Ayran

A hétvégén vendégségben ittunk házi készítésű ayrant. A férjem nagyon-nagyon szereti, de valahogy nem jutott eszünkbe, hogy készítsünk itthon. (csak gyümölcsös joghurtleveket szoktunk). Hétfőn vettem is egy nagy adag joghurtot, azóta mindig van friss, jéghideg hűsítő a hűtőben. Ebben az időben a legjobb folyadékpótló, aki még nem próbálta, feltétlen próbálja ki! Rövid időre elköszönök, megkezdődik a nyaralás, holnap Olaszország azon vidékére utazunk, amelynek városai azt gondolom, leginkább a totó-mérkőzésekből ismerősek. Számunkra is újdonság lesz, nem jártunk még itt, ígérem beszámolok róla.

Hozzávalók: 5 dl natúr joghurt (3%), 5 dl víz (szerintem nagyon finom, ha egy része a víznek szénsavas), 1 csapott tk. tengeri só, jégkocka

1. Keverjük össze a hozzávalókat, hűtsük jéghidegre

Fűszeres töklé

Hogy a téli hangulatot tovább fokozzuk, hoztam Nektek egy forró, fűszeres töklevet. Ez az egyik recept, amelyet a Kiskukta főzőversenyen tanultam az egyik versenyzőtől (Leftwich Shawna Mariah-tól), aki elmondása szerint amerikai apukája révén rengeteg tökös receptet ismer, bár ezt a mostanit a neten találta. Nem tudom, én még sosem találkoztam ezzel a recepttel, de azonnal megtetszett. A fűszerezésén minimálisat változtattam, adtam hozzá egy kevés gyömbért is. Nekem forrón és hidegen is nagyon ízlett, kitűnő, alkoholmentes alternatívája lehet például a forralt bornak. Lányos traccspartik, sütizések remek téli kísérője. Szerintem nagyon fontos, mennyire lesz sűrű a lé. Forrón, túl sűrű töklevet kortyolgatni... brr, felejtsük el. A receptben leírt arányokkal viszont nagyon jól működik. Egészséges, lelket melengető ital, a legjobb gyógyír ebben a szürke időben.

Hozzávalók: 40 dkg sütőtök (pucolt mennyiség), 20 dkg alma (2 nagyobb szem), 1 dl frissen facsart narancslé, negyed citrom, méz ízlés szerint (nagyjából 4-5 evőkanál), 1 nagyobb rúd fahéj, 2-4 szegfűszeg, 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj, 1 l víz

1. A hámozott tököt és az almát kockázzuk fel, tegyük egy fazékba, adjunk hozzá 1 l vizet.
2. Adjuk hozzá a narancslevet, a fűszereket és a mézet. Főzzük, míg a tök és az alma megpuhul.
3. Halásszuk ki belőle a fahéjat és a szegfűszegeket, majd turmixoljuk le, amilyen simára csak tudjuk.
4. Adjunk hozzá kevés frissen facsart citromlevet, édesítsük tovább ha szükségesnek érezzük. Szűrjük át, melegen fogyasszuk!



És egy Mikulás-játék. A Tészta Varázs című könyv kiadójától kaptam egy könyvet, hogy kisorsoljam a blog olvasói között.
A könyv hasznos lehet azoknak, akik a különböző édes és sós tészták készítésében szeretnének jártasságot szerezni, esetleg még soha nem készítettek házilag tésztákat. A könyvben 9-féle tészta (linzer, briós, leveles, pástétom, égetett, pizza...) elkészítését követhetjük végig lépésről-lépésre, fotókkal illusztrálva. Majd az adott tésztákhoz különböző felhasználási módokat találunk. A könyv gazdagon illusztrált, nagyon jó összefoglaló, hasznos kézikönyv, amelyhez bármikor nyúlhatunk, ha bizonytalankodnánk egy-egy alaptészta elkészítésénél.
És, hogy ne legyen túl egyszerű a dolgotok, a könyv elnyerésért egy kérdést legalább meg kell tudni helyesen válaszolni. Nem lesz nehéz! : ) A kérdés: mit készítünk égetett tésztából?
A választ ehhez a poszthoz írt kommentben várom december 5-én éjfélig, hogy 6-án reggel kiderüljön, kinek a csizmájába pottyantotta a Mikulás a könyvet.

Kávé és likőr harmónia

Ha a tegnapi bejegyzést nézzük, akkor ez a mai téma az igazi torkosság. Bűn-e vagy betegség, nem tudom eldönteni de nagyon élveztük. Az biztos, nem volt rá fizikai szükségletünk, nem a természetes étvágyat akartuk kielégíteni, pusztán öncélúan párosítottunk két dolgot, hogy választ kapjunk arra, létezhet-e harmónia kávé és likőr között. Befolyásolják-e egymás ízét, karakterét, milyen pörkölésű kávéhoz milyen likőr illik.

Az öncélú élvezethez az Ybl villa illő hátteret biztosított, most voltam itt másodszor, de még mindig el tud bűvölni.
Nem vagyok nagy likőrös, bevallom, az est folyamán a kávéval összekóstolt italok közül több volt az, amelyet még soha nem ittam.

A tesztre pedig kifejezetten kíváncsi voltam, őszintén megmondom, eddig még nem gondoltam soha úgy a kávéra, hogy azt nem magában kellene fogyasztani, hanem ízpárokat vagy éppen ellentéteket keressünk hozzá. (Azon meg egy kicsit izgultam, mi lesz velem az este 7-től kóstolgatott kávék után, hajnalban meddig forgolódok álmatlanul az ágyban, de előre elmondhatom a két dolog, kávé és likőr ebben a kérdésben semlegesíti egymást.)
A teszten először a kávét kóstoltuk (összesen 5 különböző Nespresso-t, tej és cukor nélkül szigorúan), úgy ahogy mondjuk a borokat is szokás. Figyeltük az illatát, megjelenését, a cremát, majd ízében az intenzitást, a karaktert, ízhosszúságot, majd egy-egy kávé után a hozzá párosított likőrt, és kóstolgattuk, mi történik, mit hoznak ki egymásból. Érdekes volt, hogy a különböző kávék mennyire más karakterűek voltak, így, hogy odafigyeltünk rájuk. A kávé nekem általában vagy a finom/nagyon finom vagy az elmegy illetve pocsék kategóriába szokott bekerülni. Ezen túl különösen nem figyelek az ízjegyekre, pár pillanat alatt leküldöm, és kész.

Egy 10-es intenzitású kávéval kezdtük, hozzá az olaszok kedvelt aperitivóját, Fernet Brancát ittunk. A Fernet Branca egy meglehetősen keserű likőr, de a kávé érdekes módon nagyon sokat tompított rajta, én inkább édeskésnek semmint keserűnek éreztem a kávé után. Jó páros volt. Ezután kakaólikőrt ittunk, itt a kávéra már nem emlékszem (intenzitásban visszafelé haladtunk), de talán ez a páros nem hagyott olyan mély nyomot, mint az első. Őket mandulalikőr páros követte.
A negyedik egy kifejezetten savas kávé volt, vékony, gyorsan eltűnő ízzel. Az előző három kávé után, mint kávé egyáltalán nem volt nagy élmény, de miután hozzáittuk a narancsos Grand Marniert, a likőr citrusos jegyeket csalogatott elő a kávéból. Ehhez hasonlóan az utolsó, házi készítésű feketeribizli likőr pedig egyértelműen bogyós gyümölcs aromákat hozott ki a párjául választott kávéból.
Egy újabb játékszer az ízek szerelmeseinek, érdemes kísérletezni. Nekem teljesen új élményt nyújtott így a kávézás, arra a következtetésre jutottam, hogy egy jól eltalált páros egy finom ebéd vagy vacsora után simán megállja a helyét desszert helyett is akár.

Bazsalikomos limonádé

Amíg nem kóstoljuk meg a bazsalikomot édességekben, addig nehezen tudjuk elképzelni, hogy a fűszer a paradicsomszószon kívül is működhet. Ha jól emlékszem a Mákban ittam először ilyen limonádét. Mikor az étlapon olvastam, elsőre nekem is a sós paradicsomszósz ugrott be, de ezen hamar túllépve rendeltem is gyorsan egyet. Azóta pedig itthon készítem. A gyömbéres radler mellett ez lesz az idei nyár kedvence. Majd jöhetnek a különböző variánsok: epres-bazsalikomos, málnás-bazsalikomos, sárgabarackos-bazsalikomos limonádé, illetve ezek jegesített változatai a különböző bazsalikomos graniták.

Hozzávalók 2 literhez: 15 dkg cukor, 1 nagy csokor bazsalikom + néhány levél a tálaláshoz, 4 nagy citrom, 1-2 lime, jégkocka

1. A cukorból főzzünk szirupot: keverjük el 2-2,5 dl vízzel, forraljuk fel, gyöngyözve forraljuk 5 percet, majd hűtsük le. facsarjuk bele a citromok levét.
2. Mossuk meg, szárítsuk meg a bazsalikomleveleket, adjuk hozzájuk a szirupot, botmixerrel enyhén turmixoljuk meg. Öntsük kancsóba, vízzel öntsük fel, tegyük a hűtőbe állni 2 órára. 3. Fogyasztás előtt szűrjük át, jégkockával, limeszeletekkel és bazsalikomlevelekkel kínáljuk.

Gyömbéres-mentás radler

Nem tudom, ki, hogyan van vele, de én egyre jobban szeretem a radlereket. Pedig, amikor először megkóstoltam a Gösser radlerét, azt mondtam, nem rossz, de köszönöm én inkább sört innék. Aztán mégis rászoktam a citromos változatra. Most elkészítettem a saját verziómat, és ezzel megtaláltam, mit fogunk inni egész nyáron. Nagyon-nagyon jó lett, karakteres és frissítő. Az alapként használt gyömbérszirup eredetileg szörpnek készült, majd hirtelen jött az ötlet, hogy próbából össze kellene keverni sörrel.

Hozzávalók 2 liter radlerhez: 1 liter víz, 8-10 dkg pucolt gyömbér, 8 dkg cukor, 2 ág menta, 1 citrom, 1 liter sör (stílszerűen Gössert használtam)

1. Facsarjuk ki a citrom levét, adjuk a vízhez, adjuk hozzá a cukrot és a citrom héját is. Forraljuk fel
2. Vegyük le a tűzről, reszeljük bele a gyömbért, adjuk hozzá a mentaágakat, hagyjuk kihűlni a levet, Majd minimum 2-3 óra állás után leszűrhetjük a gyömbéres alapot. Tegyük hűtőbe
3. Közvetlenül fogyasztás előtt keverjük fele-fele arányban sörrel

Karamell-likőr

Egy újabb karácsonyi ajándékötlet, házi készítésű, tejszínes karamell-likőr. Megszólalásig olyan lett, mint a Baileys, pedig a szándékom nem az volt, hanem pusztán karamell-likőrt szerettem volna készíteni. Volt itthon egy üveg nem túl jó minőségű whisky, legalább egy éve állt érintetlenül a szekrényben és állt még volna sokáig ha nem találok ki belőle valami finomat. Így az elkészített próbamennyiség 2-3 napa alatt elfogyott. Szerintem szuper jó ajándék lehet belőle és nincs is vele elkésve még senki, mert ez azonnal fogyasztható, nem kell érlelni, mint a citrushéjas likőröket. Hűtőben 2 hetet adnék neki.

