Édességfokozás, mert megérdemlem

Vannak dolgok, amelyeket nem szabad túlbonyolítani. Aki figyeli, miket szoktam főzni, tudja rólam, én tényleg mindenből a lehető legegyszerűbbet szeretem, ötletesen de a legpraktikusabban elkészítve. De vannak olyan dolgok, amelyek mindent felülírnak. Például a hosszú tél, az állandó sötétség, hideg.
És itt van a sütőtök, amely ugyan finom tortának, csirkével, lencsével, tésztának, és másik tésztának, gnocchinak, sütinek, currynek, levesnek és másik levesnek, de simán, önmagában sütve is elég egy melengető nassoláshoz téli estékre. Igen, novemberben még elég, mikor csak két hónapja tart a hideg. Január végén, hogy a témánál maradjak, mondhatnám ez már édes kevés. Kicsit löktem rajta: megcukroztam, megtejszínhaboztam (veszélyes ez a szifon). A férjem meg röhögött rajtam, minek egy zöldségre cukrot tenni, aztán meg le sem lehetett állítani róla.
Először a mandulaműtétem után készítettem vigasztalásként ezt a tököt, akkor karamellben pároltam puhára a tökkockákat, erre került a sáfrányos tejszínhab. Úgy is jó volt.
Ahogy nézem, ma lényegesen barátságosabb idő lesz, mint tegnap, ettől függetlenül még szükség lehet rá.



Hozzávalók: sütőtök, melaszos nádcukor, 2 dl tejszín, 1 csapott evőkanál porcukor, fél tasak valódi sáfrány

1. Mossuk meg a tök héját, daraboljuk fel a tököt, és szórjuk meg a nádcukorral
2. Tegyük be a sütőbe sülni
3. A tejszínt, a porcukrot és a sáfrányt öntsük a szifonba és készítsük el a habot. Vagy verjük fel habverővel

Szokatlan recept

Legalábbis itt, nálam. Én nagyon szeretném az erősebb fűszerezést, de a férjem nem nagyon. Jó, ha egy évben egyszer el tudom rángatni indiai vagy japán étterembe vagy a hozzánk közeli Wonghoz. Aznap még örül is neki, de a másnapi fejfájás újra elveszi a kedvét tőle. (Én nem vagyok érzékeny a nátrium-glutamátra, nekem semmi bajom utána)
Még novemberben ettem ehhez a sütőtökös curry-hez hasonlót a Klasszban. Ott egy tökéletesre sült (azaz alig sült) vörös tonhalhoz adták köretnek. Irtó jó párosításnak találtam és a curry íze nagyon eltalált volt, gazdag, pikáns és izgalmas. Az én receptem alapjául egy Good Food-os csicseriborsós-sütőtökös recept szolgált, csak egészen keveset módosítottam rajta. Elhagytam a friss citromfüvet és a lime-ot mert ezek nem voltak itthon. Gyorsan elkészíthető vacsora, amely könnyű, de egyben laktató is. Friss lepénykenyér illik hozzá. (én most török büfében vettem hozzá vékony pita kenyeret, ezt itthon a pirítóban átmelegítettem). És még a férjem is szerette, az enyhe curry-nek köszönhetően.

Hozzávalók: 50 dkg sütőtök, 1 konzerv (400 gr) csicseriborsó, 1 fej hagyma, 1 citrom, 1 dl húsleves, 2 dl kókusztej, 1 citrom, 1 evőkanál madras curry-por (enyhe), 1 marék menta, napraforgóolaj

1. Hámozzuk meg és kockázzuk fel a tököt. Forrósítsunk fel 2 evőkanál olajat, pirítsuk meg benne enyhén az apróra vágott hagymát, a curry port és a citrom lereszelt héját.
2. Adjuk hozzá a felkockázott tököt, majd öntsük rá a húslevest és a kókusztejet is, sózzuk ha szükséges (levestől függ) Főzzük, míg a tök megpuhul, ekkor adjuk hozzá a lecsöpögtetett csicseriborsót
3. Tálaláskor locsoljuk meg a citrom levével és friss mentaleveleket szórjunk rá

Zöldséges rizstorta

A rizs nem tartozik a kedvenc köreteim közé. Amúgy sem eszünk gyakran "hagyományos" köretet: értsd: krumpli, rizs. Halak és húsok mellé jobban szeretem a zöldséget vagy egy finom salátát. Most egy olyan receptet találtam, amely a rizst egészen feldobja, új formáját mutatja meg. Ez a gyorsan (kb. fél óra alatt) összeállítható torta nagyon látványos, ötletes, vendégeknek is süthetjük köretnek vagy hidegen előételnek akár. Előételként meleg, sáfrányos szószt ajánlok hozzá. Ehhez kell 2 dl másnapos húsleves, 1 dl tejszín, egy evőkanál mascarpone, kis fej édes hagyma, fél gerezd fokhagyma, vaj, kb. fél zacskó valódi sáfrány. A felaprított hagymát vajon megpárolom, felöntöm a húslevessel, hozzáadom a fokhagymát és 10 percig gyöngyözve főzöm, leturmixolom, hozzáadom a sáfrányt, a tejszínt és egy evőkanál mascarponét sűrűre főzöm. Sózást nem igényel, ha a húsleves elég sós volt!

