Parmigiana di melanzane

Magyarul rakott padlizsán. Mikor Londonba élő olvasóm, Vera kért tanácsot parmigiana ügyben, akkor jöttem rá, hogy kb. ezer éve készítettem (tényleg években lehet mérni) pedig nagyon szeretem. Elsőre hosszadalmasnak tűnhet az elkészítése, szósz, elősütni, összeállítani, de maximum fél óra kell hozzá (plusz a sütés). Melegen tálalva szaftos, szétcsúszós, nyúlós a mozzarellától, ha hagyjuk kihűlni szépen lehet nagyobb kockákra szeletelni, rendesen vágni. Nekem mindkét módon nagyon ízlik, laktató de mégis könnyű húsmentes egytálétel.

Hozzávalók: 2 közepes padlizsán, 1 db 400 gr-os konzerv, darabos paradicsom, 20 dkg mozzarella, 10 dkg parmezán, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, olívaolaj, bazsalikom, liszt, 2 tojás

1. Öntsük a lábosba a paradicsomszószt, tegyük hozzá a félbevágott vöröshagymát, a felaprított fokhagymát, öntsünk rá olívaolajat, sózzuk, borsozzuk, fél órán keresztül rotyogtatva sűrítsük be a szószt. Ka kész friss bazsalikommal ízesítsük.
2. Szeleteljük fel hosszában a padlizsánt kb. fél cm-s szeletekre (én géppel vágtam, akinek nincs gépe és nem bánik elképeszető ügyesen a késsel, vágja nyugodtan keresztbe, karikákra)
3. Forgassuk meg lisztben a padlizsánszeleteket, majd a felvert, sózott tojásokban, forró olajban süssük pirosra mindkét oldalukat
4. Tűzálló tál aljára szedjünk kevés szószt, rá egy réteg padlizsánt, mozzarellát, parmezánt. újra padlizsánt, szószt stb. A végére szószt, mozzarellát, parmezánt
5. 180 fokos sütőben süssük kb. 20 percig

VKF! XXX.: Barackos-gyömbéres csokiszelet

Bevallom, nem tudatosan erre az eseményre készült a marcipános csokoládé, de ma reggel láttam, hogy most volt a határideje az "ajándék a konyhából" receptek leadásának. A játékot Chef Viki hirdette meg.
A házi készítésű csoki, szaloncukor, bon-bon időről-időre felbukkan az oldalamon, mert nem hagy nyugodni a téma. főleg karácsony közeledtével. Az első házi szaloncukrot 2 éve készítettem, ez is finom volt, de emlékét elhomályosította a tavaly készült marcipános változat. Ez azóta készült bon-bonnak, most pedig táblában. Csupán azért táblában, hogy jobb legyen a marcipán csoki arány, persze a marcipán javára.
(A decemberi Nők Lapja Konyhában készítek diós-rumos és fehér csokis-aszalt gyümölcsös változatot is, élőben pedig hamarosan fahéjas-aszalt szilvás-marcipánosat. Azoknak a kedvéért, akik nem hiszik el, hogy ez szinte a világ legegyszerűbb dolga)
A mandulás alapot tetszés szerint lehet ízesíteni, indulhat kommentekben az ötletelés! A legjobb 3 ötletet egy-egy Dolce Vitás, az olasz cantucci receptjét bemutató könyvjelzővel értékelem!

Hozzávalók: 20 dkg őrölt mandula, 10 dkg porcukor, 10 dkg étcsokoládé, aszalt sárgabarack, gyömbér

1. Keverjük össze a mandulát és a porcukrot, egy-két csepp vízzel gyúrjuk össze masszává.
2. Vágjuk egészen apróra az aszalt sárgabarackot, reszeljünk le kb- 2-3 cm nagyságú gyömbérdarabot. keverjük a mandulamasszához
3. Formázzunk táblákat, szeleteket a masszából
4. Vízfürdő felett olvasszuk fel a csokoládét, vigyázzunk nehogy túlmelegítsük, mert akkor becsomósodik
5. Kenjük meg az olvasztott csokoládéval a szeletek egyik oldalát és a széleket, hagyjuk, hogy megszilárduljon a csokolád, fordtísuk meg és kenjük meg a másik oldalát is. Szilárdulás után csomagoljuk fóliába, majd szép papírba (ezt készíthetjük magunk is, egyedileg feliratozva, nyomtatóval nyomtatva)