Hozzávalók: 2,5 dl whisky, 2,5 dl tejszín, 10 dkg nádcukor, 1 csapott teáskanál instant kávé (vagy 2 cl espresso), 1 rúd fahéj, 1 vaníliarúd

1. Adjunk a cukorhoz pár csepp vizet és készítsünk belőle világos karamellt.
2. Ha kész a karamell fokozatosan öntsük fel a tejszínnel. Melegítsük, míg a hideg tejszíntől visszaszilárdult karamell újra el nem olvad.
3. Adjuk hozzá az instant kávét, a vaníliarúd kikapart magjait és a fahéjat.
4. Várjuk meg míg kihűl a keverék, öntsük össze a whisky-vel.

Mandarinlikőr

A limoncellóhoz hasonlóan mandarinlikőrt készítettem. Jó ideje tároltunk itthon egy üveg vodkát, magában biztos, nem fogyott volna el 10 év alatt sem. A gyerek viszont többször lerántotta már az üvegét a polcról, mázli, hogy nem tört össze. Az alapos alkoholos spejzfertőtlenítés helyett jobbnak láttam, ha eltűnik végre az üveg a kicsi szeme elől. Így el fog fogyni, tuti (bár én még mindig nem szeretek rövid italt inni), de ez nagyon finom lett.
Talán még el lehet csípni finom mandarint/klementint, bár már egyre nehezebb. A klementin héja könnyebben pucolható, mint egy nagyon kicsi mandariné. Fontos, hogy csak a felső mikronnyi részt vágjuk le róla, különben keserű lesz a likőrünk. A limoncellót általában nem fűszerezik, citromhéjból, alkoholból és cukorszirupból áll. Az Amalfi parton azonban kóstoltam egyszer egy nagyon különleges, sütemény ízű citromlikőrt. Az idős hölgy, aki készítette szerencsére elárulta a finom itala titkát. Azóta én is úgy készítem.

Hozzávalók: 7 dl vodka, 5 klementin, 2 citrom, 15 dkg cukor, 5 dl víz, egy rúd fahéj, 3 szem szegfűbors, 4 szem szegfűszeg, 3-4 szem kardamom mag

1. Nagyon alaposan sikáljuk meg mosószeres szivaccsal a mandarinokat, és a citromokat, hámozzuk meg nagyon vékonyan, úgy, hogy fehér részt ne vágjunk hozzá
2. Tegyük egy nagy kancsóba, öntsük rá a vodkát, tegyük hozzá a fűszereket
3. 12 napig áztassuk a héjakat, majd szűrjük át
4. A vízből és 15 dkg cukorból főzzünk szirupot Fontos, hogy csak akkor szabad a szirupot a leszűrt citromos alkoholhoz rakni, ha teljesen kihűlt. Mélyhűtőben tartsuk, fogyasztás előtt a poharakat is érdemes behűteni, mivel csak jéghidegen az igazi

Csíkos mogyorótorta

Ajándékba kaptam egy üveg Frangelico mogyorólikőrt, hogy valamilyen desszertet készítsek belőle. Pénteken, Zsuzsanna napra anyunak lett belőle névnapi torta. Először mogyorós semifreddót szerettem volna készíteni, hasonlóan ehhez a pisztáciáshoz, de hirtelen megszerveztem a névnapi vacsorát, így valami komolyabbat szerettem volna összedobni. Ettem a minap egy szép réteges csokimousse-tortát, ez lebegett a szemem előtt. A mousse tortával van egy kis bajom: ahhoz, hogy szeletelhető legyen muszáj bele zselatint tenni. Ezt szerettem volna elkerülni (ha teljesen nem is sikerült), vagy legalábbis a minimálisra csökkenteni a használatát, olyan rétegeket, krémeket kitalálni, amelyek maguktól is megállnak. Ránézésre baromi pepecselősek tűnhet a torta, de esküszöm 50 perc alatt elkészültem vele! Sikere hatalmas volt, a különböző színű és állagú rétegek nagyon izgalmassá tették. Nem készítettem túl édesre, hagytam, hogy a mogyoró mindenhol érvényesüljön. És gyönyörű lett, nem? Pedig nem erősségem a szép, precíz cukrásztermék, de ez elég jól sikerült. : )

Hozzávalók 18 cm-s formához: 20 dkg őrölt mogyoró, 10 dkg omlós keksz, 7 dkg vaj, 4 nagy tojás sárgája, 3 dl tej, 1 dl tejszín, 10 dkg étcskoládé, cukor, kevés porcukor, 1 tasak instant zselatin (melegítés nélkül használható), kb. 1 dl Frangelico mogyorólikőr

