2010-10-14

Trieszt és a Barcolana

Sok ismerős kérdezte, mi a csudáért utazunk Trisztbe, az egy nagy kikötőváros. "Nem tudom, szerintem biztos jó és még közel is van" válaszoltam erre. Mikor idén nyáron Muggiából néztem a város képét, ennyire nem voltam magabiztos, tényleg csak szürke ipari létesítményeket láttam. (kiderült, a városmag egy öböllel odébb van). Azért nekivágtunk, ha mégsem olyan jó, maximum kirándulunk a szomszédos Veneto tartományban.
Elég nehezen kaptunk szállást, meglepő módon az összes internetes kereső azt írta, ezen a hétvégén nincs szabad szoba Triesztben. Furcsa, indulás előtti este telefonálgatni kezdtem, a harmadik szállodában azt mondták, nagy szerencsém van, éppen 2 perce mondtak le egy foglalást, van egy szobájuk.
Az út háztól házig 4,5 óra (megállás nélkül), ennyi idő alatt Olaszországban lenni..., így már tényleg megéri csak egy hosszú hétvégéért oda utazni. Útbaigazítónk, Andrea pikk-pakk bevezetett a szállóhoz, kényelmes reggeli indulással délre el is foglaltuk a szobánkat. Az is gyorsan kiderült, miért van tele az összes szálláshely a városban, ezen a hétvégén rendezték Trieszt legnagyobb eseményét, a Barcolana vitorlásversenyt. A portán kaptunk egy nagy Barcolanás szatyrot, tele szponzoros repi ajándékokkal és egy üveg D.O.C. friuli borral. Így, hogy 2 perccel azelőtt még fogalmunk sem volt arról, mi készül a városban, még jobban örültünk a szponzorok nagylelkűségének. A verseny vasárnap reggel indult, 1085 hajó kerülgette egymást meglehetősen kis területen. Az ütközés állítólag teljesen megszokott, a hajósűrűséget nézve ez nem meglepő. A versenyt Trieszt elővárosának, Opicinának a lejtőiről néztük. Ide a város egyetlen, ódon villamosával lehet egyszerűen feljutni.
A versenyt trieszti csapat nyerte

A város minden bizonnyal felbolydultabb volt a szokásosnál, a kikötőben millió fehér sátor, döntően vitorlásfelszerelésekkel, de mivel olasz rendezvény nincs gasztronómia nélkül, volt minden, ami szem s szájnak ingere: borok, sonkák, tartományok pavilonjai a helyi jellegzetességekkel. Kis gasztro körutazást lehetett tenni, különösen a szicíliai cukrász pavilonnak örültem: cannoli, cassata, marcipáncsodák. Az esti desszerteket itt tudtuk le. Szép sajt, olívabogyó és olajválaszték volt. Legjobb vételnek a szárd pecorino, a bivalytejes parmezán, a neve persze nem parmezán, mert annak a készítése földrajzilag behatárolt, de azonos módon készített 40 hónapig érlelt sajt. (15 euro/kg), és a ricotta dura illetve a ricotta salata bizonyult. Nem unatkoztunk. Volt nemzetközi konyha is, ahol szép csülkök formájában mi is képviseltettük magunkat.
Most próbálok mindettől elvonatkoztatni, milyen lehet a város, mikor nincs ekkora rendezvény. A városképet a klasszicista építészet uralja, azonban van egy kis régi városmag, sikátoros utcákkal. Ez egész nem tipikusan olasz, lehetnénk akár tényleg Bécsben vagy Budapesten is (hohó, szeretnénk mi ilyen tiszta és ekkora belvárost), de mégis nagyon olaszos itt minden: bárok, kávézók, éttermek, szombat délutáni passeggiata, rengeteg kicsi bolt. Néha egy kis Firenze hangulatom volt, olykor beugrott egy-egy római kép is. Nekünk nagyon tetszett. Aki még nem járt Olaszországban, annak nem ezt a várost ajánlanám elsőnek, de annak aki mániákusan szereti az országot, sok helyen járt már, az itt sem fog csalódni vagy unatkozni. Túl sok látnivaló nincs, de találunk azért római színházromokat, ugyanis a város már az ókorban is lakott volt, Tergeste néven. Érdemes megnézni a Revoltella palotában a Galleria d'Arte moderna kiállítását, illetve az elképesztően szép Miramare kastélyt. A kastélynak 22 hektáros kertje van, ha alaposabban körül akarunk nézni, akkor fél napot szánjunk rá.
Többször átszeltük a város főterét, a Piazza dell'Unitát, az őt körbevevő öt palotával és mellette a Piazza del Ponteroso-t, ahol a tenger hosszú csatornában nyúlik be a városba.

