2010-02-28

Padlizsángombóc

Igaz, ennek az ételnek nem éppen most van a szezonja, mikor a padlizsán kilónkénti ára van ahol meghaladja az ezer forintot. Rengeteg legurul ezekből a finom gombócokból, praktikusabb nyáron készíteni, mikor a piacokon az ember után dobják a feszes, lila zöldséget. Nekem pont volt a hűtőmben egy nagyobb kb. 30-35 dekás darab, és hirtelen nem volt más ötletem arra, mit készítsek belőle, de épp hogy kettőnknek (a másfél évessel) elég lett ebédre.
A padlizsángombócot, azaz a polpette di melanzanét több dél-olasz tartományban is sütik, Pugliában, Calabriában, Szicíliában is találkozhatunk vele. Több elkészítés módja is létezik, némileg eltérő fűszerezéssel, a pugliai például vízben főzi a padlizsánt hozzá. Ez elég fura, maradtam a sütőben sütésnél. Nyári kerti összejövetel alkalmával ipari mennyiséget érdemes sütni belőle, fűszeres paradicsommártást vagy fokhagymás majonézt adhatunk hozzá.

Hozzávalók előételnek 4 főre: 50 dkg padlizsán, 1 fej vöröshagyma, 1 nagy gerezd fokhagyma, 5 dkg frissen reszelt parmezán, 1 tojás, zsemlemorzsa, só, bors, friss petrezselyem, friss bazsalikom, olaj a sütéshez

1. A padlizsánt egészben, hámozatlanul sütőben süssük puhára (220 fokon kb. 35 perc)
2. Pucoljuk meg a hagymát vágjuk apró kockákra, olívaolajon futtassuk meg
3. A kihűlt padlizsánt pucoljuk meg, szűrőben törjük össze villával, közben lecsöpög a felesleges lé belőle
4. Keverjük hozzá a hagymát, a felaprított fokhagymát, a reszelt sajtot, a tojást, a felaprított bazsalikomot és petrezselymet és annyi morzsát, hogy lágy gombócokat tudjunk formázni a masszából, sózzuk, borsozzuk
5. Formázzunk kis gombócokat, morzsában forgassuk meg őket, forró olajban süssük ropogósra

2010-02-24

Blini


A napokban egyik barátnőm mesélte, hogy jártak az Aranykaviárban és milyen zseniális vacsorát ettek. Tudat alatt befolyásolhatott a sztori, mikor az Arbat delikáteszben a szokásos creme fraiche helyett egy kis üveg lazackaviár landolt a kosaramban. Blinit sütöttem hozzá (életemben most először) és nagyon tetszett a dolog. Nem is a kaviár miatt, sok ennél jóval olcsóbb halalkatrész létezik, amelyek inkább lázba tudnak hozni. Hanem az egésznek a módja miatt ahogy enni kell: kicsi tálkákban mindenféle finomság és mindenki a maga kedve szerint állítja össze az aktuális falatot. Ideális kis létszámú baráti összejövetelre. A klasszikus tejföl+lazac feltét mellett felcsíkozott füstölt tokhalat és lazacot, kapribogyót, kapribogyós-citromos tejfölt, uborkát és tormát tettem ki az asztalra. A tormáról nem tudom, mennyire autentikus ebben a kontextusban, de nekem nagyon ízlett a füstölt halakhoz. A receptet a Kenyér és a kenyérsütés enciklopédiája című könyv alapján állítottam össze.

Hozzávalók: 4 főre: 10 dkg búzaliszt, 10 dkg hajdinaliszt (én graham lisztet használtam), fél tasak szárított élesztő, 2 tojás szétválasztva, kb. 3,5 dl langyos tej, só, frissen őrölt bors vaj a sütéshez

1. A tojásfehérjék kivételével csomómentesen elkevertem a tészta hozzávalóit, folyós, sűrű palacsintatészta állaga legyen
2. Félretettem 1 órára kelni
3. A fehérjéket habnak felvertem, hozzákevertem a tésztához
4. Felforrósított palacsintasütőben, vajon kisütöttem, mint a palacsintát. Kis méretű bliniket sütöttem, egy evőkanálnyi tésztából készült egy kis palacsintakorong

2010-02-21

Csíkos mogyorótorta


Ajándékba kaptam egy üveg Frangelico mogyorólikőrt, hogy valamilyen desszertet készítsek belőle. Pénteken, Zsuzsanna napra anyunak lett belőle névnapi torta. Először mogyorós semifreddót szerettem volna készíteni, hasonlóan ehhez a pisztáciáshoz, de hirtelen megszerveztem a névnapi vacsorát, így valami komolyabbat szerettem volna összedobni. Ettem a minap egy szép réteges csokimousse-tortát, ez lebegett a szemem előtt. A mousse tortával van egy kis bajom: ahhoz, hogy szeletelhető legyen muszáj bele zselatint tenni. Ezt szerettem volna elkerülni (ha teljesen nem is sikerült), vagy legalábbis a minimálisra csökkenteni a használatát, olyan rétegeket, krémeket kitalálni, amelyek maguktól is megállnak. Ránézésre baromi pepecselősek tűnhet a torta, de esküszöm 50 perc alatt elkészültem vele! Sikere hatalmas volt, a különböző színű és állagú rétegek nagyon izgalmassá tették. Nem készítettem túl édesre, hagytam, hogy a mogyoró mindenhol érvényesüljön. És gyönyörű lett, nem? Pedig nem erősségem a szép, precíz cukrásztermék, de ez elég jól sikerült. : )

Hozzávalók 18 cm-s formához: 20 dkg őrölt mogyoró, 10 dkg omlós keksz, 7 dkg vaj, 4 nagy tojás sárgája, 3 dl tej, 1 dl tejszín, 10 dkg étcskoládé, cukor, kevés porcukor, 1 tasak instant zselatin (melegítés nélkül használható), kb. 1 dl Frangelico mogyorólikőr

1. Törjük össze mozsárban (botmixerrel a kekszet), keverjük el 10 dkg mogyoróval, az olvasztott vajjal és egy kevés mogyorólikőrrel. Lapogassuk kapcsos tortaforma aljába a sütemény alapját
2. A sárgákat verjük fehéredésig 4 evőkanál cukorral, keverjük hozzá a tejet, és a maradék mogyorót. Takarékon főzzük sűrűsödésig a krémet, keverjünk hozzá eg kevés mogyorólikőrt
3. Felezzük el a krémet (2-2 dl), az egyik részhez keverjük hozzá az apróra tört csokoládét (2 kocka kivételével), majd szedjük a krémet a formába, tegyük a hűtőbe 10 percre
4. A másik adag mogyorós krémhez keverjük az instant zselatin negyedét és a maradék két kocka csokit szedjük a csokis krémre, tegyük vissza a hűtőbe
5. Verjük fel a tejszínt negyed tasak instant zselatinnal, csapott evőkanál porcukorral, kenjük a habot a torta tetejére, hűtsük legalább 3-4 órán át a hűtőben

2010-02-18

Chilis-fehérboros tintahal

Fotózás közben, a teraszon eddig a kutyákat kellett hessegetem a "tárgyasztal" mellől. Ha elég erélyesen szóltam rájuk ők legalább elmentek az illatozó kaja mellől, baj csak akkor akadt, ha valamilyen kiegészítőért vissza kellett lépnem a lakásba. Kockázatos akár csak 10 mp-re is ételt magára hagyni 2 állandóan éhes beagle társaságában, legyen az az étel akármilyen magasan is. Volt, hogy leloptak egy falatot a szépen elrendezett tálról.
A hideget megelégeltem, átmenetileg beköltöztem a lakásba a fotózással. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy Kristóf nagyobb "probléma" lesz. Amint meglátja a fotózásra kikészített ételt hangos "hammaa" csatakiáltással indul is felé. Ezért látni mostanában egyre több képen belógó gyerekkezet. : ) Most kanalat is hozott magának a tintahalhoz. Hagytam, kóstolja meg bátran, úgysem fogja enni. Tévedtem, a fűszeres padlizsános birkához hasonlóan ez sem verte ki a gyereknél a biztosítékot, csak a petrezselymet köpködte, gyönyörűen bevacsorázott belőle.

