2010-10-28

Fokhagymaleves



Emlékszem, még otthon laktam és egyáltalán nem főztem, mikor vendégségben, valamikor 98-99 körül fokhagymakrémlevest ettem. Akkor ez irtó nagy szám volt. A receptet elkértem a házigazdától és otthon is többször készítettük. A leves valahogy így nézett ki: vaj, liszt, tej, ebből besamell, majd vízzel felönteni, leveskockát bele, néhány gerezd lekapart fokhagyma és kész is a leves. Reszelt füstölt sajttal persze. Jó pár éve nem készítettem, de ma munka után gyors, melengető ebédet akartam magamnak készíteni. (hogy mi volt a munka, azt lejjebb láthatjátok). A fokhagymakrémleves azóta persze átalakult, szerintem ez a mostani a jobb változat. Egyrészt mert ebben nincsen liszt, de legfőképp azért mert a friss fokhagyma és a főtt fokhagyma íze és erőssége között óriási a különbség. A mai ebéd után bátran mehet a randi, a 10 évvel ezelőttivel csak szagosan.
Hozzávalók: 2 fej fokhagyma, 3 dkg vaj, 1 kis fej vöröshagyma, 1 liter zöldség vagy húslé, 2 tojás sárgája, 1 tk fehér borecet, só, bors, száraz fehérkenyér

1. A fokhagymákat pucoljuk meg, hagyjuk egészben és vajon takarék lángon fonnyasszuk 10 percet a felaprított hagymával együtt
2. Öntsük fel az alaplével, lefedve főzzük 30 percet
3. Turmixoljuk le a levest, vegyük le a gázról
4. A tojás sárgákat keverjük el az ecettel, majd adjunk hozzá 2-3 evőkanál levest, keverjük a meleg leveshez a tojást (ne legyen nagyon forró, mert akkor összekapja). A kenyeret pirítsuk meg, tegyük levesestányér aljára, szedjük rá a forró levest.

Tipp: Ha van időnk és valamit éppen sütünk a sütőben (mondjuk ne piskóta mellé), akkor tegyük be egészben a fokhagymafejeket, ha krémesre sültek, nyomkodjuk ki a héjból és ezt a krémet tegyük a vajon már megfonnyasztott hagymára, a továbbiakban folytassuk a receptet


A mai recepthez ráadásként néhány fotó, egészen más témában. A mai fotóalanyom Ádám ovistársának 3 hete született kistestvére volt. Ő a harmadik gyermek a családban. Két gyerek után még mindig meglepődök azon, hogy milyen kicsike egy újszülött. Nagyon kicsi.

2010-10-27

Autó a levesbe

Két recept között egy szolgálati hír. Ilyen bejegyzés sem volt még ezen a blogon (és pár évig nem is lesz), de ki tudja, lehet, hogy valaki pont autót keres. Eladó Ádi kedvenc autója, szegény még sírt is, mikor megtudta, hogy már nem lesz a miénk.
Szóval, amit tudni kell róla: kombi Ford Mondeo, 1.8-as benzines, 2004-es, 127 ezer km-t utaztunk vele, magyarországi az autó, tehát nem külföldről behozott, leinformálható, konkrétan tőlem, mert én használtam. Nem volt soha összetörve, klímát, 4 vagy 6 (ezt hirtelen nem is tudom) légzsákot és téli gumit adunk hozzá. A színe szerintem jól kijön a képen, hivatalosan párduc fekete, azaz van egy kis kékes beütése. Az ára 1.590.000 Ft, akit érdekel, írjon mailt!
Itt van még róla kép, egyéb infó.
Látjátok a lámpa mellett a krómcsíkon azt a diszkrét becsillanást? Esküszöm, nem photoshop.

2010-10-26

Rántott sütőtök

Olaszországban, főleg nyáron, népszerű csipegetnivaló a folyékony tésztába mártott, majd ropogósra sütött zöldség. Cukkini, padlizsán, zöldbab, articsóka, olívabogyó, gomba, répa, zsályalevél, és jól megy hozzá ízesítésnek a szardella. Nagy melegben, hideg sörrel finom előétel, de akár ebéd vagy uzsonna lehet belőle.
Az évszaknak megfelelően most ősziesre hangoltam a fogást, sütőtökrudakat sütöttem olajban. Az elkészítés nagyon egyszerű, egy dologra kell figyelni, a tészta legyen jéghideg (akár tegyük be egy kicsit a fagyasztóba), az olaj pedig forró, így lesz az eredmény kívül ropogós. A vékonyra szeletelt tök pár pillanat alatt krémesre sül a bunda alatt. A tészta ne legyen túl sűrű, nem kell, hogy vastagon bevonja a zöldségeket. Csak frissen sütve az igazi!
A mennyiség előételnek 4 főre elég, amúgy meg két főnek egy komplett adag pl. filmnézéshez