A belváros déli részén sok régiségbolt, antikvárium található, szombaton pedig zsibipiac. Mindezek közben reggel kávé, délelőtt kávé, ebéd, kávé, uzsonna, kávé, vacsora. Déltől nyugodtan lehet borozni, a helyiek is ezt teszik. Ezt eddig az ország más részén nem tapasztaltam. A bárok este dugig vannak, az emberek nagy része az utcán áll, vándorol egyik helyről a másikra, a pultokra sajt, is mindenféle apró falat kitéve, ez jár az italhoz. Az esti élet kedvenc itala a Spritz, itt prosecco, szóda és Aperol, jéggel és egy karika naranccsal.


Tesztelhetjük a Rigó Jancsit és a Dobos tortát a város leghíresebb és legpatinánsabb cukrászdájában a La Bombonierában (Via XX. Ottobre 3), ehetünk helyben főzött fagylaltot a Gromban (Via San Nicoló 18.), gyors halas ebédet a Salumaréban, amely egy halbolt, összenyitva egy halas szendvicsezővel, ahol halas bruschetták, saláták, (polip, tintahal), baccalá, szardella is kapható, majd mellette csokifagyit, csokis sütit és bonbont a Chocolatban. Illetve bocsánat de én a ruha-táska-cipő üzleteket sem tudom nem észrevenni, ha csak a negyede lenne ennek itthon... Szóval séta, evés, nézelődés, kényeztetés, erre jó ez a város.



4-5 étteremben jártunk a városban, egy volt ezek közül igazán emlékezetes: Trattoria al Collio, közel a régi halpiachoz (ami ma kiállítóhely). Egyszerű, családi trattoria nagyon jó konyhával, a legjobb a napi ajánlatban szereplő polentás szépiapörkölt volt. Itt ettünk jotát, amely egy helyi leves savanyúkáposztával, krumplival és babbal. (megfőzöm itthon és jön a receptje).
A trieszti konyha fő alapanyaga természetesen a hal, mindez polentával, babbal, tönkölybúzával, csicserivel nehezítve. Kellőképpen rusztikus, nagyon egyszerű és nagyon finom.
A városon kívül volt még egy nagyon jó étterem, erről a kirándulásról holnap.


22 megjegyzés:

duende írta...

Mesésszépek a fotóid! Mind egy élmény! (Az a cicás... :)) )

Dolce Vita írta...

A cicus kinézett minket magának a kastélyban, a parkban végig követett, majd a kastélyba is beszökött utánunk, de ott rutinosan el is tűnt, szólni kellett a teremőrnek, hogy bejött, ketten kergették ki

siccike írta...

Ú, de nagyon jó kis beszámoló!:-) Ahhoz képest, hogy írod, nem is olyan érdekes város, ezekkel a fotókkal és jó kis leírással teljesen kedvet adtál hozzá! A kép alapján akkor gyerekekkel mentetek? És ők hogy bírták a hosszú utat (nálunk ált az 1 órás út is alig kivitelezhető kocsiban...:-(? Mi a hétvégén a ferihegyi emlékparkban voltunk, és annnyira nosztalgiám lett az utazásra a repülők láttán, hogy jajjjj...

Unknown írta...

Milyen géppel készülnek ezek a csodás képek???

Dolce Vita írta...

Az idegen gyerek : ), ketten voltunk a férjemmel, kicsit pihenni. A gyerekek amúgy egészen jól bírják, ezt az utat simán nappal teljesítették volna, 10-12 órásat este szoktunk megtenni, hogy aludjanak a kocsiban.
Nem, kifejezetten jó kis város, az jött le, hogy nem érdekes?? Nem Firenze, vagy Róma, de 3-4 napra ad bőven tennivalót.
Az emlékpark nálunk is nagy kedvenc

Dolce Vita írta...

Canon 5D mark II. hozzá 24-105mm f4 objektív. (az 50 mm még Japánban van : (((((((((

Zizi írta...

Kriszta!

Mi augusztusban voltunk Triesztben nagyon rövid időre (átutazóban Szlovénia és Ausztria között). Egy éjszakát töltöttünk a városban, nagyon kevés volt az idő. Nagyon szerettem volna a piacra kijutni, de a házinénink azt mondta, hogy egyetlen napon van zárva, hétfőn, és mi vasárnap naplementétől voltunk Triesztben hétfő délutánig. Viszont a város elnyerte tetszésünket.

Itt írtam róla a blogomon: Trieszt, egy lélegzetvételnyi Itália - http://zizikalandjai.blogspot.com/search/label/Trieszt

Ja, és igen, tényleg boroznak ebédidőben! :) Erről nem írtam, de láttuk. Még gondolkodtam is rajta - bárcsak nekem is ilyen hangulatos hétköznapi ebédidőm lenne! :)

Nelli írta...

Gyönyörűek a képek!

bévé írta...

Én mindig a koperi tengerpartól szemléltem Trieszt iparvárosi sziluettjét. Aztán egyik délután átruccantunk és tényleg, nem is olyan rossz hely! Sőt! Mondjuk vezetni a városban nem mertem... :))

Nagyon klassz fotókat készítettél, jól szuperál az új masina ;-).

e.ke írta...