További tintahalas receptek:
Töltött tintahal
Bundázott tintahal
Tintahalas polenta
Gyömbéres tintahal
Zöldborsós tintahal
Risotto nero

Hozzávalók: 8 db 15 cm nagyságú tintahal (pucolása itt), 1 kicsi fej édes hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1-1,5 dl száraz fehérbor, 1 csokor petrezselyem, olívaolaj, só, bors, 1 szárított erős paprika

1. A titahalak tömlőjét mossuk ki, szárítsuk meg, karikázzuk fel
2. Serpenyőben olívaolajon futtassuk meg enyhén a fokhagymát, az apróra vágott hagymát és az összetört erős paprikát, dobjuk rá a tintahalat, nagy lángon pirítsuk 2 percig, majd öntsük fel a borral
3. 4-5 percg nagy lángon folyamatosan kevergetve főzzük
4. Friss, aprított petrezselymet keverjünk hozzá, pirítóssal tálaljuk

Ez a mennyiség 2 főre főételként, négy főre előételnek elég!

2010-02-16

Citromos-kakukkfüves rántott csirke sütőben

Már majdnem két éve történt, hogy egy ismerősöm mondta, a rántott csirkét sütőben süti. Őszintén megmondom, nem különösen hozott izgalomba a dolog, a "mi finomat együnk ma" kérdésre az egyik utolsó válaszom lenne az, hogy rántott csirkét. A gyerek viszont ma (szegénykém betegen itthon) ezt a választ adta. Az olajban sütésről a minap leírtam a véleményemet, de a gyerek kérése szent, sütöttem neki rántott csirkét, de nem büdösítettem be vele, mert a sütőben sült. Hogy az izgalom nekem is meglegyen (az esti kruppos köhögés mellett), a panírt citrommal és kakukkfűvel fűszereztem. Életem első rántott húsát (panírozott zöldséget egyszer már sütöttem!) fogja még követni újabb, de csak ilyen sütős változat. A panír olyan igazi ropogós panír lett, a fűszerezés is sokat dobott rajta, érdemes kipróbálni!

Hozzávalók: 4 csirkecomb, 1 citrom, friss kakukkfű, só, bors, olívaolaj, liszt, 2 tojás, zsemlemorzsa

1. A csirkét sózzuk, borsozzuk bőven
2. A morzsához keverjük a citrom lereszelt héját, a kakukkfű levélkéket
3. Panírozzuk be hagyományosan a combokat, liszt, tojás, morzsa
4. Tegyük tepsire a csirkéket és csorgassunk rájuk kevés olívaolajat (összesen 2 kupaknyit öntöttem rá)
5. Kapcsoljuk a sütőt 220 fokra, kb. 50 perc alatt süssük ropogósra a combokat, 35 perc után fordítsuk meg őket

2010-02-14

Fahéjas-padlizsános birka

A birkanyárshoz használt comb felét (ahol már kiengedett a hús) nem tudtam apróra vágni, ez a rész közepes méretű kockák formájában végezte. Ezek elkészítésekor egy marokkói receptből indultam ki, (ezt korábban az NLK-ba főztem) paradicsom, fahéj, aszalt gyümölcsök voltak a szószban. A padlizsán miatt most nem akartam gyümölcsöket hozzáadni, csak a rómaikömény és a fahéj adta az izgalmat. Na meg a padlizsán és a birka. Nem fűszereztem nagyon erősen, a 17 hónapos Kristóf is ezt ette. Még a sáfrányos kuszkusz sem fogott ki a gyereken. Hiába, ilyenkor még nincs előítélet, a világ legtermészetesebb dolgaként ette két pofára.
A recepthez inkább bárányhúst ajánlanék, olyan minőségű birkahúst kaptam, amilyet nem lehet hentesnél beszerezni
A héten felteszem a gyümölcsös változatot is ahhoz marha- és disznóhúst használtam vegyesen.
Hozzávalók: 20 dkg birka comb, 1 padlizsán, 3 dl paradicsomlé, 1 vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál rómaikömény, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, só, bors, olaj

1. Az apróra kockázott hagymát olajon pirítsuk meg, adjuk hozzá a húst, pirítsuk körbe. Adjuk hozzá a fűszerek felét. A rómaiköményt mozsárban összetörtem.
2. Öntsük fel 1,5 dl paradicsomszósszal, sózzuk, borsozzuk
3. Takarékon, lefedve főzzük míg a hús megpuhul (2,5 óra volt nekem), közben folyamatosan öntsük hozzá a paradicsomlevet, vizet.
4. A padlizsánt vágjuk nagy kockákra, serpenyőben, olajban pirítsuk meg, adjuk a húshoz, a többi fűszerrel együtt. Főzzük még 15-20 percet együtt.

2010-02-11

Pasiknak Valentin napra


Ez a recept az én ajándékom az összes férfi olvasómnak. Hús! Hús, itt? kérdezitek néha, mikor szökőévben egyszer (az idei pont az, itt volt az ideje a receptnek) felkerül egy húsos recept. Gondoltam, valami rózsaszín, szívecske alakú, habos, cuki süti helyett jöjjön egy olyan ajándék recept, amit értékeltek.: )
Ismerősünk szólt, hogy vágnak birkát. Kell-e hús. Bevallom, húztam az orrom. A birkáról, néhány rossz emlék alapján rögtön beugrott az az érzés, mikor a faggyú kicsapódik a szájpadlásomra. Én nagyon nem szerettem volna, de a férjem erősködött. Na jó, legyen, de a te feladatod. Látványosan ki is vonultam a konyhából, "a szagát sem akarom érezni". Férjem, amolyan férfiasan nekikészül a feladatnak, enyhe kis disznóvágás feelinget adva az egésznek, kibont egy üveg bort, munkához lát. Majd nem bír magával és hozza a darabokat, hogy szagoljam, nincs semmi faggyú szaga, viszont milyen gyönyörű darab. És tényleg, gyönyörű, friss, vörös húsok (aznap vágott), minimális zsír, nulla faggyú. Később mondták, az állat kora szerint még épphogy csak birka volt, nemrég még bari volt a neve. Én meg nagy ökör lettem volna, ha kihagyom. (a neten utánanéztem 12 hónapos korban vált át az elnevezés)
Ez a rozmaringos nyárs a tegnapi ebédem volt, a húst félig fagyottan mikronnyi kockákra vágtam (darálás helyett), fűszereztem, sütöttem, friss kenyérlepénnyel, fokhagymás joghurttal és a képen látható török, méreg erős paprikakrémmel ettem. Ma padlizsános ragu készül a comb többi részéből.

Rozmaringos birkanyárs

Hozzávalók: 25 dkg aprított birkahús, 2 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors, olívaolaj, 2 ág rozmaring, citrom

1. Felaprítottam a fokhagymát és a rozmaringleveleket. A húshoz kevertem, sóztam, borsoztam, locsoltam a masszához olívaolajat (2-3 evőkanálnyi) és pár csepp citromot
2. Állni hagytam 30 percet a húst. Közben összekevertem 15 dkg lisztet, csipet sóval egy teáskanál szárított élesztővel, kevés olajjal, annyi meleg vízzel, hogy gyúrható kenyértésztát kapjak. Homogénre gyúrtam, pihentettem a hússal együtt.
3. Fa pálcikákra tapasztottam a húst (lsd. képen), felforrósított vastag aljú teflonban minden oldalról körbesütöttem, összesen kb. 6-8 perc alatt. Közben a kenyértésztából 3 gömböt gyúrtam, ezeket kilapítottam és egy másik előmelegített teflonban kisütöttem, mint egy palacsintát (zsiradék nélkül)

