Házi tartármártás

Nem volt itthon tejföl, de a napokban vettem egy doboz creme fraiche-t (nyílt az egyik közeli hiperben egy orosz áruk boltja, ott kaptam), ebből készült. Kicsit jobb vele, mint valami "lájtos" joghurttal. Gyűlölök minden olyan tejkészítményt, amelyből kiszipkázzák a zsírt! Ezek mind tipikus, ál diétás termékek: 0,1%-es joghurt viszont adunk hozzá 5 evőkanál cukrot : ))). A fogyasztó becsapja saját magát, az eladó meg jól jár a vizezett cuccok értékesítésével. 3,6-os tejet gyakorlatilag lehetetlen kapni, tarol a 10%-os tejföl, a sajt is zsírszegény már, mi lesz ebből? Ennek ellenére a lakosság nem úgy néz ki, mintha fogyna (mármint a súlyából, a száma sajnos fogy pont a napokban volt hír, hogy a születések és halálozások aránya romlott a tavalyi évhez képest)

((végre, végre, hipp-hipp-hurrá!! a könyv a nyomdában van!! A műtét kicsit eltolta, de remélem, utolérjük magunkat, nemsokára kézzelfogható lesz az, amit hónapok óta szépítgettünk a monitort vizslatva))

Hozzávalók: 1 tojás sárgája, 0,5 dl olívaolaj, 0,5 dl naprafrgóolaj, 1 kiskanál mustár, 1 kis gerezd fokhagyma, pár csepp citromlé, só, bors, mustár, 2 nagy evőkanálnyi creme fraiche (szívem szerint apróra vágott petrezselymet is kevertem volna bele, de akkor Ádám fiam nem ette volna)

1. Keverjük össze a két olajat
2. Adjuk a tojássárgájához a mustárt és pár csepp citromlevet, a felaprított fokhagymát
3. Habverővel folyamatosan keverjük, miközben szinte cseppenként hozzáadjuk az 1 dl olajat
4. Kis mézzel, sóval, borssal ízesítsük, keverjünk hozzá 2 evőkanál creme fraiche-t

Sörbundában sült cukkinikarikákat mártogattunk bele

A szüret

Az olasz vendemmia szó nem azt jelenti, hogy a vér folyt nálunk a hétvégén, (az a vendetta) inkább a szőlőlé.: ) Na nem kell nagy dolgokra gondolni. (ma amúgy is szüretre voltam hivatalos, nem is akárhova, Tokajba a Zwack birtokra. A nagyok szüretéről most sajnos le kellett mondanom, helyette itthon eljátszottuk kicsiben)
3 éve, tavasszal ültettünk 5 tő szőlőt (kékoportó és cab. sauvignon) a terasz 2 oszlopához. A tőkék azóta befutották a terasztetőt, gyönyörűen keretezve azt. Idén pedig már termett kb. 10-12 kg szőlő is. Karnyújtásnyira.


Ekkora mennyiségből bort nem készítettünk, a szőlőt augusztus végétől ettük is folyamatosan, így a "szüretre" maradt kb. 5 kg. Gyorsan végeztünk vele. A gyerekeknek annyira ízlett a frissen kinyomkodott szőlőlé, hogy utánanéztem, hogyan lehetne ezt tartósítani. Három megoldást találtam.
Szőlőlé tartósítása

1. teljesen nyersen, átszűrve, szalicillel. (szalicilt nem tartok itthon, ez a lehetőség ugrott, meg amúgy sem ez tetszett a legjobban)
2. 10 percig forralva, majd száraz dunsztba téve. Az erjedést beindító gombákon kívül így értékes tápanyagokat is kiforralunk a léből.
3. Átszűrve, lefagyasztva
4. Vízfürdő felett, 80 fokon, 20 percig melegítve. Ez egy kíméletes tartósítási módszer, így készülnek a "csapos" gyümölcslevek is.

A szőlőt megmostam, leszemeztem, tésztaszűrőn préseltem át, majd többször átszűrtem. Lábosban, takarékon melegíteni kezdtem (a vízfürdőt elhagytam), ételhőmérővel ellenőriztem a hőmérsékletét. Fertőtlenített üvegekbe töltöttem, 2 napig dunsztoltam.

Kemencés burgonya angolosan, talán véres a közepe?