Két éve voltam Triesztben néhány napra, és abszolút egyetértek, aki sokadszorra jár Olaszországban, megtalálja itt is a szépséget. Emlékszem, az érkezés délutánján kicsit csalódottak voltunk, de aztán nagyon kellemesen telt az idő. Olyan kis nyugis :)

GasztroRéka írta...

Korábban többször voltam Triesztbe.
Főként egy-két órát töltöttünk ott, nyaralások elején vagy végén, de volt amikor egész napot is.
Az egész napos kiránduláson sokat vásároltunk, már butik mérgezésem lett, és finom ételt ettünk a belvárosban.
Így nekem a butikokról jobban megmaradt, mint a gasztronómiáról.:)
Nekem tetszik, és tényleg nagy előnye, hogy közel van! Várom a folytatást, meg a recepteketek.

Giuseppe írta...

Szerintem is gyönyörű város. Többször voltam, és mindig találtam benne valami csábitót.
Jövőhéten ruccanok munka miatt, de ki tudja... talán jó idő lesz :)))

Napoletana írta...

Na és az a sok jó kávé mindenütt. Trieszt az egyik olasz kávés központ. Ha kicsit a kávépörkölő iparzónába is átmegy az ember isteni kávéillat árad. Illy kávé mindenfele, ők is trieszti cég. Olyanok Triesztnek mint a Pick gyár Szegednek, csak az Illy kávét már kicsit többen ismerik a világon mint a Pick szalámit.
A Spritz Aperolt is Triesztben fedeztük fel, nagyon finom, de inkább nyári ital. Keveredik a városban Ausztria, Szlovénia és Olaszország, persze olaszos hangsúllyal.
Messziről tényleg egy iparváros, de bent kellemes csalódás. Kriszta is kedvet csinált hozzá!

Zizi írta...

Napoletana!

Akkor ezért ízlett nekünk annyira Triesztben az Illy! :) Ezt is írtam a blog bejegyzésemben róla: "Az a cappuccino 1 euróért beszélni tudott!!! Az olaszok tényleg tudnak kávét főzni. Illy kávét szolgáltak fel, de teljesen más íze volt, mint az itthoninak."

Napoletana írta...

Zizi, nagy kedvet csinál a te blogod is Trieszthez! :-)
Az Illy meg a legjobb, és itthon is van azért egyre több hely ahol odafigyelnek a kávéfőzésre. Én már többször visszaküldtem mikor láthatóan 5perce álló hideg eszpresszót kaptam valahol, de én nagyon kényes kávés vagyok. :-)
Tény, hogy az olaszokat senki nem tudja kávéban lefőzni, Trieszttől Szicíliáig finomat iszunk.

duende írta...

:)) A macsekok fura lények... :)

Szimpik voltatok úgy látszik!

Hajni írta...

"Trieste,la capitale dell"espresso.."

A férjem mindig nyúz,hogy egyszer menjünk Triesztbe,de én inkább Udinét szeretem a 3 -4 napos kirándulásokra.Ez a 4,5 óra viszont szöget ütött a fejembe...megkérdezhetem merre mentetek?

Zizi írta...

Napoletana,

köszi, hogy meglátogattad a blgoomat! :)

*****

Notte,

Krisztáék útvonalát nem tudom, viszont mi is mentünk arra nyáron az alábbi útvonalon: Budapest-Székesfehérvár (autópálya)-Maribor-Ljubljana-Trieszt. Végig autópálya van, a szlovénoknál meg kell venni előre a matricát (itthon is kapható). Ha csak Triesztig mentek ott nem kell fizetni azon a kis szakaszon az olaszoknál. Tényleg megtehető az út 4,5-5 óra alatt.

Hajni írta...

Köszönöm Zizi!
A férjem is azt mondta,hogy ez az útvonal lehet Krisztáéké is.
Aztán közölte,hogy velem ezt nem lehet ilyen rövid idő alatt abszolválni:)

Dolce Vita írta...

140-nel, megállás nélkül nekünk pont 4,5 óra volt. Ha megálltok, akkor 5 óra

marcsi írta...

Kedves Krisztina!



Többször voltunk már Triesztben is, mi is láttuk a kastélyt, még sose láttam tengerparti kastélyt élőben.

Én is nagyon szeretem Olaszországot, az életmódot és az olasz konyhát.
Ezért is vettem meg a könyvedet is, amit nem bántam meg.

A könyvben az tetszik a legjobban, hogy nem csak receptek vannak leírva. Az első étel amit készítettem belőle egy édesség: Zabaione. Volt egy üveg Marsala borunk.

Most rengeteg receptkönyv jelenik meg, így nehéz olyat alkotni, ami kitűnik a tömegből, de az igazi tehetség ilyenkor megnyilvánul.

Ügyes vagy és alkoss tovább!

Üdv
Marcsi

Dolce Vita írta...

Marcsi!

: ) köszönöm!

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin