Decemberi hangulat

Ho-ho-ho-hóóó! Azt mondják, erre még kell egy kicsit várnunk, én azért egy fotó erejéig csináltam Nektek egy keveset. Fogadjátok szeretettel a decemberi naptárat és a hangulatképeket. A naptár két méretben tölthető le 1920x1200 és 1280x1024.

Ma pedig elindult a 2011-es Sok Kicsi sorsjegyvásárlós időszaka. December 1-től december 14-én éjfélig, regisztráció után lehet a nyereményekért 1000 Ft-os támogatói jegyet váltani, arra az eseményre, ajándékra, amelyet a legjobban szeretnétek megnyerni (persze lehet többre is és többet is). December közepén kiderül, ki az a 30 szerencsés felajánló, aki megnyerte a bloggerek és cégek felajánlását. A támogatói összeg a Menedékház Alapítványhoz kerül, tárgyi támogatás formájában.

Sok Kicsi 2011

Ha közeleg a karácsony, akkor 3. éve biztosak lehetünk abban, hogy napról-napra érkeznek a különböző, jobbnál-jobb felajánlások bloggerektől és cégektől egyaránt. A cél, hogy közösen az olvasókkal együtt kis segítséget tudjunk ott nyújtani, ahol arra talán legnagyobb a szükség. A segítség talán már nem is olyan kicsi, tavaly 3.643.533 forint gyűlt össze a sok kis forintból. Azt gondolom, ezért nagy köszönet jár mindenkinek, aki vásárolt támogatói sorsjegyet.
A 2011 karácsonyi sok kicsi ismételten nehéz helyzetű családok, gyerekek mellé szeretne odaállni, akik egyre jobban leszakadnak, egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzdenek. Idei együttműködő partnerünk a Menedékház Alapítvány lesz, akik 2005-ös alapításuk óta küzdenek az elszegényedés, a talajvesztés, a lakhatási nehézségek és a hajléktalanság ellen, nem pusztán szociális szolgáltatások nyújtásával és különböző intézmények működtetésével, de arra is figyelmet fordítanak, hogy sikerélményeket nyújtó elfoglaltságokat is biztosítsanak támogatottjaiknak.

Sokat gondolkodtam, mi legyen a felajánlásom. Az elmúlt két alkalommal fotózáshoz kapcsolódó programra lehetett sorsjegyet váltani. Talán kellene valamit újítanom, nem?
1. Egy dedikált Főzd magad! szakácskönyv az természetes. És akkor itt egy kicsit kapcsolódunk az előző évi akcióhoz, ugyanis a tavalyi Sok kicsi nyertesemmel együtt, a gyors ételfotó kurzuson készítettük el a szakácskönyv egyik képét (a kalácsot).

2. A Dolcevita Konyha részéről Egy Fr. Dick professzionális csontozókés, flexibilis éllel. Ez nem egy kifejezetten szép kés, de mivel 10 hentesből 9 ezt használja, csak jó lehet. : ) Én fél éve nyúzok egyet, szinte mindent ezzel szeletelek (tudom, nem kellene)


3. És végül, egy kemencés pizzaebéd két fő részére, Budapesten nálunk. Ahol persze eshet szó fotózásról is. : )


Sorsjegyeket itt tudtok venni.

Kiskukták újratöltve

Mozgalmas volt a hétvégém, azt nem igazán mondhatom el, hogy sikerült kipihenni és teljesen átadni magam Advent első napjának. Az örömfőzésem még pár napot várat magára, pedig annyi jó karácsonyi receptet gyűjtöttem össze, igyekszem a legtöbbet kipróbálni és feltenni a blogra.
Fárasztó volt a szombat és a vasárnap de egyben érdekes és izgalmas is. Szombaton Kiskuktákat zsűriztünk, vasárnap meg WAMPoztunk.

A Floriol Kiskukta főzőversenynek ez volt a 2. és egyben utolsó elődöntője, a következő forduló már a döntő lesz. Ahogy a korábbi bejegyzésben írtam, nem egyszerű kiválasztani 25 gyerekből 10-et. A feladat nem azért nem egyszerű, mert ne lenne jól látható különbség a gyerekek között, hanem mert egyszerűen rossz érzés gyerekeknek azt mondani, drágám, nem Te jutottál tovább.
Látom, még nincs nyilvános végeredmény, így a döntősökről én is hallgatok. Néhány személyes észrevétellel, gondolattal viszont talán nem árulok el titkokat.

Azt gondolom, a gyerekek egytől-egyig tényleg nagyon ügyesek és bátrak voltak. A korosztályukhoz képest mindannyian nagyon ügyesek voltak. Az első 10 helyezett azonban valóban elkülönült a többiektől. És az a legérdekesebb, hogy a koruk nem feltétlen játszott ebben meghatározó szerepet.

Voltak, akik megdöbbentően, ügyesek, felkészültek és szemmel láthatólag tapasztaltak voltak. Tündével gyakran súgtunk össze, "láttad, hallottad, elképesztő". 3 versenyző kapott maximális pontszámot, ők olyan precízen készítették el fogásaikat, hogy azt sok felnőtt megirigyelhetné.
Számomra a legfurcsább az volt, hogy 2 versenyző, akik azzal, az első látásra helyzeti előnnyel rendelkeztek, hogy vendéglátóipari szakközépiskolába járnak, a mezőny hátulján végeztek. Azt gondolom, az első látásra előnynek tűnő iskola inkább súlyos hátránnyá vált. (bocsánat, ha ezzel esetleg vitát gerjesztenék, ez az őszinte véleményem, és nem a gyerekeket szeretném ezzel minősíteni, hanem az iskolát)
Illetve még egy érdekesség, feltűnően sok tejszínes csirkemellett kellett kóstolnunk. Hol rizzsel, hol tésztával, gombával és sajttal, majd újra rizzsel, sütőben, kis liszttel nehezítve... Mintha a tejszínes csirke a pörkölt egészségesnek (szerintem tévesen) vélt alternatívája lenne a hazai családokban. Erről mit gondoltok?
És tanultam 2 nagyon jó receptet! Engedélyt kaptam, a gyerekektől, hogy elkészítsem, feltegyem a blogra. : )
Őszintén nagyon várom, a 10 tényleg ígéretes döntős mivel készül a decemberi döntőre, ahol karácsonyi főfogást kell majd készíteniük. Az 5 legjobb pedig főzhet (!) februárban az Év étterme gálán.

A nagy nap

Tavasz óta vártam már ezt a napot, ma jön ki a könyv a nyomdából, bár mikor oda leadtuk, már akkor is hatalmas kövek gördültek le szívemről. Jó egy ilyen tehertől megszabadulni. És egy kis családi sztori a könyvhöz: a férfiakra mennyire jellemző (legalábbis az enyémre), hogy nem tudják átérezni párjuk sorsát és a legjobb pillanatokat találják meg hülye kérdésekhez. Mikor Ádámot megszültem, feltoltak a szülőszobáról a kórterembe. Mi volt a férjem első kérdése az orvoshoz? "Mikor lehet szülni a következő gyereket?" Viszonylag még gyenge voltam, de hatalmas erőt éreztem magamban ahhoz, hogy azonnal fejbe vágjam. Most pedig, aznap mikor leadtuk a könyvet a nyomdába megkérdezte, mi lesz a következő könyvnek a témája. BRRRR
A könyvhöz (is) kapcsolódóan szeretnélek Titeket meghívni most hétvégére a WAMP Spájzra.
November 26-27-én a megszokott design vásár átadja a helyét a WAMP Spájznak. A kézműves gasztronómiai vásáron olyan kézművesek és kereskedők árulják gasztro termékeiket, akik nem csak a minőségre és az egyediségre helyezik a hangsúlyt, hanem fontosnak tartják, hogy termékeik arculata és ötletessége is felkeltse a vásárlók érdeklődését. A WAMP Spájz kamrapolcait megtöltjük mindenféle finomsággal, melyekkel felkészülhetünk a hideg téli hónapokra: csokoldék, trüffelek, bonbonok, sütemények, lekvárok, chutney-k olívaolajak, borok, párlatok, különleges szakácskönyvek, sajtok, fekvágottak, kávés és tea várja a vásárlókat. A vásár a WAMP designszemléletéhez hűen stylistok keze nyomát is hordozza: az egyes "kamrapolcokat" stylistok rendezik be az adott polc tematikáját követve:

Dunszt: lekvárok, szörpök, savanyúságok
Szalonspicc: kézműves sör, borok, pálinka, koktél
Állati: hal, hústermék, sajt
Édes: sütemény, csokoládé
Friss: zöldség, gyümölcs, kenyér
Vegyespolc: kávé, tea, fűszer, olaj, ecet, szakácskönyv, stb.