Hozzávalók: 60 dkg sütőtök, 2 púpozott evőkanál liszt, 4 evőkanál hideg, szénsavas ásványvíz (szódavíz), 1 tojás sárgája, só, olaj a sütéshez

1. Keverjük össze a tészta hozzávalóit, tegyük a mélyhűtőbe
2. Szeleteljük fel a tököt 3-4 mm vastagságúra (géppel a legkönnyebb), majd csíkozzuk fel
3. Magas falú lábosban melegítsük elő az olajat, forgassuk meg a tököket a tésztában és nagy lángon süssük ropogósra. Papírtörlőre, szalvétára szedjük, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön

3,5 hét után újra irány az ovi!

2010-10-24

Hardcore olasz

Radicchio és édeskömény. Ez a két zöldség árválkodott vasárnap a hűtőben. Még Triesztből hoztam őket. A rövid hazaút lehetővé teszi, hogy úgy vásároljunk, mintha ezt otthon tennénk. Zöldség, gyümölcs, hal (azért ennek vigyünk egy hűtőtáskát), friss sajt is jöhet haza bátran a kocsiban. A vasútállomás melletti Pam szupermarket (alatta parkoló) ideális a nagyobb bevásárláshoz, igaz, van a város szélén egy bevásárlóközpont (Torri d'Europa), de szerintem felesleges ide elautózni, hatalmas a választék a városban lévőben is. De mindez csak zárójeles most.
Először csak a radicchiónak kerestem receptet, de szinte azonnal ráakadtam erre, amelyben a lila zöldség mellett édeskömény is főszerepel. Mennyei lett. Az eredeti recept finocchiona (édesköményes) szalámit írt, én ezt sima olasz szalámival pótoltam és egy kicsit több édesköménymagot tettem a szószba. Az ízvilág kifejezetten rusztikus lett, ilyen szószokkal tényleg csak kint lehet találkozni. A bor és a paradicsom keveredése az amatarciana szósz óta nagy kedvencem.

Hozzávalók: 50 dkg orecchiette tészta, 15 dkg szárított olasz szalámi egyben (paprika nélküli), 1 radicchio, 1 édeskömény, 1 fej vörösagyma, 1,5 dl száraz vörös bor, 400-gr paradicsomkonzerv (polpa), 1 evőkanál édeskömény mag, só, bors, olívaolaj

1. A hagymát kockázzuk fel, az édesköményt, vágjuk negyedekre, majd vékonyan szeleteljük fel. A radicchiót felezzük, majd csíkozzuk fel, a szalámit félxfél cm-s kockákra vágjuk
2. Olívaolajon pároljuk meg a hagymát az édesköménnyel és a mozsárban összetört édesköménymaggal. Adjuk hozzá a szalámit és a radicchiót, pirítsuk tovább 1 percig, majd öntsük fel a borral, majd a paradicsommal.
3. Sózzuk, borsozzuk. Takarékon 25-30 percet főzzük
4. Főzzük ki a tésztát, szűrjük le, majd keverjük el a szósszal

2010-10-21

Bodzás-vaníliás panna cotta

A panna cotta mindig jól teljesít, bátran lehet variálni különböző hozzávalókkal, és mindig pár perc alatt elkészül. A legjobb vendéges desszert. Ez a mostani változat bodzateával készült.
Nem akartam teával hígítani a tejszínes-tejes keveréket, hanem ebbe áztattam bodzavirágfiltert. Kicsit olyan érzésem volt ettől az egésztől, mint zokniban zuhanyozni (bár sosem próbáltam), elég fura tejbe filtert áztatni. Nem tudom, hogy 100%-ban kiázik-e egy filter a zsíros közegben, szerintem nem, de a 3 filter arra elég volt, hogy kellemes bodza ízű legyen a panna cotta.
A teljes bodza hangulatot a bodzaszirup tette teljessé, ehhez golden syrupot használtam. Minden második angol sütirecepten szerepel a golden syrup, tegnap kaptam ilyet a Tecsóban. Természetesen nem folyékony nádcukorból is készíthetjük a bodzaszirupot.