Hozzávalók: 25 dkg rizs, 1 cukkini, 2 sárgarépa, 2 szál zeller, 10 dkg friss spenót, 5-6 szem aszalt paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, 2 tojás, 1 dl tej, olívaolaj, só, bors

1. Tegyünk fel forrni egy lábosban vizet, sózzuk, ha forr szórjuk bele a rizst. (ha van esetleg sok maradék húsleves, főzzük ebben)
2. A cukkinit, a répát és a szálzellert káposztareszelőn reszeljük le, adjuk a rizshez a megmosott, lecsöpögtetett (vagy kiolvasztott leveles) spenóttal együtt, mikor a rizs majdnem kész. Főzzük őket együtt 5 percig, szűrjük le, adjuk hozzá a felaprított aszalt paradicsomot, fokhagymát, reszeljünk bele parmezánt
3. Verjük fel a tojásokat, adjuk hozzá a tejet, sózzuk, borsozzuk, keverjük hozzá a kicsit kihűlt rizst. Sózzuk, borsozzuk a keveréket, ha szükséges
4. Kapcsos tortaformát (az enyém 18 cm-s) olajozzunk ki, szedjük bele a rizst, 200 fokra melegített sütőben süssük kb. 35 percig, míg a teteje kicsit megpirul

1, 2, 3... Három éves a Dolce Vita!

Három évvel ezelőtt ezzel a bejegyzéssel indult a Dolce Vita. Ádám hat hónapos volt ekkor, gondolom, éppen kicsit magamhoz tértem, megszoktam mivel is jár egy kisbaba ellátása, szórakoztatása, dédelgetése és a pelenkázáson mellett vágytam valami kreatívabb elfoglaltságra is. Gondolom, mert már nem emlékszem pontosan, miért is kezdtem el blogolni.
Három év alatt sok minden jó történt velem, az oldallal, a legfontosabb mégis számomra, hogy közben megszületett Kristóf is, így dupla mennyiségű felgyülemlett kreativitást kell kiélni magamból. : )
3 éve már nem csak magunknak főzök, hanem Nektek is. Bizony a heti menü megtervezésekor, a saját érdeklődésemen és a család ízlésén túl, arra is gondolok, Ti minek örülnétek. És, hogy örültök, arra a legjobb bizonyíték az a rengeteg bíztató, köszönő, tanácsot kérő levél, hozzászólás, amit írtok. Mivel írtam, hogy a kezdeti célomra már nem nagyon emlékszem, biztos, nem azzal a szándékkal álltam neki az oldalnak, hogy másokat átformáljak. Hogy ma már olyan sokan követitek, értetek egyet azzal, ami szerintem jó, ennek nagyon örülök!
A 2009-es év sűrűre sikerült, főleg az év vége telt el iszonyatos pörgésben, ezen az időszakon tényleg a Ti írásaitok lendítettek át. A jelek szerint az idei év is aktív lesz. Januárban a Meglepetés újsággal kijött egy naptáram, áprilistól pedig találkozhattok velem a Csillagánizsban, de előtte még szeretnénk Giuseppével sok finomságot megmutatni Nektek. És engedve a kívülről érkező nyomásnak, körvonalazódik vmi fotós dolog is. Azt hiszem, unatkozni idén sem fogok.
Az lenne az igazi, ha a héten az ünnepelt hátradőlne és másra bízná most a főzést, mosogatást. : ) Lesz azért recept, sőt olyan, amilyet itt ritkán olvasni illetve a fotózásról is összegyűltek a gondolataim, a héten írok erről is.
A remélem, nem túl csöpögősre írt szülinapi beszéd mellé jöjjön egy igazán csöpögős süti: mandarinszirupos torta. Gyertyát nem találtam itthon hozzá, de háromnak legalább három. Egyszerű kevert tészta, extra mandarin ízű sziruppal. A szirupot kacsasülthöz is el tudom képzelni.

Hozzávalók: 7 dkg vaj, 20 dkg cukor, 2 tojás, 10 dkg liszt, 8 dkg őrölt mandula, fél tasak sütőpor, 1 dl tej, 4 nagy szem mandarin (nem tudom, hogy hívják, az enyém hatalmas, szinte narancs méretű volt, ebből kell négy), negyed citrom leve

1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokon. Habverővel keverjük a szobahőmérsékletű vajat 10 dkg cukorral habosra, keverjük bele 2 mandarin lereszelt héját.
2. Keverjük bele egyenként a tojásokat, továbbra is habverővel keverjük a tésztát.
3. Keverjük hozzá a lisztet, mandulaport, sütőport és a tejet is. Kivajazott, lisztezett 1 dl formákba öntsük, süssük 30 percig.
4. Közben készítsük el a szirupot: reszeljük le a másik két mandarin héját is, facsarjuk ki az összes mandarin levét, adjuk hozzá a cukrot és a negyed citrom levét is, forraljuk 15 percen keresztül. A sziruppal locsoljuk meg a sütiket.

Citromos csicseriborsó-saláta

Mindig figyelek arra, hogy vacsorára valamilyen saláta is kerüljön az asztalra. Minden nap más, a lehetőségeket a hűtő és a kamra tartalma határozza meg. És itt most nem csak a "klasszikus" zöldsalátára kell gondolni, jöhet a bab, lencse, csicseri, füstölt halak, tojás, avokádó, articsóka, narancs, grépfrút... bármi, amiből salátát lehet készíteni. Jelenleg még csak mi, felnőttek esszük, remélem, hogy a gyerekeknek a saláta mindennapi látványa beépül a tudatalattijukba, és egyszer eljutunk oda is, hogy hiányolni fogják, ha nincs.
A konzervből készített csicseriborsó saláta villámgyors vacsoramegoldás lehet, ha hosszúra nyúlt a munkanap. Friss pirítóssal nekem bőven elég esti étkezésnek. A férjemet pedig már átneveltem. Ha van rá időnk a lilahagymát pácoljuk be korábban, hogy ne legyen olyan erős, nyers. Ha még több időnk van, süssünk hozzá tortillát vagy piadinét.

Hozzávalók 2 főre: 1 db 400 gr-os csicseriborsó konzerv, 1 fej lilahagyma, 1 citrom, só, bors, olívaolaj

1. Reszeljük le a citrom héját, adjuk kb. fél dl olívaolajhoz, facsarjuk bele a citrom felét, bőven borsozzuk, sózzuk (ha erősebb ízt szeretnénk, daraboljunk bele egy szardellát)
2. Szeleteljük fel vékonyan a hagymát, öntsük rá a páclevet, hagyjuk állni benne legalább fél órán át
3. Bontsuk ki a konzervet, mossuk át, majd csöpögtessük le alaposan, keverjük el a hagymás-citromos olajjal. Keverjük össze, kóstoljuk, ha szükséges ízesítsük még. Nekem ez úgy ízlett, hogy erősen citromos és borsos volt

Menü

Íme az ígért menü és egy indexes videó, ahol a hangulat és a kaják is láthatóak. Sőt 6:47-nél nekem is van egy villanásom. : )

Arany Kaviár
Nyírfán füstölt vágótok-filé, cappery olajjal
Bükkön, borókával füstölt császárlazac-filé, gyömbéres, olívás öntettel
Oroszosan pácolt hering hagymasalátával
Baszturma- fűszerkéregben érlelt grúz húskülönlegesség bélszínből. céklasalátával
Vaddisznóhússal töltött pelmenyi erdei gombákkal
Lazaccal töltött pelmenyi tejfölle és vörös kaviárral

Babel delicate
Tonhal Rossini módra
Gesztenyepüré amarénás meggyel tölcsérben

Bock Bisztró
Marhaszegy érdekesen
Szajmóka tandori Szent Jakab-kagylóval
Retro lecsókolbász szőlővesszőben készítve

Chateau Visz
Vitéz szemling-sashimi, wasabi uborkarelish, cékla carpaccio és gyömbér-kókusz emúlzió
Borjúnyelv és mangalicacsülök, hosszúbors-tök-chutney, zöldbab, kapribogyós-fűszeres vinaigrette

Costes
Kacsamáj Bleu Montagne kávéval ízesítve, friss házi kaláccsal
Serpenyőben sült Szent Jakab-kagyló vörös quinoa szemekkel és narancsos répamártásban

Fausto's
Tradicionális előétel
Házi tagliatelle halszósszal
Panna cotta

Kistücsök
Balatoni harcsafilé zsályás babfőzelékkel
Mogyoró tányér

Onyx
Mákos-áfonyás macaron
Tainori csokoládétorta
Baba Savarin egzotikus gyümölcs-variációkkal

Két étterem a Csalogány 26 és a pécsi Enoteca Corso nem kínált ízelítőt. Ez az eredeti meghirdetett menühöz képest volt változás. Összességében azt tudom mondani, a nevek gyakran sokkal hangzatosabbra sikerültek, mint maguk az ételek. Az egész vacsorából nekem Bíró Lajos libamáj szusija (ez is egy hülye név, szerencsére a szusihoz nem volt köze) magasan kiemelkedett a többi fogás közül.
Talán túl magas volt az elvárásom, de mit vár az ember ha a 10 legjobb étterem mutatja meg tudásának legjavát.