Könyvbemutató

Kedden este a Culinárisban tartottuk a Dolce Vita Magyarországon bemutatóját. Köszönöm mindenkinek, aki személyesen eljött, és azoknak is a szándékot akik levélben jelezték, hogy jönnének, de nem tudn(t)ak. Kb. 100-an gyűltünk össze (amint megkapom a fotókat, válogatom és keresgélheti mindenki magát rajta). Ahogy a meghívóban is írtam, nem készültünk igazán semmilyen eseménnyel, nem szerettem volna nagy feneket keríteni a dolognak. Kötetlen találkozó az olvasókkal, ismerősökkel, ahol lehet beszélgetni, ételről, italról, utazásról, könyvről. Na, most a kötetlen találkozóból az kerekedett, hogy rajtam kívül mindeki tudott kötetlenül beszélgetni (mikor nem éppen a kisebbik gyermekem üvöltött, pedig 3,5 órát aludt délután), én meg mindenkivel kb. 2 percet, így tartott az esemény este nyolcig. Volt amúgy rövidke köszöntő, sok bor és sok-sok finomság.
Ez a 2,5 óra olyan intenzív volt számomra, hogy utána, mint egy hulla beestem az ágyba itthon. Azt hiszem, az elmúlt évben összegyűjtött fáradtság aznap este, a bemutató után lavinaszerűen ledöntött a lábamról. Eseményteli év áll mögöttem (a tavalyi után, sorban a második), kicsit (?) elfáradtam, mindattól, (remélem, nem bele) ami történt az idén. (ez év végi beszédnek tűnik, annak is szánom, idén többet nem dolgozom, punktum). Ugyanakkor hatalmas boldogság tölt el, mert sikerült befejeznem azt, amibe belevágtam, és még nagyobb az örömöm, mikor kinyitom az e-maileket, a blogon a kommenteket, és olvasom a Tőletek érkező leveleket, üzeneteket. Azt hiszem, előfordult, hogy ezek a levelek, kedves sorok adták meg az újabb lendületet, mikor éppen az fogytán volt már. Köszönet ezért!
Ui.: A blogolás pedig nem munka! : )))

Gyorskaja? hamburger

Nem tudom, voltatok-e már úgy, hogy egy étel, egy íz befészkelte magát az agyatokba és addig nem hagyott nyugodni, amíg meg nem ettétek. Ilyenkor muszáj beszerezni a vágy tárgyát, illetve elfogyasztani, mert amíg ez nem történik meg folyamatosan ott motoszkál az emberben egy látszat éhség. Nem igazi, mert ilyenkor csak ARRA a bizonyosra éhes az ember.
Így voltam én is ezzel pár hete, a mandulaműtétem után egy héttel. Egy hete csak pépeset ettem, és éppen arra szólítottak fel távozóban a kórházból, ahová garanciálisan visszakerültem (egy nagyon nem pépes étel miatt), hogy egy hétig szigorúan tényleg csak pépeset egyek. Várom a taxit a kórház előtt, és megcsap a hamburger illata, azé a klasszikusé, a csalamádés, pufi zsemlésé. 18 órája nem ettem semmit és a kilátásaim sem voltak túl jók az elkövetkezendő egy hétre. Megfogadtam, ha újra rendesen ehetek betömök egy ilyen hamburgert hozzá megiszom egy nagy pohár hideg sört. A hirtelen felindulás azért lecsillapodott, gyíkhúst csak nem fogok enni, vettem inkább marhahúst, házi csalamádét, (a pufi zsemlét igaz nem én sütöttem, nem is ízlett, nagyon édes volt.) és olyan finom hamburgert sütöttem magamnak, hogy azt minden bódés árus megirigyelné. Sőt még a pár héttel korábban vizionált sört is megittam mellé (aztán mehettem gyalog a gyerekért az oviba). Mindez már kb. 2 hete történt, de a kép elkallódott, majd ma előkerült. Bátran ajánlom, a hamburger végül is nem is lenne olyan rossz étel, a lényeg, minden legyen benne házi.