Naponta két workshopon hasznos praktikákat is megtudhatunk a WAMP Spájz árusaitól: Wágner Beától (Keserédes) elsajátíthatjuk a házi bonbonkészítés tudományát, Szántó Tibortól (Szántó Tibor Fine Chocolates) megtudhatjuk, hogyan ismerjük fel a valóban minőségi csokoládét, Viczkó Bea (Kopenka) megmutatja nekünk, hogyan tudunk otthon is elbűvölő tortadekorációt készíteni, Makitól (Makifood) a japán séfhölgytől pedig elleshetjük a szusikészítés trükkjeit.
Nálunk szombaton és vasárnap egy igazi olajfa tövében kézműves olajakat, olíva és kapribogyókat lehet majd kóstolni, vasárnap pedig lesz könyvdedikálás is. Szintén vasárnap, 3 órától pedig izgalmas esemény kezdődik: rapid randi gasztrobloggerekkel. Ennek az a lényege, hogy 6 gasztroblogger leül egy hosszú asztal mögé, aki pedig szeretne leülhet velü(n)k szemben és 3 percben kérdezhet bármit, amit csak akar.

Pár perces nasi

Az elkészítése sem volt sok idő (nem is tudom, miért vártam vele ennyit, ezer éve írtam ki a receptjét) és maga a süti (vagy minek nevezzem) sem tartott sokáig. Olyannyira nem, hogy a fotózásra kikészített szeletek (majd fotózás után az egész) egy pillanat alatt eltűntek. A gyerek persze nem tudott róla semmit, állította, hogy nem ő ette meg. Tükörbe persze nem nézett. : )

Hozzávalók: 10 dkg étcsokoládé, 5 dkg puffasztott rizs, 3 púpozott evőkanál kókuszreszelék, 1 nagy evőkanál sűrű méz, 1 nagy evőkanál golden syrup, 1 evőkanál mogyoróvaj

1. Öntsük egy lábosba a mézet, a golden syrupot és a mogyoróvajat, melegítsük fel, hogy felolvadjanak
2. Keverjük bele a kókuszreszeléket, majd a puffasztott rizst
3. Béleljünk ki sütőpapírral egy 20x30 cm-s tepsit, 1 cm. vastagon kenjük bele a rizses keveréket, kanállal alaposan nyomogassuk le, tegyük a hűtőbe, míg a csokit megolvasztjuk
4. Forraljunk fel egy fazékban vizet, a csokoládét törjük egészen apróra, tegyük egy tálba, ezt helyezzük a felforrt vizes fazékra. (a gázt zárjuk le alatta) kevergessük míg a csoki elolvad, majd kenjük a rizsre, tegyük a hűtőbe szilárdulásig. Vékony pengéjű késsel szeleteljük.

Borítómumus

Érkezett arra kérés, hogy olvasnátok egy kis háttérinfót a könyvről. Egy könyv készítésénél szerintem az egyik legnehezebb feladat a borító sorsa felől dönteni. Minket idén sem került el a borítómumus, határidők által vészesen szorongatva állt elő az a helyzet, hogy A elvetve, B tetszik, de sokan nem értik mi az, és nincs még C verzió, pedig muszáj valamit kitalálni, üres címlappal csak nem jelenhet meg a könyv. (volt mikor azt mondtam, nem lesz rajta semmi).
Az egész könyv készítés közben folyamatosan élt a fejemben, hogyan kell kinéznie, mit milyenre szeretnék, és sikerült is megvalósítani. Itt hever előttem jelenleg még ívekben, kupacban a kinyomott könyv, ahogy nézem, (jelenleg még) nem változtatnék rajta semmit, majd fél év múlva : ). A borítón szeptember körül kezdtem el gondolkozni és ekkor született meg pikk-pakk az A verzió. Simán. Csodálkoztam is, hogy ilyen egyszerűen megúsztam a dolgot.

