Októberi naptár

Pár nappal korábban érkezik a következő havi naptár mivel a héten már nem leszek itthon, de természetesen nem feledkeztem meg róla. Legyetek jók!
A birsalmás kép a szokásos két méretben tölthető le 1920x1200 és 1280x1024

Krumplis tészta olaszul

Ma reggel az oviban megtudtam, hogy a gránátos kocka az a krumplis tészta. Komolyan fogalmam nem volt róla, hogy ezt így is hívjuk, dadusnénink világosított fel. Szegény manók ismétlés lesz, a napokban már ettünk krumplis tésztát, bár egészen más módon, olaszosan: paradicsommal, sajttal. Náluk egyszerűen pasta e patate a fogás neve. Dél olasz (pontosabban nápolyi) fogás, többféle elkészítési móddal, levesesebben vagy kevésbé, krémesen vagy kevésbé. Próbáljátok ki nagyon finom! És immáron sokadszorra ismétlem magam, a cucina povera, azaz a szegények konyhája most is egy szuper finom, egyszerű de nagyszerű receptet adott nekünk.
Az eredeti változatokhoz képest annyit módosította a recepten, hogy adtam hozzá apróra vágott füstölt szalonnát is, (nem rontotta el, illetve rövid tészta helyett tagliatellével készítettem)
A recept 6 másik őszies, nehezebb tésztaétellel együtt a NLK-ban fog megjelenni.

Ma is van még 2 kg füge, akit érdekel, írjon mailt. (átvehető Pesterzsébeten)

Hozzávalók: 40 dkg széles metélt, 30 dkg krumpli, 15 dkg húsos szalonna, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 40 dkg konzerv, darabolt paradicsom, 1 csokor petrezselyem, 1 zellerág, só, bors, olívaolaj

1. A szalonnát kockázzuk fel és egy nagy, lefedhető serpenyőben kevés olajon pirítsuk ropogósra, a sütési idő felénél adjuk hozzá a felkockázott hagymát, fonnyasszuk meg.
2. Adjuk hozzá az aprított petrezselymet és zellert, az aprított fokhagymát és a darabolt paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk.
3. Adjuk hozzá a hámozott, folyó víz alatt többször átöblített krumplit, annyi vízzel, amennyi a krumplit éppen ellepi. Fedjük le és keverés nélkül, takarékon főzzük addig a szószt, míg a krumpli megpuhul.
4. A tésztát főzzük ki lobogó, sós vízben, szűrjük le, keverjük el a krumplis mártással. (ha krémesebb fogást szeretnénk a tésztát a krumplis-paradicsomos szaftban főzzük ki)

Kiskukták figyelem!

Mikor még nem születtek meg a gyerekeim, egy-egy karácsonyi sütés-főzés alkalmával arról ábrándoztam, milyen jó lesz majd mindezt gyerekekkel tenni. Tésztát nyújtani, tölteléket keverni, színes cukrot szórni a mézeskalácsra... Ma ez már valóság, még akkor is ha néha nem tűnik annyira idillinek, mint amilyen valaha a képzeletemben volt. Bizony, gyereksegítséggel legalább kétszer annyi ideig tart egy sütemény elkészítése, a konyha mindenhol úszik, pár ruhacsere, egy kis hiszti, hogy ezt "én akajom", de ettől szép az egész. Ők pedig élvezik és ez a legfontosabb. Nem terelem őket erővel a konyhába, mégis gyakran megjelennek, hogy segítsenek: kenik a paradicsomszószt a pizzára, kiválasztják, milyen tésztát szeretnének vacsorázni, felverik a tojást (én meg néha a padlóról mosom fel), kekszet szaggatnak, drukkolnak a palacsintáknak.
A játszótéren a homokozóban (ha éppen nem autópályát építenek), akkor pizzát és tortát sütnek homokból. Most pedig igaziból vágtak neki a nagy kalandnak, a Kuktanoda és a Dining Guide által szervezett gyerek főzőverseny népszerűsítéseként (ők még nem indulhatnak, az alsó korhatár 10 év) önállóan álltak neki sütit készíteni. Ehhez persze kaptak némi segítséget a melegítős műveletekhez (ez voltam én) és egy ovistárs, Marci is asszisztált a sütinél.