Hozzávalók: 4 hamburger zsemle, 30 dkg darált marhahús, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 1 tojás, 1 fej vöröshagyma, só, bors, mustár, csalamádé, paradicsom, hagyma, saláta.... kinek mi

1. Reszeljük le a hagymát, keverjük el a hússal,
2. Adjuk hozzá a tojást, ízlés szerint mustárt, sót, borsot, a zsemlemorzsát, keverjük alaposan össze (jót tesz neki ha áll pár órát a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek)
3. Formázzunk pogácsákat, nagyon kevés, de nagyon forró olajon süssük készre a húspogácsát
4. Vágjuk félbe a zsemléket, a vágott felüknél pirítsuk meg a hússütő lábosban
5. Töltsük meg a hússal, zöldségekkel (én bio ketchupot öntöttem rá és egy kevés francia mustárt)

Czifray projekt, sült csuka mártással, 215. cikkely

Újabb recept a régmúltból, szerintem ez is elképesztően modern, ma is teljesen aktuális. Hogy mennyire finom, arról ne is beszéljünk, nálunk felkerült a karácsonyi menüre. Ez pedig nagy szó!
Pár pillanat alatt fűszervajat készítünk (erről eddig azt hihettük, valami nagyon mai dolog), be a sütőbe és 30 perc múlva kész is a pazar főétel. Szokásom szerint kicsit akartam variálni, hogy pár csepp citrom is kerüljön bele, esetleg egy kevés citromhéj, de nem tettem, és ennek a végeredményt kóstolva nagyon örültem. Nem hiányzik belőle, pont kellően savanykás a tejföltől a mártás.
A recept csukát ír, én is ebből készítettem. Nagyon finom, szaftos maradt a húsa a tejföl alatti sütéstől (pedig a csukát általában tűzdelni szokták szalonnával, mert kiszárad). Ha nem kapunk csukát, szerintem süthetjük süllőből/fogasból. Ebben kevesebb a szálka talán, bár a csukában is csak egy sornyi, nagy méretű y-szálka volt a gerincen kívül.
A csuka feje amúgy nagyon vicces, pont olyan csőre van, mint a kacsának. : )

Hozzávalók: kb. 50 dkg-s csuka, 3 dl tejföl, 10 dkg vaj, 1 csokor petrezselyem, 5-6 db szardella, fél fej vöröshagyma, só

1. A tisztított halat sózzuk be alaposan kívül-belül, tegyük félre egy órára
2. Aprítsuk fel a petrezselymet és a szardellát, reszeljük le a hagymát, kerverjük az egészet össze a vajjal (én kézzel morzsoltam össze)
3. A fűszervaj felét tegyük a hal hasüregébe, helyezzük egy tálba a halat, hátát kenjük meg a tejföl negyedével, tegyük a sütőbe 220 fokra
4. kb. 30 perc alatt süssük készre a halat, közben időnként kenjük meg újabb adag tejföllel (kb. 3x-4x)
5. Ha kész a hal, óvatosan helyezzük át egy tálalótányérra, a tepsiben maradt tejfölös vajas szafthoz keverjük hozzá a maradék fűszervajat, kanalazzuk a halra az így kapott mártást

Sütőtök csirkével, ideális hétvégi ebéd

Good Food-os recept, azonnal megtetszett, amikor megláttam a fotóját, egyrészt mert nagyon szeretem a tök, a lilahagyma és a zsálya találkozását, másrészt azért, mert 10 perc munkát igényel az elkészítése. Az újságban csak a fénykép szerepelt egy olvasói levél mellékleteként, recept nem volt a képhez, de ezen nincs is mit bonyolítani.
Ideális tepsiben sült ebéd hétvégére, így nem kell szombatot vagy vasárnapot a konyhában tölteni. (lehet helyette pl. levelet gereblyézni a kertben vagy vasalni : ()
A képen dió is volt a fogásban, nekem ez nem volt itthon, kimaradt. Én még almát is el tudok hozzá képzelni, ezt a sütési idő felénél, negyedekre vágva tenném a csirkéhez. Tudjátok, nem vagyok nagy köretes, aki nem elégszik meg a tökkel és almával köretnek krumplipürét készítsen hozzá.

Hozzávalók: 4 csirkecomb (én most csak alsóból sütöttem, lehet egész csirke is feldarabolva, alsó, felső vegyesen, mell, ki, hogyan szereti), 1 kg sütőtök, 2-3 fej lilahagyma, olívaolaj, só, bors, 20 db zsályalevél

1. Tisztítsuk meg, szárítsuk meg a csirkéket, alaposan sózzuk be, daráljunk rá frissen őrölt borsot, tegyük egy nagy tepsire
2. A tököt szeleteljük fel (héjat megmostam, rajtahagytam) tegyük a csirke mellé
3. A hagymát is szeleteljük fel, ezt is szórjuk a csirkére, borsozzuk meg az egészet, dobjuk rá a zsályaleveleket, locsoljuk meg olívaolajjal
4. 220 fokos sütőben süssük 1 órán keresztül. Kb. 30-40 percig fóliával letakarva, majd e nélkül

Adomány a Gyermekétkeztetési Alapítványnak

Idén már egyszer összefogtak a gasztrobloggerek, anyák napjakor a Segítsüti akció keretében, a Lea Anyaotthon számára segítettünk összegyűjteni támogatást.
Lassan itt a Karácsony, újabb alkalom arra, hogy valahol segítsünk. Az agytröszt csapat, egy újabb játékot talált ki, a "Sok kicsit". Ezúttal 1000 ft-os adományjegyeket (mint a tombola) lehet vásárolni, hogy hazavihető legyen valamelyik felajánlott nyeremény. Hogy mik ezek a nyeremények? Ez napról-napra derül ki, összesen 15 gasztroblogger és 15 cég tett felajánlást nyereményre.
Az adományozás módjáról, pontos menetéről itt lehet olvasni.

Én a "hozzám jelentkező" csapat nyertesét meghívom egy főzéssel egybekötött fotózásra. Elkészítünk egy kiválasztott ételt (elsőre azt gondoltam, a tésztagyúrás, töltés rejtelmeibe avatom be a nyertest, de bármi lehet), majd tartunk egy kreatív értekezletet, kitaláljuk, milyen hangulatú legyen a fotó, elkészítjük, majd elvégezzük rajta a számítógépes utómunkát. Úgy ahogy ez igaziból egy újságos képnél vagy egy blogbejegyzésnél zajlik. A végén pedig persze megesszük!
Mindez Budapesten lenne, és napközben, mivel természetes fénnyel fotózom az ételeket.

Látva a mai céges felajánlást, ez ma a fotós nap. : )

Tessék sok jegyet vásárolni, teljen a gyerekek tányérja sok-sok finomsággal!

Elkészült!

Izgatottan vártam egész délelőtt a nyomdai futárt. Igen, tegnap elkészült! Én pedig egész nap csak váram, vártam és vártam. A kiadó délben telefonált, hogy ő már megkapta, én még nem? És újra csak vártam, egyre izgatottabban. Elterveztem, szépen lefotózom, felteszem gyorsan a blogra. Aztán el kellett itthonról mennem, futár sehol. Mire megkaptam a könyvet : ) sötét lett. Szép fotónak ugrott, sebaj, majd holnap felteszem a blogra, gondoltam. Pár perce belém csapott a felismerés, a csudát, mit számít a szép kép a könyvgerincről, nem halogathatom a bejelentést, hiszen ez a könyv főleg a Tiétek! Köszönöm mindazoknak akik az elmúlt majd' három évben biztattak kommentben, e-mailben, személyesen. Bízom benne, hogy a könyvet is ugyanakkora szeretettel forgatjátok majd, mint a blogot.
A könyv elkészítése számokban: másfél év, plusz egy gyerek, 250 adag étel, 2000 fotó, 3 borítóterv, 20 betűtípus, 2 "nagy" fotózás, 42 000 ív papír, egy külön honlap,
És a végeredmény: 224 oldal, 80 recept, 130 fotó, 6 grafika, 145 452 karakter, 1,1 kg és 1 könyvbemutató

A bemutatóra minden kedves olvasót szeretettel várok, helyszín: Culinaris, V. Balassi Bálint utca 7. nov. 24- én, kedden, 17.30-tól leszek ott! Program nincs, de lesz egy kevés bor és némi sonka, sajt, szalámi.

A sok-sok előrendelést is köszönöm! (na ez kezd egy kicsit oscaros lenni) Főleg azt, hogy ennyien "látatlanba" megrendeltétek a könyvet, a kiszállítás indul (csak még aláírom őket) is, remélem már a hétvégén lehet is belőle főzni. Ha nem, akkor következő hét elején biztos.
Aki pedig szeretné először kézbe venni, néhány boltban már a héten, de a legtöbb helyen a jövőhéten már a polcokon lesz.

Köszönöm azoknak a munkáját, akik közreműködtek a könyv létrejöttében, férjemnek, a könyvtervért, grafikákért, türelméért, Kaunitz Tamásnak a rólam készült képekért és hangulatfotóiért, Zsoltnak a tördelésért, az Alineának a kiadásért, Anyunak és férjem édesanyjának, Mártinak, hogy vigyáztak a gyerekekre miközben írtam és fotóztam,

És végül pár kép, amelyek nem kerültek be a könyvbe, de nagyon szeretem őket (főleg azokat, amelyiken a láthatatlan Kristóffal és Ádival vagyok), hogy ne vesszenek a feledés homályába.

Ui.: A pocakos képek tavaly készültek! Itt még optimistán azt gondoltam, bírom én, simán befejezem a könyvet. Szülés előtt (az még két hónap ettől a képtől, képzeljétek el a hasméretemet) 2-3 héttel tettem le arról, hogy a könyvet akkor befejezzem. Akkor ezen nagyon sokat rágódtam, ma már örülök neki, hogy nem kapkodva jött létre, szerintem sokkal átgondoltabb, szebb lett így!

Presszó(minőségű)kávé otthon

Az Illy hazai képviselője jóvoltából egy hétig tesztelhettem a cég egyik házi használatra gyártott gépét, a Francis Francis! X 7-et. Saját gép megérdemelt pihenését töltötte, 1 év után jár neki, és szerintem halkan drukkolt, hogy a beállós csatár, valami nagy hibát kövessen el, nehogy örökre maradjon. De az nem tudott hibázni.

Az első lefőzött kávé után azt mondtam, Te jó Isten! Ilyet utoljára Olaszországban ittam, ha itthon netán ilyet kapok egy kávézóban, akkor annak pedig nagyon örülök! A kis ufo kinézetű, piros gép hihetetlenül aromás, sűrű krémes kávét főz. Olyat, amelynek az ízét még hosszasan lehet érezni, cukor nélkül is szép kerek, bársonyos. Az én Arite retrómmal is vannak kimagasló pillanatok, de ezzel minden kávé más és más. Az eredmény függ attól, milyen a kávé, hogyan daráltam, mennyi kávét tettem az adagolóban, mennyire tömörítettem, hány fokon kapcsoltam be a gépet, mikor takarítottam azt. Nálunk minden reggel kis szertartással indul, a kávékészítéssel. Sokan erről nem tudnának lemondani, eddig én is azt mondtam, én sem. Pár nap elteltével azonban kifejezetten élveztem, hogy gombnyomásra a csészémben gőzölgött a kávéházi minőségű eszpresszó. Hibázni nem lehet vele, a rendszer teljesen zárt, erre találták ki a kapszulás gépeket. Az tehát X7 kapszulás gép, csak saját kapszula jó bele, nem használható szabvány E.S.E. poddal. Az Illy 4-féle kapszulát ad hozzá feketét, ez a sötétebb pörkölésű (ahogy ők fogalmaztak hardcore kávérajongóknak), pirosat, ez egy kicsit világosabb pörkölésű, lágyabb ízű, 98%-ban ezzel lehet találkozni a kávézókban, és kéket, ez a hosszú kávé és zöldet, amely koffeinmentes. Mi hardcore rajongók lettünk, a fekete kapszulákért egy idő után versengtünk a férjemmel (a tesztidőszak végére kettőt el is rejtettem magamnak).
A kávék 100%-ban arabica kávékból készülnek, ehhez az alapanyagot (mint megtudtam) az Illy nem kávétőzsdéről, hanem saját termelőktől vásárolják, így biztosítják az állandó jó minőséget. Az arabicának kávé koffeintartalma kb. 35-40%-kal alacsonyabb, mint a robustáé, így egészségesebb, több fogyasztható belőle. Nekem napi 4-et sikerült meginni belőle. Ebben biztos, az újdonság varázsa is benne volt, de rákattantam a gépre. Meglehetősen szomorúan váltam meg tőle, ha épp most lettem volna döntési helyzetben (nem egy éve), akkor biztos, megtartom, kerül, amibe kerül. (az irodába azért rendeltünk egyet) A gép amúgy közepes áron kapható, a kapszula nem olcsó, hasonló az ára, mint a többi podos és kapszulás kávéé. Azt hiszem, itt kell az embernek döntést hozni, szeretne-e az otthonában 100 ft körül inni egy kávét. Ez nem olcsó, de sokan ennél több pénzt elköltenek pl. cigarettára (brrr). Kávézóban meg jó esetben kap ilyet, de ott 300 Ft-t kell legalább fizeti érte. Vagy 590-et, fizettem már Pesten ennyit presszókávéért!
A gépnek szerintem egyetlen hátránya van (ahogy az összes kapszulás gépnél létezik ez a kis bibi), finoman mondva nem éppen környezetbarát. Nekem ez fontos, én még a zaccot is a komposztba rakom, ebből pedig sehogy sem sikerült kiügyeskednem, műanyagostul ment a kukába. : (. Ez az elején nagyon nem tetszett, aztán győzött az önzőség, pár nap múlva lelkiismeretfurdalás nélkül hajítottam a kukába, miután megittam a kávémat. Csúnya dolog, tudom.
A búcsút tényleg majdnem megkönnyeztem, a saját gép (ezeknek lelkük van) pedig megmutatta, őt nem lehet csak úgy félredobni egy hétre, elég rossz kávékat főzött, majd fura hangokat hallatva nem volt hajlandó átfolyatni magán a vizet. Így követelt ki magának egy alapos, kényeztető-kiengesztelő vízkőtelenítést.

Ősz, ilyenkor szeretem

Határozottan a nyarat szeretem, de ha ősszel kisüt a nap a színeivel nem lehet versenyezni.

Eszed-E: Téli fagyi

Helyesebben, adod-e a gyereknek.
Ádám idén nyáron a Balatonnál rákapott a fagylaltra (és a palacsintára meg a lángosra is), össze se tudnám számolni, hány gombóc csúszott le a torkán egy szezon alatt. Szeptemberben még fagyiztunk, aztán csúnya, szülői szigorral véget vetettem a gyerek eme hobbijának. Inkább hisztizzen két percet egy-egy cukrászda előtt, sokkal jobb ez, mint a torokgyulladás. Nincs, punktum.
A napokban sietve vásároltam (ez a legnagyobb hiba!), megláttam gyermekkorom egyik kedvencét, a téli fagyit. Kettőt behajítottam azon nyomban a kosárba, hogy fognak ennek a gyerekek örülni. Nem olvastam el a cetlit, annyit tudtam megnézni rajta, hogy egy magyar kisvállalkozás gyártja. Bíztam bennük, talán nem valami nagy méretben gyártott ipari rettenet. Tévedtem.

Összetevők: margarin (növényi olajok és zsírok, víz, emulgeálószer (E322, E471) só, vajaroma, természetes színezék, (E160a), porcukor, kakaós bevonómassza (cukor, növényi zsír, zsírszegény kakaópor, növényi zsiradék, fagylalttölcsér: (búzaliszt, víz, étolaj, térfogatnövelő NA-H karbonát, vaníliaaroma, édesítőszerek: Na-szaharinát, K-aceszulfám és tartósítószer (E202)
A finomság minőségét 2010. 05. 21-ig őrzi meg
Gyártó: Macz-licence alapján, Csoki-Duó Kft. 4030 Debrecen, Kazár u. 23.
Az íze?
Minősíthetetlen, cukros margarin. Nincs nagy illúzióm, hasonló lehetett gyermekkoromban is. Az állaga pedig valahogy nagyon kellemetlenül habos, közben valami recseg a fogam alatt, annak ellenére, hogy porcukor van benne. De nem is a cukor recseg, hanem valami homokszerűség. Egy falat után olyan érzése támad az embernek, mintha 2 kg ilyen masszával kenték volna ki a gyomrát és a nyelőcsövét. Garantáltan nem éhezel meg utána órákig. Kuka.
Készítsünk inkább helyette házit. A tölcsért nem én készítettem, pedig egyszerű, de kaptam olyat, amelyik megbízhatónak tűnt. Recept itt. A krémet csokimousse receptből variáltam, tojásfehérje is és tejszín is került bele

Hozzávalók 4 "gombóchoz": 5 dkg étcsokoládé, 2 dkg vaj, 1 tojás, 0,5 dl tejszín, porcukor ízlés szerint

1. A tojássárgát keverjük habosra porcukorral
2. A csokit és a vajat vízfürdő felett olvasszuk meg
3. A tojásfehérjét és a tejszínt, külön-külön verjük kemény habbá egy csipet sóval
4. Ha kihűlt a csoki keverjük el a tojássárgával, majd óvatosan keverjük bele a tojás- és tejszínhabot is
5. Tegyük félórára a hűtőbe, utána adagolhatjuk a tölcsérekbe

Czifray projekt I.: aszalt szilva rántva

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a Bűvös szakács által rendezett Czifray-versenynél, amelynek első fordulóján én is indultam, a kicsit rázósan induló, de szép eredményt elérő csicsóka szuflémmal. Itt hallottam először a Czifray szakácskönyvről. Kezembe idén nyáron vehettem a könyvet, igaz, csak másolt formában (ha minden igaz, pár hét múlva újra lehet kapni a boltokban). A 600 receptet tartalmazó szakácskönyvet 1816-ban adták ki először, összesen 9 kiadást élt meg, a receptek bővültek benne.
Azt kell, hogy mondjam, a mű jóval több, mint gasztrotörténeti érdekesség, 100%-ban használható szakácskönyv ma is. Szakácskönyv régen varázsolt el ennyire, pedig egy darab kép sincs benne (a minden recepthez tartozó szép fotó, nekem fontos szempont, el sem olvasok olyan recepteket, amelyhez nincsen kép). Viszont bárhol is ütöm fel a könyvet, olyan zseniális recepteket találok benne, mint pl. ez az aszalt szilva rántva (368. cikkely).
Még a nyáron elhatároztam, hogy sok-sok receptet kipróbálok belőle, de csak most jött el az idő: az én könyvem leadva, idei fotós munkák letudva (idén már többszörösen volt karácsony és szilveszter nálunk), innentől jön a blogon az igazi örömfőzés! Az elmúlt időben amúgy is rengeteg kipróbálandó receptet gyűjtöttem össze. Egy része Czifray projekt néven fut majd a blogon. Kicsit hasonló módon, mint Julie Powell, leporolok egy régi könyvet, megfőzöm a receptjeit és ezekről természetesen beszámolok (persze képekkel). Azt nem ígérem, hogy mind a 600 receptet bemutatom, főleg nem egy év leforgása alatt, de rendszeresen lesznek Czifray receptek. Megtaláltam benne a limoncellót is!

Aszalt szilva rántva

Téli, szutykos időben, mint ez a mai is ideális nassolnivaló. Zseniális ötlet, az íze pedig mennyei. A recepten annyit módosítottam, hogy őrölt fahéjat is szórtam a tésztába. Nem rontott rajta, sőt! A recept nem írta, milyen borral készüljön a tészta. Én most vöröset használtam, fehérrel kicsit szebb színű lesz a tészta, de kisütve szerintem már nem számít. Biztos vagyok benne, hogy almadarabkák és magozott meggyszemek is nagyon jól éreznék magukat ebben a bundában.

Hozzávalók: 20 dkg puha, magozott aszalt szilva, 10 dkg egész mandula, 5 evőkanál liszt, két evőkanál porcukor, száraz vörösbor, olaj a sütéshez, plusz porcukor tálaláshoz

1. Minden szilvába tegyünk egy szem mandulát
2. Keverjük el a lisztet a porcukorral, öntsünk hozzá annyi bort, hogy sűrű, de folyékony tésztát kapjunk. Keverjük el csomómentesen
3. Mártsuk meg a szilvákat a tésztában, bő, forró olajban süssük szép ropogósra őket
4. Hintsük meg porcukorral, melegen tálaljuk

Mazsolás-gyömbéres mártogatós

Fotózáshoz, igaz, akkor húshoz készítettem ezt a mazsolás-gyömbéres szószt. Annyira ízlett, hogy ma újra előkerült, sütőben sült, fűszeres krumplihoz. Zseniális vacsora lehet belőle (hideg sörrel) vagy egy hétvégi, délutáni filmnézéshez (ilyen remek időben, mint ez a mai, csoda, hogy ilyen üde képet tudtam fotózni) is jól jöhet rágcsálnivalóként. Filmnek ajánlom a Coco Chanelt, mi ezt néztük tegnap este és nekem nagyon tetszett. Igaz, hogy csúcspont nélküli, de rendkívül bájos, szép világban játszódó, végig élvezhető film, néhány kifejezetten festői képpel.

Hozzávalók: fél kg krumpli, só, bors, pirospaprika, 2 gerezd fokhagyma, fél vöröshagyma, olívaolaj
szószhoz: 2,5 dl passzírozott paradicsomszósz, 2 nagy marék mazsola, 2 gerezd fokhagyma, 4-5 cm-s friss gyömbérdarabka, szárított erős paprika, kis csokor petrezselyem, olívaolaj, só, bors

1. Mosssuk meg alaposan a krumplikat, hosszában negyedeljük fel őket.
2. Reszeljük le a hagymát és a fokhagymát, keverjük el olívaolajjal, adjunk hozzá pirospaprikát, sok sót, borsot, majd öntsük az egészet a krumplikra, forgassuk jó át hogy mindenhova jusson a fűszeres olajból
3. Tegyük a krumplikat egy tepsibe, 250 fokon kb. 40 percig süssük, majd a végén grillezzük ropogósra kb. 10 perc alatt. (gázsütőben pirulásig süssük)
4. A szósz hozzávalóit botmixerrel keverjük össze, ebbe mártogassuk a ropogósra sült krumplit

Morzsás lazac

Teljesen beleszerettem a morzsába. (a könyvben is van 2-3 morzsás recept) Az alapanyagot hozzá anyutól kapom, ő darálja otthon az összegyűlt száraz kenyeret. Amely nem mindig házi, de a bolti kenyérből otthon darált morzsa is ezerszer jobb, mint a bolti zacskós morzsa. Hát még a házikenyérből készült! A mai magyar konyha elsősorban panírnak használja, pedig annyi felhasználási lehetősége lenne, mivel van egy nagyon jó tulajdonsága: semleges ízű, megtartja a nedvességet, összegyűjti azokat az ízeket, amelyben/alatt/rajta/benne sült.
Általában minden morzsás étel készítésekor először megpirítom olívaolajon, fokhagymával a morzsát. A pirítás mértéke a recept további útmutatásai szerint módosul. Ha már nem kell később sokat sütni, akkor egészen szép pirosra pirítom, ha még sokat tartózkodik majd a sütőben, akkor éppen csak összeforgatom az olajjal és a fokhagymával.
További fűszerezése: aprított friss fűszernövényeket (petrezselyem, oregánó, kakukkfű, majoranna) használok hozzá. Egy kevés szardellát, és chilit ha zöldséghez adom, citromot, ha halhoz.
Tessék vele kísérletezni!

Hozzávalók: 60 dkg lazacfilé egyben, 15 dkg morzsa, 1 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyem, 1 citrom, só, bors, 30 dkg koktélparadicsom

1. Melegítsük elő a sütőt 250 fokon
2. A morzsát enyhén pirítsuk meg olívaolajon a felaprított fokhagymával. Sózzuk, keverjük hozzá a felaprított petrezselymet, negyed citrom levét és a citrom reszelt héját
3. Pikkelyezzük le a lazacot
4. Szórjunk kevés morzsát egy tepsi aljára tegyük rá a lazacot, sózzuk, borsozzuk, szórjuk meg a tetejét a morzsával.
5. Tegyük mellé a félbevágott paradicsomokat, 15 percig süssük.

Dolce Vita Magyarországon

A Nők Lapja Konyha ma megjelent, novemberi számában négy receptet találtok a D. V. könyvből. Az album már a nyomdában, a napokban megyünk megnézni! Egyre izgalmasabb, már nagyon várom, hogy a kezembe vehessem.
Az újságon keresztül könyvet is lehet nyerni, vigyázat! a következő oldal fényképe, ahol Ádival főzök, a játék szempontjából becsapós! : ))
Aki hozzám hasonlóan szintén kíváncsi, a www.dvita.hu-n belelapozhat az eredeti könyvbe.

Kagyló sütőben

A feketekagylót általában ilyen módon készítem, fehérborral, petrezselyemmel, hagymával és fokhagymával. Pár perc alatt meggőzölöm, amíg ki nem nyílnak a kagylók, majd friss fehér kenyérrel mártogatjuk a kagylóízű levet. Ezt a morzsás, sütőben sült változatot többször is ettem már tengerparton (általában antipasti misto di mare, azaz vegyes tengeri előétel részeként), de odáig még nem jutottam el, hogy el is készítsem. Pedig legalább egy éve készülök rá, de mindig elékerült valami más étel a képzeletbeli listámon. A Metro áruházban bruttó 900 Ft a friss kagyló kilónkénti ára. A metrós kiszolgáláson most is meglepődtem, a pulton már csak pár kagyló árválkodott, mikor kértem, rögtön hozták is a friss, bontatlan dobozt, szólni sem kellett érte. Az eszébe nem jutott, hogy a pulton lévő 30 dekát is hozzácsomagolja. De ritka az ilyen!

Hozzávalók: 1 kg fekete kagyló, 1,5 dl száraz fehérbor, 4 gerezd fokhagyma, 15-20 dkg morzsa, 1 csokor petrezselyem, só, bors, olívaolaj

1. Melegítsük elő a sütőt a legnagyobb fokozaton
2. Hideg, folyó víz alatt sikáljuk le a kagylók héját, a "szakállukat" tépkedjük ki
3. Öntsük a bort egy nagy lábosba és adjunk hozzá kb. ugyanannyi vizet, forraljuk fel, majd dobjuk bele a kagylókat, fedjük le, nagy lángon főzzük, amíg 3-4 perc alatt kinyílnak a kagylók. (dobjuk ki, amelyik nem nyílt ki!)
4. A morzsát, a felaprított petrezselymet és a fokhagymát pirítsuk meg enyhén olívaolajon, sózzuk, borsozzuk
5. Szedjük szét a kagylókat, a kagylóhúst héjastól tegyük egy tepsibe, szépen egymás mellé őket. Szedjünk mindegyikre egy adag morzsát, pár perc alatt süssük ropogósra a sütőben