Elképzeltem: Erzsébet királynő hátradől a kanapéján, lerúgja a pacskert, kibont egy feketeborsos chipseszacskót, a krumplit meg mentaszószba mártogatja. Persze csak az után, miután a a konzervből kitunkolta az utolsó szem paradicsomos sültbabot. De az is egy jó jelenet lehet, mikor a palota hatalmas konyhájában sürgő-forgó szakácsok bő olajban kisütik a kemencés burgonyát angolosan (!). (könyörgöm, az milyen, véres a közepe?) Sütnek hozzá egy kis panírozott rákszecskát, majd mindezt a királyi család a kristályopoharakkal, porcelánnal és ezüsttel megterített hatalmas asztalon illendően dicsérve, az időjárásről társalogva elfogyasztja.
A kényszerpihenőm alatt arra is jut idő, hogy áruházi katalógust fussak végig. Ma ez jött velem szemben. Lehet, hogy csak nagyon örülök, hogy hazakerültem a tegnapi este után a kórházból, de ezen nagyon jót nevettem. Ezúton is gratulálok, annak aki ez a mondatot kitalálta! Tudom, hogy a kreatív szakma legalja az áruházi katalógus készítés (volt már benne részem), áruházi születésnapi szlogenek kitalálása, de akinek már csak erre futja, keressen más elfoglaltságot. Vagy lehet, hogy viccnek szánta? (Nem hiszem). Ha a Lidl áruház elsődleges vásárlói közönségét nézzük, akkor pedig különösen sértő és lenéző a mondat, nem az angol királynő, hanem a magyar nyugdíjasok szemszögéből.

Fasírt másképpen

Mondtam, hogy a héten csak archív recept jön. : ( Aki szigorúan csak receptet szeretne olvasni, nem soft horrort, az ugorjon egy bekezdésnyit! Röviden az okok: túlestem a műtéten, nincs már mandulám! Kifejezetten jól viseltem, sokkal rosszabbra számítottam. Lehet, hogy valójában fakír vagyok : ) Köszönöm a hasznos tanácsokat, de nem volt se fagyira, se jégre szükség. Hogy ne legyen ilyen szép a történet, ma éppen karácsonyi sütiket készítettem egy anyaghoz, és nem bírtam magammal ettem olyat, amit nem kellet volna, felsértette a sebet, irány vissza a kórházba. Most épp megfigyelésen vagyok, ha minden jól alakul holnap már mehetek is haza. Az itteni vacsoráról nem tudok beszámolni, mert nem ehetek. És már baromira éhes vagyok! Az egyhetes kényszerpihenő alatt, önkínzásként recepteket böngésztem. Rengeteg ötletet, kipróbálni való receptet gyűjtöttem, csak legyen időm őket elkészíteni! Jó éjt, mert lassan jönnek a nővérkék lámpaoltásra!
Ez a fincsi fasírtos recept (ugye, végre egy hús!) még a márciusi Nők Lapja Konyhában jelent meg, a gyerekek nálunk nagyon szeretik (a fasírtot minden gyerek, főleg ha pizzának van álcázva)

Hozzávalók: 30 dkg darált marhahús, 2-3 evőkanál zsemlemorzsa, 1 fej apróra kockázott vöröshagyma, 1 teáskanál mustár, 1 tojás, só, bors, a paradicsomszószhoz: 1 db 400 g-os paradicsomkonzerv, só, bors, olívaolaj, 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, friss oregánó, 2 zacskó mozzarella, olívabogyó

1. A fasírt hozzávalóit gyúrjuk össze, formázzunk belőle pogácsákat
2. Készítsük el a paradicsomszószt: öntsük a paradicsomszószt egy lábosba, adjuk hozzá egyben a hagymát, a felaprított fokhagymákat, egy löttyintésnyi olívaolajat, sót, borsot, a friss oregánót. Főzzük félóráig. Közben melegítsük elő a sütőt 220 fokon
3. Zsiradék nélkül forrósítsunk fel egy teflonserpenyőt, ha forró öntsünk rá egy kis olajat, süssük a fasírtok mindkét oldalát 2-3 percig
4. Helyezzük a húspogácsákat egy tepsibe, kenjük meg őket paradicsomszósszal, rakjunk mindegyikre 1-1 szelet mozzarellát, és 1-1 olívabogyót, süssük készre 10-12 perc alatt

Napsütötte Umbria, castellucciói lencse

Umbria Toszkána alatt helyezkedik el, a félsziget közepén, tengerrel nem határos. A Toszkán közelség megpecsételte a sorsát, sokkal kevesebb turista jár ide (de ennek mi örüljünk), szállásban, étteremben azonban nincs hiány, a belső turizmus működik. Umbria a hegytetőre épült kisvárosok, etruszk emlékek tartománya. A táj meseszép. Erdő, szőlő, olívaültetvény, középkori város a dombtetőn, ez a négy elem váltakozik. Szerintem felveszi a versenyt Toszkánával. Előnye, ahogy írtam, a kevesebb turista, hátránya a kevesebb jelentős képzőművészeti alkotás. Híres városokban itt sincs hiány: itt találjuk Olaszország egyik legfontosabb zarándokhelyét, Assisit. Itt van Perugia, az egyetemi város, Orvieto a maga classicójával és az ország egyik legszebb dómjával, a zenei fesztiváljáról híres Spoleto, a boráról ismert Montefalco, Szt. Benedekről és a vaddisznóról híres (azaz a vaddisznós kötődése ismertebb) Norcia és az egyik legszebb olasz kisváros, Bevagna. Egy hét alatt rohanva "tudhatjuk" le a tartományt, de szerintem 2 hétre is bőven akad látnivaló.

A bevagnai szabó

Perugiai hangulat

Érdemes agriturismóban megszállni, ez olyan szálláshely, ahol működő gazdaság is van. A miénknek bora, sajtüzeme, és olívaolaja volt. Ha valaki erre jár nagyon ajánlom, olcsó, a szállás gyönyörű és praktikus helyen van (minden látnivaló 20-40 km-re tőle), a háziak rettentő kedvesek voltak, a boruk és olajuk pedig nagyon finom.

Ebben az házban laktunk

Umbria gasztronómiája

A tartomány konyháját meghatározza földrajzi fekvése. Umbria az egyetlen olyan régió a csizma szár-részén, amely nem érintkezik a tengerrel, ennek ellenére remek "halas" konyhája van. Igaz, tengeri halat itt nem találunk az éttermekben, a vidék észak-nyugati részén, a Lago di Trasimeno, a Trasimeno tó környékén azonban rengeteg édesvízi halas fogással találkozhatunk. A tartomány keleti részét átszelő Nera folyóban pedig haltelepeken éldegélnek az édesvízi rákok és a pisztrángok.
A tengeri halak nélkülözése okozta kezdeti szomorúságunkat azonban hamar feledteti a tartomány többi kincse, a rengeteg vadétel, szarvasgomba, a lencse, a bab, a tönkölybúza, a jobbnál jobb sajtok, kolbászok és a híres perugiai csokoládé.
Kifejezetten nehéz, férfias konyha, sok húsos étellel.

Az élet nem túl gyors Narniban

Disznóhús
Évszázadok óta az első számú alapanyag. Eszik nyársra húzva, grillezve, kemencében sütve, kolbásznak, szaláminak és sonkának elkészítve. Gyakran fűszerezik édesköménymaggal (lásd az alábbi lencsereceptet is), vad fűszerekkel. A tartomány lakó szerint tőlük ered a porchetta (a rómaiak szerint Lazióból), amely egy kb. 40-50 kg-s élősúlyú malac, kicsontozva, fűszerekkel, belsőségekkel megtöltve, feltekerve, kemencében megsütve. A kész húst szeletelik, és finom zsemlébe téve szendvicsként árulják. A házi sertés mellett a vaddisznó, azaz olaszul a cinghiale is nagyon elterjedt a vidék erdejeiben, még szép, hogy meg is eszik. Kolbász, ragu, sonka, grillezett fogás készül belőle. A ragut polentával is és tésztával is kóstoltuk. Szinte minden reggel arra ébredtem, hogy vadászok lövik a környékünkön őket. Az útikönyv szerint farkasok is élnek itt bőven. Még szerencse, hogy a futócipőm itthon maradt, úgysem mertem volna reggelente futni, vagy a vadállatok kergettek volna, vagy eltalál egy vadász. A vaddisznó mellett szarvas, cervo és vadnyúl, lepre is gyakran feltűnt az étlapokon.