2010-02-10

Rozmaringos házi chips

Többek között két dolog nem nagyon megy nálunk: 1. Az olajban sütés. Nem szeretem (főleg télen nem), hogy napokig szellőztetni kell a lakást egy adag sült krumpli után. Férjem szegény imádná, de évente, kétévente kap egyszer. Ebben van egy kis lustaság is, pucolni, felvágni, sütögetni és még büdös is. A krumplit inkább mosom, negyedelem, olívával locsolom, rozmaringozom és a sütőre bízom. Ez 5 perc, az olajban sült verzió meg 35.
2. A chips, mint rágcsálnivaló. Sőt, mindenféle rágcsálnivaló. Sosem volt divat itthon (gyerekkoromban sem, nyilván ezt hoztam magammal), hogy a konyhafiókban, spejzban halomban álljanak a csokik, ropik, kekszek. Nekem fura azt látni, hogy valahol a konyhaszekrény minden zuga valamilyen nassolnivalót rejt. Egyenes út az elhízáshoz.
Mivel chipset sosem veszek, nem olvastam még el, miből áll. Látatlanban nem bántanám, lehet, hogy nincs benne semmi adalékanyag, de lehet, hogy van. Nem tudom. Azért elég egyen ízű mindegyik. A gyerekek kaptak pár hete ajándékba egy dobozzal, felfalták egy pillanat alatt.
Megenyhült a szívem, felrúgva 1-es és 2-es pontot, sütöttem nekik chipset. Tökéletes lett, talán annyi a "baja", hogy krumpliíze van. : ) Abban viszont teljesen hasonlít a boltira, hogy ropog. Ropog frissen és ropog 6 óra múlva is. Délelőtt sütöttem és délután, ovi után ették a gyerekek, nem volt olajos, nem szottyadt össze, puhult vissza, ugyanúgy ropogott mint sütés után azonnal. A titok a hideg vizes áztatásban rejlik. A gyereket idézem, kóstolás után: "hű, ez olyan, mint amit a Benedekék hoztak!"

Hozzávalók: 3 nagy szem krumpli (az enyém sajnos hosszúkás volt, elég kicsik lettek a karikák), 3 gerezd fokhagyma, 2 ág rozmaring, tengeri só, napraforgóolaj

1. Pucoljuk meg, kenyérszeletelővel vágjuk fel a lehető legvékonyabbra a krumplit. Átlátszó 1 mm körüli (inkább keskenyebb) karikák legyenek. Gép nélkül jó kézügyesség, sok türelem és jó kés szükségeltetik vagy egy olyan uborkareszelő, amivel nagyon vékonyan lehet szelni
2. Tegyük a szeleteket egy tálba és jéghideg vízzel többször öblítsük át, majd engedjünk rá jéghideg vizet, ebben álljon a krumpli kb. 10 percet
3. Nagy edényben melegítsük az olajat, dobjuk bele a rozmaringágakat és a félbevágott fokhagymákat, kis adagokban süssük a krumplit. Először konyharuhán töröljük szárazra az aktuális adagot, majd kis lángon süssük, míg kifehérdeik, majd kicsit növeljük az olaj hőfokát, hogy pirosra süljön. Papírszalvétára/papírtörlőre szedjük ki, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön. Ha kihűlt sózzuk. Enyhe romaringíze lesz a krumplinak, aki erősebb fűszerezést szeretne, a sóhoz keverjen őrölt rozmaringot. (fokhagymaport ne, szerintem annak nagyon kellemetlen az íze)

2010-02-08

Gigantikus olíva

Egy üveg olaj kíséretében Giuseppétől kaptam ezeket a hatalmas, szilva méretű olívabogyókat. Hogy milyen az íze? Semmiben nem hasonlítható azokhoz a bogyókhoz, amelyeket valaha kóstoltam. Megállapítottuk, hogy leginkább a főtt kukoricára emlékeztet, húsa kicsit vajas. Zseniálisan finom, tiszta bogyó íz, semmi ecet, egyéb tartósítóanyag stb. Legjobb magában enni, de azért a vasárnapi pastába került egy kicsi belőle. Két feltétet készítettem a kifőtt spagettire, a szokásosnál kicsit fűszeresebb paradicsomszószt, mivel az olaj, amit kaptam kifejezetten karakteres, nagyon illatos, gyümölcsös, nagyon "zöld", (itt nem a színére kell gondolni) harapós. A karakteres szósz nagyon jól kiegészítette. A másik condimentóban kapott szerepet a bogyó.

Korábban többször hallottam már arról, hogy olasz kisvárosokban késő ősszel összegyűlnek a főtéren a helyiek, és megkóstolják kinek milyen lett az idei olaja. Úgy, ahogy a bort szokták. Ezek az olaszok már csak ilyenek, szeretnek a főtéren összegyűlni, főleg ha evésről, ivásról van szó, bármilyen alkalmat megragadnak, hogy ezt megtehessék. Jártam már radicchio ünnepen Trevisóban, Palio utáni vigasságon Siénában, szimpla tér-ünnepen Rómában, olaj bemutatón azonban még sosem, de nagyon vágytam rá. És valahogy nem tudtam elhinni, hogy az olajat tényleg úgy lehet kóstolni, mint a bort. Pedig lehet.
Összesen 12 tételt kóstoltunk, indításként az olíva álnéven árult lámpaolajjal, sansával kezdtünk (Olaszországban valóban ipari célokra használják, ahogy tették ezt már az ókorban is) és ízesített olajokkal koronáztuk meg a sort. A kóstolón (terveink szerint Giuseppe tart egy bővítettet, ahol az ennivaló részt készítem majd én) rengeteg mindent megtudtam az olajról, magáról a fáról, történetéről, az olaj feldolgozásról. Köztük olyan szomorú információkat is, hogy a fekete olívabogyó, amit veszünk a közértben az nem magától fekete, hanem a hozzáadott vastól.


Paradicsomszósz hozzávalók: 40 dkg-s darabos paradicsomkonzerv vagy paradicsomlé (házi elfogyott, Natura é márkájú, olasz, bio paradicsomlevet használtam), 1 fej hagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 1 db szardella, só, bors, kis csokor friss oregánó, olívaolaj

1. Öntsük a szószt magas falú lábosba. (mert köpköd) A hagymát pucoljuk meg, vágjuk ketté, adjuk a szószhoz, a fokhagymákat aprítsuk fel, ezt is adjuk hozzá, illetve a szardellát és az oregánót is.
2. Öntsünk hozzá kb. 3-4 evőkanál olajat Főzzük a szószt takarékon, míg besűrűsödik (az én levem, már eleve elég sűrű volt, kb. 15 percig főztem csak), őröljünk rá borsot és sózzuk.
3. Szedjük a szószt frissen kifőtt tésztára, reszeljünk rá egy kevés parmezánt és locsoljuk meg karakteres olívaolajjal.

Gyors, olívás feltét hozzávalók: 1 dl olívaolaj, 5-6 szem óriási zöld olívabogyó, 3 szardella, 4 gerezd fokhagyma, kevés szárított erős paprika, csokor petrezselyem

1. Aprítsuk össze a hozzávalókat. A bogyó kivételével tegyünk mindent egy serpenyőbe, kb. egy percig pirítsuk, vegyük le a gázról, adjuk hozzá a bogyóhúst is, mehet is a kifőtt tésztára

2010-02-04

Almás-korianderes sütőtökleves


A sáfrányos sütőtök bejegyzésnél kommentben írta le egyik kedves olvasóm, Ehran (azaz Laci) az ő kedvenc sütőtökleves receptjét. Elég hamar ráugrottam. Szerdán 11 körül Kristóffal jöttünk haza a belvárosból, eszembe jutott, hogy maradt még korianderem, bekanyarodtam a zöldségeshez tökért, 12.55-kor már a fotó is retusálva volt a levesről. Lacinak igaza van, tényleg nagyon finom. Az eddig kóstolt sütőtöklevesek közül nekem ez ízlett a legjobban. Néhány dolgot módosítottam rajta, ez lett én változatom.
Aki pedig szeretné megkóstolni, a jövő héten megteheti a Marsbéli bolt konyhájánál. Ez a meglehetősen fura nevű konyha (a névvel valahogy nem tudtam még mindig megbarátkozni) elszánt, főzni szerető hölgyeket takar, akiknek meggyőződésük, hogy a házhozszállítós kaja is lehet ötletes, változatos, jó minőségű, olyan, mintha otthon készült volna. Kis vállalkozás, szerelemből (és néminemű kényszerből, de ez mellékes). Engem igaz nem nagyon érint a munkaebéd problémája, de látom a férjemet, hogy a belváros kellős közepén nem nagyon tudja megoldani a mindennapi ebédet. Vagy drága, vagy zsíros-nehéz, vagy unalmas és szar kb. ez a három lehetőség van. Amit a Marsbéli bolt menüje ígér az végre nem a szokásos főzelék, pulyka, fitness, Laci bácsi, nyugdíjas, kismama menü, hanem valami egészen más. Én magam novemberi indulásuk előtt kóstoltam, az amúgy blogoló szakácsok főztjét, az meggyőző volt. Most kicsit összeszövetkeztünk, 4 receptet választottunk ki közösen a blogról, amit a héten ők fognak elkészíteni.

Hozzávalók: 40 dkg sütőtök, 1 nagy alma, 1 fej főzőhagyma (az a nagy fehér), 2 dl kókusztej, 2 dl víz, 1 evőkanál mascarpone, 3 dkg vaj, 1 teáskanál madras curry (enyhe), só, friss koriander

1. Vágjuk apróra a hagymát, vajon futtassuk meg, adjuk hozzá a felkockázott tököt, a pucolt kockázott almát
2. Öntsük fel a vízzel, kókusztejjel, főzzük puhára a tököt
3. Ízesítsük a curryvel, sóval, turmxoljuk le, keverjük hozzá a mascarponét
4. Friss korianderrel tálaljuk

2010-02-03

Türelem rózsát terem


Évek óta hallgatom az Info Rádió gasztronómiai műsorát a Tálalót. Na nem azért, mert annyira jó, csupán folyton ez az adó szól a kocsiban, könnyen belefutok az aktuális adásba, vagy annak valamelyik ismétlésébe. De különben hallgatható, szerintem már szeretjük is, nyilván nem időznék ott, bár a receptek végighallgatása általában heveny röhögőgörcsöt és káromkodást szokott kiváltani mindkettőnkből. X év után, fogalmam sincs mennyi, 4-5 talán, végre hallottam egy receptet, amely megtetszett és ki is próbáltam.
Avokádósaláta grépfrúttal, ez rögtön érdekelni kezdett. Szeretem az avokádót, de általában magában esszük (így sem rossz persze), vagy guacamole készül belőle. Az adásból azt is megtudtam, hogy az avokádó nem hízlal (vajassága miatt valahogy eddig azt gondoltam róla, hogy igen), ellenben hasznos telített zsírsavakkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal van tele, úgyhogy bátran ehetjük.

Hozzávalók 2 főre: 1 avokádó, 1 grépfrút, fél lime, 1 kis csokor snidling, só, bors, olívaolaj

1. Hámozzuk meg a grépfrútot, szedjük gerezdekre, a húst bontsuk ki a hártyából
2. Vágjuk ketté az avokádót, magot emeljük ki, vágjunk vékony szeleteket belőle, húzzuk le a szeletekről a héjat és csepegtessük meg citromlével, hogy ne barnuljon meg
3. felváltva helyezzük el a tányérokon a grépfrút és az avokádócikkeket, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg olívaolajjal, vágjuk rá a snidlinget (a fotózás után tűnt fel, hogy ezt lehagytam róla és addigra már szétszedtem a vakukat)

2010-02-01

Pettole, pugliai töltött lángos

A mai recept itt olvasható.

Déryné, minden csak nem úrinő

A címben szereplő hölgy csúnyán átvert minket. Nevezhettem volna nevén is a dolgot, de legalább én megpróbálok úrinő maradni. Pénteken is próbáltam az maradni és szó nélkül, igaz nem mosolyogva, talán még nem is köszönve hagytam el az intézményt. Sztori röviden: Tabán moziba volt jegyünk este fél kilencre, előtte hétkor bementünk a Dérynébe, hogy iszunk egy pohár bort hozzá meg eszünk valami kicsit, mert éhesek nem voltunk. Nem akartunk vacsorázni, a mozi volt a fő program. Ezt közöltük is az ajtónál álló 2-3 hostessel, kaptunk egy olyan asztalt, ahová fél kilencre érkezik majd a foglalás. Ok.
Jön a pincérlány, leteszi az étlapot, itallapot, de rögtön ajánlja, hogy igyunk egy pohár pezsgőt. Hirtelen jött ajánlás, oké, legyen, de inkább prosecco-t hozzon. Gyakran iszunk proseccót étteremben, sosem vitt anyagi csődbe, meg sem fordul a fejemben, hogy eszement drága lenne. Jön a pincér, mit ennénk, mondjuk, csak valami kicsit, nem vagyunk éhesek. Meleg előételek közül választok egy halat, (2500 Ft), de a pincér akadékoskodik, az csak 8 deka. Nem baj, nekem elég. Megegyezünk, ha mégsem akkor rendelek valami mást is. És vár, akkor nem rendelek MOST mást. Nem majd, ha tényleg kevés. Akkor inkább ő ajánlaná, hogy rendeljünk ketten előételnek egy rákot (ami nincs az étlapon) és részletesen elmeséli, hogyan készül, a vaj pirítástól az utolsó sózásig. Rendben, ha már ekkora energiát fektetett bele, hogy ismertesse, akkor hozza. Kihozzák az ételeket, megesszük. Ezeket hosszan nem ecsetelném, tisztességesen elkészített, de semmiképpen nem izgalmas ételek, rosszat biztos nem eszünk a Dérynében, de kimagaslóan jót sem.
A meglepit a számla tartogatja, két részre osztanám: két pohár bor, 1 nagy ásványvíz, egy meleg előétel, egy főétel, egy saláta, egy desszert 9000 Ft, 2x 1 dl prosecco, 1 rák (10 db) 9500 Ft. A proseccóból egy dl 2000 ft volt, az ajánlott rákos előétel 5500. Az étlapon megismert árak, nem ezeket az összegeket tükrözték. Volt más előétel, amelyben rák volt, ezek 2800 Ft körüli összegbe kerültek.
Rendben van ez így? Sikerült többet kifizetni 2 olyan tételért, amit nem is akartunk csak ránktukmálták. Megdöbbentem, hogy ma még mindig itt tart a hazai vendéglátás, erre van szüksége egy Déryné-féle helynek? Utasításkánt ki van adva a pincéreknek, hogy ajánlgassák a drága fogásokat, "kopasszák a vendéget" mert kevés a bevétel? Elárulom, hosszabb távon így sem lesz több. Csökött agyú, barom felfogás ez, amit már rég el kellett volna felejteni. Kicsinyes és nevetséges magatartás, ami csak arra jó, hogy úgy felbosszantja azt akivel mindez megesett, hogy biztos soha a lábát be nem teszi oda.
Egyetemista korom elején, 10 évvel ezelőtt A Déryné tulajdonosának érdekeltségébe tartozó étterem szomszédságában dolgoztam a Váci utcában. Emlékeztek, a Fontanával szemben, ahol 2 nagy sörös figura állt, ott két étterem működött, közös lejárattal. Itt, mindkét helyen tényleg ki volt adva a feladat még a hostesseknek is, ha a vendég azt kéri ajánljak valamit, a legdrágább ételeket kell mondani. Klasszikus turistakopasztó helyek voltak a belváros közepén. Sokat tudnék arról írni, 2 év alatt mennyi cifra dolgot láttam itt.
Szerettem a Dérynét a kiszámíthatósága, a profizmusa, a pezsgő hangulat miatt, amit mindig tapasztaltam, köszönöm, többet nem kérek belőle.
A film viszont nagyon jó volt, egy dán vígjátékot, a Kiságyúkat láttuk. Nem dogma-film, ha valaki erre számítana a dán rendezés okán, de egy nagyon élvezetes, egyszerű, viccesre vett történet. Érdemes megnézni.
Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin