2010-12-13

Imola étterem

Kép téren most a képzeletetekre bízlak Titeket, pihenni mentünk hétvégén Egerbe, így itthon maradt a fényképezőgép és a laptop, a telefon pedig szerencsére már a kocsiban odafelé menet lemerült. Ja, és a gyerekek is maradtak a mamával.
Nincsenek nagy illúzióim éttermek terén. Ha igazán jót akarunk enni, csak sokszor próbált és bizonyított helyre megyünk. Sokat kísérleteztünk, kevés eredménnyel. Ha elhagyjuk az ismert terepet, a számunkra idegen, hazai városokban (a vidéki jelzőt tudatosan kerülném) az eredmény még rosszabb. Nem emlékszem arra, hogy valaha valahol is igazán jót ettünk volna a fővároson kívül. Kirándulásainkkor szigorúan az éhségcsillapítás az éttermezés egyetlen célja, nem a szórakozás. Az elmúlt években megtört a jég, van már nagyon jó konyha Pécsett, Veszprémben, Fehérváron, Szemesen és egészen kimagasló Berencsepusztán. Most végre Eger is felzárkózott az élvonalhoz. Az az Eger, amelyet az inkább hírhedt semmint híres Szépasszony völgye, a félédes vörössel úgy vélem, egy időre kiiktatott a hazai gasztro- és borrajongók tudatából. Jó pár borászat pedig évek óta bizonyít és küzd a "tömegédesborturizmus" ellen. mint hajdanán a várvédők a törökök ellen. A St. Andrea ebben pedig a lehető legjobb. 4-5 éve ismertem meg a pincészetet, borait. A figyelmemet először egy érlelt roséval hívta fel magára, elsőre nem ízlett, nem olyan volt, mint az akkor megszokott szénsavas, üde, friss rosék, majd megszerettem tartalmas borait, illetve Ipacs Géza címkéi mellett sem lehet elmenni szó nélkül. A St. Andrea a legprofibban "marketingelt" hazai bor, és itt most mindent csakis pozitívan gondolok.
De kanyarodjunk vissza az étteremre. Hallottam róla, hogy jó, de ezen túl semmit nem tudtam róla. Mikor beléptünk, kiderült, az étterem a St. Andreához tartozik. Ez a felfedezés, ha kicsit is izgatott lettem volna (nem voltam az) megnyugtatott, jó helyre kerültünk. És valóban, az étterem tökéletesen illeszkedik ahhoz a profi képhez, amit a pince sugall magáról.
A választék ideális, pont kényelmesen lehet variálni a fogásokat. (szerencsére némely főételből lehet kis adagot is kérni). A kóstolt ételek, mind nagyon jók voltak. Az én választásom nagyon erősen indított, busafilé, sült haltejjel, csicsókapürével és egy kevés, intenzív hallével. Elképesztően jól ment egymáshoz a csicsóka a paprikás levessel. Férjem indításként malacfejhúst evett, ez talán egy kicsit lehetett volna fűszeresebb, hozzá az édes lilahagymasaláta nagyon különleges állagú volt. Puha, lágy de mégis harapható, nem szétfőtt. Második fogásként karamellizált császárt ettünk gesztenyés káposztával. A császár (kedvenc húsom) tökéletes volt, valószínűleg szuvidolt, majd karamellben megsütött. Ezzel párhuzamosan savanyú pacalleves érkezett. Itt mind a téma, mind a kivitelezés pontot ért! Pedig nem is nagyon szeretem a pacalt. Én faszenes sajtmousse-szal és kamillás málnazselével zártam az ebédet. A sajtmousse juhsajtból készült, nagyon erősen érezhető "istálló" ízzel. Ezzel eddig egyedül Takács Lajos vett le a lábamról az Olimpiában. Ő panna cottát készített ennyire karakteresre (juh vagy kecsketejjel valószínűleg). Férjem nyúlpörököltet evett kapros gombóccal. Itt inkább csak a tálalás akart újszerűnek tűnni (ez azért ezen a szinten kevés), de néha elégedjünk meg csak annyival, hogy valami szimplán jó.
A tökéletes ebédhez nagyon jó kiszolgálás járt, és végig a választott ételekhez nagyon illő borajánlás.
Gyönyörűen havazott odakint, azonnal igazi, békés karácsonyváró hangulatom lett, ebbe még egy fél gondolat erejéig sem rontott bele az étterem, minden tökéletesen működött, úgyhogy 10 pontot adok az nekik. Érdemes akár csak ezért leutazni Egerbe.