Montefalco

Szarvasgomba
Umbria, pontosabban Norcia városának környéke a fekete szarvasgomba a tartufo nero hazája. Én a harmadik napon azt mondtam, még az ásványvíznek is szarvasgomba íze van. Szarvasgombás tészta, hús, pizza, sajt, szalámi, olaj, grappa... tutto al tartufo, azaz minden szarvasgombás, hirdetik a csemegeüzletek portékájukat a turistáknak. A pizza receptjét itt találjátok.

Pásztor és a nyája

Olívaolaj
A finom helyi olaj meghatározó elem a tartomány gasztronómiájában. A helyi olajat így írják le: zöldes árnyalatú, arany felcsillanásokkal, üde gyümölcsös illat, amelyben gyógynövények érződnek. Gazdag íze emlékeztet enyhén az articsókára, enyhe keserű mandula aromával. Mi a szállásadó agriturismónkban vettünk olajat, ez inkább arany színű, lágy ízű hihetetlen diós-mandulás ízzel.

Castelluccio

Lencse
Követendő példa lenne számunkra is, ahogy az olaszok (minden tartományban) büszkélkednek saját tájfajtáikkal. Mind a 19 tartomány legalább 5-6-féle oylan saját terméket, alapanyagot tud felsorolni, amely csak az öve. Ezek közül sok világszinten ismert: a pármai sonka, a modenai balzsamecet, a campaniai bivalymozzarella..., sokról pedig csak a gasztronómia iránt megszállottan érdeklődök hallottak: brontei pisztácia, tropeai hagyma, a trevisó radicchio, a ligúr articsóka, a szárd pecorino sorolhatnám még. Aztán létezik rengeteg, amelyről nem hallott senki, de a helyiek akkor is büszkén állítják, hogy ebből náluk terem a legjobb és mélységesen megvetik azt, amelyik tőlük 40 km-re termett. Imádom ezt az olaszokban.

Castelluccio

Ilyen termék a castellucciói lencse is. Ez egy apró szemű fajta, nem fő szét és nem kell beáztatni főzés előtt. 1300 méter magasan a Castelluccio városkát körülvevő Grande Pianura felföldön termesztik. Castellucciónak 90-100 lakosa van, ahogy néztem az átlag életkor is hasonló lehet. Igazi, elzárt település, ahová csak a legbátrabb turisták merészkednek el, lévén kiesik a fő útirányból, illetve kb. 2000 méter magas a hágó ahol át lehet jutni a felföldre. Az út megéri, elképesztő látványt nyújt a táj, a város pedig hmm, talán bájos a legjobb szó rá, elhagyott, omladozó.

A castellucciói lakosok

Sajt
Csak röviden egy érdekességről. A tartományban jellemzően pecorinót (juhsajt) készítenek, különböző érettségű fokozatokban árulják, és az érdekesség, amellyel más tartományban még nem találkoztam: mézet, lekvárt, szószokat adnak hozzá (csilis erdei gyümölcsös, ánizsos). Próbáljátok ki otthon, nagyon feldobja egy kis méz a juhsajot.


Castellucciói lencse

Itt vettem a lencsét

Dombtetőn álló kihalt középkori városkában, Giano dell'Umbria egyetlen éttermében ettünk ilyen lencsét. Az éttermet egy család üzemeltette, a feleség főzött, a férj és a nagyfiú felszolgált. Étlap nincs, 18 euro fejében adnak egy hosszú, meglepetésmenüt. Igazi házias konyha.
Ne konzerv lencséből készítsük, az édesköménymagot pedig ne ugorjuk át (bioboltokban, gyógynövényboltokban kapni), fő fűszere a fogásnak, ettől lesz enyhén ánizsos ízű a lencse!

Hozzávalók: 30 dkg lencse (előző este áztassuk be), 5 szál szálzeller, 15 dkg húsos szalonna, 15 dkg nem paprikás kolbász, 2 szem paradicsom, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, 1 sárgarépa, 2 babérlevél, 2 evőkanál édesköménymag, só, bors, olívaolaj

1. A beáztatott lencsét tegyük fel főni a megpucolt répával, a paradicsomokkal, egy gerezd fokhagymával, a félbevágott hagymával, a babérlevéllel, egy szál zellerrel, sózzuk, borsozzuk. Mozsárban törjünk össze egy evőkanálnyi édesköménymagot, adjuk a lencséhez
2. Kockázzuk fel a szalonnát, olívaolajon pirítsuk meg, adjuk hozzá a maradék felaprított fokhagymát, a felkockázott kolbászt és a felkarikázott szárzellert
3. Kb. 5 percig pirítsuk össze a zellert a húsokkal, majd adjuk a keveréket a megfőtt lencséhez
4. Főzzük össze tíz perc alatt, a répát és az egész zellerszárat vegyük ki, fűszerezzük a maradék édesköménymaggal, sóval, borssal. Melegen tálaljuk

Gasztrofilm és egy kis nyereményjáték

Október 15-én kerül a hazai mozikba a "Julie&Julia, két nő egy recept" című könnyed gasztrovígjáték (ha létezik ilyen kategória). A film egy amerikai gasztroblog valós történetét alapul, Julie Powell elhatározta, hogy bizonyos idő leforgása alatt megfőzi példaképének az 50-es években Franciaországban élt amerikai Julia Child, Mastering the Art of French Cooking című szakácskönyvének receptjeit és arról blogot ír. A blog hatalmas siker volt Amerikában, először könyv, majd ez film született belőle. Nagyjából ennyi röviden a film története, amelyet a moziban kicsit hosszasabban, 2 órán át húznak. Vip szék ide, oda nekem már sajgott a hátsóm.

A film 2 szála közül az egyik lebilincselt, Julia Child izgalmas karakterét Meryl Streep bámulatosan keltette életre. A zseniális színészi játék, az 50-es évek világát kicsit meseszerűen megjelenítő képi világ, a gyönyörű, hatalmas konyhák, rézedények, halak, húsok, szufflék azonban elnyomták a másik, Julie blogolós történetét. Így nekem kicsit hullámvasút volt a film, élveztem, magával ragadt a múlt, a mai jelenetekné csak azt vártam, legyen már vége, újra Julia Childot akarom nézni! A filmet ennek ellenére nagyon ajánlom, szinte kötelező minden olvasónak!
Még több kritika: Grenadine, Ízbolygó, Tintaleves, Mautner Zsófi, alias Chili&Vanilia a Dining guide-on minden választ megadó gasztro-háttéranyagot szerkesztett hozzá, érdemes érte kattintani!
És egy kis játék: a premier előtti vetítésen kaptunk ajándék kötényt, az első két kommentelő, aki leggyorsabban megválaszolja azt az egyszerű kérdést, hogy Julie hány nap alatt hány receptet főzött meg, annak elküldöm a kötényt.

Az utolsó kép...

...is elkészült az elmúlt héten, jön a könyv, tényleg hamarosan! Egyre többen kérdeztétek, kérdezitek, hogy mikor jön már. Vannak akik egyre türelmetlenebbül, ez nagyon jól esik, köszönöm! : )
A tördelés lezárult, már a korrektortól is visszakaptuk az anyagot, még néhány apróság és megy a nyomdába (miközben én a kórházba mandulaműtétre : ().
Annak örülök, hogy végül úgy alakult, nem készült el tavaly. Szerintem így, hogy rápihentünk, majd újra elővettük, sokkal szebb lett a megjelenése. Azóta borítót cseréltünk, belső elrendezést, recepteket, betűtípust váltottunk. Olyan, amilyennek képzeltem, kicsit rusztikus, de egyszerű és tiszta. El sem hiszem, hogy elkészült! Őszintén megmondom, tavaly, mikor Kristóf születése miatt abbahagytam az írását, fotózását, nem gondoltam 100%-osan, hogy befejezem. Nem vagyok az a típus, aki újra belekezd dolgokba. Ha nem várnátok ennyien, szerintem nem készült volna el!
Ez a limoncellós kép volt az utolsó, az épp aktuális kedvencem, ahogy az utolsók mindig. Összesen 80 recept (plusz alternatívák), 80 ételkép és sok-sok egyéb kép van a könyvben. A receptek döntő része új, a blogon nem olvasható, néhány kedvenc azonban igen, ahogy pár, számomra kedves képet is átvettünk innen.
Remélem, tetszeni fog!

Mákos tejberizs gránátalmával

A tejberizs nem tipikusan az az étel, amelyet látványos desszertként felszolgálhatnánk. Azonban ha adunk hozzá minimális plusz hozzávalót, szerintem bátran szervírozhatjuk akár vendégeknek is.
Az ötletet a Corriera della sera októberben indított konyhai lapjában a la Cucinában láttam. Nekem nagyon ízlett, a mák rettentően feldobja a rizst.

Hozzávalók: 1 bögre rizs, 3 bögre tej, cukor ízlés szerint, 3 evőkanál darált mák, 1 gránátalma, méz

1. Takarékon főzzük egészen puhára a cukrozott tejben a rizst
2. Mikor kész a rizs, keverjük hozzá a darált mákot, fedjük le az edényt, amelyben főtt a rizs és hagyjuk kihűlni
3. Vágjuk ketté a gránátalmát, az egyik feléből szedegessük ki a magokat, a másik felét citromfacsarón facsarjuk ki. A levet keverjük el mézzel/cukorral, sűrítsük be szirupnak
4. Bevizezett kanál segítségével formázzunk kupolákat a hideg rizsből, díszítsük gránátalmaszemekkel és a hideg/meleg sziruppal

Legközelebb laza leszek, mint Jamie Oliver

Elsőre ez nem teljesen sikerült, annyira nagyon izgultam. Végül is nem mindennap történik meg az emberrel, hogy kamerát dugnak az orra alá főzés közben. De túléltem, sőt a második rész felvételénél már kicsit jobban is éreztem magam. Itt az eredmény, sokáig úgysem tudnám titkolni. A gyerekek voltak a legédesebbek, tegnap Ádám majd' kiugrott a bőréből, mikor meglátta hogy anyuci a laptopban főz. Csak az az egy aggasztotta, hogy hogyan fogok onnan kijönni és valóban megsütni a vacsorára tervezett pizzát.

Werkfilm, írásban: Mikor megkerestek, lenne-e kedvem felvételre főzni, azt mondták, az egész úgy zajlik majd, valaki áll velem a konyhában és főzés közben vele kell beszélgetni. Gondoltam, ez nem is lesz nehéz, bátran elvállaltam. Majd jött a stáb: az operatőr és egy riporter, összerakták a világítást, majd mondták, mutatkozzak be, mondjam el, ma mit főzök stb., stb. Köpni, nyelni nem tudtam, követeltem az én beszélgető emberemet, én nem tudok a kamerának beszélni! (azonnal feltörtek régi rossz emlékek, mikor szerkesztőnek jelentkeztem egy TV-hez, de valami tévedésből a hírolvasó válogatásra kerültem be és súgógépről kellett mosolyogva híreket olvasnom. Az eredmény világos, nem lettem hírolvasó bemondó : )) Itt azért szerencsére kb. 30 perces felvett anyagból vágták össze a végeredmény pár percet (a bakikat remélem, eltörölte örökre a delete gomb). Mert az volt azért bőven.

A belül folyékony csokifelfújt

Az umbriai beszámoló készül, készül, csak sok fotót kell átválogatnom. Addig is itt van az egyik kedvenc desszertem. Évekig ez volt az első számú desszert, amelyet a vendégeimnek készítettem. Nagyon ízlik mindenkinek, az elkészítése pedig gyors és egyszerű. Nagyon jó recept arra az esetre, ha 15 percen belül valami finomat kell prezentálni. Étcsokoládét mindig tartok itthon, vaj, tojás is állandóan van a hűtőben, más nem is nagyon kell hozzá.
Vanília, menta vagy narancsfagylalt illik hozzá, de megteszi egy kis narancslekvár is.
(A recept a havi Nők Lapja konyhában jelent meg, másik 8, 30 percen belül elkészíthető fogás receptjével együtt)

Hozzávalók: 20 dkg étcsokoládé (minimum 60%-os), 10 dkg vaj, 5 dkg cukor, 4 tojás, 1 evőkanál liszt, 2 evőkanál kakaópor, vaj és liszt a formák kikenéséhez

1. melegítsük elő a sütőt 250 fokon
2. Olvasszuk fel a vajat a darabokra tört csokoládéval együtt3
3. Keverjük hozzá az enyhén felvert tojásokat, a cukrot, a lisztet és a kakaóport
4. Vajazzunk ki 6 db szuffléformát (muffinformát) öntsük a krémet a formák háromnegyedéig. 5. Tegyük a forró sütőbe, amint látjuk, hogy kezd emelkedni, szilárdulni a teteje (kb. 5-7 perc), vegyük is ki gyorsan, így marad folyós a belseje