Az 500 éves recept, azaz hogyan készítsünk olasz szalámit otthon

Kolbász, szalámi kérdésnél azt hiszem elkerülhetetlen, hogy újra és újra előhozzam kedvenc témám, amelyen szörnyülködni tudok, hiszen a tudatos vásárlás egyik legnehezebb pontja a felvágott kérdés. Sok év kellett ahhoz, hogy leszokjunk róla. Étkezésünk (sok családhoz hasonlóan) így alakul: naponta 1x szoktunk főtt ételt enni, ebédre. Ok, ez megoldható, elkerülhető a szemét, ha mindent magunk készítünk és nem veszünk semmi zacskósat. A reggeli is könnyű, vaj, méz és lekvár (házi persze). Vacsorára viszont valami tartalmasabb kellene, főtt ételt azonban ritkán eszünk ilyenkor. A felvágott kézenfekvő, gyors megoldásnak tűnik. De egyszerűen nem vagyok hajlandó megvenni. Se ilyen-olyan kolbászt, se rakottakat, se főtt, zselatinozott sonkákat, őrleményeket. Készítek helyette más kenyérre valót: májkrémet, sajtkrémet, zsírban sült májat, esetleg padlizsánkrémet és sorolhatnám tovább. A kolbászról, szalámiról azonban nem kell lemondani, elkészíthető otthon. Mi kb. 7 éve minden évben töltünk kolbászt a barátainkkal.

Hagyományos hazai és az olaszok

Maga a töltés is iszonyú jó móka, 1 napos buli sok-sok forralt borral, a végeredmény pedig, ahogy lógnak a kolbászok és szalámik a kisházban, önmagáért beszél. A disznóvágás még jobb, csak ahhoz praktikusabb vidékre elutazni, mintsem otthon az udvaron lebonyolítani.
Az idei töltésnél 90 kg húst dolgoztunk fel, egy részből olasz finocchiona szalámi készült, amelyet az édeskömény tesz különlegessé. Egyszer már készítettünk olasz szalámikat (lásd a disznóvágásos linken), de azok nem lettek igazán jók, mert daráltuk hozzá a húst. A receptet akkor ezért nem is írtam le. Most ami készült egyszerűen zseniális lett, mikor a napokban felvágtam az első rudat, örömömben körbeugráltam a lakást. Gyönyörű lett és baromi finom. A húst most vágtuk, nem daráltuk hozzá. Ez hosszadalmas, de nézzétek a végeredményt, megéri.
Miért 500 éves a recept? Nem olyan régen megvettem Dave Dewitt Leonardo lakomái című könyvét, ebben található egy kolbász recept az 1400-as évek közepe tájékáról. Pont így készült a mi szalámink is.
Hozzávalók: 3 kg sertéshús (pl. comb), 2 kg zsírszalonna, kb. 15-20 dkg só, kb. 2 zacskó szemes fekete bors, édesköménymag (gyógynövényboltban kapható), szaláminak való bél, kötözőzsinór

1. Kockázzuk fel a húst és a szalonnát (1 cmx1 cm)
2. Keverjük össze őket és keverjük hozzá a sót, 1 zacskó borsot egészben, 1 zacskónyit pedig durvára törve. Kb. ugyanennyi szintén megtört édesköménymagot adjunk hozzá. (ez veszít az aromájából)
3. Dolgozzuk jól össze a masszát, majd pihentessük pár órát és kolbásztöltővel töltsük be a bélbe.
4. Füstöltessük meg hagyományos füstöléssel, utána minimum 1 hónapig szellős, hűvös helyen lógjon. (mi pont egy hónaposan vágtuk fel, már géppel szép vékonyra szeletelhető)