Tormás füstöltmakrélakrém

Szilveszteri falatnak hoztam ezt a halkrémet. A sokak által ismert szardíniakrém kicsit átdolgozott, szerintem sokkal finomabb, különlegesebb és könnyebb változata. Pedig ebben sincs semmi bonyolultság, egyszerűen a füstölt hal és a torma nagyon megy egymáshoz.

Hozzávalók: 30 dkg füstöltmakréla filé, 10 dkg vaj, 2-3 evőkanál torma, 2 evőkanál creme fraiche (vagy tejföl kevés tejszínnel keverve), 1 teáskanál mustár, só, frissen őrölt bors, tálaláshoz pirított kiflikarika

1. Szedjük le a hal bőrét, távolítsuk el a szálkákat (nagy, hosszú, könnyen észrevehető szálkák vannak benne).
2. Villával törjük össze a húst, ha még találunk szálkát, vegyük ki.
3. Keverjük el a vajjal, tormával, tejföllel és egy kevés mustárral. Sóval, frissen őrölt borssal ízesítsük.
4. Pirított kiflikarikával, kenyérrel kínáljuk

Frissen sült panettone

Ezzel a frissen sült karácsonyi kaláccsal kívánok minden Dolce Vita olvasónak nagyon boldog, békés karácsonyt!
És persze stresszmentes sütés-főzést holnapig! : )
Recept a panettonéhoz a DV Konyha hírlevelében

Kávés-mogyorós szaloncukor

A múlt héten kaptam egy Nespresso gépet, így egész héten a különböző színű kapszulákat próbálgattam, melyik ízlik a legjobban. Kaptam 3-féle ízesített kávét is: karamelleset, vaníliásat és mandulásat. Reggeli kávénak nekem ezek egy kicsit furák, nem nagyon rajongok az ízesíttet dolgokért, de délutáni "desszert helyett kávénak" meglepően hamar megittam őket. (amúgy ezeknek van egy álomvilágban játszódó nagyon-nagyon jó honlapja, erre nem csak a gyerekek de még én is rákattantam). Szóval a "desszert helyettről" rögtön eszembe is jutott a "desszertbe" így a karamelles kávét mogyorós szaloncukorhoz tettem. Idén mindenképpen szerettem volna a mandulás szaloncukrok mellé (már készült gyömbéres és narancsos-citromos-rozmaringos) más alapból is készíteni. Diós-áfonyásat már tavaly készítettem, most pedig a híres olasz mogyorós bonbon, a Baci után jött a mogyorós szaloncukor. Erős-karakteres darab, kisebb méretet készítsünk belőle, mert töményebb, mint a mandulás változat. Ehhez sem kell túl sok hozzávaló, és egy kis gyakorlattal nagyon hamar elkészül.

Hozzávalók: 20 dkg őrölt mogyoró, 40 ml presszó kávé (nekem karamelles), 10+15 dkg étcsokoládé (min. 60%-os), 2,5 dkg vaj, 2 evőkanél cukor

1. A mogyorót szárazon pirítsuk meg enyhén egy teflonserpenyőben.
2. 10 dkg csokoládét vízgőz felett olvasszunk meg, adjuk hozzá a vajat, a kávét és a cukrot
3. Keverjük el a mogyoróval, gyúrjuk össze, majd formázzunk k. 35 db szaloncukrot
4. Fóliázzuk le, tegyük legalább 30 percre hűtőbe (én csak másnap mártottam, mert akkor volt rá időm),
5. Olvasszuk fel a maradék csokoládét, forgassuk meg benne a szaloncukrokat, tegyük sütőpapírra, majd a hűtőbe míg a csoki visszaszilárdul. Utána lehet csomagolni.

Karamell-likőr

Egy újabb karácsonyi ajándékötlet, házi készítésű, tejszínes karamell-likőr. Megszólalásig olyan lett, mint a Baileys, pedig a szándékom nem az volt, hanem pusztán karamell-likőrt szerettem volna készíteni. Volt itthon egy üveg nem túl jó minőségű whisky, legalább egy éve állt érintetlenül a szekrényben és állt még volna sokáig ha nem találok ki belőle valami finomat. Így az elkészített próbamennyiség 2-3 napa alatt elfogyott. Szerintem szuper jó ajándék lehet belőle és nincs is vele elkésve még senki, mert ez azonnal fogyasztható, nem kell érlelni, mint a citrushéjas likőröket. Hűtőben 2 hetet adnék neki.

Hozzávalók: 2,5 dl whisky, 2,5 dl tejszín, 10 dkg nádcukor, 1 csapott teáskanál instant kávé (vagy 2 cl espresso), 1 rúd fahéj, 1 vaníliarúd

1. Adjunk a cukorhoz pár csepp vizet és készítsünk belőle világos karamellt.
2. Ha kész a karamell fokozatosan öntsük fel a tejszínnel. Melegítsük, míg a hideg tejszíntől visszaszilárdult karamell újra el nem olvad.
3. Adjuk hozzá az instant kávét, a vaníliarúd kikapart magjait és a fahéjat.
4. Várjuk meg míg kihűl a keverék, öntsük össze a whisky-vel.

Karácsonyi rétes

Régi szakácskönyv úgy határozná meg ezt a receptet, hogy a lusta háziasszony legjobb karácsonyi édessége. Én inkább azt mondanám, az elfoglalt nő karácsonyi, extra finomsága. 15 percnél nem igényel több előkészületet, a végeredmény pedig önmagáért beszél. A receptet ebből az aszaltszilvás tortából alakítottam, méghozzá azért, mert nagyon-nagyon finom a töltelék, de tudom, sokan nem biztos, hogy nekiállnak omlós tésztát gyúrni. (pedig az sem bonyolult). Leegyszerűsítettem úgy, hogy a finom aszalt gyümölcsös töltelék réteslapba kerül, ezzel lespórolunk egy konyhai műveletet, nyerünk néhány tiszta edényt és plusz 20-30 percet. Tudom, ilyenkor ez is számít. Karácsonykor 4-5 féle dolgot sütök egyszerre (és akkor a főzésről még nem is beszéltünk), nekem is jól jön egy-egy gyors finomság.

Hozzávalók: 1 csomag réteslap (6 lapos), 20 dkg aszalt szilva, 20 dkg aszalt feketecseresznye, 5 dkg koktélcseresznye, 1 tojás (+ egy fél a kenéshez), 5 dkg vaj, 3 dkg darált dió, 3 dkg cukor, 1/2 dl cseresznyelikőr, 1 dl víz

1. Az aszalt szilvát aprítsuk fel, keverjük össze az aszalt cseresznyével és az összevágott koktélcseresznyével. Öntsük rá a vizet, a likőrt, a diót és a cukrot. főzzük a keveréket, míg a gyümölcsök visszapuhulnak.
2. Vegyük le a tűzről, keverjük el benne a vajat és az enyhén felvert tojást
3. Tegyük a tölteléket a kitekert réteslapba, szorosan tekerjük fel, kenjük meg tojással (szebben, mint én) majd süssük 180 fokos sütőben kb. 25-30 percig.

Tipp: A sütéshez vékony háztartási fonallal kössük össze óvatosan a rétes két szélét. A megsült rétesen cseréljük ki ezt a zsinórt szép, karácsonyi szalagra, díjnyertes lesz a sütink

Végeredmény 3,5 millió fölött!

Lezárult a Sok Kicsi támogatói játék, az eredmény hihetetlen, 3,5 millió forint gyűlt össze a gyerekek javára. Sorsolás 21-én, addig is lehet izgulni, hova kerül a 30 ajándék! Az akcióról továbbra is a Sok Kicsi honlapon lehet tájékozódni, itt kerül nyilvánosságra a nyertesek névsora, illetve a pontos elszámolás az összegről, mit kaptak a gyerekek. Reméljük, boldogabb lesz a karácsonyuk!

Imola étterem

Kép téren most a képzeletetekre bízlak Titeket, pihenni mentünk hétvégén Egerbe, így itthon maradt a fényképezőgép és a laptop, a telefon pedig szerencsére már a kocsiban odafelé menet lemerült. Ja, és a gyerekek is maradtak a mamával.
Nincsenek nagy illúzióim éttermek terén. Ha igazán jót akarunk enni, csak sokszor próbált és bizonyított helyre megyünk. Sokat kísérleteztünk, kevés eredménnyel. Ha elhagyjuk az ismert terepet, a számunkra idegen, hazai városokban (a vidéki jelzőt tudatosan kerülném) az eredmény még rosszabb. Nem emlékszem arra, hogy valaha valahol is igazán jót ettünk volna a fővároson kívül. Kirándulásainkkor szigorúan az éhségcsillapítás az éttermezés egyetlen célja, nem a szórakozás. Az elmúlt években megtört a jég, van már nagyon jó konyha Pécsett, Veszprémben, Fehérváron, Szemesen és egészen kimagasló Berencsepusztán. Most végre Eger is felzárkózott az élvonalhoz. Az az Eger, amelyet az inkább hírhedt semmint híres Szépasszony völgye, a félédes vörössel úgy vélem, egy időre kiiktatott a hazai gasztro- és borrajongók tudatából. Jó pár borászat pedig évek óta bizonyít és küzd a "tömegédesborturizmus" ellen. mint hajdanán a várvédők a törökök ellen. A St. Andrea ebben pedig a lehető legjobb. 4-5 éve ismertem meg a pincészetet, borait. A figyelmemet először egy érlelt roséval hívta fel magára, elsőre nem ízlett, nem olyan volt, mint az akkor megszokott szénsavas, üde, friss rosék, majd megszerettem tartalmas borait, illetve Ipacs Géza címkéi mellett sem lehet elmenni szó nélkül. A St. Andrea a legprofibban "marketingelt" hazai bor, és itt most mindent csakis pozitívan gondolok.
De kanyarodjunk vissza az étteremre. Hallottam róla, hogy jó, de ezen túl semmit nem tudtam róla. Mikor beléptünk, kiderült, az étterem a St. Andreához tartozik. Ez a felfedezés, ha kicsit is izgatott lettem volna (nem voltam az) megnyugtatott, jó helyre kerültünk. És valóban, az étterem tökéletesen illeszkedik ahhoz a profi képhez, amit a pince sugall magáról.
A választék ideális, pont kényelmesen lehet variálni a fogásokat. (szerencsére némely főételből lehet kis adagot is kérni). A kóstolt ételek, mind nagyon jók voltak. Az én választásom nagyon erősen indított, busafilé, sült haltejjel, csicsókapürével és egy kevés, intenzív hallével. Elképesztően jól ment egymáshoz a csicsóka a paprikás levessel. Férjem indításként malacfejhúst evett, ez talán egy kicsit lehetett volna fűszeresebb, hozzá az édes lilahagymasaláta nagyon különleges állagú volt. Puha, lágy de mégis harapható, nem szétfőtt. Második fogásként karamellizált császárt ettünk gesztenyés káposztával. A császár (kedvenc húsom) tökéletes volt, valószínűleg szuvidolt, majd karamellben megsütött. Ezzel párhuzamosan savanyú pacalleves érkezett. Itt mind a téma, mind a kivitelezés pontot ért! Pedig nem is nagyon szeretem a pacalt. Én faszenes sajtmousse-szal és kamillás málnazselével zártam az ebédet. A sajtmousse juhsajtból készült, nagyon erősen érezhető "istálló" ízzel. Ezzel eddig egyedül Takács Lajos vett le a lábamról az Olimpiában. Ő panna cottát készített ennyire karakteresre (juh vagy kecsketejjel valószínűleg). Férjem nyúlpörököltet evett kapros gombóccal. Itt inkább csak a tálalás akart újszerűnek tűnni (ez azért ezen a szinten kevés), de néha elégedjünk meg csak annyival, hogy valami szimplán jó.
A tökéletes ebédhez nagyon jó kiszolgálás járt, és végig a választott ételekhez nagyon illő borajánlás.
Gyönyörűen havazott odakint, azonnal igazi, békés karácsonyváró hangulatom lett, ebbe még egy fél gondolat erejéig sem rontott bele az étterem, minden tökéletesen működött, úgyhogy 10 pontot adok az nekik. Érdemes akár csak ezért leutazni Egerbe.

Panforte

Tíz évvel ezelőtt lehetett, mikor első nagy olasz utunkon jártunk férjemmel, hogy a mesés Siena város (azóta is a kedvencem, kötelezően megnézendő város, Duccióstul, mindenestül) környékén autózva, azt hittem meghibbantam, csokoládészagot éreztem a levegőben. Mindezt a szép, dimbes-dombos, ciprussorokkal övezett képeslap toszkán táj kellős közepén. Két kanyarral odébb kiderült, nem én bolondultam meg, hanem egy panforte készítő üzem közelében autóztunk el. A panforte a város jellegzetes édessége, történelme egésze a 13. századig nyúlik visssza, jellegzetes toszkán, karácsonyi édesség, sok-sok csonthéjassal, kandírozott citrusokkal, fűszerekkel és mézzel. Ma olyannyira elterjedt eme olasz cukrászati remekmű, hogy már egész évben, az ország szinte minden vidékén kapható. A panpepato és a panettone mellett a legjobb olasz karácsonyi desszert. Receptje a Dining Guide-on olvasható.
És egy hír a webshopról (csak amíg nem készül el a FB profilja) olasz, papír panettone sütőformák érkeztek, korlátozott mennyiségben. Recept hozzá pedig hírlevélben lesz.

Citrusvajas kacsa

Az egyik legjobb, könnyfakasztóan megpukkadósan nevetős (hangosan nem mertünk az eseten röhögni), gyerekes sztori kapcsolódik ehhez a recepthez. Vasárnap megsütöttem a kacsát, a gyerekek megkérdezték, mit fogunk enni. Kacsát, mondtam. Igaz, még az is elhangzott, hogy a hápi már az asztalon van. Megesszük az ebédet, Ádám eltűnik a szobájában, majd egy pillanat múlva jön is vissza, kezén a kacsa bábunkkal, és az igazi kacsa csontjai felett a kacsabábot megszemélyesítve sírni kezd."Az anyukám, hol van az én anyukám". És 10 percig siratja a vasárnapi ebédet. Mindezt azután, hogy persze ő is megette a kacsát. : ))
A Good Food decemberi számának borítóján szerepelt ez a recept, pulykával. Én épp bébikacsát vettem, azzal is tökéletesen működött. Pulyka engem nem fenyeget, valahogy nem tudom magam rávenni, hogy pulykát (v)egyek.

Hozzávalók: 1,5-2 kg-s kacsa, 7-8 dkg vaj, 1 citrom, 4 mandarin, 1 narancs, 2-3 ág rozmaring, só, bors

1. Reszeljük le a citrom a narancs és egy mandarin héját. (vékonyan!)
2. Keverjük el a vajjal és az aprított rozmaringgal, sózzuk, borsozzuk a keveréket
3. Mossuk meg, szárítsuk meg a kacsát, sózzuk, borsozzuk alaposan, majd a nyak részétől indulva fejtsük fel a mellén a bőrt, töltsük ide a vajat
4. Lefedve 180 fokos sütőben süssük 2 órán át, majd vegyük le a fedőt, tegyük mellé a félbevágott mandarinokat és 220 fokon süssük 25-30 percet.

Jota

Triesztről szóló beszámolómban már említettem a helyi levest, a jotát. Tipikus téli leves, ahogy erősödik a Bora egyre gyakrabban kerül a helyiek asztalára. A receptet már akkor ígértem, nálunk most jött el az ideje, hogy megfőzzem, pufi kabátban is folyamatosan fázok. Nagyon egyszerű, laktató, melengető leves. És végre egy olyan olasz recept, amely nagyon közel áll az "átlag" magyar gyomorhoz. Ez persze nem véletlen, hiszen a recept biztos, hogy nem olasz eredetű, ahogy Trieszt sem mondható csak olasznak, inkább úgy lehetne röviden leírni, egy nagyon szerencsés közép-európai keveredés fogadja itt az utazókat. A leves nagyon jó, a gyerekek is szerették, felvettük a téli menüre.
Tipikusan az a leves, amelyre ahány ház, annyiféle recept létezik. Én csak szalonnával készítettem, de tehetünk bele füstölt disznóhúst, vagy akár kolbászt is (bár nem tennék bele paprikás dolgot). Én tettem hozzá egy kevés farro-t (tönkölybúzaszem), ezt árpagyönggyel helyettesíthetjük, ha szeretnénk gazdagítani a levest.

Hozzávalók: 30 dkg száraz bab (tarka), 30 dkg savanyú káposzta, 30 dkg krumpli, 1 fej vöröshagyma, 1 szál répa, 1 szál zellerszár, 15 dkg füstölt hús vagy füstölt szalonna, só, bors, mk. köménymag, 1-2 babérlevél, 2-3 zsályalevél, 5 dkg farro (árpagyöngy)

1. A babot áztassuk be egy éjszakára, majd másnap öntsük le a vizet róla
2. Pirítsuk meg a szalonnát, adjuk hozzá a babot, ízesítőnek a répát, zellert, babért, zsályát, köményt, és öntsük fel 4x-es mennyiségű vízzel. Lefedve főzzük 1,5 órán át
3. Adjuk hozzá a káposztát (ha kell öntsünk még rá vizet), főzzük vele 20-30 percet, majd a pucolt, kockázott krumplit és a farro-t (árpagyöngyöt) is. Sózzuk, borsozzuk. Főzzük további 30 percig.
4. Olívaolajjal locsolva tálaljuk

Fahéjesszencia

Itt az ideje, hogy eltervezzük és a hétvégén (maximum a jövő héten) nekiálljuk azoknak a házi készítésű italok elkészítésének, amelyeknek hosszabb ideig kell állniuk az alkoholban. (Pl. a citrushéjakből készült likőrök: citrom, mandarin, narancs). A limoncello mintájára most fahéjesszenciát készítettem a Németh Zsuzsána-féle Magyar Szakácskönyv könyv alapján. Remek karácsonyi ajándék, süteményekbe, forralt borba nagyon jól használható.
Az említett szakácskönyvet most adták ki újra, a mai olvasónak is teljesen élvezhető formában. A könyv eredetileg 1835-ben jelent meg, és a Czifray könyvvel együtt korának meghatározó gasztronómiai irodalma volt. Ma egy rendkívül hasznos kézikönyv, amelyben annyi ötlet van, hogy azt el sem lehet hinni. Ezzel is úgy vagyok, mint a Czifrayval, bárhol felcsapom, találok benne valami érdekeset, olyan ötletet, amire azt mondjuk, "hát persze, ez eddig miért nem jutott eszembe!?". Az 1001 receptet még nem böngésztem teljesen végig, leragadtam az italos és befőttes résznél: mandulabefőtt, bodzatej, mandulatej, vin brulé, befőtt szőlő, sillabub és hippogras : )... illetve a kedvenc praktikám: hogyan tároljuk januárig a friss görögdinnyét. A könyvben van egy nagyon jó kolbászos fejezet (pl. ánizsos kolbász), terjedelmes halas, pecsenyés és pástétomos rész is.
De térjünk vissza a fahéjra. Teljesen úgy készül, mint a limoncello, az összetört fahéjat alkoholban kell áztatni, majd 12-14 nap elteltével leszűrni, sziruppal felönteni.

Hozzávalók: 30 gr (két normál zacskó) fahéj egészben, 2 dl tiszta szesz (ízesítetlen skandináv vodka), 2 dl víz, 4 evőkanál cukor

1. Áztassuk az összetört fahéjat 12-14 napig az alkoholban
2. Szűrjük le az alkoholt áztatási idő leteltével
3. A cukorból és a vízből főzzünk szirupot, ha kihűlt keverjük el a a fahéjas alkohollal

Elindult a Sok Kicsi és letölthető a decemberi naptár!

Mától lehet venni a Sok Kicsi sorsjegyeket!
Részletek itt, regisztráció itt.
A decemberi naptár letölthető 2 méretben: 1920x1200 (széles monitorhoz) és 1280x1024