1. Törjük össze mozsárban (botmixerrel a kekszet), keverjük el 10 dkg mogyoróval, az olvasztott vajjal és egy kevés mogyorólikőrrel. Lapogassuk kapcsos tortaforma aljába a sütemény alapját
2. A sárgákat verjük fehéredésig 4 evőkanál cukorral, keverjük hozzá a tejet, és a maradék mogyorót. Takarékon főzzük sűrűsödésig a krémet, keverjünk hozzá eg kevés mogyorólikőrt
3. Felezzük el a krémet (2-2 dl), az egyik részhez keverjük hozzá az apróra tört csokoládét (2 kocka kivételével), majd szedjük a krémet a formába, tegyük a hűtőbe 10 percre
4. A másik adag mogyorós krémhez keverjük az instant zselatin negyedét és a maradék két kocka csokit szedjük a csokis krémre, tegyük vissza a hűtőbe
5. Verjük fel a tejszínt negyed tasak instant zselatinnal, csapott evőkanál porcukorral, kenjük a habot a torta tetejére, hűtsük legalább 3-4 órán át a hűtőben

Presszó(minőségű)kávé otthon

Az Illy hazai képviselője jóvoltából egy hétig tesztelhettem a cég egyik házi használatra gyártott gépét, a Francis Francis! X 7-et. Saját gép megérdemelt pihenését töltötte, 1 év után jár neki, és szerintem halkan drukkolt, hogy a beállós csatár, valami nagy hibát kövessen el, nehogy örökre maradjon. De az nem tudott hibázni.

Az első lefőzött kávé után azt mondtam, Te jó Isten! Ilyet utoljára Olaszországban ittam, ha itthon netán ilyet kapok egy kávézóban, akkor annak pedig nagyon örülök! A kis ufo kinézetű, piros gép hihetetlenül aromás, sűrű krémes kávét főz. Olyat, amelynek az ízét még hosszasan lehet érezni, cukor nélkül is szép kerek, bársonyos. Az én Arite retrómmal is vannak kimagasló pillanatok, de ezzel minden kávé más és más. Az eredmény függ attól, milyen a kávé, hogyan daráltam, mennyi kávét tettem az adagolóban, mennyire tömörítettem, hány fokon kapcsoltam be a gépet, mikor takarítottam azt. Nálunk minden reggel kis szertartással indul, a kávékészítéssel. Sokan erről nem tudnának lemondani, eddig én is azt mondtam, én sem. Pár nap elteltével azonban kifejezetten élveztem, hogy gombnyomásra a csészémben gőzölgött a kávéházi minőségű eszpresszó. Hibázni nem lehet vele, a rendszer teljesen zárt, erre találták ki a kapszulás gépeket. Az tehát X7 kapszulás gép, csak saját kapszula jó bele, nem használható szabvány E.S.E. poddal. Az Illy 4-féle kapszulát ad hozzá feketét, ez a sötétebb pörkölésű (ahogy ők fogalmaztak hardcore kávérajongóknak), pirosat, ez egy kicsit világosabb pörkölésű, lágyabb ízű, 98%-ban ezzel lehet találkozni a kávézókban, és kéket, ez a hosszú kávé és zöldet, amely koffeinmentes. Mi hardcore rajongók lettünk, a fekete kapszulákért egy idő után versengtünk a férjemmel (a tesztidőszak végére kettőt el is rejtettem magamnak).
A kávék 100%-ban arabica kávékból készülnek, ehhez az alapanyagot (mint megtudtam) az Illy nem kávétőzsdéről, hanem saját termelőktől vásárolják, így biztosítják az állandó jó minőséget. Az arabicának kávé koffeintartalma kb. 35-40%-kal alacsonyabb, mint a robustáé, így egészségesebb, több fogyasztható belőle. Nekem napi 4-et sikerült meginni belőle. Ebben biztos, az újdonság varázsa is benne volt, de rákattantam a gépre. Meglehetősen szomorúan váltam meg tőle, ha épp most lettem volna döntési helyzetben (nem egy éve), akkor biztos, megtartom, kerül, amibe kerül. (az irodába azért rendeltünk egyet) A gép amúgy közepes áron kapható, a kapszula nem olcsó, hasonló az ára, mint a többi podos és kapszulás kávéé. Azt hiszem, itt kell az embernek döntést hozni, szeretne-e az otthonában 100 ft körül inni egy kávét. Ez nem olcsó, de sokan ennél több pénzt elköltenek pl. cigarettára (brrr). Kávézóban meg jó esetben kap ilyet, de ott 300 Ft-t kell legalább fizeti érte. Vagy 590-et, fizettem már Pesten ennyit presszókávéért!
A gépnek szerintem egyetlen hátránya van (ahogy az összes kapszulás gépnél létezik ez a kis bibi), finoman mondva nem éppen környezetbarát. Nekem ez fontos, én még a zaccot is a komposztba rakom, ebből pedig sehogy sem sikerült kiügyeskednem, műanyagostul ment a kukába. : (. Ez az elején nagyon nem tetszett, aztán győzött az önzőség, pár nap múlva lelkiismeretfurdalás nélkül hajítottam a kukába, miután megittam a kávémat. Csúnya dolog, tudom.
A búcsút tényleg majdnem megkönnyeztem, a saját gép (ezeknek lelkük van) pedig megmutatta, őt nem lehet csak úgy félredobni egy hétre, elég rossz kávékat főzött, majd fura hangokat hallatva nem volt hajlandó átfolyatni magán a vizet. Így követelt ki magának egy alapos, kényeztető-kiengesztelő vízkőtelenítést.

