsuk fel, keverjük el a ricottával, sózzuk a krémet, kenjük a formba a kekszre
4. A fokhagymát aprítsuk fel, keverjük el a morzsával, a parmezánnal és 2 evőkanál olívaolajjaj. Szórjuk a torta tetejére
5. 180 fokos sütőben süssük a tortát 35 percig

Levendulafagylalt levendulavirág mézzel, Hvar sziget

Tavaly láttam Chili és Vaniliánál ezt a fagylaltot. Nálunk a családban nincs nagy egyetértés a levendula ételekben való felhasználása körül, férjem szerint a levendulából egy egészen kevéske is túl sok egy ételbe. Tavaly limonádét készítettem a kertből szedett levendulából. Én szerettem, ezt a fagylaltot szintén, szerintem nagyon különleges. A recepten nem módosítottam, az eredetit itt találjátok. Aki esetleg, férjemhez hasonlóan, nem szereti a levendula ízét, készítse el a fagylaltot pl. vaníiliásan, a fagylaltnak ugyanis zseniálisan krémes az állaga.
A levendulavirág mézet Hvar szigetén vettem, gazdag aromájú, de nem levendula ízű méz. (rozmaringvirágból készültet is vettem ugyanettől a helyi termelőtől)

Hvarra 1,5 órás kompúttal juthatunk el Splitből (bazi drágán), vagy ha már délebbre vagyunk, negyed árért Drvenic-ból. Így a sziget kevésbé lakott részén kötünk ki, innen jó 60-80 km kanyargós szerpentinen Jelsa, Stari Grad és Hvar városa. Az út bő egy óra, de a meseszép kilátásért egyszer érdemes kipróbálni. Hvaron rengeteg levendula és articsóka nő (az articsókát ennek ellenére étteremben nem látni), a szigetnek gyönyörű a természeti környezete, falvait kevésbé érte utól a gyorsan terjedő horvát népbetegség a betonozási kényszer.

Hvar városa a legvonzóbb a turistáknak, nekem inkább Jelsa a kedvencem. (itt a kikötőben található egy nagyon jó étterem, Napoleon névre hallgat, egész évben nyitva tart, a hal garantáltan friss, fatüzelésű kemenében lepényeket, pizzákat, halakat, húsokat sütnek).
Érdemes ellátogatni Vrboskába, ez egy kicsi kis kikötővároska, a tenger hosszú ék alakban nyúlik be a belvárosába. Gyönyörű erődítmény-szerű temploma van, amely egy üres, de nagyon hangulatos, poros téren áll. Valaha kő boríthatta, de szerintem elhordták. Stari Grad egy kicsit nagyobb település, szép, régi belvárossal, nagy kikötő résszel.

A szigeten elég olcsón lehet kis motorcsónakot bérelni (olcsóbb, mint a vízibicaj a Balcsin), engedély nem kell a használatához, érdemes pár órára kölcsönözni egyet. Persze vitorlással lehet az igazi, ezt még nem próbáltam, sajnos.
A szigetre oda-vissza jutás autóval, 4 főnek kb. 30.000 Ft, amely jelentősen drágítja az amúgy is húzos utazási költségeket (autópálya díj kb. 16.000 Ft, plusz újabb 30 a benzin), de a sziget valóban meseszép, lehet túrázni, strandolni, várost nézni, búvárkodni.