Kekszes alapú sütit készítettünk (közkívánatra, mivel egy ehhez hasonlót a héten már készítettem, már karácsonyi sütinek), a mozsárban törést, vajjal gyurmázást, tepsibe lapogatást csinálták ők, nekem mindeközben csak a vajat kellett olvasztanom. A cukormáznál is csak a melegítést végeztem én, a keverést ráöntést ők. Az eredmény ez lett. És megtanultak egy új szót: sütőpapír! (bár este, mikor apunak mesélték, mit csináltak délután, már evőpapír volt)

Kakukkfüves-csirkés pite

Sós pitéket fotóztam még a múlt héten és ez a csirkés annyira ízlett, hogy gyorsan lefotóztam a blogra is, mert szerintem Ti is fogjátok szeretni. Készíthetjük vacsorára vagy vendégeknek előételnek.

Hozzávalók 26 cm-s piteformához: 25 dkg liszt, 6 dkg vaj, 6 dkg zsír, 2 tojás, 0,5 dl víz, 1 csapott tk. só; feltéthez: 20 dkg csirkemellfilé, 1 közepes cukkini, 3 szem paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 2 tojás, 10 dkg füstölt sajt, szárított kakukkfű, 3 ek. olaj

1. A tészta összes hozzávalóját öntsük össze egy keverőtálban, majd 2-3 perc alatt kézzel gyúrjuk homogén tésztává. Formázzunk belőle gömböt, folpackkal fedjük le, tegyük a hűtőszekrénybe minimum 1 órára
2. A felkockázott hagymát dinszteljük meg az olajon. Adjuk hozzá a szintén kockázott csirkehúst, pároljuk pár percet, adjuk hozzá a felkarikázott cukkinit, sózzuk, borsozzuk, szórjuk meg kakukkfűvel.
3. Nagy lángon pirítsuk 5 percet a keveréket, majd adjuk hozzá a cikkekre vágott paradicsomot.
4. A tojásokat verjük fel, sózzuk, reszeljük hozzá a sajtot.
5. Nyújtsuk ki a piteformába a tésztát, a raguhoz keverjük a tojásos keveréket, szedjük a formába. 200 fokra előmelegített sütőben süssük 40 percet.

Szuvidoltam vagy szuvidáltam?

A nyár vége felé megkeresett egy háztartási használatra szánt sous vide gép forgalmazó, szeretném-e tesztelni egy hétig a gépüket, a Sous Vide Supreme-t. Naná, ki mond erre nemet, cserébe annyit kértek, hogy számoljak be a tapasztalataimról. Íme.

a fiúk a kisautókat is vákuumozni szerették volna

Sok-sok pozitív éttermi tapasztalatom volt már szuvidált/olt (?) hússal, sőt egyszer még unalmas perceimben (volt valaha olyanom is?) itthon összebarkácskodtam egy sous vide husit. Nem is lett olyan rossz. Izgalommal vártam tehát a a csomag érkezését, kaptam hozzá vákuumozót és fóliákat is. Gyors telefon a barátoknak, másnap este szuper vacsi nálunk. Férjemet elküldtem a csarnokba, hozzon mindenféle húst. Másnap reggel, miután előző nap végighallgattam, hogyan is kell főzni vákuum alatt, elszállt minden bátorságom és kifejezetten bizonytalan lettem. Itt egy rakás hús: mit mennyi ideig? elősüssem? fűszerezzem? és különben is, este jön 8 ember. Bepánikoltam és szombat reggel 8-kor felhívtam Varjú Viktort (Bock Bisztró, akinek anyukája az enyémnek a szomszédja, tehát nem csak úgy szimplán rontottam rá). Némileg sikerült megnyugtatnia, de azonnal még jobban el is bizonytalanított, mert ha ilyen, akkor ennyi ideig, ha olyan, akkor annyi. Minden nagyban függ az alapanyag minőségétől. Sebaj, kísérletezünk, de talán nem kellett volna ennyi vendéget hívni.
Elsőre rostélyost, oldalast, kacsát és szarvascombot készítettem. A célszerűségre törekedve, megszavaztam a húsoknak 58,5 fokot hosszú órákon keresztül. Ennyi idő alatt semmi nem tud túlfőni, de biztos, minden teljesen megpuhul. 8 óra erős tepidárium után pedig faszenes grillezést terveztünk. Nézzük, mi lett belőlük:
- a rostélyos volt az egyik legkellemesebb meglepetés. Egy jó rostélyosnak oldalanként 6 perc faszenes grillezés elegendő, de ilyen rostélyost nálunk nem kapni. Viszont 8 órás puhítás után a szimpla hazai rostélyosnak is elég volt 5-6 perc pirítás oldalanként. Ezért extra pont jár.

Ennyi az egész, csendes és nem foglal nagy helyet

- a szarvascomb is jól sikerült volna, ha nem sütjük túl a grillen. Ez 100%-ban a mi hibánk volt. Mikor kicsomagoltam a vákuumból, vajpuha volt a hús, majd a kelleténél tovább maradt a grillen, így túl keményre sült. 1 perc alatt toltuk el 8 óra munkáját
- a kacsamell nagyon jó lett, szaftos, puha, rosé, amilyen a nagykönyvben. De 15 perc alatt a sütőben pont ilyenre sütöm.
- az oldalast kevés időre tettük be (talán 1,5-2 órára) egyértelműen kevés volt neki. A következő alkalommal 6 órára került a merülőfürdőbe, így zseniálisan omlós és szaftos lett, amilyennek elsőre is vártam

A lábszár nagyon jól sikerült

Az egy hét alatt 2x volt időm főzni a szerkezettel. A tapasztalatom összességében pozitív, azonban látom, hogy ennél több idő kell, hogy kihozzuk belőle a maximumot, többféle hússal, főzési idővel próbálkozzunk, kinek mi áll a legjobban. Kísérletező kedvűek és húsimádók előnyben!
A technológiáról bővebben itt.

Fügetorta

Ha így folytatja az idő, még nálunk is be fog érni a füge, pedig télen majdnem teljesen elfagyott a fánk. Tavasszal rettentő későn kezdett el hajtani, azt hittük, annyi neki, majd valamikor már bőven a nyár közepe után kezdett el egyáltalán termést hozni. Ha minden jól, megy fogunk szüretelni. Addig is fügebeszállító nénim lát el az egyik kedvenc gyümölcsömmel, az ő fája védett helyen van, egyszerre 2-3 kilókat szed le róla, én meg nem győzöm elfőzni, sütni, mert ennyit nyersen képtelenség megenni. Szedés után pedig még kb. 1 napig bírja, gyorsan kell fogyasztani.
Omlós tésztás tortát sütöttem belőle. Mit mondjak? Gyorsan elfogyott.

Hozzávalók: tésztához: 17 dkg finomliszt, 10 dkg vaj, 1 evőkanál porcukor, 1 tojás sárgája, csipet só; 25 dkg ricotta, 3-4 evőkanál méz, 15 szem füge

1. A hideg vajat kockázzuk fel, majd keverjük el a tészta többi hozzávalóijával, gyors mozdulatokkal, hogy ne melegítsük fel túlságosan a tésztát. Tegyük minimum 30 percre a hűtőbe
2. Melegítsük elő a sütőt 180 fokon. Nyújtsuk ki a tésztát a formánk aljára (22 cm-s), villával szurkáljuk meg
3. A ricottát keverjük el a mézzel, szedjük a ricottakrémet a tésztára, helyezzük rá a felezett fügéket, süssük 25-30 percet.

ui.: Melegen a ricotta még enyhén folyós, mikor kihűl a torta, szépen lehet szeletelni. Nem nehezíteném tojással

Nápolyi baba

Nem, nem senki ne gondoljon arra, hogy e bejegyzés a tavaszi nápolyi utazásunk (útileírás I. rész) alatt fogant meglepetésgyermek közelgő születéséről fog szólni. Semmi ilyesmi nem történt. A baba azaz helyesebben írva babá egy jellegzetes dél-olasz sütemény. Látványra csalóka, úgy néz ki, mint egy nagy darab száraz piskóta vagy muffin. Itt van ám a csalás, a barbatrucco (rémlik a szó a meséből, hüpp-hüpp, barbatrükk?), a babá minden csak nem egy száraz és fújtós valami. Ahogy beleharapunk teljesen összelapul szánkban a lukacsos fánktészta és spriccel ki belőle a finom rumos vagy limoncellós szirup. Mert bizony alkoholba van áztatva. Nápolyban főleg limoncellóba. Sőt van ahol még ennyinél sem állnak meg, kettévágják és tejszínhabbal töltik, friss gyümölcsökkel kínálják. Ha bárhol utunkba kerül e desszert Olaszországban, ki ne hagyjuk!

Hozzávalók: 25 dkg finomliszt, 2,5 dkg friss élsztő, 0,4 dl tej, 5 dkg cukor, 3 nagy tojás, 7,5 dkg vaj, csipet só, 1 citrom lereszelt héja, sziruphoz: fél liter víz, 1 dl limoncello (vagy rum, mandarinlikőr stb...), 20 dkg cukor