Magyarország 10 legjobb étterme

A nyertes étterem. Fotó: Dining Guide, Karádi Róbert

A Dining Guide ötödik éve osztja ki az Év Étterme elismerést. A címet eddig a Fausto's, a Lou Lou, újra a Fausto's és a Bock Bisztró nyerte el. Az idei aspiránsok: Aranykaviár, Bock, Onyx, Bábel, Chateau Visz, Costes, Csalogány 26, Enoteca Corso, Fausto's, Kistücsök. A tegnap esti gálavacsorán, ahol az éttermek szolgáltatták a kóstolókat, kiderült, kinek a nevét rejti a boríték. Tatatataam: a győztes, 2009-ben az Év Étterme a Costes. Gratulálunk nekik! Az étterem tulajdonosa, Gerendai Károly vette át a díjat, rövid köszönőbeszédében kiemelte, a díj Miguel Rocha Vieira, korábbi séfnek köszönhető, aki 2009 végéig vezette a Costest. Az esten különdíjat kapott az Alabárdos étterem, az utánpótlás-nevelésben végzett munkájáért, illetve kihirdették a DG két pályázatának nyerteseit: Láng László nyert a gasztronómiai szakíró és Gulyás Krisztián és Nagy Sándor az ételfotó pályázaton. A tíz esélyes étteremről bemutató a DG-n olvasható.
Szubjektív
És most jöjjön a szubjektív oldal. Iszonyú nagy várakozással indultam neki az eseménynek, persze, hiszen ritkán ehetjük végig egy este alatt az ország 10 legjobb éttermének kínálatát, legjavát. Önmagamhoz képest viszonylag hamar túlestem, az olyan apróságokon, mint "a fekete vagy a lila cipő jobb-e a ruhámhoz vagy a körömlakkom piros legyen-e vagy lila", majd sikerült időben megérkeznünk a helyszínre, ahol több gasztrobloggerrel és párjával együtt vettük be az asztalokat. Ízbolygó és "párja" Tintaleves, Fűszeres Eszter, Lila Füge, Malackaraj képviselte a hazai gasztroblog-szférát. Az este kicsit szaladgálós volt, asztalnál ültünk de az ételekért a terem különböző részeire kellett menni, majd kis adag kajával asztalhoz vissza, bekapni, következő adagért menni. Mozgalmas volt a hosszas beszélgetés lehetőségét kicsit agyonvágta, de az este nagyon jól zajlott, a szervezés profi volt. A menü iszonyú hosszú volt, a jelen lévő éttermek, mind 2-3-4-féle ételt hoztak magukkal. Arra kicsi volt az esély, hogy mindent megkóstoljunk, de azért igyekeztünk. Emlékezetből próbálom összeszedni, miket ettem, a menüt pedig pótolom, amint megkapom a teljes listát.
Az est győztese nálam: libamáj szusi (Bock Bisztró). A névben a szusi inkább egy összetevőre utal, a pácolt gyömbérre, más szusielem nem volt hozzá. Eszméletlenül jó párosítás a gyömbér és a máj. A fogás nem volt túlbonyolítva, kevés összetevő, de azok nagyon jól álltak egymásnak. És benne volt az ötlet, ami a nálam a lényeg.
Második hely: babfőzelék harcsával (Kistücsök). Könnyű zsályapestós babfőzelék fehér babból, konfitált harcsával, füstölt morzsával. Teljesen egyben volt, a babfőzeléket tanítaniuk kéne. (csak legközelebb kicsit jobban főzzék meg a babot!)
Harmadik hely: tonhal rossini (Babel). Tonhaldarabka, libamáj, szarvasgomba, szója, mindez kiskanálon. A hal nagyon finom állagú, a libamáj szintén. A szarvasgomba szelet felesleges rá, nem volt semmi íze, azért, hogy hangzatosabb nevet lehessen neki adni, kár rátenni.
Emlékezetes volt még shell kagyló disznósajttal (Bock), a lazacos és a vaddisznóval töltött tészta (Aranykaviár), lecsókolbász (Bock), a desszertek közül tonkababos csokitorta (Mihályi).
A Fausto's kínálatából csak a desszertre értem oda: radicchiós bavarese, málnával, piskótával. Pohárdesszert, ami nem nagyon fogott meg. A radicchiót nem lehetett érezni, egy meghatározhatatlan, túlságosan édes krém keveredett málnával. Semmi különleges. Az Onyx csak desszerteket hozott: csokitorta valhrona csokiból, mákos macaron, ezek jók voltak. Ott volt a solymári Zazzie cukrászda, gyönyörű macaron toronnyal. A levendulás-áfonyás ízlett a legjobban illetve a sós karamelles, bár itt egy kicsit érezni lehetett, hogy odaégett a karamell.
A győztes Costes asztalánál kígyózott a sor, megkóstolni nem tudtam, itt csak asztaltársaim szemöldökhúzogatását tudom tolmácsolni. Egy mélypont volt számomra a menüben, a Chateau Visz, mindkét étele rossz volt. A két ízelítő fejenként 6-8 alkotóelemet számlált, ezek leginkább mind nyers zöldségek voltak, bántóan, keményen nyersek. Feleslegesen és értelmetlenül túlbonyolított kóstolók, harmónia nélkül, ötlet nélkül, élmény nélkül. Attól nem lesz étel az étel, hogy találomra összehajítunk pár hozzávalót, ha vékonyra vágunk vmit elnevezzük carpaccionak, ha apró kockára akkor tatárnak. Hatalmas tévút, amit az éttrem bemutatott magából itt az esten. Ezen közösen húzogattuk a szemöldökünket.
A menüt hozom hamarosan!