Majd jött a vita róla, nincs kapcsolat a cím és a kép között, mik ezek az üvegcsék, szerintük a só az nem természetes (fűszersók vannak a képen)..., nem lesz ez jó. Illetve a cím sem jó. Az egy dolog, hogy van némi következetesség az előző könyv (Dolce Vita Magyarországon) és a mostani címe között (Dolce Vita természetesen), de ezt sokan, akik nem ismerik a blogot, az előző könyvet, nem fogják érteni. A Dolce Vita szó az előző könyvnél egyértleműen az olasz konyhára utalt azoknál is, akik a blogot nem ismerték, ebben az esetben azonban a Dolce Vita szónak tényleg nem sok köze van az üvegcsékhez. Megadtam magam, bár az üvegcsék után sírtam még egyet, ma azonban látom már, hogy a könyv egésze sokkal egységesebb a végleges borítóval. (a könyvben belül természetesen szerepel a kép)
Ekkor elkezdődött egy hosszas vita, mi is egy szakácskönyv borítójának a szerepe, minden infót azonnal át kell adnia, mint egy óriásplakátnak, amely előtt elsuhanunk, vagy elég ha egy hangulatot sugall, figyelemfelkeltő, amitől az olvasó kézbe veszi, ezután úgyis belelapoz a könyvbe. Majd ennek eredményeként született meg a B és a C változat (ez a végleges, amit már láttatok).
Én a kettő közül nehezen tudtam volna választani. Mindkettő nagyon tetszik, más-más okokból. A mérleg nyelve azért billent a serpenyős kép javára, mert volt néhány tesztalany, aki nem értette első látásra ezt a "lábas-menős" képet. (a legdurvább: "...talán valami túrós dolog?" : ))). A vita itt le is zárult. Röviden (?) ennyi zajlott le egy hónap alatt. Most pedig remélem, már kötik. A nyomás két napja készen van

Elkészült az első ív

Színek állítgatása a nyomdában

Azért hoztam egy receptet is, egy gyorsan elkészíthető, egyszerű harapnivalót. Náluk a fiúk most nagyon szeretik: szalonnás-kukoricás muffin. Sör mellé kártyapartira, forralt bor mellé csak úgy a fotelba, szánkózás (?) után, vendégségbe egyaránt jól működik.

Hozzávalók 12 muffinhoz: 30 dkg liszt, 10 dkg vaj, 2 tojás, 1 dl tejföl, 1 dl tej, 20 dkg kolozsvári szalonna, 1 fej lilahagyma, 20 dkg főtt, morzsolt (konzerv) kukorica, 5 dkg gouda sajt, só, bors, fél tasak sütőpor

1. A sütőt melegítsük elő 200 fokon. A szalonnát vágjuk kis kockákra, süssük zsírjára, mikor már majdnem kész, adjuk hozzá a felkockázott hagymát is, ezt 1-2 percig fonnyasszuk, majd adjuk hozzá a kukoricát is.
2. A vajat olvasszuk meg, keverjük össze a tészta összes hozzávalóját, a szalonnás-hagymás keveréket a végén adjuk hozzá.
3. Muffinpapírokkal béleljünk ki 12 muffinformát, osszuk szét a tésztát, majd kb. 35 perc alatt süssük készre.

Jöttek, láttak, főztek

Különös kalandban volt részem a hétvégén. Bő egy hónappal ezelőtt kerestek meg a szervezők azzal, hogy legyek az egyik zsűrije a Kiskukta főzőversenynek (a felkérésre nagy örömmel mondtam igent), most szombaton pedig megtörtént az első nagy találkozás a gyerekekkel. Számomra megszokott látvány a gyerek a konyhában, egészen kis koruk óta igyekszem az enyéimet bevonni a játékba. Persze ők még kicsik az igazi önálló alkotáshoz. Csodálva néztem tehát, hogy a néhány évvel idősebbek (na jó, legalább 4-5 évvel, azaz majdnem 10-től felfelé) viszont mennyire önállóak és ügyesek, sőt egyesek mennyire elhivatottak.
A verseny első fordulójában 10 kisgyerek főzött nekünk (a fiúk voltak többen), mi pedig rendíthetetlenül figyeltük és faggattuk őket. Az szinte mindenkiről kiderült (majd ezt az anyukák is igazolták), hogy otthon már a gyerek főz. (Ízbolygó Tündével, aki visszatért az aktívan blogolók sorába konstatáltuk, hogy van még nekünk is 4-5 évünk, aztán elbúcsúzhatunk a konyhánktól).

Neten böngésznek recepteket, szakácskönyveket bújnak, főzőiskolába (is) járnak, variálnak, kitalálnak, kísérleteznek és szemlátomást mindezt élvezik. Semmi szülői kényszer. Sőt volt akiről megtudtam néha le kell beszélni egy-egy újabb torta sütéséről, mert már várja a lecke. Tündériek voltak, egytől-egyig. Volt aki rettentően izgult, emiatt szótlan volt, és volt akinek pont ezért folyamatosan járt a szája és csak fecsegett és fecsegett, de közben olyan marcipán állatkertet gyurmázott a muffin tetejére, hogy igencsak meglepődtünk. Szeleteltek, kevertek, sütöttek, díszítettek, mindent, ahogy a nagyok. Sőt volt aki egy tradicionális izlandi halfasírt receptet is megosztott velem. Bár a bazsalikomot furcsálltam benne : )
A 10 gyerkőc után 2 hét múlva még jön másik 15, majd jön a mi nehéz feladatunk, a 25-ből ki kell választanunk a 10 döntőst. Nem lesz egyszerű, hiszen mindannyian nagyon ügyesek voltak bátran kiálltak az ismeretlen nénik elé és nagyon finomakat főztek nekik. A pályaművek a Dining Guide-on olvashatók.

Főzd magad! lapozó

...és akkor lehull a lepel. Jó ideje írtam már arról, hogy készül az új könyv, nagyon sokan kérdeztétek már levélben, milyen lesz, mi a témája, az előző folytatása, egy olasz régió bemutatása, képeskönyv, nudli vagy kiskutya?
Jöjjön akkor most egy rövid, mit, hogyan, miért. A téma nem más, mint (az olasz gasztronómia mellett) a Dolce Vita blog másik fő vonulata, a "készíts el mindent magad" mániám. A téma nagyon régóta érdekel, a blog indulásával egyidőben (ez már majdnem 5 év!), kezdtem el kísérletezni, mi mindent tudunk otthon előállítani, ahelyett, hogy készen a boltból szereznénk be. Most már elárulom azt is, hogy 2-3 évvel ezelőtt először ezt a könyvet szerettem volna elkészíteni, majd győzött az olasz vonal. : ).
Néhány évtizeddel ezelőtt természetes volt, hogy a házasszonyok maguk készítették el mindazt, ami az asztalra került, majd az élelmiszeripar "fejlődésével" a nagy cégek látszólag kényelmessé tették az életünket, készen tolnak mindent az orrunk alá. De milyen áron? Gyakran úgy, hogy egy konkrét példát említsek, gyakorlatilag semmilyen természetes anyag nincs egy olyan ételben, amelynek 3 dologból kellene állnia (ez a három: gyümölcs, tejszín, cukor). Helyette találunk 15-féle adalékot, állományjavítókat, színezékeket és mesterséges aromákat. Nem éri meg inkább 30 percet áldozni arra, hogy elkészítsük magunk?
Szerencsére egyre többen érzik úgy, hogy érdemes az egészségünkre időt szánni, az elmúlt években megszámlálhatatlan mennyiségű támogató vagy köszönő levelet kaptam, amely mindig segített ebben a munkában. Nagy köszönet ezekért a levelekért! Ma már sokan készítenek otthon májkrémet, kenyeret, péksüteményeket, csokoládékat, fagylaltokat, leírhatatlanul örülök, hogy sokaknak ehhez én adhattam meg a kezdő lökést.
Akik ma már lelkesen készítik otthon a finomságokat, a könyveben természetesen találhatnak már ismert recepteket is, nekik, újfajta fűszerezésekkel, ízesítésekkel próbálok ötleteket adni. És remélem, hogy ők is sok-sok újdonságot is találnak majd a könyv 84 receptje között.
Karácsony közeledtével pedig azonnal adódik a lehetőség, amit mi készítettünk, miért ne lehetne szuper ajándék a családtagoknak, barátoknak. A könyvben szereplő receptek döntő része ínyenc, szívből jövő gasztro-ajándék lehet. Még ha ezt talán elsőre nem is gondolnánk a polcon csücsülő 3-4 szem lilahagymáról vagy egy kókuszdióról.
Erre a linkre kattintva lehet a könyvbe belelapozni. A könyv november 22-től elérhető, a DV webshopban 20% kedvezménnyel lehet majd rendelni, most még csak előrendelni. A WAMP Spájz gasztrovásáron pedig november 26-án délután és november 27-én fogom dedikálni a könyvet. Gyertek!

Lélekmelengető leves

Hirtelen nem is nagyon jut eszembe olyan leves (pedig biztos van), amelyik jéghidegen és nagyon forrón is tálalható. Az almaleves pont ilyen, készülhet hidegen, például friss mentával, ahogy itt. Jól lehűtve a nyári rekkenőben így könnyed frissítő. Télen pedig egy tányér forró, fűszeres, narancsos almaleves nem csak a testet, de a lelkünket is átmelegíti egy kicsit. Engem azonnal karácsonyváró hangulatba hozott.
Kipróbáltam, ad-e valami plusz ízt az, ha az almát nem főzöm, hanem sütőben sütöm. Jelentem, sajnos nem ad. Ellenben a lakásban erőteljesen lehetett érezni a finom krémesre sült alma illatát. : )


Hozzávalók: 4 nagy szem alma, 1 narancs, 1 csapott tk. őrölt fahéj, 4-5 ek. méz, 1 dl tejszín

1. Az almákat negyedeljük, vágjuk ki a magházat, 200-220 fokos sütőbe tegyük be míg karamellesre sülnek.
2. Várjuk meg míg kihűlnek kicsit, szedjük ki a gyümölcshúst a héjból, tegyük egy fazékba, facsarjuk rá a narancs levét, adjunk hozzá annyi vizet, hogy bőven ellepje az almát
3. Adjuk hozzá a mézet, a fahéjat, forraljuk fel, majd turmixoljuk le. Adjunk hozzá pár kanál tejszínt. forraljuk és tálaljuk azonnal

Puszedli forralt boros cukormázzal

Különleges és nagyon gyors sütit szerettem volna sütni a hétvégén, ez a puszedli lett belőle. Anyunál ettünk a napokban nagyon finom mézes sütit, a tészta receptje tőle van. Ő vékony lapokat sütött ebből a tésztából és lekvárral, vaníliakrémmel töltötte. Így is úgy is működik, bár nekünk, azaz a puszedliknek nem volt sok idejük visszapuhulni, a gyerekek igen gyorsan elpusztították. 3-4 nap múlva lesz az igazi a tészta.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 tojás, 8 dkg vaj, 5 dkg cukor, 4 nagy evőkanál méz, 1 tk. sütőpor, 1 tk. őrölt fahéj, 10 dkg porcukor, 1 dl fűszeres, gyümölcsös forralt bor

1. A cukrot verjük a vajjal habosra, a tojásokat enyhén verjük fel.
2. Keverjük el a lisztet a sütőporral, csipet sóval, adjuk hozzá a mézet és a tojást, fahéjat és egy csipet sót. Gyúrjuk össze a tésztát. Ha nem áll össze, morzsálódós, kevés tejet adjunk hozzá.
3. Nyújtsuk ki a tésztát 2-3 centi vastagra, formával szaggassunk kis köröket, tegyük sütőpapírral bélelt sütőlapra. (ha klasszikus puszedli formát szeretnénk, gyúrjunk gömböket, majd ezeket kicsit lelapítva helyezzük őket a sütőlapra)
4. 180 fokra előmelegített sütőben süssük készre kb. 12 perc alatt, vigyázzunk, könnyen ég!
5. A porcukor felével forraljuk hosszasan a forralt bort, sűrítsük be egészen (tutira el akartam az alkoholt főzni belőle), majd keverjük össze a többi porcukorral, hogy sűrű cukormázat kapjunk. Ezt töltsük habzsákba és díszítsük vele a puszedliket.

Struffoli

Szombattól kapható a Szuflé legújabb száma, mutatóba belőle egy dél-olasz, egészen pontosan nápolyi karácsonyi édesség receptjét hoztam. Ez nem más, mint a struffoli. Apró, olajban sült fánkocskák, koszorú vagy kúp alakba rendezve, mézes mázzal öszefogatva. Látványos és nagyon finom, déliesen édes és tömény. Ettől függetlenül nagyon csúszik.
Az édes, sült fánklabdákat görögök hozták a nápolyi öbölbe, majd az itáliai félsziget középső és déli (centro-meridionale, ahogy az olasz mondja) részén sok helyen elterjedt. Ma Nápoly egyik legjellegzetesebb karácsonyi édessége, olyannyira kötődik a karácsonyhoz, mint nálunk a bejgli. Igazi asztali dísz, az elkészítése pedig egyáltalán nem bonyolult.

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 3 tojás, 1 sárgája, 6 dkg vaj, 4 dkg kristálycukor, csipet só, 0,5 dl ánizslikőr, 1 narancs és 1 citrom lereszelt héja, 3 dl vegyes virágméz, 5 dkg színes cukorka, 10 dkg vegyes kandírozott gyümölcs (narancs, dinnye, cédrus)

1. A lisztet mérjük ki egy keverőtálba, adjuk hozzá a tojásokat, a sárgáját, a felkockázott vajat, a cukrot, a citrusok lereszelt háját és a likőrt. Keverjük össze, majd munkafelületen gyúrjuk sima, homogén tésztává. Fedjük le, 30 percet pihentessük hűvös helyen.
2. Osszuk 6 részre a tésztát, sodorjunk a tésztákból 1,5 cm átmérőjű rudakat, majd a rudakból vágjunk 1.5 cm-s darabokra, ezeket sodorjuk meg enyhén, hogy gömböket kapjunk. Nem túl meleg olajban részletekben süssük aranybarnára a gömböket. Vigyázzunk, könnyen megég, mikor már kezd szép aranyszíne lenni, vegyük ki, konyhai papírtörlőn csepegtessük le.
3. Egy lábosban melegítsük fel a mézet, tegyük bele a kisült gömböket, kevergessük, hogy mindenhol érje a méz. Szórjuk rá a kandírozott gyümölcs felét. Keverjük el.
4. Egy nagy tálra formázzunk tornyot a gömbökből, szórjuk meg a maradék díszítéssel, hagyjuk kihűlni.

Fontos, hogy a gömbök egészen aprók legyenek (kb. 1,5 centisek), mert az olaszok szerint, így kerül rá megfelelő mennyiségű méz!

Másik nagy kedvencem a lapból a sós karamelles csokitorta és a lime-os kókuszszelet, és sok olyan receptet találtam, amelyet muszáj lesz kipróbálni

Grillezett-marinált sütőtök

Tudtok jobb téli alapanyagot a sütőtöknél? Rengeteg étel készíthető belőle: az előételtől kezdve a desszertig egy menü bármelyik pontján feltűnhet, ráadásul millió formában. Sőt, állítólag még inni is szoktuk, a multivitaminos gyümölcslevekben.
Most új dolgot próbáltam ki, édes-savanyú szószban marináltam a grillezett tököt. Nagyon jó lett. Egy egyszerű, nem alapanyagigényes mozzanattal szerintem különlegessé tehetjük a szokásos sült tököt. Vékonyra szelt szárított sonka mellé fenséges, de bármilyen előételes tálon feltűnhet.
A recept hozzá a Quattro Mobili FB oldalán olvasható.

Olívaolajos-rozmarigos csokoládétorta, novemberi naptár

A torta elsőre nekem is furcsának tűnt, őszintén bevallom először elvetettem az ötletet, hogy megsüssem, de csak nem hagyott nyugodni, milyen is lehet ez a süti. Bátraké a szerencse. És valóban nem csalódtam, nagyon finom, igazán különleges, mindenkinek ajánlom, aki szeretne valami extrát kipróbálni. A gyerekeknek nem mertem tálaláskor a rozmaringot rászórni a sütijükre, de mivel látták, hogy esszük, kértek ők is, majd a maradék sütijüket rozmaringgal ették. Ez szerintem mindent elmond a receptről. A receptet, amely egy egyszerű kevert tésztás süti, az októberi Sale e Pepe-ben találtam. Biztos, megsütöm még többször is.

Hozzávalók: 17 dkg liszt, 1 nagy tojás, 3 evőkanál kristálycukor, 10 dkg étcsokoládé, 1 dl extra szűz olívaolaj, 1 dl tej, 1 teáskanálnyi friss rozmaring, 1 csapott tk. sütőpor, csipet só

1. Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokon.
2. A rozamringot 3-4 percen keresztül pirítsuk a nem túl forró olívaolajban (nem kell, hogy megégjen, a lényeg, hogy az olaj átvegye a rozmaring ízét)
3. Szűrjük át az olajat, a megsült rozmaringot tegyük félre.
4. A csokoládé felét vízgőz felett olvasszuk meg, a másik felét törjük apróra. Keverjük össze a süti összes hozzávalóját, kilisztezett, vajazott formában süssük kb. 35 perc alatt készre. Tűpróbával ellenőrizzük.
5. Tálaláskor szórjuk rá a sült rozmaringot


A havi naptár a szokásos két méretben tölthető le: 1920x1200 és 1280x1024