1. A langyos tejben keverjük krémesre az élesztőt, keverjük el 7-8 dkg liszttel, fedjük le konyharuhával és kelesszük a duplájára (kb. 30 perc szobahőmérsékleten)
2. Keverjük hozzá a többi lisztet, a cukrot, a reszelt citromhéja, a csipet sót és a tojásokat, a szobahőmérsékletű vajat. Innen kézzel már nem, hanem elektromos keverővel (vagy fakanállal ) tudjuk keverni, a tészta kifejezetten lágy lesz. Fedjük le kelesszük, míg egy nagyon könnyű, lukacsos tésztát kapunk. 3-4x méretre fog megdagadni kb. 2-3 óra alatt
3. Vajazzunk és lisztezzünk ki 9 db muffinformát, kanállal szaggassuk a tésztát a formákba (félig), kelesszük meg ismét a tésztát. Közben a sütőt melegítsük elő 180 fokon.
4. Süssük 10-15 perc alatt készre a babákat. Főzzük meg a szirupot, majd a forró szirupba mártsuk be a kisült babákat, majd tegyük őket sütirácsra kihűlni


Olaszország haladóknak, Nápoly II. rész
Kávézó
„Igyunk egy kávét!” valószínű, ez a mondat hangzik el a legtöbbször a nápolyi társalgásban. A nap bármely pillanata alkalmas arra, hogy betérjünk egy bárba és a pultnál állva megigyunk egy gyűszűnyi feketét. Erre a legjobb hely Nápoly, mivel itt főzik a világ legjobb kávéját. Hogy pontosan hol? Szerencsére mindenhol. A város legeldugottabb pontján lévő kis bárban is tökéletes kávét szolgálnak fel: sűrű, krémes, édes feketét. Azt mondják, a titok a nápolyi vízben keresendő. Hiába főzik ugyanazzal a géppel ugyanazt a kávét, a Rómában főzött kávé nyomába se ér a nápolyinak. Mondják ezt a helyiek, de egyszer majd hallgassuk meg egy római véleményét is a kérdésről. Kóstoljuk meg a nápolyi kávéspecialitást, a mogyorós kávét is (caffé alla nocciola), csodás találkozása a pörkölt kávénak és a pörkölt mogyorónak. Ha elegáns kávézóban szeretnénk kicsit pihentetni megfáradt lábainkat, keressük fel a város főtere (Piazza di Plebiscito) mellett, a Via Toledo elején található Gambrinus kávézót. A teraszról a bevásárlóutca népes forgatagát szemlélhetjük, az oldalsó termekből pedig a térre nyílik csodás kilátás. Ha csak egy gyors kávét szeretnénk, térjünk be pár házszámmal feljebb az Il vero Bar del Professoréba.

Édességboltok
Ha a templomok után a város édességeit szeretnénk felfedezni, menjünk a Piazza San Domenico-n található, 100 éves múlttal rendelkező Scaturchio cukrászdába. Megtaláljuk itt a tartomány klasszikusait: a babát, amely rumba (vagy itt citromlikőrbe) áztatott tészta, magában vagy gazdagon tejszínnel, főzött krémmel, gyümölcsökkel díszítve. A melegen finom sfogliatellát, amely ricottával töltött kagyló formájú levelestészta, vagy a pastiera napoletana-t, amely a város híres húsvéti tortája, ricottával, kandírozott gyümölcsökkel töltve. Remek forró sfogliatella kapható a Via Toledón található híres bevásárlópasszázs, a Galleria Umberto bejáratánál közvetlenül, a bal oldalon lévő sütödében.
Csokoládérajongóknak (ki nem az?) kötelező felkeresni valamelyik Gay Odin üzletet. A több, mint 100 éves múltra visszatekintő nápolyi csokoládémanufaktúrának a városban összesen 9 üzlete található. (A belvárosban a Via Toledón két üzlet, a Via Benedetto Crocén pedig egy, itt fagylalt is van, ki ne hagyjuk!). De nagyon finomak az étcsokoládés likőrrel töltött pralinék és a csokoládéba mártott kandírozott narancs a Perzechella csokoládéboltban. (Vico Pallonetto a S. Chiara 36.)