Pavlova újra, habszifonnal

Milyen jó ha a blogger anyukája blogolvasó. Szólnom sem kellett és a múltkori csokis pavlova recept nyomán, a legközelebbi családi látogatásomkor habszifon kikészítve, patronostól. A patronokkal ugyan volt egy kis gond, 94-ben gyártották őket. (minőségét megőrzi 90 napig, hűvös helyen, figyelmeztet a felirat a dobozon). Nagyon bíztam, hogy a szifon nem sínylette meg a hosszú mellőzöttséget. Vettem új patronokat, és előrelátóan megkértem a férjemet, csavarja bele. Inkább az ő kezében robbanjon. Katasztrófa szerencsére nem történt. Sütöttem viszont egy eszméletlen jó pavlovát.
Múltkor azt írtam a csokisnál, hogy ezt nem lehet felülmúlni, hát most sikerült. Elkészítettem az eredeti változatot: sima tojáshabbal, tejszínnel és gyümölccsel (fagyasztottal). Bevallom, ketten megettük ebéd után. Meseszépen nézett ki és elképesztően finom volt. A fagyasztott gyümölcstől féltem, de nem szottyadt össze, ahogy kiengedett. A szifonból fújt tejszín pedig 2 óra múlva is úgy állt mindenféle zselésítő és fixáló nélkül, mint az izének az izéje.
Aki azt gondolja, tojáshabra túlzás a tejszínhab, téved. Míg nem kóstoltam én is így vélekedtem, kóstolva viszont a rajongásom leírhatatlan. A hazai éttermek szakácsainak ajánlom figyelmébe, rettentő praktikusan elkészíthető (az alap 2 napig bírja szobahőmérsékleten, tálaláskor csupán tejszínt kell rá fújni és gyümölccsel díszíteni) és lenne vmi újdonság a középkategóriás éttermek unalmas, egyen desszert szekciójában. Extrákkal tűzdelve csúcshelyen is megállja a helyét, annyira finom.
Magamból kiindulva még egy fontos megjegyzés: akinek a tojáshabos alap hallatán gyermekkorának kőkemény rózsaszín, világoskék és halványzöld habkarikái ugranak be rögtön, megnyugtatom, semmi de semmi köze hozzá!

Hozzávalók: 4 tojásfehérje (szobahőmérsékletű, én a közértből hazahozva készítettem azonnal, itt nem hűtötték), 25 dkg porcukor, 1 evőkanál 10%-os ecet, 1 evőkanál keményítő, csipet só, 3 dl tejszín, friss/fagyasztott gyümölcs

1. Melegítsük elő a sütőt 150 fokon
2. A fehérjéket kezdjük el felverni habnak. Mikor már habos, de még korántsem kemény kanalanként adagoljunk hozzá 25 dkg porcukrot, minden kanál után 2-3 percig verjük a habot, a végeredmény egy nagyon fényes, szinte vágható massza.
3. Az utolsó adag cukorral adjuk hozzá a keményítőt is, majd a végén keverjük bele óvatosan az ecetet
4. Kanállal olajjal megkent alufóliára (ezt meg sütőlapra) formázzunk egy szép magas (ez enyém most 6-7 cm körüli volt) tortaformát. Csökkentsük a hőfokot 110 fokra, majd tegyük be sülni a habalapot kb. 65-70 percre
5. A sütési idő elteltével kapcsoljuk ki a sütőt és résnyire nyissuk ki az ajtót, konyharuhával támasszuk meg, így várjuk meg míg a sütő kihűl. (nekem éjszaka hűlt) Tálaláskor fújjuk rá a tejszínhabot, díszítsük gyümölccsel

Az 500 éves recept, azaz hogyan készítsünk olasz szalámit otthon

Kolbász, szalámi kérdésnél azt hiszem elkerülhetetlen, hogy újra és újra előhozzam kedvenc témám, amelyen szörnyülködni tudok, hiszen a tudatos vásárlás egyik legnehezebb pontja a felvágott kérdés. Sok év kellett ahhoz, hogy leszokjunk róla. Étkezésünk (sok családhoz hasonlóan) így alakul: naponta 1x szoktunk főtt ételt enni, ebédre. Ok, ez megoldható, elkerülhető a szemét, ha mindent magunk készítünk és nem veszünk semmi zacskósat. A reggeli is könnyű, vaj, méz és lekvár (házi persze). Vacsorára viszont valami tartalmasabb kellene, főtt ételt azonban ritkán eszünk ilyenkor. A felvágott kézenfekvő, gyors megoldásnak tűnik. De egyszerűen nem vagyok hajlandó megvenni. Se ilyen-olyan kolbászt, se rakottakat, se főtt, zselatinozott sonkákat, őrleményeket. Készítek helyette más kenyérre valót: májkrémet, sajtkrémet, zsírban sült májat, esetleg padlizsánkrémet és sorolhatnám tovább. A kolbászról, szalámiról azonban nem kell lemondani, elkészíthető otthon. Mi kb. 7 éve minden évben töltünk kolbászt a barátainkkal.

Hagyományos hazai és az olaszok

Maga a töltés is iszonyú jó móka, 1 napos buli sok-sok forralt borral, a végeredmény pedig, ahogy lógnak a kolbászok és szalámik a kisházban, önmagáért beszél. A disznóvágás még jobb, csak ahhoz praktikusabb vidékre elutazni, mintsem otthon az udvaron lebonyolítani.
Az idei töltésnél 90 kg húst dolgoztunk fel, egy részből olasz finocchiona szalámi készült, amelyet az édeskömény tesz különlegessé. Egyszer már készítettünk olasz szalámikat (lásd a disznóvágásos linken), de azok nem lettek igazán jók, mert daráltuk hozzá a húst. A receptet akkor ezért nem is írtam le. Most ami készült egyszerűen zseniális lett, mikor a napokban felvágtam az első rudat, örömömben körbeugráltam a lakást. Gyönyörű lett és baromi finom. A húst most vágtuk, nem daráltuk hozzá. Ez hosszadalmas, de nézzétek a végeredményt, megéri.
Miért 500 éves a recept? Nem olyan régen megvettem Dave Dewitt Leonardo lakomái című könyvét, ebben található egy kolbász recept az 1400-as évek közepe tájékáról. Pont így készült a mi szalámink is.
Hozzávalók: 3 kg sertéshús (pl. comb), 2 kg zsírszalonna, kb. 15-20 dkg só, kb. 2 zacskó szemes fekete bors, édesköménymag (gyógynövényboltban kapható), szaláminak való bél, kötözőzsinór

1. Kockázzuk fel a húst és a szalonnát (1 cmx1 cm)
2. Keverjük össze őket és keverjük hozzá a sót, 1 zacskó borsot egészben, 1 zacskónyit pedig durvára törve. Kb. ugyanennyi szintén megtört édesköménymagot adjunk hozzá. (ez veszít az aromájából)
3. Dolgozzuk jól össze a masszát, majd pihentessük pár órát és kolbásztöltővel töltsük be a bélbe.
4. Füstöltessük meg hagyományos füstöléssel, utána minimum 1 hónapig szellős, hűvös helyen lógjon. (mi pont egy hónaposan vágtuk fel, már géppel szép vékonyra szeletelhető)

Ricottás-pestós csiperke

Még a múlt héten vettem egy üveg pestót, egy baj van csak vele, fél kilós kiszerelésben árulták. Amúgy nem is jellemző, hogy ilyen nagy üvegben legyen. Nekem a kis üveges is bepenészedik egy idő után, ahogy a hűtő polcán egyre hátrébb és hátrébb kerül, mi történne ezzel a nagy üveggel. A bolti bazsalikomos pesto azért nem az a fajta amit nagy kanállal lehetne falni (a sajátot igen, de az egészen más ízű). Nagyobb részét lefagyasztottam, a maradékból pedig próbálom mihamarabb felhasználni. Került a minestronéba is a héten, most meg ebbe a pár pillanat alatt elkészíthető gombás fogásnak a töltelékébe. Könnyű vacsorának szerintem magában is megállja a helyét, egy kis fehérkenyérrel, de készíthetjük előételnek is vagy ha úgy tetszik, köretnek.

Hozzávalók: 50 dkg barna csiperke (persze lehet fehér is, de az enyém barnából készült), 15 dkg ricotta, 3 evőkanál pesto, só, bors, olívaolaj

1. Szedjük le a gombák szárát, pucolni nem kell őket. Mossuk meg, szárítsuk meg a gombafejeket
2. Keverjük össze a ricottát a pestóval, enyhén sózzuk a tölteléket
3. A gombafejeket tegyük egy tepsibe borsozzuk, sózzuk, mindegyikbeb kanalazzunk tölteléket, 220 fokos sütőben süssük kb. 25 percig, mikor kész locsoljuk meg olívaolajjal

Padlizsános fusilli morzsával

A mai ebéd főszereplője ismét a morzsa volt, úgy ahogy évekkel ezelőtt Szicíliában találkoztam vele, padlizsános-paradicsomos tésztára szórva sajt helyett. A meseszép Cefalu város egyik éttermében ettük ezt a jellegzetes déli fogást. Írtam már többször, a szegényebb családok, ezzel a gasztronómia leleménnyel próbálták pótolni a hiányzó sajtot. A kényszermegoldás önálló életre kelt, a morzsás tészta ma az éttermek étlapján olvasható. Nagyon érdemes kipróbálni!


Hozzávalók 2 főre: 25 dkg fusilli, 1 közepes padlizsán, 1 db 400 gr-os paradicsomkonzerv, 6 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só, bors, 2 kiskanál pesto, 6 evőkanál zsemlemorzsa, 2 db szardella

1. Kockázzuk fel a padlizsánt, olívaolajon pirítsuk meg 1 gerezd felaprított fokhagymával, majd adjuk hozzá a paradicsomot.
2. Sózzuk, borsozzuk, pestóval és még 4 gerezd fokhagymával ízesítsük a szószt, takarékon főzzük 20 percig
3. Főzzük ki a tésztát, közben készítsük el a morzsát: olívaolajon pirítsuk meg ropogósra a morzsát a maradék fokhagymával és a felaprított szardellával
4. A lecsöpögtetett tésztára szedjünk szószt, szórjuk meg morzsával, locsoljuk meg olajjal, tálaljuk azonnal

Zöld minestrone

A minestrone az egyik kedvenc téli levesem. Laktató, mégis kalóriaszegény. Mostanában paradicsom nélkül főzöm, és arra figyelek, minél több zöld zöldség legyen benne. Ha nem teszünk paradicsomot a minestronéba elképesztően édes lesz, főleg másnap és harmadnap. Erre a levesre is igaz, újramelegítve a legjobb. A leves édességét eszméletlen jól kiegészíti a tálaláskor ráöntött olívaolaj, frissen őrölt bors és egy kevés parmezán. Soha nem főzöm hígra, a felkockázott zöldségeket éppen hogy ellepi a főzővíz, így lesz az íze nagyon intenzív. És egy kis kukacoskodás, ma ilyen hangulatban keltem fel. Családban, ismerősöktől sokszor hallom, hogy leveskockát dobnak a minestronéba. Ebben a levesben annyi zöldség van, hogy teljesen felesleges beletenni (és sztem másba is, de most nem ez a téma).
Eszternek meg örök hála a technikai segítségért!

Hozzávalók: 4 szál sárgarépa, 20 dkg zöldborsó (fagyasztott), 2 szál zeller, 1 szál fehérrépa, 1 kis karalábé, negyed közepes karfiol/brokkoli, 1 cukkini, negyed közepes kelkáposzta, 1 szem krumpli, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál bazsalikomos pesto, olívaolaj, só, bors, kis ág rozmaring, pár zsályalevél

1. Kockázzuk fel apróra a hagymát, olívaolajon fonnyasszuk meg, majd dobjuk rá először a felkarikázott sárgarépát és fehérrépát
2. Innentől kezdve folyamatosan pucolom, kockázom a zöldségeket és teszem párolódni az olajra, a sorrend kb.: borsó, zeller, krumpli, karalábé, cukkini. Ekkor adom hozzá a friss fűszereket is
3. Majd felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje a zöldségeket, de azért tudjanak úszkálni a vízben. Sózom, borsozom, adok hozzá egy kevés pestót, 25-30 percig főzöm
4. Az utolsó 10 percben adom hozzá a karfiolt/brokkolit és az utolsó 5 percben pedig a felkockázott kelkáposztát. Olívaolajjal locsolva tálalom

Egészséges ketchupot gyorsan

Kb. 2 hónapja tettem egy egyszerű, de nagyszerű felfedezést, hogyan készítsek a gyerekeknek gyorsan, finom és egészséges ketchupot. Mindig elfelejtem, hogy írjak róla. A tegnap esti sajtos melegszendvics újra előhozta a kérdést. Ketchupból vagy bio-t szoktunk venni, vagy Heinzt, vagy főzök, ha valamilyen alkalomra kell.
Igen szoktunk venni, mert csak a pizzán ütök érte : )), én amúgy nem nagyon szeretem. Azaz pontosabban, bajom nincs vele de ritkán eszünk olyat, amihez illene. A gyerekek viszont szeretik szendvicsre és a kedvenc omlettjükre (ezt hamarosan elkészítem a blogra is, eddig nehéz volt, mert csak este esszük, de most már tudok sötétben is fotózni).
Még bőven tavaly történt, hogy estére kellett ketchup, de ahol vásároltam csak valami nagyon ócskát lehetett kapni, olyat amely főként vízből és állományjavítókból állt, legalább 10 adalékanyagot tartalmazott. Ez az a fajta, amelyik inkább rózsaszínes, szinte átlátszó és a sok sűrítőtől irtó kellemetlen állaga van, az íze pedig leginkább az ecetre hasonlít. Na ezt nem akartam megvenni, főleg azért mert literes kiszerelésben volt és 800 Ft-be került. Hogy az esti hisztit elkerüljem "De één pepöpöt AKAROK", gondos és leginkább előrelátó anyukaként vettem egy dobot sűrített paradicsomot. Összetevői: paradicsom. Ez már jobban hangzik. Ehhez keverek otthon mézet, enyhén sózom és kész is a finom ketchup. A gyerek eszi, nem reklamál, hogy anya ez nem ketchup, úgyhogy működik. Kisgyereket nehéz becsapni.
Ha "aranyfácános" konzervből készítjük, azt egy kicsit fel kell engedni vízzel, az üveges sűrítettek jól működnek magukban. Persze lehet bátran fűszerezni, én ezt a gyömbéres-mazsolásat szeretem nagyon. Egyszerre annyit készítek, amennyi elfogy, lezárt üvegben a maradék paradicsomszósz a hűtőben pár napig eláll. Úgy tervezem utána a menüt, hogy vmihez felhasználjam.

Serpenyős, morzsás zöldségek

Morzsamániám múlhatatlannak tűnik. Korábban többször is írtam már arról, mennyire szeretem, a véleményem ezidáig változatlan, lelkesedésem nem lankul. Ez az egyszerű alapanyag nagyon sok ételt feldob, megváltoztat. Nem méltó hozzá, hogy csak panírként végezze.
Ez a gyors előétel/egytálétel/köret véletlenül született: a februári NL Konyhához készítettem morzsás ételeket, ez töltelékként fog ott szerepelni. Mikor ránéztem a serpenyőben piruló zöldséges morzsára, avagy morzsás zöldségre azonnal elképzeltem önálló fogásként. Nyáron, a teraszon ücsörögve, jéghideg fehérbort kortyolgatva hozzá... hmmm, a kezem most a bilibe lóg. Sebaj egyszer eljön az is, lesz még idén melegünk, de ma inkább szánkózni fogunk.

Hozzávalók: 1 kis cukkini, 1 piros kalifornia paprika, 2 szem paradicsom, 5-6 púpozott evőkanál morzsa, 4-5 gerezd fokhagyma, szárított csípős paprika, 3 darab szardella, só, bors, 1 csokor petrezselyem, olívaolaj

1. A zöldségeket kockázzuk fel (egészen apróra)
2. Olívaolajon pároljuk 5 percig a zöldségeket, még ropogjanak, adjuk hozzá a zsemlemorzsát, a fokhagymát, szardellát, a csípős paprikát. Ha túl száraz, öntsünk rá még olívaolajat
3. Pirítsuk a morzsával a zöldségeket további 5 percig
4. Borsozzuk, ha kell sózzuk, keverjük bele a friss, aprított petrezselymet. A hideg fehérbor télen is jár hozzá.

Még több morzsás recept:
Morzsás tészta
Morzsás zöldségek
Morzsás lazac
Morzsás kagyló
Morzsás articsóka paradicsommal

Csokoládés pavlova

Idén nem volt újévi fogadalom, talán csak annyi, hogy 2010-ben kevesebb desszertet készítek, erre tessék, itt van ez a pavlova. A megtestesült brutál desszert, főleg így csokisan. Könnyű kis fehérjehabnak tűnik, de korántsem az, hiába nevezték el egy balerina után. A tésztája tökéletes lett, szépen repedt, szeletelhető volt, a tejszínen azonban lenne még mit finomítani. Sehogy sem akart megállni rajta, pedig nagyon hidegen vertem, cukor is volt benne, de mégsem. Aki szépségdíjas tejszínkoronát szeretne a tetejére, habszifonból fújja. De nehogy hulalát vagy más növényi zsíros szemetet! Igazi tejszínt.
Pavlovát kb. másfél éve készülök sütni, egy jól sikerült példány egyszerűen lenyűgözően néz ki, halványsárgás alap, rajta a tejszín, élénk színű, friss gyümölcsök. Tipikus nyári étel, nekem meg éppen most jutott eszembe. Kerülgettem a közértben egy tálca epret, de lemondtam róla, hogy gyümölcsös legyen, így maradt a csokis változat. Csoki nélkülit még nem is ettem, de ha rajtam múlik, nem is fogok, mert ha nekiállok pavlovát sütni, az csak is csokis lehet. Nagyon durván jó, ropogós a széle, ragacsos, habos, csokis a belseje. Csak édességfüggőknek!
Ezzel a desszerttel kívánok boldog új évet mindenkinek, aki szomorú lett az év első munkanapjától
A recepthez Martha Stewart csokis pavlováját használtam alapnak, aztán itt-ott módosítottam rajta, pl. lehagytam egy plusz főzött csokoládékrémet róla. Pusztán lustaságból, de a végeredményt kóstolva, azt mondom, semmi szükség rá. Inkább friss ribilzlit kívántam volna hozzá. Ha szórtam volna rá, legalább egy kis fagyasztottat nem is nézett volna ki ilyen laposan. : ) De mind elfogyott.

Hozzávalók az alaphoz: 4 tojásfehérje (szobahőmérsékletű), 25 dkg porcukor, 2 evőkanál melaszos nádcukor (elhagyható), 3 evőkanál kakaópor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 1 evőkanál ecet, csipet só
tetejére: 3 dl tejszín, porcukor, 2 dkg étcsokoládé

1. Melegítsük elő a sütőt 150 fokra. Kezdjük felverni a tojásfehérjéket egy csipet sóval, majd kanalanként adagoljuk hozzá a porcukrot és a barnacukrot. Közben nagy fokozaton verjük a habot míg nagyon-nagyon kemény és fényes nem lesz
2. Ekkor keverjük bele óvatosan az ecetet, a kakaóport és a keményítőt is.
3. Tepsire rakjunk sütőpapírt, kicsit olajozzuk meg, kanállal formázzunk a habból egy kb. 20 cm átmérőjű tortaformát, legalább 6-7 cm magas legyen.
4. Csökkentsük a sütőt hőfokát 120 fokra és süssük 75 perc alatt készre a habkarikát. Ne nyitogassuk a sütőt közben, ha kész, nyissuk ki résnyire az ajtót, konyharuhával támasszuk ki, így hagyjuk kihűlni a formánkat. (én este sütöttem, csak másnap ettük, szobahőmérsékleten 2 napig eláll)
5. Tálaláskor: a tejszínt verjük fel kemény habnak, díszítsük vele a pavlova tetejét, szórjunk rá reszelt csokoládét (nyáron friss gyümölcsöt)