Júniusi naptár

Azt hiszem a cseresznyére, mint júniusi témára nem fizettek volna túl sokat a fogadóirodák. Bezzeg a gesztenyére! Mivel a májusi eper, spárga evidenciát figyelmen kívül hagytam ezt a magas labdát lecsaptam.
Használjátok szeretettel! A kép innen tölthető le.

Márványos pavlova

Igen, egy újabb. Lehet ezt még fokozni! A májusi Good Foodban láttam színezett meringue halmokat, elképesztően jól néztek ki az élénk sárga és rózsaszín csíkok a fehér habban. Cukros, habos, színes, giccses, de látványos. A bökkenő számomra az elkészítés módja volt, ugyanis ételfestéktől lettek azok olyan szép színesek. Nem szomorkodtam sokáig, a megoldás azonnal jött, kakaóval fogok színezni. Így legalább nem kell gondolkodnom, hogy kakaós vagy sima pavlovát süssek. A márványozási technikámon van még mit csiszolni, de szerintem azért szép lett és kb. 3 perc alatt tüntettük el a barátnőimmel, akik voltak olyan rendesek, hogy megvárták amíg gyorsan lekattintom a végeredményt.


Hozzávalók: 5 tojásfehérje (szobahőmérsékletű), 30 dkg porcukor, 1 evőkanál 10%-os ecet, 1 evőkanál keményítő, 2 evőkanál kakaópor, csipet só, 3 dl tejszín, friss eper

1. Melegítsük elő a sütőt 150 fokon
2. A fehérjéket kezdjük el felverni habnak. Mikor már habos, de még korántsem kemény kanalanként adagoljunk hozzá 30 dkg porcukrot, minden kanál után 1-2 percig verjük a habot, a végeredmény egy nagyon fényes, szinte vágható massza.
3. Az utolsó adag cukorral adjuk hozzá a keményítőt is, majd a végén keverjük bele óvatosan az ecetet, válasszuk ketté a habot, a felébe (vagy inkább kicsit kevesebb, mint a felébe) keverjük a kakaóport
4. Kanállal olajjal megkent alufóliára (ezt meg sütőlapra), vagy szilikonlapra formázzunk egy szép magas vagy több kisebb tortaformát. Felváltva a két színt, és óvatosan dolgozzuk össze kicsit. Csökkentsük a hőfokot 110 fokra, majd tegyük be sülni a habalapot kb. 60 percre
5. A sütési idő elteltével kapcsoljuk ki a sütőt és résnyire nyissuk ki az ajtót, konyharuhával támasszuk meg, így várjuk meg míg a sütő kihűl. (nekem éjszaka hűlt) Tálaláskor fújjuk rá a tejszínhabot, díszítsük gyümölccsel

Bodzagranita

Gondolom, nem is kell mondanom, hogy a bodza nagy kedvenc. Mivel viszonylag rövid a virágzási ideje, előfordul, hogy lecsúszok róla. Idén még időben eszméltem, és a hét elején szereztem bodzát, alapvetően két dolog mozgatta meg a fantáziámat a leves és a fagyi. A feldolgozás azonban gyerekfektetés, azaz este 9 utánra maradt, így csak egy gyors granitáig bírtam erővel. Ma a maradék szirupból megfőzöm a fagyit is.
A granita teljesen azonosan készül, mint a bodzaszirup, (talán egy kicsit több citrommal, de ez ízlés dolga), csupán le kell fagyasztani, közben időnként átkeverni mixerrel. Hűsítő finomság, bár a hétvégére megint nem ígértek túl jó időt : (

Hozzávalók: Kb. 15 db tenyérnyi méretű bodzavirág, 2 liter víz, 30 dkg cukor, 2 citrom

1. Hideg folyó víz alatt mossuk gyorsan át a bodzavirágokat
2. Tegyük fel forrni a vizet a cukorral, forrástól számítva gyöngyöztessük 5 percig
3. Facsarjunk bele kb. 1,5 citrom levét, kicsit hűsük a szirupot, majd mehet bele a bodza
4. Egy éjszakán át ázott a virág a szirupban, szűrjük át, öntsük a levet lapos tálba, tegyük a mélyhűtőbe, 4 órán keresztül óránként turmixoljuk át a botmixerrel

Ez a szirup szerintem ivásra túl tömény, de a fagyasztáshoz muszáj édesebbre készíteni. Ha szörpöt szeretnénk, használjunk kevesebb cukrot, vagy ezeket az arányokat megtartva készítsük a szirupot, utólag, fogyasztáskor öntsünk vizet hozzá

illegális lakásfoglalók

A pici toszkán

A bejegyzés nem az olasz tartomány egy alacsonyra nőtt lakosáról fog szólni, hanem a helyi jellegzetes tésztáról. A pici (ejtsd: pícsi) Siena környékén a legelterjedtebb, de muszáj megjegyeznem, hogy két tartománnyal feljebb, Venetóban bigoli (ejtsd: bigoli) néven ismerik ugyanezt a tésztát és gyakran készítik vadkacsaraguval (all'anatra). A pici tojás nélkül készül, lisztből, vízből és sóból áll. Neve a nyújtó mozdulatból ered appiciare (ennek nem írnám le a kiejtését : ), gyakorlatilag a gyurmakukac nyújtásához hasonló mozdulat enyhe húzással. A pici a kézi készítésből következően nem lukas és ideális esetben kb. 30 cm hosszú, tehát hosszabb, mint a spagetti. Mivel tojás nélkül készül (már az etruszkok óta!) tipikus szegény étel, egy kis olajjal locsolva, fokhagymával ízesítve (all'aglione) vagy borssal és kevés sajttal szórva (cacio e pepe) gyakran került parasztcsaládok asztalára. A tészta elég vaskos nagyon jól bírja a nehéz, húsos, kolbászos ragukat. Most rozmaringos-zsályás birkaragut készítettem hozzá (a birka a már korábban bemutatott majdnem bárány maradéka), nagyobbik gyerekem azt mondta "Anya, ez életem legjobb spagettije". A kicsi csak azért nem mondta, mert nem tud még beszélni. : ) Tényleg iszonyú finom volt, szegény kutyuk csak nyújtogatták az orrukat a teraszasztal körül, de egy falat sem jutott nekik. Legközelebb vendégek kapják, de saját tésztával, ezt most a Lidlben vettem.

Hozzávalók: 30 dkg zsírosabb birka/bárányhús (az sem baj ha akad egy csont hozzá), 1 dl száraz fehérbor, 400 gr konzerv paradicsom, 1 szál sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 ág rozmaring, 8-10 levél zsálya, só, bors, olívaolaj, 40 dkg pici

1. Vágjuk a húst egész apró kockákra (2-3mm)
2. Ha van csontunk, pirítsuk meg olívaolajon, adjuk hozzá a felkockázott hagymát a rozmaringot és a pucolt, lereszelt répát. Pirítsuk az egészet tovább, nem baj, ha odakap. Ha nincs csontunk, az olajjal és a hagymával indítsunk
3. Adjunk hozzá a felaprított húst, pirítsuk kissé oda, majd öntsük fel a borral és a paradicsommal, adjuk hozzá a zsályát, a felaprított fokhagymát, sózzuk, borsozzuk és takarékon főzzük 2-2,5 órán át a szószt
4. Frissen kifőzött tésztával (sokáig kell főzni a picit), kevés parmezán vagy pecorino sajttal szórva tálaljuk

Horvátország a tenger felől

Fura érzés volt mikor kimentem a partra és imbolygott velem a föld, vagy mikor itthon éjszaka felébredtem és hullámzott velem az ágy. A hajón hamar hozzá lehet szokni, de nagyon vicces ahogy pár napig még tévesen korrigál az agy a szárazföldön. Hajózni jó, sőt nagyon jó. Kicsit tartottam ettől a kiruccanástól, sosem próbáltam a vitorlázást, de szerencsére minden előzetes félelmem alaptalan volt. A hajó kényelmes, kifejezetten tágas (50 láb 10 főre), felborulni nem tud (a kapitány ezt mondta), a víz nem csapott be a fedélzetre, simán lehet rajta aludni, és a tengeribetegség is elkerült. Egy hétig csak néztem a vizet, a szigeteket, erős szél és hullámzás esetén meredten a horizontot. Hosszas élménybeszámolóval nem készültem, tényleg csak annyit tudok mondani, hogy nagyon jó volt. Inkább néhány infó, hogy is megy egy ilyen. Hajót lehet bérelni kapitánnyal, így a vitorlázásban teljesen járatlanok is kipróbálhatják ezt a fajta utazást. A hajó (a mi esetünkben egy 50 láb, azaz 15 méter hosszú Beneteau 50-es) teljesen felszerelt, szobák, sőt minden szobához fürdő, konyha, víz, áram stb. van. Kívülről nézve elképzelhetetlen mi fér el egy hajó gyomrában! Éjszakára célszerű kiépített kikötőben helyet keresni. Ezek a kikötők jól felszereltek, étterem, bolt, fürdő van (a kikötésért 400-600 kunát kell fizetni, itt lehet áramot és vizet szerezni). Ezek a marinák általában a városok, falvak központjában találhatók, mehetünk étterembe, sétálni. Lehet öbölben horgonyozva is éjszakázni (egyszer ezt is kipróbáltuk), tényleg nagyon romantikus, de keressünk hozzá 3 oldalról védett öblöt, figyeljük az időjárásjelentést, azt, hogy kimennek-e a halászhajók éjszakára, illetve kell őrség. Őszintén megmondom, magamtól nem mertem volna rábökni egy helyre, hogy ez jó lesz éjszakázásra, bízzuk tapasztalt hajósra az öböl kiválasztását.

Naplemente az öbölben

Megtanultuk, hogyan lehet haladni, ha a szél onnan fúj, amerre menni szeretnénk, megtanultuk a kötelek nevét (bár az 5. napon is előfordult simán, hogy csak néztünk, melyik is az a kötél ami visszahúzza a genoát), fordultunk, tolattunk, horgonyoztunk, puffereket dobáltunk. A hajóvezetési engedélyt amúgy nagyon egyszerű megszerezni, és erre az okmányra a charter cégek ki is adják a hajót (ők úgy vannak vele, biztosítás van a hajón). Azt gondolom, mindenkinek a saját felelőssége eldönteni, mikor mer egyedül nekivágni a tengernek. Normál esetben ez nem egy, de szerintem még csak nem is 5 út után lehet. Ne felejtsük el, a tengeren nem csak kényelmes 15-20 csomós szél fúj, a kikötőkbe be is kell tudni állni ezekkel a nagy hajókkal, szorosan másik hajók mellé, úgy hogy fék nincs, a víz sodor, a szél is sodor, a vitorlás meg nem úgy kanyarodik, mint egy autó. Ezer váratlan dolog történhet, amire a kártyaokmány nem készített fel. Láttunk honfitársainktól olyan parkolást, hogy fél métert tolták odébb az úszó mólót, nagy szerencséjük volt, hogy az nem volt odabetonozva.

Az első vitorla a genoa, a második a gross

Hajóval utazva pedig feltárul az adriai szigetvilág a maga számtalan lakatlan (egyiken egy csacsit láttunk, szegény mi csinált ott?) és jónéhány lakott szigetével. Olyan helyek ezek ahová autóval sosem jutnánk el. Minden kis településre rácsodálkoztam, van olyan ahol összesen 10-15 ház található a szigeten, van ahol csak egy ház és egy étterem és vannak sokházas falvak, ahová tankerhajókkal hozzák az édesvizet. A helyi éttermekben nagyon jókat ettünk (az éttermi árak sajnos erősek, ha halat eszünk 2 főre egy 2 fogásos vacsorára borral, vízzel legalább 15 ezer ft-nak megfelelő kunával kell számolnunk.) A polipsaláta mindenhol finom volt. Recept lejjebb. Megismertem a peka nevű sütőedényt. Ez egy vas, fedeles edény, amelyre ráteszik a faszenet és így sütik benne a polipot, egyéb halakat, húsokat.

Peka

Zadarban (itt volt a vizsga) megnéztük a piacot, vettünk egész jó olajat, házi eltevésű szardellát, házi érlelésű olívabogyót, friss juhsajtot, articsókát, cseresznyét és mángoldot (csapatunk férfi tagjai ennek nem annyira örültek, a mángoldos vacsora után továbbrángattak minden zöldségesnél ha meg mertem állni a mángoldos rekesz előtt). A halpiacon a halat nagyon jó áron adták, amiért étteremben elkérnek 300-400 kunát/kg, itt 80-100 kuna volt. Jó lehet itt éttermesnek lenni, gondoljunk bele, megveszi, megsózza, faszénre teszi és kész is a hal 4x-es áron. : )

Süt a szakács

A halpiac

Tolvaj galamb

Ez egy másik csacsi

Polipsaláta


Hozzávalók: 1 kg polip, 1 szál sárgarépa, 1 fej vöröshagyma, 2 szál zeller, 2 fej lilahagyma, 2 szem paradicsom, 10 dkg olívabogyó, balzsamecet, olívaolaj, petrezselyem

1. Tegyük fel a polipot főni a répával, vöröshagymával, zellerrel együtt. Annyi vizet öntsünk rá, hogy bőven ellepje a polipot. Fedjük le.
2. Főzzük kb. 1,5-2 órán át, takarékon, míg a polip húsa vaj puha nem lesz
3. Hagyjuk, hogy a polip kihűljön a főzővízben, vágjuk le a fejét, a lábak közül egy kanyarító mozdulattal vágjuk ki a szájszervét, a lábakat daraboljuk fel, a lilára főtt bőrt ott szedjük le, ahol egy mozdulattal lejön
4. Aprítsuk fel a lilahagymát, a petrezselymet, a paradicsomok magját szedjük ki, a húst kockázzuk fel, keverjük el a poliphússal. Keverjük hozzá az olívabogyót, ízlés szerint öntsünk rá ecetet és olajat

Egy kis szünet

Utána remélem, kipihenten, megújultan, feltöltődve térek vissza. Csak a Bora kerüljön el minket! Beszámoló, új, helyi receptekkel természetesen jön.

Nem szokványos tökfőzelék

Imádom ilyenkor tavasszal a zsenge, zöld tököket. Szerintem vétek habarásba fullasztani, megpaprikázni vagy alárántani, hiszen olyan friss. Tavaly ettem a Maligánban (mikor Kachnics István vezette a konyhát) egy hasonló újhagymás tökfőzeléket, és rettentően ízlett. Sajnos nem kérdeztem meg, hogyan készült, így ma improvizáltam. Szerintem nagyon különleges lett, könnyű, üde, és nagyon zöld, nincs benne liszt, a főzelék saját magával van sűrítve, próbáljátok ki!

Hozzávalók: 50 dkg körüli tök, 4 szál újhagyma, 1 evőkanál fehér balzsamecet, 3 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál méz, 2 evőkanál tejszín, só, kevés friss kapor

1. Vékonyan pucoljuk meg a tököt, káposztareszelőn reszeljük le
2. Tegyük egy lábosba, öntsük rá az olajat, ecetet, mézet, egyben a hagymákat zöld résszel együtt és kevés aprított, friss kaprot, pár perc alatt pároljuk puhára
3. Szedjük ki a főzeléknek majdnem a felét (de azért kevesebbet), a hagymák legyenek benne, adjuk hozzá a tejszínt, és turmixoljuk nagyon finomra, majd szedjük vissza a párolt tökhöz

Mi ez?

"Betegség miatt az előadás elmarad", azaz ma recept nincs, csak fotó, viszont most én kérek segítséget. A képen van egy szép rusztikus nyelű kés? lapát? Nem tudom, minek nevezzem. Olyan, mint egy tortalapát, csak teljesen egyenes, és a lapát egyik fele recés. Én sajtszeletelő/kínálónak néztem. De nem vagyok benne 100%-ig biztos. Szerintetek? Végül is persze arra használom, amire akarom (fogok vele sütit is tálalni), de szeretném tudni, pontosan mire való. Férjem hozta ajándékba Normandiából (amúgy angol a tárgy), kezd igazi, rendes gasztroblogot elszenvedő férj lenni, aki már jól tudja, mi kell hazahozni ajándékba. : )

Lukas tészta

Vasárnap a Konyhakiállításon vettem ezt a zseniális játékszert, már régebben kinéztem magamnak, neten nem merem megrendelni, de most, hogy élőben láttam, azonnal meggyőzött. Hazaértem, volt még itthon olasz durumdara, így indult is a gyártás azonnal, házi rigatoni, fusilli, bucatini, sedanini és tubettini. Ezeket a formákat tudja a gép az 5 betéttel. Így már elég szép repertoárt lehet összeállítani: a sima tésztagéppel tudok tagliatellét, cannellonit, lasagnet, kézzel farfallét és orecchiettét.
A gyerekeknek is nagyon tetszett, holnap újabb adagot kell készíteni. És milyen boldogan ették (nem mintha a különböző tésztákat nem ennék mindig nagyon lelkesen) a saját készítésűt.

Rigatoni és bucatini

A tésztagép amúgy nagyon praktikusan van összeállítva, a tisztításhoz teljesen szétszedhető, az összeszerelése pedig adja magát, nem kell leírást böngészni, hogy mi hova tegyünk. A tésztának kicsivel lágyabbnak kell lenni mint, amikor a tésztanyújtóval/vágóval dolgozunk.

4 szorgos kezecske

Fusilli

Mamma gyúrja a tésztát

Rigatoni

Spárgasaláta

Úgy éreztem magam a napokban, mintha fagyizót nyitottam volna. Jött anyósom, kérdezem, milyen fagyit ennél: tiramisu, zöldalma, túrós-ribizlis, málnás-torta, zebra és még soroltam. 2 napon keresztül csak fagylaltokat főztem, tegnapra kicsit elegem lett már a sok édességből, ebédre valami nagyon könnyűt szerettem volna enni. Volt itthon spárga, borsó és feta, a dolog rögtön adta magát. Meleg és hideg salátának is szuper, de lehet belőle köret is. Rém egyszerű, az elkészítése 15 perc. Hideg, friss fehérborral pazar, könnyű vacsora.

Hozzávalók 2 főre: 25 dkg zöld spárga, 20 dkg zsenge zöldborsó (én még fagyasztottból készítettem), 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg feta/krémfehérsajt, 4-5 db szardella, fél citrom, bors

1. Pucoljuk meg a spárgákat, vágjuk 4-5 cm-s darabokra
2. Kevés olívaolajon kezdjük el párolni a zöldborsót, adjuk hozzá a spárgát, a felszeletelt fokhagymát, az összevágott szardellát, (aki nem használ hozzá szardellát sózza az ételt, de óvatosan ha a sajt nagyon sós!)
3. Őröljünk rá borsot, ízlés szerinti mennyiségű citromlével ízesítsük
4. Vágjuk a sajtot kockákra, óvatosan, hogy ne törjön, keverjük el a zöldségekkel

Mentás padlizsánsaláta

Hét nagyon finom, nyári, kerti partira (is) való fogás mellet jelent meg a májusi NLK-ban (ahol most először címlapos lett az egyik fotóm : )) ez a recept. Hatalmas szerelem! Az elmúlt egy hónapban 3x készítettem el, ehetjük magában salátának, húshoz köretnek vagy pirítósra feltétnek. Legalább egy nappal korábban készítsük el, mint ahogy enni szeretnénk, hogy összeérjenek az ízek.
Próbáljátok ki, eszelősen finom, tényleg nem tudok rá mást mondani.
Vasárnap élőben is elkészítem ezt illetve a krumplis-fetás lepényt a Konyha kiállításon az NLK standján.

Hozzávalók: 2 közepes padlizsán, 20 dkg feta, 15 friss mentalevél, 3 gerezd fokhagyma, 1 szárított erős paprika, 3 evőkanál édes balzsamecet, 1 dl napraforgóolaj, 1 dl extra szűz olívaolaj

1. A padlizsánokat vágjuk apró kockákra, kontaktgrillben vagy teflonserpenyőben grillezzük meg a kockákat
2. A fetást is vágjuk fel azonos méretű kockákra és keverjük össze óvatosan a kihűlt padlizsánnal
3. Az olajokat keverjük össze, morzsoljuk bele a paprikát, a felaprított fokhagymát és mentát, az ecetet is adjuk hozzá (ha nem elég édes az ecet, akkor nagyon kevés mézet is)
4. Öntsük a padlizsánra, tegyük hűtőbe

Receptkönyv

Elkészültek a Segítsüti receptfüzetek! A könyvecske tartalmazza mind a 27 felajánlott süteményreceptet fotóval együtt, az ára 500 Ft, amellyel tovább növelhető a koraszülöttosztályok számára összegyűjtött összeg. Aki a licitről lemaradt a füzet árával támogathatja a jó ügyet. Vegyetek füzetet, rendelés ezen a linken!
Fotó: Nagy Hajni

Rebarbaraleves

A rebarbara szerintem nyersen a legfinomabb, pucolás közben a szárakból mindig rengeteget eszem meg. Hő hatására a rebarbara sajnos hamar plöttyed és elszíneződik. Ilyenkor már nem olyan szépséges, a színe nem lesz túl vonzó (az íze azért így is nagyon különleges), talán ezért is szokták gyakran eperrel párosítani. Pedig az emlékeimben még nagyon él kiskorom rebarbarafagylaltja, amely zöldes-fehér volt. Ennek a levesnek a megfőzése után jöttem rá, hogy miért is volt az fehér, mivel abban nem volt a rebarbara főzve. A rebarbarák már szépen nőnek (sógornőmnél már szedhető szárak vannak), hamarosan megjelenik a piacokon, akkor lehet kísérletezni a nyersen hagyott rebarbarákkal. Már él is bennem egy finom rebarbarás semifreddo képe. Ez a leves még főtt, így eperrel javítottam a színét, de szerintem ez is elkészíthető nyersen csak rebarbarából, alaposan turmixolva, átszűrve. Hurrá, itt a nyár!
További receptek rebarbarával:
Epres rebarbarafagylalt
Epres rebarbaratorta
Sült habos rebarbara eperrel

Hozzávalók: 40 dkg rebarbara szár, 20 dkg eper, kb. 1,5-2 dl tejszín, cukor

1. Pucoljuk meg a rebarbarát, szeleteljük fel
2. Tegyük lábosba, öntsük fel 6-7 dl vízzel, cukrozzuk, főzzük puhára
3. öntsük hozzá a tejszínt, turmixoljuk le, majd turmixoljunk hozzá annyi epret, hogy a színe szép legyen a levesnek
4. Hűtsük le, hidegen tálaljuk