Delikáteszek
Nápolyban lényegesen kevesebb delikáteszbolt van, mint más olasz városokban. Ezekre amúgy könnyű ráakadni, frekventált helyen találhatók a városközpotban. Kettőt ezek közül mindenképpen érdemes felkeresni. Az Edert (Via Benedetto Croce 4.), amely saját készítésű termékeket is forgalmaz és megkóstolhatjuk a tulajdonos Domenico saját sütésű, sajttal és kolbásszal töltött, borsos kenyerét, a casatiellót, amely nem hiányozhat húsvétkor egyetlen nápolyi asztalról sem. Az üzletben kapható a sorrentói kézműves édességbolt, a Limonoro néhány terméke. Ha nem jutunk el Sorrentóba, újabb ok, hogy felkeressük itt Nápolyban az Edert. A másik delikátesz a Limone a belváros szívében, a San Paolo Maggiore tövében található. Az üzletben megtekinthetjük, hogyan készül a tartomány híres, citromos röviditala limoncello, kóstolhatunk rukolalikőrt és különböző módon eltett babákat is vásárolhatunk.
Piac
A piacozás Nápolyban az egyik legjobb foglalatosság azoknak akiket különösen érdekel az étkezési kultúra. A mediterrán piacok kínálta lenyűgöző: friss articsóka, óriás citromok, hatalmas, harsogóan zöld zöldségek még télen is. Minden nagyon friss, a választék pedig óriási. Ha hihetetlen halválasztékot szeretnénk látni keressük fel a Porta Nolana mellett lévő, minden nap nyitva tartó piacot. A halasok mellett zöldség és gyümölcsárusokat is találunk. Némileg kiesik a turistalátványosságok útvonalából a Porta Capuana közelében induló Via Sant Antonio Abate utcában található piac (kedden szünnap), itt igazán jutányos áron vásárolhatunk zöldséget, sajtot, felvágottat és betekintést nyerhetünk Nápoly hétköznapjaiba. Értékeinkre vigyázzunk, ez egész Nápolyra igaz, de ezen a környéken különösen! Ha piacra nem is jutunk el, a város minden pontján találunk portékáját az utcára kipakoló zöldségest, Itt a kínálat ugyanolyan bőséges, az árak természetesen magasabbak. Henteseknél érdemes megfigyelni, mennyiféle saját árut állítanak az üzletek elő, a tőkehúsok mellett friss kolbászokat, húskeverékeket is kaphatunk.

Polip kemencében

Ez a horvát polip, az enyém is pont így nézett ki (ha nem volt sokkal szebb), csak korom sötét lett mire megsült, fotózni már nem tudtam

Bocsánatot kérek a hétfő reggeli sokkért azoktól, akik nem szeretik a polipot. : ) Nekem a kedvenc tengeri fogásom, bár nyersen tényleg nem túl szép állat. (elkészítve viszont gyönyörű és mennyire finom!) Horvátországban ettünk pekában (harang alakú sütőedény, amit parázzsal borítanak be) sült polipot, krumplival, hagymával, paradicsommal. Ahogy, mi mondjuk egy tepsiben sült tarját készítenénk el, csak itt a hús polip volt. A napokban elkészítettem a kemencében és nagyon jó lett. Poliprajongóknak kötelező! Rettentő egyszerű és sütőben is süthető. Egy hibát elkövettem: cseréptálban sütöttem (az alja belül mázas, a fedele viszont nem), ez az ízének jót tett, viszont az biztos, a tálból soha többet nem mosom ki a polipszagot, úgyhogy nyertem egy polipsütőtálat. Aki nem akar így járni, zománcozott vagy teljesen mázas edényben süsse!

Hozzávalók: 1 kg körüli polip (Metróban vettem), 1 kg krumpli, 2 szem paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 7-8 gerezd fokhagyma, só, bors

1. Krumplit hámozzuk, negyedeljük. A hagymát karikázzuk fel, a paradicsomot daraboljuk. Keverjük el az egészet, sózzuk, borsozzuk.
2. Adjunk hozzá 7 gerezd felaprított fokhagymát. Viszont nem érdemes túl sok hagymát és paradicsomot használni, mert a polip sok levet fog engedni, nem kell, hogy a zöldségek is ezt tegyék. Tegyük az egészet egy tűzálló tálba
3. A polipot mossuk meg, töröljük szárazra, vágjuk le a felső tömlőt, csak a lábai maradjanak. Vágjuk ki a szemet, a szájszervet. (A Metróssal ezt nem kellett megtenni, teljesen konyhakész volt)
4. Helyezzük a krumplira a polipot, a tapadókorongos oldalával felfelé, és szépen rendezzük el a lábait.
5. Fedjük le, 220 fokos sütőben süssük 2-2,5 órán keresztül. Friss aprított fokhagymával szórjuk meg tálalás előtt.

Végeztünk a meszeléssel, elkészült!

Szeptemberi naptár

Kivételesen vártam már szeptember 1-ét. Aki iskolát kezd, azokat persze kicsit sajnálom, az ovisoknak pedig jó beszoktatást kívánok. Én is ezen küzdök a kisebbikkel. Hiába az egy év bölcsőde, ma reggel a dadusnéni fejtette le rólam az üvöltő gyereket. Ilyenkor szakad meg a szívem. : ( Rohanok is érte, ma recept nincs.
A naptár a szokásos két méretben tölthető le: 1920x1200 és 1280x1024.