A szüret

Az olasz vendemmia szó nem azt jelenti, hogy a vér folyt nálunk a hétvégén, (az a vendetta) inkább a szőlőlé.: ) Na nem kell nagy dolgokra gondolni. (ma amúgy is szüretre voltam hivatalos, nem is akárhova, Tokajba a Zwack birtokra. A nagyok szüretéről most sajnos le kellett mondanom, helyette itthon eljátszottuk kicsiben)
3 éve, tavasszal ültettünk 5 tő szőlőt (kékoportó és cab. sauvignon) a terasz 2 oszlopához. A tőkék azóta befutották a terasztetőt, gyönyörűen keretezve azt. Idén pedig már termett kb. 10-12 kg szőlő is. Karnyújtásnyira.


Ekkora mennyiségből bort nem készítettünk, a szőlőt augusztus végétől ettük is folyamatosan, így a "szüretre" maradt kb. 5 kg. Gyorsan végeztünk vele. A gyerekeknek annyira ízlett a frissen kinyomkodott szőlőlé, hogy utánanéztem, hogyan lehetne ezt tartósítani. Három megoldást találtam.
Szőlőlé tartósítása

1. teljesen nyersen, átszűrve, szalicillel. (szalicilt nem tartok itthon, ez a lehetőség ugrott, meg amúgy sem ez tetszett a legjobban)
2. 10 percig forralva, majd száraz dunsztba téve. Az erjedést beindító gombákon kívül így értékes tápanyagokat is kiforralunk a léből.
3. Átszűrve, lefagyasztva
4. Vízfürdő felett, 80 fokon, 20 percig melegítve. Ez egy kíméletes tartósítási módszer, így készülnek a "csapos" gyümölcslevek is.

A szőlőt megmostam, leszemeztem, tésztaszűrőn préseltem át, majd többször átszűrtem. Lábosban, takarékon melegíteni kezdtem (a vízfürdőt elhagytam), ételhőmérővel ellenőriztem a hőmérsékletét. Fertőtlenített üvegekbe töltöttem, 2 napig dunsztoltam.

Levendulás citromlé

Az ízes, azonban alkoholmentes italok ösvényén tovább haladva találkoztam ma ezzel az illatos limonádéval. A kertben tonnaszám áll a levendula, a legnagyobb bokor pont olyan magas mint én, és kb. ezer virág van rajta. Valamit kezdeni kell vele. Elsőként ez a limonádé egy bátortalanabb próbálkozás, de szerintem lesz ebből még sütemény is.
A képen a kész limonádéban csak dísz a levendulavirág, a fotó kedvéért, valójában teljesen át kell szűrni.

Hozzávalók: 1 l víz, 5 evőkanál cukor, 2 citrom, 6-7 ágnyi levendula virágszirmai

1. A cukorból és a vízből szirupot főztem
2. Mikor lekapcsoltam alatta a gázt, beletettem a szirmokat és kb. egy óráig hagytam ázni őket, majd leszűrtem a levet. (célszerű kóstolgatni, hogy eldöntsük mikor pont elég a levendula aroma) Ha túlságosan ízesre sikeredett, vízzel, cukorral korrigáljuk
3. Facsarjuk hozzá a citromok levét, és kész is a limonádé

Dinnyekoktél

Január óta nem iszom alkoholt, és ez egy ideje kezd zavarni, mára csordulásig telítődtem a szénsavmentes ásványvízzel, ízekre vágyom! Egy-egy finom vacsorához, vagy csak úgy késő délután a nagy melegben bizony jól esne egy jéghidegre hűtött könnyű fehér, vagy gyümölcsös rosé. Az alkoholmentes sörök széles skáláját oda-vissza teszteltem, jelentem, egyiknek sincs sör íze. Az üdítőket pedig nem szeretem, maradt a házi készítésű mentás citromlé, és egyéb, ehhez hasonló finomságok. (zárójelben megjegyzem, mostanában rászoktam egy szörnyűségre: az egyik nagy üdítős cég vendéglátóhelyeken kapható termékére, amelynek tökéletes Campari íze van, narancslével mostanában sokszor iszom)-
A múlt héten egyik olvasóm hozzászólásban segítséget kért, extrább limonádé témakörben, Neki ajánlottam akkor ezt a dinnyelevet, ma pedig magamnak is elkészítettem.

Hozzávalók: 2 kg görögdinnye, 2 lime, 10-15 levél menta, cukor ízlés szerint, rengeteg jégkocka

1. Préseljük ki a dinnye levét. Én ezt szűrőben, kanál segítségével tettem
2. Ízlés szerint édesítsük, adjuk hozzá az egyik lime kifacsart levét, a másikat szeleteljük az üdítőbe
3. Jól hűtsük le, jégkockával kínáljuk

Villányi bortúra beszámoló

Végre, eljutottam eddig, hogy megírjam a beszámolót. Megjegyzésekben páran írták, nem szeretik Villányt, mert árképzésben túlértékelt. Az elején szeretném leszögezni: a “nagyok” nagy borai valóban hajmeresztő árakon kínálják magukat. Én sosem adnék ki 3500-4000 Ft-nél többet egy üveg borra. Olyanunk van, amit ennyiért vettünk, ma pedig 12 az ára, de hát az ilyet őrizgetni kell.
Mi amolyan franciás módon borozunk, azaz szinte minden étkezéshez (este mindig), tehát tetemes mennyiség fogy. Ezt 3-4 ezer forintos kategóriából nehéz lenne finanszírozni. Így folyamatosan keressük a megfizethető (800-1500 Ft), jó minőségű, nekünk tetsző borokat, a mindennapokra. Szoktam kísérletezni olcsó import borokkal (600-1000 Ft), a kép elég vegyes, igazán jót nem egyszerű találni, fejfájást másnap már ennél sűrűbben.
Szóval Villány. Ide is azért járunk már évek óta, hogy a nem ismert neveknél kincseket találjunk. Idei őszzáró kirándulásunk első napján kb 20 tételt kóstoltunk. Nem térek ki részletesesen mindre, csak a nagyon jókra, vagy rosszakra, a valami miatt érdekes borokra.
MAUL
Maulnál kezdtünk, itt egy érdekes bort találtunk: 2006-os oportó barrique (hivatalos nevén portugieser). Érdekes elgondolás ezt a fajtát tölgyfa hordóba tenni, sajnos azt nem kérdeztem meg, mennyi időt töltött a barrique hordóban, de nem mondom, hogy segített rajta. Boregyleti társammal, Hajnival az este egy kicsit későbbi pillanatában arra a megoldásra jutottunk, hogy Maulék a tavalyi megmaradt oportó mennyiséget ezzel a trükkel akarják gyorsan értékesíteni. Kiváncsiságból egyszer úgyis mindenki megveszi, így hát hipp-hopp elfogynak a palackok. A 07-es roséjuk már palackban volt, íz alapján 06-osnak gondoltam volna. Már most elfáradt.
SZENDE
Maulék után a pincesoron Szendéék felé vettük az irányt. Az ő roséjuk már egy hónapja palackban van. Kifejezett felüdülés az előző után. Illatos, gyümölcsös, de nem tutti-frutti, könnyű, kicsi szénsavval. Pont amilyennek szeretem a rosét. Szendééké az egyik legjobb borozó, szép belső kerttel, zsíroskenyérrel, nagyterem, kemencével. Érdemes vacsorával egybekötött kóstolóra jönni hozzájuk.
MARCUS AURELIUS Néhány egyszemélyes pince után megnéztük a Marcus Aurelius borászatot. Német tulajdonos, elsősorban cseh és német piacra dolgoznak. Ászok hordós pincéjük nem Villányban van, hanem Dunabogdányba utaztatják a mustot. 2001-es, 2002-es caberneteket és pinokat kóstoltunk, befülledt, fáradt borok. Ugyanezen borok 04-s, 05-ös évjáratai acéltartályból (!) kóstolva finomak voltak, tán le kéne már őket palackozni. 3 év múlva ezek is elfáradnak. A pincét nem igazán ajánlom.
AGANCSOS
Az estét az Agancsos pince borozójában zártuk, csülökpörkölttel és 6-7-féle borral. Kovács Zoltán borai ár-érték arányban Villány élmezőnyében vannak. Az idei portugieserük fantasztikus. Még nincs palackozva, így folyóborként titokban kaptunk belőle egy kis hazavalót. Szépen hozza a fajtajelleget, mandulás, kerek, könnyen iható bor. Roséjuk is ígéretes, de ő sem volt még palackban.
Különösen ajánlom a pince 2005-ös kékfrankos barrique-ját, 1800 Ft, nagy nevek 4000-5000 is kérnének egy ilyen borért. Ide is érdemes vacsorára jönni, Zoli, a borász remekül főz, gyakran általa elejtett vadakból, és még cigányzenére is lehet mulatni.

agancsos rosé

VYLYAN
Másnap szakítottunk elveinkkel és elmentünk egy „nagyhoz” mégpedig a Vylyan borászathoz. És milyen jól tettük ezt! Ez volt az igazi kellemes csalódás. Nagy pincékben gyakori a futószalag módszer szerinti kóstoltatás, a főborász maximum elviharzik mellettünk sároskerekű terepjárójával és összepiszkítja a ruhánkat.