13 megjegyzés:

Dóra írta...

szia!

A veszprémiek közül melyik éttermet ajánlanád?(ünnepek közt arra járunk, szívesen meglátogatnánk!)

Ági, aki főz írta...

Az Imola meg a Szent Andrea szerintem is szuper helyek! Pár héttel megelőztünk benneteket ;-) Előételnek teljesen ugyanazt ettük, mint ti, sőt én is a császár mellett döntöttem és imádtam. A csicsókapüré nagyon ott volt.
A férjednek kelkáposztát kellett volna kérnie, az fantasztikus volt.
Borkóstolón nem voltatok egyébként? Mert az se volt ám rossz.

Névtelen írta...

Helló Kriszta:)! Régóta olvasom a blogot, és szuper (magam is aktív italomán vagyok), most az érdekelne, hogy Fehérváron melyik étteremre gondoltál:)?. Onnan származom, és elég sokat kísérletezünk a helyi vendéglátóipari egységekkel...legtöbbször nem túl érdekes végeredménnyel:D. Köszi-Fr

Névtelen írta...

Ciao

Sajnos egyet kell értenünk abban, hogy M.o.-on nagyon nehéz jó éttermet találni. Nekem 3-4 éve lett elegem az ipari szemétből, amikor is elkezdtem keresni a minőségi alapanyagokat(főleg olasz) és itthon készítem el ha időm engedi. Nagyon sokat segít az a filozófia, ahogy az olaszok -és hál' istennek Kriszta is- állnak hozzá az ételhez. Van mit tanulnunk, de érdemes. :-) Úgyhogy forza "Dolce Vita"

metttyu írta...

Fehérváron a 67 van, ami jó.

Borbély Anita írta...

Hm, én másképpen gondolom. Nagyon élvezek új helyeket felfedezni. Izgalmas kísérletezni, nem szoktam ugyanoda visszamenni, esetleg csak akkor ha mély nyomot hagyott bennem. Szerintem sok jó vidéki étterem van ma már. A Villányi Mandula, a békéscsabai Brill Bisztró, a balatonszemesi Kistücsök és sorolhatnám sokáig. :) Az Imolát megjegyeztem, köszönöm. :)

Dolce Vita írta...

Igen, a 67-re gondoltam

Anika, pont azt írtam én is, hogy már van vidéken is jó étterem. Sajnos nagyon sokáig sorolni őket nem lehet.

Hapci írta...

Kérdés, enni vagy szórakozni járunk étterembe? Azt a helyet tekintjük csak jónak, ahol folyik némi gasztroművészkedés, vagy azt is, ahol nincs semmi ilyen, de akkor is megennénk az ételt, ha látjuk, hogyan-miből készül?
Az első értelemben vett jó helyből tényleg nincs vidéken talán összesen annyi, mint Budapesten, de a második értelmezés szerintiek azért elég gyakoriak. Sőt, igazán botrányosat (például több hete kész készételek, tányérostul lefagyasztott fogások, gyesznóból készült borjú, süllő pangasiusból, romlott desszert, etc.) csak egyszer ettem vidéken (is) az elmúlt hónapokban. Erről majd írok is hamarosan, jellemző, hogy a legtöbb infót róluk a Feketelista.hu-n találtam (Kékduna Étterem & Panzió Szigetszentmiklóson).

Dóra írta...

na, egy veszprémi ajánlat?

Névtelen írta...

Oliva Étterem és Panzió
Veszprém Buhim u. 14-16.
Tel.: +36 88 561-900

Névtelen írta...

Nem a "vidéki" jelzőt kellene kerülni, hanem a "le"utazást...

Rita

Dolce Vita írta...

Rita!

Nem szeretnék nyelvészeti vitába bonyolódni, de ha Toldi felmehetett Budára, szerintem mi is lemehetünk/leutazhatunk Egerbe. : )) (de sok-sok más irodalmi példát lehetne erre hozni) Létező szó leutaztunk a tengerhez, Balatonhoz stb., sztem egyértelműen az élő nyelv sajátja, nem tartom hibásnak. Központ-periféria mentén strukturálódott ebben az esetben a "fel" és a "le" szó

Cesare írta...

Kedves Dolce Vita!

Azért az istálló ízű sajtmousse-tól ne ájulj el, mert a sajtok esetében ez egy komoly minőségi ízhiba, amely az istálló, ahol fejték az állatot, nem megfelelő higiéniájára vezethető vissza, és nem pedig a karakterességre!!! :)



Cesare

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin