Júniusi naptár

Remélem, olyan idő lesz júniusban, hogy 100 ilyen kancsó limonádét fogok elkészíteni. A naptár két méretben tölthető le: 1920x1200 és 1280x1024
És egy szuper június eleji program: 4-én, szombaton 12 órától Blogkóstoló a Budai Gourmet fesztiválon, a Foodshow keretében. 10 blogger ételeit lehet megkóstolni. Én egy egy vadragus és a vegák kedvéért pestós tésztával készülök. 500 főre! Atyaég, ezen már kicsit izgulok, pénteken küzdök meg a gigantikus adag raguval. Drukkoljatok, és szombaton gyertek kóstolni!

Kávé és likőr harmónia

Ha a tegnapi bejegyzést nézzük, akkor ez a mai téma az igazi torkosság. Bűn-e vagy betegség, nem tudom eldönteni de nagyon élveztük. Az biztos, nem volt rá fizikai szükségletünk, nem a természetes étvágyat akartuk kielégíteni, pusztán öncélúan párosítottunk két dolgot, hogy választ kapjunk arra, létezhet-e harmónia kávé és likőr között. Befolyásolják-e egymás ízét, karakterét, milyen pörkölésű kávéhoz milyen likőr illik.

Az öncélú élvezethez az Ybl villa illő hátteret biztosított, most voltam itt másodszor, de még mindig el tud bűvölni.
Nem vagyok nagy likőrös, bevallom, az est folyamán a kávéval összekóstolt italok közül több volt az, amelyet még soha nem ittam.

A tesztre pedig kifejezetten kíváncsi voltam, őszintén megmondom, eddig még nem gondoltam soha úgy a kávéra, hogy azt nem magában kellene fogyasztani, hanem ízpárokat vagy éppen ellentéteket keressünk hozzá. (Azon meg egy kicsit izgultam, mi lesz velem az este 7-től kóstolgatott kávék után, hajnalban meddig forgolódok álmatlanul az ágyban, de előre elmondhatom a két dolog, kávé és likőr ebben a kérdésben semlegesíti egymást.)
A teszten először a kávét kóstoltuk (összesen 5 különböző Nespresso-t, tej és cukor nélkül szigorúan), úgy ahogy mondjuk a borokat is szokás. Figyeltük az illatát, megjelenését, a cremát, majd ízében az intenzitást, a karaktert, ízhosszúságot, majd egy-egy kávé után a hozzá párosított likőrt, és kóstolgattuk, mi történik, mit hoznak ki egymásból. Érdekes volt, hogy a különböző kávék mennyire más karakterűek voltak, így, hogy odafigyeltünk rájuk. A kávé nekem általában vagy a finom/nagyon finom vagy az elmegy illetve pocsék kategóriába szokott bekerülni. Ezen túl különösen nem figyelek az ízjegyekre, pár pillanat alatt leküldöm, és kész.

Egy 10-es intenzitású kávéval kezdtük, hozzá az olaszok kedvelt aperitivóját, Fernet Brancát ittunk. A Fernet Branca egy meglehetősen keserű likőr, de a kávé érdekes módon nagyon sokat tompított rajta, én inkább édeskésnek semmint keserűnek éreztem a kávé után. Jó páros volt. Ezután kakaólikőrt ittunk, itt a kávéra már nem emlékszem (intenzitásban visszafelé haladtunk), de talán ez a páros nem hagyott olyan mély nyomot, mint az első. Őket mandulalikőr páros követte.
A negyedik egy kifejezetten savas kávé volt, vékony, gyorsan eltűnő ízzel. Az előző három kávé után, mint kávé egyáltalán nem volt nagy élmény, de miután hozzáittuk a narancsos Grand Marniert, a likőr citrusos jegyeket csalogatott elő a kávéból. Ehhez hasonlóan az utolsó, házi készítésű feketeribizli likőr pedig egyértelműen bogyós gyümölcs aromákat hozott ki a párjául választott kávéból.
Egy újabb játékszer az ízek szerelmeseinek, érdemes kísérletezni. Nekem teljesen új élményt nyújtott így a kávézás, arra a következtetésre jutottam, hogy egy jól eltalált páros egy finom ebéd vagy vacsora után simán megállja a helyét desszert helyett is akár.

Torkosság

Hieronymus Bosch

2003-ban francia vendéglősök, ínyencek és újságírók egy csoportja kérelmet nyújtott be II. János Pál pápához, hogy a torkosság vétkét amely franciául: gourmandise változtassa falánkságra. A falánkság franciául gloutonnerie, és akárcsak a bűn angol neve gluttony, mohó nagyétkűséget sugall. A megkeresésére az egyháztól nem érkezett válasz, holott a kérvény teljesen komolyan érvelt a kifinomult ízlelés mellett, amelyet semmikép nem lehetne a mohó zabálással egy lapon emlegetni.
Bűnnek számít-e ma torkosság, vagy betegség, génjeink által meghatározott örökletes tulajdonság teszi fel a kérdést Francesca Rigotti értekezésében. Ma a globális gömbölyödés, a globesity világában bűnös vagy áldozat a falánk ember? TV adók szakosodtak arra, hogy a nap 24 órájában, a főzést kulturális szórakozásnak beállítva kössék le a figyelmünket, szaklapok, könyvek, blogok (khhmmm : )) ontják a recepteket és arra késztetnek bennünket, hogy napról napra újabb recepteket próbálunk ki.
A falánskág az egyházi felfogás szerint bűn. Azonban azonnal adódik a kérdés, hol a határ? Meddig tart a létszükséglet kielégítése, az egyénenként változó természetes étvágy, hol kezdődik az öncélú élvezet? Bűn a koplalás is? Ha elfogadjuk a minden túlzás ártalmas elvet, akkor a túlzott koplalás, a test sanyargatása egyaránt árt a testnek és a léleknek. Gyógyszer minderre a mértékletesség? Tudjuk-e ezt ma alkalmazni, vagy akaratgyengeségünket folyamatosan kihasználják és állandó evésbe kényszerítenek bennünket?

Az olasz könyvsorozat, amelyben hét tudós vizsgálja szokatlan, mai szemmel a főbűnöket, e rendkívül szórakoztató és elgondolkodtató részében a szerző, Francesca Rigotti a filozófia megközelítés és az egyházi állásfoglalás vizsgálata mellett, irodalmi műveken, filmeken keresztül mai gondolkodás szerint
közelít a témához. A görög mitológia, a római nagy lakomák, a középkori nagy zabálók lajstromba vétele után korunkat többek között a Meki kultúra, Charlie és a csokoládégyár, a Hetedik című film írja le. Olvasmányos utat járunk be a görög "megheirosz"-tól, Dante Poklán át a mai sztár TV szakácsokig, a magazinokban egymást követő recept és diéta rovatokig. Vergődünk tehát a kötelező karcsúság és a kifinomult ételek között. Gyakran bűnözünk. Miért? Az én válaszom egyszerű, mert az olyan jól tud esni. Gondoljatok csak el egy szaftos csokoládés tésztaalapot, rajta csokoládéhabot, és az egészet egy 3. állaggal megtoldva a tetejére képzeljetek ropogós csokoládélapkát. Mai, profán szemmel nekem ez testesíti meg a torkosságot.
Ti mit esztek ha valami igazi torkosságra vágytok? Csütörtök éjfélig kommentben írjátok meg leghőbb bűnötöket, 4 szerencsés falánk okulásként kap egy-egy példányt a könyvből. A könyvet a címek egyeztetése után a kiadó fogja elküldeni.

Rucolaolaj

A rucola magról ültetése (idén csíráztatás nélkül közvetlenül kintre ültettem) igen jól sikerült. Rucolát eszünk rucolával, szinte minden nap. Az íze kellemesen zsenge még, így akár önálló salátának is készítem, kis citrommal, olajjal locsolva, borssal és parmezánnal szórva.
Most olajat készítettem belőle, hasonlóan egy pár évvel korábban készült medvehagymaolajhoz. Nagyon finom és ugyanolyan szép smaragdzöld lett, mint a medvehagymás. Az átszűrés után megmaradt rucolapépet elkevertem egy doboz cottage cheese-zel, jó sok, mozsárban megtört rómaiköménnyel és egy kis sóval. Kivájt cukkinikbe töltöttem, 200 fokos sütőben 30 percig sütöttem. Mikor elkészült, meglocsoltam. Mivel? hát persze, hogy rucolaolajjal.


Hozzávalók: 1 nagy csokor rucola, negyed citrom, kevés tengeri só, 2 dl extra szűz olívaolaj (ne legyen túl karakteres)

1. Blansírozzuk a rucolát: dobjuk pár pillanatra forrásban lévő vízbe, majd gyorsan vegyük ki és áztassuk jeges vízben.
2. Alaposan szárítsuk meg a rucolát, keverjük el az olajjal, adjunk hozzá kevés citromlevet és tengeri sót. Turmixoljuk meg enyhén, nem kell, hogy pépes legyen
3. Tegyük pár órára a hűtőbe, hogy összeérjen az olaj, majd kis szűrőn szűrjük át

Olasz város haladóknak I. rész

Gambrinus, elegáns kávézó a Piazza Plebiscito-n

Nápoly a Paradicsom és a Pokol városa. Első olaszországi utunk ne ide vezessen, csak akkor jöjjünk ide, ha már kipipáltunk jó néhány olasz városkát, és vitathatatlanul beleszerettünk az olaszokba, úgy, ahogy vannak, mindenestül. Ha ezt megfogadjuk, Nápolyt nagyon fogjuk szeretni. Nápoly nem afféle romantikus, képeslapokra illő, kedves, sikátoros, itt-ott ciprusokkal díszített városka. Ilyen úticélt keressünk inkább Toszkánában.

Nápoly maga a dél-olasz valóság, nyüzsgő hangyaboly, az örök lárma és mozgás birodalma. Hangulata magával ragadja az utazót. Itt a nap 24 órájában zajlik az élet: robogósok (olykor négytagú család egy motoron) cikáznak a sötét sikátorokban, az autók mindennemű szabályszerűséget mellőzve, folyamatosan dudálva özönlenek, mindeközben hatalmas embertömegek hullámoznak az utcákon, a kávézók és éttermek pedig ráérős nápolyiakkal vannak tele. Dolgozik itt egyáltalán valaki? Ne is törődjünk vele. Próbáljunk együtt élni a várossal, merüljünk el benne nyakig és együnk egy jót!

Borozó a Spanyol negyedben

Egy nápolyi bolttulajdonos mondta a következő, igen találó leírást a városról. A Jóisten megalkotta a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Mikor Nápolyt teremtette a Purgatóriumról megfeledkezett, ide csak Paradicsom és Pokol jutott. Való igaz, a város átmenetek nélküli. Balra nézünk mindent elborító szemetet látunk, jobbra pedig egy csodás palazzót. Nyomor és kilátástalanság, elegancia és csillogás jól megférnek itt egymás mellett. A szemét mennyisége lehangoló, bár idővel hozzászokik a szemünk és ugyanolyan elfogadott jellegzetességévé válik a városnak, mint az utcákon száradó ruhák. Megszokjuk és legközelebb csak hazatérve jut újra eszünkbe, mikor feltűnik milyen tiszta a mi Budapestünk.
A nápolyi élet az utcán zajlik. A boltosokat leszámítva látszólag senki sem dolgozik, sőt senki sincs otthon, aki pedig mégis otthon lenne, az az erkélyen tereget. Vagy éppen ebédel. Nápolyban az utcai élet az evésről, ivásról szól. Nincs a városnak olyan pontja ahol ne találnánk bárt, sütödét, éttermet, cukrászdát, pizzériát, hentest, halast vagy zöldségest. Reggeltől estig lehet válogatni a finomságok között, a város igazi kánaán azoknak akik szeretik evéssel (is) tölteni utazásaikat. Nézzük, mi az amit vétek lenne kihagyni.

Bátran térjünk be egy pohár borra ebéd előtt, majd keressük Nennellát

Pizza
Nápolyról mindenkinek a pizza jut először eszébe. Bár több történelmi forrás is cáfolja, hogy a pizzát Nápolyban találták volna fel, ne vitatkozzunk, hagyjuk meg a helyieknek az elsőség jogát, eszméletlen jó pizzát tudnak sütni. Legyen ennyi elég.
Nápolyban a pizza minőségének védelmére szervezet is alakult (amelyhez a világ minden tájáról csatlakozhatnak pizzériák), és a Vera Pizza Napoletana cégér mutatja, hol kapható eredetvédett, hagyományos eljárással készített, kézzel nyújtott tésztájú, fatüzelésű kemencében, kövön sütött pizza. A 3 legismertebb pizzéria a belvárosban a Sorbillo a Di Matteoés a www.damichele.net. Ha este szeretnénk valamelyikbe bejutni, vagy menjünk oda az esti nyitásra, ez általában 7 óra körül van, vagy készüljünk fel utcai sorban állásra. Ez sem rossz móka. Gino Sorbillónál hangosbemondón hirdetik ki, éppen hány hely szabadult fel odabent. Sorban állás közben vegyük példát az olasz türelemről, hogyan tudnak idegeskedés nélkül, jókedvűen várakozni az asztalukra. Miért is ne tennék, hiszen a buli már az utcán elkezdődött.
Pizzázhatunk délelőtt is, kényelmes keléssel, a napindító kávénk után 11 felé tartalmas reggeliként ketten felezzünk meg egy marinara pizzát, hozzá pedig igyunk meg egy pohár sört. Nem lesz ebben semmi különleges, a helyiek is ezt teszik.

Esti várakozás Gino Sorbillonál

Utcai sütödék (friggitoria), kész, hideg pizzáit nem ajánlom, ilyet itthon is ehetünk, azonban 1-2 euróért városnézés közbeni, gyors éhségűzőnek kitűnő olajban sült lángosokat (pizzette fritte), sörtésztás zöldségeket kapni ezekben a falatozókban.
Kifőzde
Ha szeretnénk belekóstolni az igazi házias nápolyi konyha ízeibe, feltétlenül keressük meg a Via Toledótól felfelé eső sikátorban található, Trattoria Nennellát. A kifőzde ugyanolyan kaotikus, mint maga a város. Étlap van, de árak nincsenek (komplett ebédért borral együtt 10 eurót fizettünk fejenként), és a forgalomhoz hasonlóan itt folyton mozgásban van minden. A több, mint 60 éve működő családi kifőzdében jelenleg 3 generáció dolgozik.

Az étterem ebédre és vacsorára is kinyit, szünnapot vasárnap tartanak. A déli nyitás után hamar megtelik a terasz a helyeikkel, érdemes tehát korán érkeznünk. A kisméretű konyhába az utcáról simán bekukucskálhatunk. Titkaik nincsenek, mindent csakis frissen készítenek, nem használnak fagyasztott alapanyagokat. Úgy főznek, mint otthon, csak nagyobb mennyiségben. A kézzel írt étlap kínálata naponta változik.


Vendéglő
Ha rendezettebb körülményekre vágyunk keressük fel a szintén a spanyol negyedben található, 1951 óta működő Hosteria Toledo-t. Az étterem cégérével és weboldalával ellentétben pizzát csupán nagyobb asztaltársaságoknak, előzetes egyeztetésre készítenek. A korábban pizzasütésre használt fatüzelésű kemencéjükben azonban világ egyik legjobb kenyerét sütik. A kenyér titkaként a szokásosnál durvábbra őrölt OO-ás lisztet és a nápolyi lágy vizet említették. A kenyér mennyei, de ne együk tele magunkat vele, az étteremben nagyon jól főznek és az adagok sem kicsik. A halválaszték bőséges, és nagyon friss. Feltétlenül kóstoljuk meg a vegyes tengeri előételüket (insalata frutti di mare), a kagylólevesüket (zuppa di cozze) és a tintahalas tésztát (calamaretti con calamari) vagy a paradicsomos szaftban főtt polipot vagy tintahalat. (polpo/calamari in cassuola). Az étterem a Slow Food mozgalom tagja, helyi alapanyagok felhasználásával, tradicionális elkészítési módokkal védik a lokális gasztronómiai értékeket. Fejenként, házi borral együtt 30 euro körül számoljunk egy bőséges vacsoráért.


Étterem
Ha a cucina casareccia helyett kifinomultabb fogásokra vágyunk, vagy ahogy a helyiek mondják, ugyanazt szeretnénk enni, mint egy vendéglőben, csak jóval drágábban, akkor keressük fel a Castel dell’Ovo tövében fekvő kikötőnegyed éttermeit. Persze a helyiek állítása csupán részben igaz, Olaszországban a ristorante kategória elegancia terén egészen más élményt nyújt, mint egy trattoria. Az más kérdés, hogy mi néha pont erre a „trattoriás” hangulatra vágyunk.
Éttermek közül legismertebb Nápolyban a Ristorante Zi’ Teresa (hétfőn szünnap). Az étterem névadóját Teresa asszonyt nem kímélte az élet, eltemette négy gyermekét, majd korán özvegy maradt. Éttermét kemény munkával mégis sikerre vitte, a 20-as években mindenki aki csak Nápolyban járt az ő kagylós spagettijét akarta megkóstolni. Halála után unokái vezették az éttermet a 70-es évekig, majd miután eladták pár év múlva bezárt. Jelenlegi tulajdonosai azonban ismét hírnevéhez méltó módon üzemeltetik. Az étterem kilátása pazar, a teraszról akár a tengerbe is lógathatjuk a lábunkat, velünk szemben pedig a Castel dell’Ovo. A konyha kitűnő, a kiszolgálás pontos és figyelmes, nem hiába ez Nápoly egyik legdivatosabb étterme. 3 fogásos vacsorára, borral együtt 80 eurót kalkuláljunk fejenként.

Van ahol nem roskadoznak a pultok

Folyt. köv.
A cikk a Szuflé magazin tavaszi számában jelent meg

Epres-mascarponés-narancsvirágos tekercs

Újabb tekercset készítettem a hétvégén. A tiramisusból maradt egy adag mascarponekrém (fél kg. mascarponét kevertem be ahhoz a sütihez), a felét lefagyasztottam, most pedig felhasználtam egy kis eperrel ízesítve. A tésztából dupla adagot készítettem, így a nagy sütőtepsit töltötte meg, 10-12 főre lesz belőle desszert, akkor ha ezek a fők normál étkűek, édesszájúakból elég talán 6 is, hogy elpusztítsák.

Hozzávalók: 6 tojás, 20 dkg cukor, 20 dkg liszt, kb. 40 dkg eper, 25 dkg mascarpone, sziruphoz: 1 ek. narancsvirágvíz, 2 dl víz, 10 dkg méz

1. Melegítsük elő a sütőt 200 fokon. Turmixoljunk le 15 dkg epret, keverjük el a mascarponéval, adjunk hozzá 2 evőkanál cukrot, habverővel keverjük keményre a krémet, tegyük hűtőbe
2. A többi cukrot keverjük habverővel habosra a tojásokkal. Addig keverjük a krémet, míg kifehéredik, könnyű, krémes nem lesz (kb. 5 perc)
3. Szitáljuk hozzá a lisztet, habverővel keverjük el, sütőpapírral béleljünk ki egy nagyméretű sütőtepsit, süssük 15 perc alatt készre a piskótát
4. Még melegen tekerjük fel a sütőpapírral együtt, hagyjuk így kihűlni. A maradék epret daraboljuk fel. A vízből, mézből, narancsvirágvízből főzzünk szirupot
5. Ha kihűlt a piskóta, tekerjük ki, szedjük le róla a sütőpapírt, locsoljuk be a sziruppal, kenjük meg az eperkrémmel, szórjuk rá a darabolt epret, tekerjük fel. Tálalásig hűtőben álljon.

Tiramisutekercs

Az olasz klasszikus formailag kicsit átalakítva. A kakaópor kivételével minden benne van, aminek benne kell lennie, így az ízvilága 100%-ban tiramisus, csak a kinézetével játszik kicsit a recept. Amúgy is sokkal jobb ez a desszert, ha a piskótát magunk sütjük hozzá, akkor már csak egy mozzanat a feltekerése.
Piskótatésztával egy ideje bajban vagyok. Van egy réges régi recept, amit gyerekkoromban százszor megsütöttem anyu sütőjében, és ő a mai napig azt süti. Nála mindig sikerül, nálam a piskóta pont akkora marad sütés után, mint sütés előtt volt. Két-három tészta így a kukában végezte, majd tortáknál átszoktam a kevert tésztás alaphoz. Ebben a receptben piskóta szerepel, de nem kell különválasztva keverni a tojás sárgáját és fehérjét, hanem egyben mehet az egész, majd csak a lisztet hozzá kell keverni és 5 perc alatt kész is van a tészta. Nekem találták ki, pláne, mert még működik is: habkönnyű, lukacsos piskóta lett a végeredmény.

Hozzávalók: 3 nagy tojás, 10 dkg cukor, 10 dkg liszt, 1 dl kávé , 2 tk. instant kávé, 25 dkg mascarpone, 1 tojás sárgája, 1 púpozott ek. cukor, fél dl amaretto likőr, 2 marék szeletelt mandula

1. A sütőt melegítsük elő 200-220 fokon. A tojásokat keverjük el a cukorral, habverővel verjük kb. 5 percig, míg krémes, könnyű habot nem kapunk. Szitáljuk bele a lisztet, keverjük habverővel el benne, keverjük hozzá az instant kávét
2. Sütőpapírral béleljünk ki egy sütőtepsit, öntsük rá a tésztát, szórjuk meg a mandulaforgáccsal, tegyük be sülni 15 percre
3. Közben készítsük el a krémet, keverjük ki a mascarponét 1 tojás sárgájával és 1 ek. cukorral.
4. A kisült tésztát vegyük ki a sütőből, hagyjuk pár percet hűlni, majd válaszuk le a sütőpapírról és nagyon óvatosan, hogy ne törjön, tekerjük fel, így hagyjuk kihűlni. Tekerjük ki, keverjük el a kávét a likőrrel, egyenletesen locsoljuk be vele a tésztát, kenjük meg a mascarponéval, tekerjük fel

Mazsolás curry avagy bárány-e a bárány

Huh, végre engedélyezi a belépést a blogger. Az elmúlt 4 évben nem tapasztaltam ilyet, hogy se kommentelni, se posztot írni ne lehetett volna. Elgondolkodtató.
Még húsvétra vágattuk egy bárányt, a hús nagy része a fagyasztóba került, mindig jól jön, ha éppen nem terveztem főzni semmit és nem is vásároltam be. Így lett ez a mazsolás bárány a tegnapi ebédünk. Kész, az Ázsia boltban vett fűszerkeveréket, Durban curry-t használtam hozzá. Nem ismertem eddig ezt a keveréket, annyira megtetszett az illata, anélkül, hogy bármit is tudtam volna róla egyszerre jutott róla eszembe India és Afrika (pontosabban Marokkó, itt, csak pár ezer kilométert tévedtem, Durban dél-afrikai város). És valóban India és Afrika találkozása ez a fűszer, utánanéztem, Dél-Afrikába települt indiaikhoz köthető a Durban curry. A fűszerkeverék összetevői: kurkuma, fahéj, koriander, gyömbér, édeskömény, rómiakömény, chili, görögszéna, bors, fokhagyma. Addiktív!
Nem olyan régen napközben betértem egy belvárosi török/arab büfébe (azt nem mondom meg, hogy pontosan hova). Gyors ebédet kerestem. Miközben a magyar alkalmazott serénykedett a konyhában, az autentikusnak tűnő tulaj a pénztárt kezelte, fizetni csakis nála lehetett. Kérdeztem a gyros milyen húsból van. Természetesen csirke. Tudom, hogy nem lenne kifizetődő a bárányhús, de akkor legalább legyen sertés, ne csirke! Erre nevetve azt mondta a tulaj, nehogy azt gondoljam, Pesten ehetek török büfékben bárányhúst, amit bárányként adnak az darált pulykahús birkafaggyúval keverve. : ((

Hozzávalók: 40 dkg bárányhús kockázva, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 dl húslé, 2 dl tej, só, 2 púpozott tk. Durban curry, 1 nagy marék aranymazsola, olaj

1. A vöröshagymát kockázzuk fel, kevés olajon fonnyasszuk meg, adjuk hozzá a fűszerkeveréket, pirítsuk meg
2. Adjuk hozzá a húst és a mazsolát, pirítsuk
3. Öntsük fel a húslével, 1 dl tejjel, takarékon, adjuk hozzá a felaprított fokhagymát, lefedve forraljuk. Olykor keverjük meg, öntsük hozzá fokozatosan a többi tejet, ahogy sűrűsödik. A zsenge bárányhús 45-50 perc alatt olyan puhára fő, mint a vaj.
4. Rizzsel vagy kuszkusszal kínáljuk

Fekete-fehér torta

Egy újabb habos sütemény. Takarítottam a számítógépemen és rátaláltam erre a tortafotóra. Még tavaly készült, a recept eredetije a Good Foodból való. Az elkészítése nagyon egyszerű (alapja egy kávés, kevert tészta) a végeredmény pedig eszelősen jól néz ki a kis szarvacskáival. Hagyjuk száradni, hasonlóan ahogy ennek a diós sütinek a teteje is szárad.

Hozzávalók: tortához: 20 dkg liszt, 10 dkg kakaópor, 15 dkg vaj, 15 dkg cukor, 1 tk. sütőpor, 2 tojás, 2,5 dl kávé; jegechez: 3 tojás fehérje, 25 dkg cukor

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokon.
2. Keverjük el a cukrot a vajjal, adjuk hozzá a tojásokat, majd a kakaót, lisztet és a kávét. Turmixgéppel keverjük össze
3. Öntsük tortaformába (a leírt recept 18 cm-s formához elég, nagyobb formához duplázzuk a mennyiséget), süssük 50 percig. Késsel ellenőrizzük, átsült-e a közepe
4. A tojásfehérjéket verjük fel lágy habnak, kezdjük el kanalanként adagolni hozzá a porcukrot. Egy-egy kanál között 1 percig verjük a habot, addig amíg fényes és vágható nem lesz.
5. Vágjuk 3 részre a tortát, kenjük meg a tojáshabbal, kenjük meg a tetejét, villával húzzuk borzasra, hagyjuk száradni pár órán keresztül

Felfordult a világ

Azért nem vészes a helyzet, csak ez a desszert fordult meg az eredeti pavlovához képest és lett belőle sült eper, sült habcsókokkal. Gyümölcs alul, tojáshab felül. Villámgyorsan elkészül és valami mennyei. Igazi bűnbeesés, abbahagyni nem lehet... És könnyűnek csak tűnik

Hozzávalók: 40 dkg eper, 3 tojás fehérje, 20 dkg porcukor, 2 csapott evőkanál kristálycukor

1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokon. Mossuk meg és kockázzuk fel az epret. Tegyük egy tűzálló tálba, szórjuk rá a kristálycukrot.
2. A tojásfehérjéket verjük fel lágy habnak, kezdjük el kanalanként adagolni hozzá a porcukrot. Egy-egy kanál között 1 percig verjük a habot, addig amíg fényes és vágható nem lesz.
3. Habzsákból nyomjuk a habot az eperre majd 15-20 percet süssük, hogy a hab szépen megsüljön, az eper átmelegedjen. Melegen tálaljuk!

recept az NLK májusi számából

Bazsalikomos limonádé

Amíg nem kóstoljuk meg a bazsalikomot édességekben, addig nehezen tudjuk elképzelni, hogy a fűszer a paradicsomszószon kívül is működhet. Ha jól emlékszem a Mákban ittam először ilyen limonádét. Mikor az étlapon olvastam, elsőre nekem is a sós paradicsomszósz ugrott be, de ezen hamar túllépve rendeltem is gyorsan egyet. Azóta pedig itthon készítem. A gyömbéres radler mellett ez lesz az idei nyár kedvence. Majd jöhetnek a különböző variánsok: epres-bazsalikomos, málnás-bazsalikomos, sárgabarackos-bazsalikomos limonádé, illetve ezek jegesített változatai a különböző bazsalikomos graniták.

Hozzávalók 2 literhez: 15 dkg cukor, 1 nagy csokor bazsalikom + néhány levél a tálaláshoz, 4 nagy citrom, 1-2 lime, jégkocka

1. A cukorból főzzünk szirupot: keverjük el 2-2,5 dl vízzel, forraljuk fel, gyöngyözve forraljuk 5 percet, majd hűtsük le. facsarjuk bele a citromok levét.
2. Mossuk meg, szárítsuk meg a bazsalikomleveleket, adjuk hozzájuk a szirupot, botmixerrel enyhén turmixoljuk meg. Öntsük kancsóba, vízzel öntsük fel, tegyük a hűtőbe állni 2 órára. 3. Fogyasztás előtt szűrjük át, jégkockával, limeszeletekkel és bazsalikomlevelekkel kínáljuk.

Brownie+cheesecake szelet

A brownie önmagában nagyon finom, a cheesecake szintén. A kettő együtt? Durván jó. A recept a The Hummingbird bakery coookbook-ból való, a süti alja egy brownie, közepe cheesecake, teteje pedig tejszínes málnahab, ezt eperre cseréltem. Írtam, hogy festés volt a hétvégén, azt hiszem, még mindig nem sikerült kiheverni. Az eredmény alul látszik: egy fal kék lett a fiúk szobájában, a többi fehér, ahogy a gerendás plafon is kapott egy szép fehér lazúros festést. Az egésznek olyan tengerpartos lett a hangulata. A kék fal pedig sütifotózásért kiált. (azonnal egy nagy, habos citromtorta jutott róla eszembe)
A receptben szereplő mennyiségeket feleztem, egy kis méretű tepsihez. (13x22) A dupla mennyiséghez a recept 33x25x5 cm tepsit írt, így a végeredmény 12 adag kocka lesz. Szerintem a fél mennyiség mehet a kettő közötti méretbe, nekem kicsit vastag lett a 2 réteg, nehezen lehetett szépen szeletelni.
Hozzávalók: browniehoz:10 dkg étcsokoládé, 10 dkg vaj, 12,5 dkg porcukor, 1 nagy tojás, 5 dkg liszt; Cheesecakehez: 20 dkg natúr krémsajt, 7 dkg porcukor, 1 tojás, pár csepp vaníliaesszencia (vagy helyette pl. DM-es vaníliáscukor, de akkor a cukor mennyisége csökkentve), eperhab: 6 dkg eper, 1,5 dl habtejszín, 5 dkg porcukor

1. A sütőt melegítsük elő 170-180 fokon. Az összetört csokoládét vízgőz felett olvasszuk meg. A porcukrot kézi mixerrel keverjük habosra az olvasztott vajjal. Adjuk hozzá a tojást, keverjük tovább. Majd adagonként a lisztet is keverjük bele. Nagy fokoztaon verjük a krémet, míg szép, könnyű nem lesz
2. Keverjük bele az olvasztott csokoládét, keverjük el. szedjük át a krémet kivajazott, lisztezett tortaformába
3. A krémsajtot keverjük el, kézi mixerrel, alacsony fokozaton a porcukorral és a vaníliakivonattal. Keverjük hozzá a tojást, keverjük tovább a mixerrel, míg krémes nem lesz. Öntsük a csokimasszára, tegyük a sütőbe sülni 30-35 percre
4. Ha kész hagyjuk kihűlni, majd hűtőben hűtsük egy éjszakán át. Tálaláskor szeleteljük és a tányérokon tegyük rá a porcukorral felvert tejszín és turmixolt eper keverékéből készült krémet. (vagy mellé)

Májusi naptár

Óriási munkában voltunk a hétvégén, szobákat cseréltünk, a 2 gyerkőc összeköltözött egy nagy, közös szobába. Festés, pakolás... főzés helyett. A májusi naptárat azért elkészítettem, de terveztem hozzá egy epres sütit is, amely persze nem valósult meg. Szép tervek voltak, hogy a festés mellett majd én itt 3 rétegű, epres-habos sütit sütögetek. De ami késik, az nem múlik, ígérem, jön a naptárhoz ez is.
A naptár a szokás szerint két méretben tölthető le: 1920x1200 és 1280x1024. Az eddigiekhez képest a naptáraknak van egy halvány kerete, nem file letöltési hiba!