Itt sem kaptunk nagy ígéreteket, Ipacs Szabó István, a Vylyan pincészet főborásza nagyjából 1-1,5 órát tud ránk szánni, mondták. Ebből 3 óra kerekedett, és olyan hordóban lévő tételeket kóstoltunk, hogy csak győzzük kivárni, amíg kereskedelmi forgalomba kerülnek.
Külleme miatt érdekes bor volt a 2007-es Chardonnay, mivel a kovaföldes szűrés előtt kóstoltuk. Illat, íz rendben, csak a szemünk lett becsapva, sokkal inkább hasonlított egy limoncellóra. 07-es rosé (merlot és kadarka házasítás) már palackban volt, nekem nem tetszett. Teljesen rendben lévő bor, gyönyörű lazac szín, tutti-frutti illat, de én hiányoltam belőle a szénsavat és ízében azt az intenzív gyümölcsösséget, amit illatában ígért.
2007-es potugieser nem hozza a fajtajelleget, sokkal nehezebb, sűrűbb annál, azonban egy igen remek bor, fajtajelleg ide vagy oda. Ha 1300-1400 ft környékén adják, akkor megéri venni belőle.
2007 Kadarka: glicerines édes lecsengés, szellőzés után gyümölcsös, üde illat. A fajta nagyon kényes, nehezen termeszthető ezért az ára is igen borsos: 3000 Ft körül. Ennyit egyszerűen nem ér meg! A felét maximum.
Ittunk még 2006-os Kadarkát, és Zweigeltet. A Zweigeltjük emlékezetesen jó, kár, hogy hazánkban nem túl népszerű fajta, ezért mindenki beleteszi a küvéjébe. Így itt is a Montenuovóba kerül. Kár érte, nagyon szép bor.
És akkor jöjjenek a nagyok: 2006-os Merlot: csokoládés, konyakos illat. 15,2-es alkohol (!), amit a magas sav és tannin gyönyörűen fed. Csak akkor vesszük észre, ha megittunk egy palackkal belőle. Hatalmas potenciál, érdmes belőle eltenni pár üveggel. A pincében 3000 Ft alatt/körül lesz az ára. És ezt az árat bőven megéri!
2006-os Pinot Noir, a Merlotnál alacsonyabb alkohol 13-13,5 körül, sűrű, nagy bor, ahogy ezt a fajtát szeretem. Konyak és csoki itt is a nyerő páros.
És végül az igazán nagyok: 2006-os Shiraz és dűlőszelektált Cabernet Franc. Gyönyörűek, de ebből sokat nem fogok venni: 6-8 ezer ft körül lesznek, ha majd lepalakozzák őket (1-2 év). Hatalmas borok, főleg a Franc. Erre jó egy kóstoló legalább ilyat is iszik az ember. Nagyon különleges alkalmakra azért érdemes egy-egy ilyet kibontani.
A pincészet borai nagyon jók voltak, de mindezt felülmúlta a borász hihetetlen kedvessége, részletes magyarázatai, őszinte vallomásai egy-egy tételről. Nagyon rokonszenves az a tudatosság, precízség, ahogyan a szőlőtermesztéshez, borkészítéshez hozzáállnak a cégnél.
MAYER
A második napot Mayer Mártonnál zártuk borkóstolóval egybekötött vacsorával (libamáj, libasült, törtburgonya, pároltkáposzta). Szintén az egyik legjobb ár-érték arányú borász Villányban. Roséja még nem volt, sajnos tartályból sem lehetett kóstolni, pedig nagyon vártam. 2005-ben, esküszöm, az ő roséja volt a legjobb Villányban.
A bor amiért érdemes idejönni az a Remete Cuveé (1700 Ft/palack) 2004 talán elfogyott, 2005 van inkább, egyértelműen Villány legjobb vétele. Nem is értem, hogy tudja eladni a Kopárját, majdnem 3x-os áron, mikor ez a bor annyira finom. Hozzájuk is érdemes ellátogatni, jó áron, jó borokat lehet találni.

Villányi bortúra

Talán még nem írtam, hogy tagja vagyok egy boregyletnek. A csapat havonta összejön, adott témában kóstolót tart, ehhez megfelelő ételt készítünk, vagy éppen borfesztivára, más, nyilvános kóstolókra járunk közösen. Jó kis móka. A héten, péntek, szombat vasárnap Villányban voltunk, hogy újborokat kóstoljunk. Kimerítő három nap volt, sok jó borral, még több étellel. Amint magamhoz térek írom is a beszámolót!

Vanília lassi

Kedden végre lecseréltettem a nyárigumikat télire. A művelet által szegényebb lettem 7500 Ft-vel (szerintem pofátlanság 30 perc alatt, könnyű fizikai munkával ennyit keresni. Persze szigorúan számla nélkül.), viszont gazdagabb egy jó recepttel. Miközben várakoztam, a fűtött boltban női magazinokat lapozgattam, így találtam ezt a vanília lassit.

Igazi jó kis téli innivaló, bár szerintem nyáron is működne.

Hozzávalók: 2 dl tej, 3 dl natúr joghurt, cukor, 1 nagy vaníliarúd

1. Forraljuk fel a tejet a cukorral, a kikapargatott vanília szemekkel és a félbevágott rúddal. (kb 5 percig főzzük)

2. Ha kihült a tej vegyük ki a rudat és keverjük el a joghurttal, hidegen igyuk

3. Az eredeti recepten mákszemekkel díszítették az italt, nekem ilyen nem volt.

Tipp: Laktatóbbá tehetjük az italt, ha a hideg tejbe 1-2 tojássárgáját is keverünk, majd így kezdjük el forralni. Így sűrűbb lesz az eredmény. De ez már így egy vanília ital, kevésbé lassi

Ősz Egerben – 25 dkg felvágott 17 ezerért

A hétvégén Egerben jártunk. Öt évvel ezelőtt voltam itt utoljára, akkor is meseszép volt, azóta pedig nagyon sokat fejlődött. Mikor vidéki városokban sétálok, gondolkozás nélkül belegyeznék, hogy elcseréljem pesti életemet. Most éppen egy egrire. Budapestet sokszorosan lekörözte szinte minden nagyobb városunk, szégyen és gyalázat ez ránk nézve. De nem is szaporítanám a szót, fényképes beszámolóra készültem. Holnaptól pedig újra főzök.
A hangulatos kirándulás gasztronómiai vonatkozásban katasztrófálissá kerekedett. Ezen sem rágódnék sokat, bosszankodtam ma rajta eleget. Dióhéjban annyit, az utolsó képen látható „bőségtál” egy hatszemélyes adag, amelyért fejenként 2400 Ft-ot kellett kifizetni, azaz a tálért 14 400 Ft-t! Pechünkre mi heten ültünk az asztalnál, úgyhogy mi 16 800 Ft-ért kaptuk. Annyit azonban elárulok, hol történt mindez: Tóth Ferenc pincészete, Eger. Először és utoljára. (Azt hiszem gyártok egy ilyen „először és utoljára” logót, matricát és ragaszgatni fogom a vendéglátóiprai egységek ajtajára.)

A kávéról szubjektívan

Szeretem a kávét, akár napi 3-4 csészével is iszom. Persze a kávéból is az olaszt preferálom. Mi mást is tehetnék? De ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Abban talán azok is egyetértenek velem, akik nem kedvelik a taljánokat (van ilyen?), hogy kávéban ők bizony verhetetlenek. Szerencsére fejlődünk, mostmár hazánkban is, főleg Budapesten, gombaszámra nőnek azok a helyek, ahol egész jó kávét kapni. Bár igazi ristrettoval még mindig nem találkoztam. Capuccinót ritkán iszom, általában csak Olaszországban a reggeli briós mellé (amit nehezen tudok csak megszokni, de erről egyszer már tettem egy rövid említést). A capuccino és nagytestvére, a capuccione tipikus reggeli ital, délután csak a külföldiek isszák a bárokban. Apropó bár. Itt ne a hazai iszogatós verzió ugorjon be elsőnek. Az olasz bár az a hely, ahol lehet kávézni, reggelizni, újságot olvasni, buszjegyet, parkolókártyát, cigit és rágót kapni. Igen, reggelizni, mert a bárok kora reggel nyitnak. (Nálunk ilyen gyakorlatilag nincs, és most nem a kocsmákra gondolok, hanem egy jó kis reggelizőre) Emlékszem, mikor római egyetemi tartózkodásom során, egy nápolyi kirándulás és a korai vonatindulás okán, Szilvi barátnőmmel reggel 6-kor átvágtunk a Campo de’ Fiori-n. Az utcaseprőkön, rajtunk és az üzletüket nyitó baristákon kívül senki nem volt a téren. Ittunk gyorsan egy kávét, és aztán irány Termini, hogy 10-kor már a Caprira tartó kompnál sorakozzunk.
A bárban először a pénztárgéphez tanácsos menni, itt bediktáljuk mit kérünk, majd a blokkal a pultnál kikérjük, amit fizettünk. A kitett székekre leülni, és kávét rendelni csak a balekok szoktak. Ugyanis így akár háromszor annyit is fizethetünk érte. Ez már csak így van, de egyszer ebbe a hibába mindenki beleesik (még én is ), aztán tanul belőle. Amúgy mindig espresso macchiatót iszom, szigorúan cukor nélkül. Ezt nem diétás megfontolásból teszem, hanem azért mert a jó és sűrű kávé önmagában finom édeskés, sötétbarna habbal, a cukor csak elrontaná. A kis tejhabbal felszolgált macchiato mellett van még ugye a sima espresso, ehhez tejet csak akkor adnak, ha külön kérünk. ( tejszínnel még sosem találkoztam). És van még a corretto, röviddel feljavítva. (Ezt sem láttam sűrűn kikérni)
Itthoni elkészítésre még mindig a jó öreg kotyogós a legalkalmasabb, hozzá egy kis Lavazza 100% arabica. Hacsak valakinek nincs többszázezres csodamasinája. Egy ilyen kávégép amúgy nagy álmom, egyszer lesz egy ilyenem, méghozzá rézborítású.

Ilyen egy jó reduktív fehérbor

A 2006-osak közül pedig talán a legjobb. Ezt hosszas tapasztalatszerzés után állítom, nem keveset kóstoltam meg, mire erre rábukkantam. 2006 jó év volt a bornak, de nem a fehérnek. A meleg, hosszantartó ősz gyönyörű vörösöket fog hozni, de aki a friss, üde, könnyed, kicsit szénsavas fehérbort kedveli, annak nehéz dolga lesz ezzel az évjárattal. Kezdjük ott, hogy 12,5%-os alkoholnál kevesebbet nem is találunk, de inkább a 13% a jellemző, és ez majdnem minden fehérnél eléggé elviszi az ízt. Én, személy szerint nagyon nem szeretem ha egy reduktív fehérborban dominál az alkohol, és a gyümölcsöket hiába keresem. De nem így van ez a dörgicsei Pántlika pincészet Sauvignon blanc-jával, ahol a 13% alkoholtartalom dacára könnyed, kerek, gyümölcsös bort kapunk, mindenféle édesbe hajló íz nélkül. (ez az amit szintén nagyon nem szeretek, és erre a magas alkohol hajlamos). Karakteres, fehérhúsú őszibarack és azt kísérő mennyei bodza illat, ami a bor ízében is intenzíven folytatódik, enyhe szénsav, tökéletes kerek aroma, hosszú lecsengés. Nálam 100% aranyérem. Ráadásul a Veritasban törzsvásárlói kedvezményel 760 Ft (kedvezmény nélkül 860 Ft körül). Ennek az árnak a duplájáért – nagy nevektől – nagyon kellemetlen 2006-os fehéreket lehet kapni.

Limoncello, második felvonás

Ezt nehéz volt kivárni, de eltelt végre a két hét, jöhet a beteljesülés.

6-7 dl vízből és 15 dkg cukorból szirupot főzök. Fontos, hogy csak akkor szabad a szirupot a leszűrt citromos alkoholhoz rakni, ha teljesen kihűlt. Ha kész az egyesítés, mehet a mélyhűtőbe. Fogyasztás előtt a poharakat is érdemes behűteni, mivel csak jéghidegen szabad inni!
Egy baj van csak vele, gyorsan párolog…