Még panna cotta:
Meggyes
Málnás 1
Málnás 2
Sáfrányos
Kókusztejes
Alaprecept

Hozzávalók: 5 dl tejszín, 5 dl tej, 1 vaníliarúd, 6 db filteres bodzavirág, 3 evőkanál nádcukorszirup, kristálycukor, 6 lap lapzselatin, negyed citrom

1. Öntsük a tejet, tejszínt egy lábosba, adjunk hozzá a ízlés szerint kristálycukrot (szerintem az a jó ha nem túl édes), a vanília kikapargatott magjait, forraljuk fel
2. Kapcsoljuk le alatta a gázt, áztassunk benne 10 percig 3 teafiltert, majd keverjük el benne a zselatinokat
3. Öntsük poharakba
4. Ha teljesen kihűlt, tegyük őket 2-3 órára a hűtőbe
5. Forraljunk fel 0,5 dl vizet, áztassuk ki benne a másik 3 filtert, adjuk hozzá a cukorszirupot és egy kevés citromot. Forraljuk fel újra, majd tegyük félre. A kiborított panna cottákra szedjünk egy evőkanál szirupot.
Ha szemcsés cukrot használunk, akkor 1 dl vizet forraljunk, és forralva sűrítsük az öntetet a felére!


A bárányhimlő második felvonása mellé bónuszként beszereztünk egy kartörést is. Ő legalább vidám : )

2010-10-20

Szövetkezeti halétterem

A múltkori muggia-i látogatást muszáj volt megismételni, működő halászfalunál semmi sem lehet jobb hely egy pompás halas ebédhez. (a pompás halas ebéd sajnos tengerparton sincs soha 100%-ban garantálva). Triesztből 30 perc alatt átjuthatunk kishajóval (trgahetto) Muggiába. Szerintem nem érdemes kocsival bajlódni, bár a hajóút nem pompás partszakasz, hanem a trieszti iparnegyed mellett előtt vezet el. A hajó egész évben jár, kb. óránként, a menetrendet és a hajómegállót a trieszti stazione marittimában találjátok, a régi halpiac és az Acquarium mellett. A retúr jegy ára 5 euro.

Ahogy kikötött a hajó, a főtérre mentünk kávézni, és egy ebéd előtti étvágygerjesztő friulano-t felhajtani. Ez lenne az ex-tocai, (sok helyen így is van kiírva). A városházával szemben lévő Pane Vino e San Daniele-ben ücsörgött szerintem a falu fele. Gyors ebédre ez a hely is ideális, 1-2 melegétellel, szendviccsel, sonkával, sajttal lakhatunk jól. Mi elő előételnek kértünk egy sonkatálat, és újra rá kellett jönnöm, hogy jobban kedvelem a friuli San Daniele sonka, édesebb, lágyabb ízét, mint a pármait. San Daniele Trieszttől kb. 90 km-re található, ha hosszabb ideig maradunk a környéken, érdemes ide ellátogatni. Nekünk ez most kimaradt, pedig szívesen fotóztam volna szép sonkákat. A rövid ebéd előtti szieszta után, indultunk éttermet keresni.
Egy helyi éttermet (Bon tempo) már próbáltam a nyáron, igaz, nagyon jó volt, de most a másik 3-ból akartunk választani. Elsőként a Trattoria ai due leonit néztük ki, messziről látszott rajta, hogy ez a helyi kifőzde. Teraszán 3 férfi ücsörgött, benéztünk, helyi munkások ebédeltek.

Nézzük a többit: pár lépéssel odébb a Trattoria Risorta található. Az étlapján lévő menüből látszott, hogy ez egy extrább hely, mind árban, mind abban, hogy a persze döntően halas ételek bonyolultabb fogásokban szerepeltek. A hely Michelin ajánlással rendelkezik. Férjemnek ez megtetszett, de lebeszéltem, szerintem egy halászfaluban a friss halnak nincs szüksége semmi plusz dologra, csak egy forró vaslapra. Meggyőztem, mentünk tovább 3 métert és a helyi halász szövetkezet étterménél voltunk. Kecsegtetően hangzik, nem?

A helyi gasztronómiai térkép
A hely étlapja már a nyáron is nagyon tetszett, de akkor a 30+ feletti rekkenőben nem akartunk kiülni a teraszra, helyette a Bon tempo árnyas lugasát választottuk. A gyönyörű, napsütéses októberi nap azonban ideálisnak tűnt a teraszos ebédhez. Az étterem kicsit furcsa, mindössze a teraszból áll, rajta egy nejlon sátorpavilonnal. Ne ítéljünk a küllem alapján!

Beléptünk, minden asztalon ott a riservato cetli, az első elénk kerülő pincér kérdezi, foglalatunk-e helyet. Nem, nem foglaltunk, de mindez jót jelent, mármint az, hogy a hely ennyire felkapott. A fedetlen teraszon volt még hely (később itt is sorban állás volt). Hatalmas lakomát akartunk csapni: előétel, primo, secondo, de úgy döntöttünk, elsőnek 2-2 fogást kérünk ki, ha kevés, (halból ugye sosem elég), akkor még kérünk. Vegyes haltálat és kagylót előételnek, spaghetti ai frutti di mare-t és grigliata mista-t, azaz vegyes grillezett haltálat kértünk következő fogásnak. Mind mennyiségben, mind frissességben kiemelkedő volt az ebéd. A grill tál nagy része megmaradt, mert a fülünkön jött ki. Olyan omlós, puha, szaftos kardhal volt rajtam amilyet még életemben nem ettem. (ha kerül kardhal egy grill tálra, az nekem mindig ott is marad, mert általában száraz). De ez...
Tovább nem is érdemes ragozni, a helyet jó szívvel ajánlom. Ezért az ebédért 1 liter házi fehérborral együtt 45 euro-t fizettünk. Azt gondolom, hogy ez halas viszonylatban kiemelkedően olcsó. Egyedül a spaghetti ai frutti di mare árára emlékszem, ezért 7,5-et kértek. Máshol általában 12-14 euro egy tengeri gyümölcsös spagetti.



Kb. fél óra alatt körbejárhatjuk a város sikátoros utcáit

Hazafelé a kompra várva

2010-10-14

Trieszt és a Barcolana

Sok ismerős kérdezte, mi a csudáért utazunk Trisztbe, az egy nagy kikötőváros. "Nem tudom, szerintem biztos jó és még közel is van" válaszoltam erre. Mikor idén nyáron Muggiából néztem a város képét, ennyire nem voltam magabiztos, tényleg csak szürke ipari létesítményeket láttam. (kiderült, a városmag egy öböllel odébb van). Azért nekivágtunk, ha mégsem olyan jó, maximum kirándulunk a szomszédos Veneto tartományban.
Elég nehezen kaptunk szállást, meglepő módon az összes internetes kereső azt írta, ezen a hétvégén nincs szabad szoba Triesztben. Furcsa, indulás előtti este telefonálgatni kezdtem, a harmadik szállodában azt mondták, nagy szerencsém van, éppen 2 perce mondtak le egy foglalást, van egy szobájuk.
Az út háztól házig 4,5 óra (megállás nélkül), ennyi idő alatt Olaszországban lenni..., így már tényleg megéri csak egy hosszú hétvégéért oda utazni. Útbaigazítónk, Andrea pikk-pakk bevezetett a szállóhoz, kényelmes reggeli indulással délre el is foglaltuk a szobánkat. Az is gyorsan kiderült, miért van tele az összes szálláshely a városban, ezen a hétvégén rendezték Trieszt legnagyobb eseményét, a Barcolana vitorlásversenyt. A portán kaptunk egy nagy Barcolanás szatyrot, tele szponzoros repi ajándékokkal és egy üveg D.O.C. friuli borral. Így, hogy 2 perccel azelőtt még fogalmunk sem volt arról, mi készül a városban, még jobban örültünk a szponzorok nagylelkűségének. A verseny vasárnap reggel indult, 1085 hajó kerülgette egymást meglehetősen kis területen. Az ütközés állítólag teljesen megszokott, a hajósűrűséget nézve ez nem meglepő. A versenyt Trieszt elővárosának, Opicinának a lejtőiről néztük. Ide a város egyetlen, ódon villamosával lehet egyszerűen feljutni.
A versenyt trieszti csapat nyerte

A város minden bizonnyal felbolydultabb volt a szokásosnál, a kikötőben millió fehér sátor, döntően vitorlásfelszerelésekkel, de mivel olasz rendezvény nincs gasztronómia nélkül, volt minden, ami szem s szájnak ingere: borok, sonkák, tartományok pavilonjai a helyi jellegzetességekkel. Kis gasztro körutazást lehetett tenni, különösen a szicíliai cukrász pavilonnak örültem: cannoli, cassata, marcipáncsodák. Az esti desszerteket itt tudtuk le. Szép sajt, olívabogyó és olajválaszték volt. Legjobb vételnek a szárd pecorino, a bivalytejes parmezán, a neve persze nem parmezán, mert annak a készítése földrajzilag behatárolt, de azonos módon készített 40 hónapig érlelt sajt. (15 euro/kg), és a ricotta dura illetve a ricotta salata bizonyult. Nem unatkoztunk. Volt nemzetközi konyha is, ahol szép csülkök formájában mi is képviseltettük magunkat.
Most próbálok mindettől elvonatkoztatni, milyen lehet a város, mikor nincs ekkora rendezvény. A városképet a klasszicista építészet uralja, azonban van egy kis régi városmag, sikátoros utcákkal. Ez egész nem tipikusan olasz, lehetnénk akár tényleg Bécsben vagy Budapesten is (hohó, szeretnénk mi ilyen tiszta és ekkora belvárost), de mégis nagyon olaszos itt minden: bárok, kávézók, éttermek, szombat délutáni passeggiata, rengeteg kicsi bolt. Néha egy kis Firenze hangulatom volt, olykor beugrott egy-egy római kép is. Nekünk nagyon tetszett. Aki még nem járt Olaszországban, annak nem ezt a várost ajánlanám elsőnek, de annak aki mániákusan szereti az országot, sok helyen járt már, az itt sem fog csalódni vagy unatkozni. Túl sok látnivaló nincs, de találunk azért római színházromokat, ugyanis a város már az ókorban is lakott volt, Tergeste néven. Érdemes megnézni a Revoltella palotában a Galleria d'Arte moderna kiállítását, illetve az elképesztően szép Miramare kastélyt. A kastélynak 22 hektáros kertje van, ha alaposabban körül akarunk nézni, akkor fél napot szánjunk rá.
Többször átszeltük a város főterét, a Piazza dell'Unitát, az őt körbevevő öt palotával és mellette a Piazza del Ponteroso-t, ahol a tenger hosszú csatornában nyúlik be a városba.

A belváros déli részén sok régiségbolt, antikvárium található, szombaton pedig zsibipiac. Mindezek közben reggel kávé, délelőtt kávé, ebéd, kávé, uzsonna, kávé, vacsora. Déltől nyugodtan lehet borozni, a helyiek is ezt teszik. Ezt eddig az ország más részén nem tapasztaltam. A bárok este dugig vannak, az emberek nagy része az utcán áll, vándorol egyik helyről a másikra, a pultokra sajt, is mindenféle apró falat kitéve, ez jár az italhoz. Az esti élet kedvenc itala a Spritz, itt prosecco, szóda és Aperol, jéggel és egy karika naranccsal.


Tesztelhetjük a Rigó Jancsit és a Dobos tortát a város leghíresebb és legpatinánsabb cukrászdájában a La Bombonierában (Via XX. Ottobre 3), ehetünk helyben főzött fagylaltot a Gromban (Via San Nicoló 18.), gyors halas ebédet a Salumaréban, amely egy halbolt, összenyitva egy halas szendvicsezővel, ahol halas bruschetták, saláták, (polip, tintahal), baccalá, szardella is kapható, majd mellette csokifagyit, csokis sütit és bonbont a Chocolatban. Illetve bocsánat de én a ruha-táska-cipő üzleteket sem tudom nem észrevenni, ha csak a negyede lenne ennek itthon... Szóval séta, evés, nézelődés, kényeztetés, erre jó ez a város.



4-5 étteremben jártunk a városban, egy volt ezek közül igazán emlékezetes: Trattoria al Collio, közel a régi halpiachoz (ami ma kiállítóhely). Egyszerű, családi trattoria nagyon jó konyhával, a legjobb a napi ajánlatban szereplő polentás szépiapörkölt volt. Itt ettünk jotát, amely egy helyi leves savanyúkáposztával, krumplival és babbal. (megfőzöm itthon és jön a receptje).
A trieszti konyha fő alapanyaga természetesen a hal, mindez polentával, babbal, tönkölybúzával, csicserivel nehezítve. Kellőképpen rusztikus, nagyon egyszerű és nagyon finom.
A városon kívül volt még egy nagyon jó étterem, erről a kirándulásról holnap.


2010-10-12

Hol jártam?

Egy kis játék: kagylós bablevest ettem pénteken, szombaton grillezett halakat, vasárnap káposztalevest. Hol járhattam? Részletek hamarosan...

2010-10-06

Kávés minipavlova

Annyi finomság készült az elmúlt hetekben a konyhámban (újságba, könyvbe), olyan nehéz ilyenkor megállni, hogy ezekből semmit ne osszak meg veletek a blogon. Ezeket a szépséges kávés minipavlovákat nem tudtam magamban tartani, újévi menü részeként fognak majd megjelenni. Egy nappal korábban el lehet készíteni, a tészta ennyit bír, hogy kívül ropogós, de belül krémes legyen. Az instant kávét meg nem iszom, de ebben a desszertben jól jön, máshogy nem tudom elképzelni, hogyan lehetne a kávét belecsempészni a tésztájába, illetve a kávészirupnál sem hiszem, hogy a lefőzött kávénak jót tenne a forralásos sűrítés. Van valakinek erről tapasztalata?

Hozzávalók: 3 tojásfehérje (szobahőmérsékletű!!), 20 dkg porcukor, 2 evőkanál instant kávé, csipet só, Kávésziruphoz: 3 evőkanál melaszos nádcukor, 1 evőkanál instant kávé

1. Melegítsük elő a sütőt 160 fokon
2. A fehérjéket kezdjük el felverni habnak. Mikor már habos, de még korántsem kemény kanalanként adagoljunk hozzá 20 dkg porcukrot, minden kanál után 1-2 percig verjük a habot, a végeredmény egy nagyon fényes, szinte vágható massza.
3. Keverjük bele a kávéport
4. Habzsákból olajjal megkent alufóliára (ezt meg sütőlapra), vagy szilikonlapra formázzunk szép tornyokat, majd tegyük be sülni a kb. 25-30 percre
5. A sütési idő elteltével kapcsoljuk ki a sütőt és résnyire nyissuk ki az ajtót, konyharuhával támasszuk meg, így várjuk meg míg a sütő kihűl.
6. A nádcukrot forraljuk 1 dl vízzel, sűrítsük a felére, adjuk hozzá a végén a kávéport, tálalás előtt csurgassunk a kávészirupból a pavlovákra.

2010-10-04

Az idei ősz legjobb gnocchija

Pedig még csak az ősz derekán járunk, de biztos vagyok benne, hogy ennél (főleg a mai időjárást elnézve) aktuálisabb gnocchit nehéz kitalálni. Az egyszerű, krumplis tésztához négy karakteres hozzávalót adtam, szalonnát, kelbimbót, mogyorót és mazsolát. A végeredmény lágy, melengető, igazán különleges fogás lett. A gnocchit magunk készítsük, így lesz csak igazán finom, a boltban kapható kész gnocchi eszelősen drága és kifejezetten rossz. Figyeljünk arra, hogy ne használjunk túl sok lisztet (a mennyiség a krumpli minőségétől függ nagyon), ne akarjunk egyáltalán nem ragacsos tésztát kapni, mert akkor a végeredmény nagyon kemény, harapható nudli lesz (az al dente itt nem cél). Gyúráskor, formázáskor lágy legyen a tészta, inkább lisztezzük sokat a kezünket, a munkapultot, a kész gnocchikat, mert így lesz a kifőtt nudli finom.

Hozzávalók: 4 nagy szem krumpli, liszt, 1 tojás, 15 dkg füstölt húsos szalonna, 30 dkg kelbimbó, 5 dkg mazsola, 5 dkg mogyoró, 5 dkg vaj, só, bors

1. Főzzük meg héjastól a krumplit, ha már csak langyos, pucoljuk meg, törjük össze villával, adjunk hozzá egy tojást és annyi lisztet, amennyit felvesz. Sózzuk. Gyúrjuk össze a tésztát, majd sodorjunk belőle kígyókat, ezekből késsel vágjunk le 2 cm.s darabkákat. (ez a leggyorsabb készítési mód, akinek van kedve, kézzel gömbölygesse meg őket)
2. Pucoljuk meg a kelbimbót, vágjuk őket ketté, 5 percre tegyük forrásban lévő sózott vízbe, majd szűrjük le és tegyük át gyorsan hideg vízbe
3. A szalonnát kockázzuk fel süssük zsírjára, adjuk hozzá a vajat, a kelbimbót, a mazsolát és mogyorót (ha héjas, 250 fokos sütőben süssük a mogyorót, míg nem kezd el pattogni, vegyük ki, ezután könnyen lejön róla a barna hártya) süssük őket tovább pár percig
4. Lobogó, sós vízben (ugyanabban főztem amiben a kelt) főzzük ki a gnocchikat, szűrjük le, keverjük el a feltéttel.

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin