Igazán ritkán fordul elő velem, hogy egy hazai étteremben minden étellel tökéletesen elégedett legyek. Tegnap majdnem megtörtént a lehetetlen, a tökéletes vacsora. Csak ámultunk és elégedetten nyeltünk. Akkor miért csak majdnem? Mert a desszert 4/5-öt teljesített. (de még ez is belefért, bőven).
Mindez az újonnan nyitott
Maligán étteremben történt. Az elmúlt hó végén Litauszki Zsolt, korábbi konyhafőnök és üzemeltető elbúcsúzott a helytől, magán szakácsnak állt, helyére a konyhában korábbi másod szakács Kachnics István állt, az üzemeltetést pedig egyik kedves, régi olvasóm, vállalta. A hely külleme is változott, és még fog változni, erről azonban nehezen nyilatkoznék, korábban nem jártam itt. Amúgy sem hiszem, hogy túl lényeges, ha a konyha tartja ezt a szintet, akkor nem a belsőépítészetért fogunk ide járni. A konyhát felszerelték sous vide géppel, vákumgéppel, pacojettel, thermomixerrel, így a fogások a legmodernebb technológiával készülnek. Az étlap rettentő rövid, és napról-napra változik: tegnap egy előétel, egy leves, 5 főétel és három desszert közül lehetett választani. Este inkább magyaros, napközben magyaros és néha olaszos. Kicsit izgulni kezdtünk az étlap láttán, de mint kiderült, felesleges volt. Reméltük, a szakács is tisztában van azzal, ha összesen 11 étel a konyha kínálata, az csak akkor működik, ha mind kifogástalan. Előételnek báránytatárt ettünk. A hús késsel volt apróra vágva, finoman savanykásra volt ízesítve, kapribogyót, pacojetben készült medvehagyma olajat és paprikaolajat, illetve mustár-szerű mártást kapott. A tatár ízléssel volt fűszerezve, nem tolakodott semmi ki belőle, a medvehagyma olaj smaragdzöld színével, a házi mustár pedig hihetetlen ízével oszlatta el a túl rövid étlap okozta kételyeket.
Megkóstoltuk az aznapi levest, amely szintén pacojetben készült, újhagyma-leves volt. Könnyű, gazdag, friss és üde, így tudnám leírni. (Ma vettem is 4 csokor újhagymát, hátha sikerül vmi hasonlót).
Főételnek mangalica tarját, tökfőzelékkel és süllőt salátával és burgonyagratinnal ettünk. Illetve kóstoltunk citromos, füstöltsonkás risottót is. A tarja sous vide készült, állaga leírhatatlan, a tökfőzelék a leveshez hasonlóan friss és üde. Semmi köze ahhoz a főzelékhez, amit eddig ismertünk. A hal ízes, szaftos, a gratin finom, talán enyhén sótlan. A citromos risotto szaftos és nagyon intenzív, a rizs tökéletesre főzve.
Desszertnek citromtortát ettünk túrófagyival. A torta keksz alapú (tudjátok, az új szerelmem), a citromkrém nekem viszont nem elég intenzív illetve került bele zselatin, hogy szilárdan álljon. A zselatint nagyon nem szeretem, nekem ez a krém jobban ízlik.
A fogások előtt házi kenyeret (ízes, ropogós és lukacsos) kaptunk vajjal, illetve szódát, csapos üvegből
A fogások normál méretűek az árszint közepes. Ismeretlen, kis pincék borait kóstolhatjuk.
Bízom abban, hogy marad ez a szint, és Kachnics István továbbra is ilyen fantáziával, de mégis egyszerűen viszi a konyháját. Akkor sokat járunk ide, csak ne lenne tőlünk ilyen messze.