A gyerekek miatt elég szigorú a napi rutinunk, minden nap 12-kor kezdünk el ebédelni, aztán mosakodás, alvás. Muszáj ezeket betartani, nagyon megbosszulja magát (értsd: hisztis, nem alvó, nyűgös gyerek, hozzá egy hasonló tulajdonságokkal rendelkező anyuka), ha az ember elkönnyelműsködi a rendet és minden borul. Szóval a déli 12 fix időpont, addigra az ebédek az asztalon kell lennie. Tegnap elpancsoltuk az időt a kertben, 11.15-kor még ötletem sem volt, mit együnk, félkor bementem a konyhába és 11. 50-kor már ettük is. Ráadásul milyen finom lett! Villámgyors, krémes, bő szósz nélküli feltét tésztára. Két nappal korábban cukkinivel készíttetem ugyanilyet, akkor köretnek ettük húshoz. Érdemes a cukkiniset is kipróbálni, sőt mindkettőt ajánlom hidegen, salátának is.
Torkos csütörtök mellett van már nekünk Borszerdánk is! A tavalyi sikerét követően idén 4 alkalommal rendez Borszerdát a Közösségi Bormarketing Alap. Holnap nincs meccs, lehet menni helyette féláron borozni. A kedvezményt nyújtó, kb. 200 étterem listája, keresővel, térképpel a Borszerda honlapján olvasható. Az éttermek nem csak kedvezményes árakkal, hanem a hazai borokhoz kitalált menükkel is készülnek.
A (már bezárt) Donatella's kitchenben bő két évvel ezelőtt ettem először paradicsomzselét. Annak az állaga valahogy nem győzött meg, folyékony volt, olyan, mint egy hideg paradicsomszósz. Pár hónapja egyik barátunknál kóstoltam újra, ez már nagyon meggyőző volt. H. márciusban, a születésnapjára kapott tőlünk ajándékba jegyet a Csillagánizsba Ízbolygó Tünde tanfolyámára. (azzal a nem titkolt szándékkal, hogy amit ott tanul, annak mi (is) élvezői leszünk majd). A főzőesten "villantós fogásokat" tanultak, gyors, egyszerű és nagyon látványos (meg persze finom) ételeket. Erre a zselére abszolút illik ez a jelző, nagyon dekoratív, különleges, pont úgy készül, ahogy egy paradicsomszósz, azaz egyszerű és nagyon finom. Én most olajkóstolós estre készítettem, ahol mindenkinek ízlett. Tünde receptjére nem emlékezett teljesen pontosan H., sok-sok hagyma, fehérbor, paradicsomszósz, fűszerek kellettek bele. Én a bevált, spagettire való paradicsomszószomat használtam hozzá.
Hozzávalók: 400 gr-os, (darabos vagy egész) konzerv paradicsom, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, olívaolaj, csokor bazsalikom, 4 db lapzselatin
Réges-régen nem készítettem panna cottát, pedig az egyik legkönnyebben összeállítható desszert, ha az arányok jól eltaláltak, akkor pedig verhetetlen. Talán a sok pavlova lehet ennek az oka : ). Ezt már be sem linkelem, gondolom, unjátok. Most meggymártást készítettem hozzá. Cukor nélkül, nagy lángon sűrítettem, karamellizáltam a meggyet, ez került a remegő tejszínek tetejére. Ha gyors, kevés szöszmötöléssel járó desszertet szeretnénk, szerintem ez a legjobb választás. Igaz, a megszilárdulására várni kell, én ezért általában este készítem, másnap tálalom. A mostanit fél egykor vettem le forrón a gázról, háromkor került a hűtőbe és ötkor teljesen szilárd volt. Cukrot módjával tettem csak bele, nekem nagyon ízlett, hogy a tejszín sem volt túl édes, hanem intenzív tejszín és vanília ízű, a meggy pedig koncentrált meggy ízű.
Hozzávalók: 4 dl tejszín, 2 dl tej, 3,5 lapzselatin, 3 evőkanál cukor, 1 tasak Alnatura bio vaníliáscukor (Természetesen a rúd még jobb, de nekem most ez volt itthon. Ha vaníliarudat használunk adjunk még plusz egy kanál cukrot a tejszínhez), 30 dkg meggy
Egy gyorsan elkészíthető illatos, zamatos cukkini saláta Olaszország déli részéből. Keveredik benne az édes-krémes íz, a mentával, kevés savanyúval és az egésznek testet ad a morzsa. A recept eredetije Sigrid Verbert szakácskönyvéből az Il libro del cavolo-ból való, ahogy a mennyei polentatorta is. Ezt már lehet akár málnával is sütni! De térjünk vissza a cukkinire. A receptre minden calabriai háziasszonynak megvan a saját verziója, ki vastagabbra szeli a cukkinit, ki hasábokra, valaki kevesebb mentát vagy kenyeret, több fokhagymát tesz hozzá. Szerintem mindenhogy finom lehet. Én egy egész keveset változtattam rajta, volt itthon fenyőmag, tettem belőle a rétegek közé, illetve a kenyérszeleteket cseréltem le házi morzsára. Forró, mondom, forró (!!) napokra jó könnyű vacsorának, vagy előételnek. Ha pedig kirándulni megyünk, csatos üvegben vihetünk belőle magunkkal, szerintem mindenki sokáig fogja emlegetni.
Vacsorára sütöttem ezeket a lepényeket, a recept a Good Fodból van ismét. Tökéletes állagú, puha, könnyű, foszlós, ideális nyári kenyér, az a fajta, amelyik nem keményedik meg ha kihűlt. Ideális kísérő szószokhoz, salátákhoz, sonkához, bogyóhoz, húsokhoz. A kisütése is gyors, hamarabb elkészül, mint a palacsinta. A recept eredetileg 1 óra kelesztést írt (én 3 órát hagytam neki), így akkor is jó lehet, ha hirtelen jut eszünkbe, nincs semmi kenyerünk otthon. Kerti grillen készítve biztos még finomabb, faszénen sütve szerintem teljesen olyan lesz az íze, mint az indiai éttermek, tandoorban készített lepényeinek.
Nagyon egyszerű, gyors ebédünk volt tegnap. A Good Food júniusi számában láttam hasonló marokkói koftét. Az ottani recepthez képest annyit módosítottam, hogy fenyőmagot is kevertem a húshoz. Még mindig van abból a fiatal birkából, amelyről már többször is írtam. Bárányhúst ajánlok hozzá, ez talán valamivel könnyebben beszerezhető.
Hozzávalók: 25 dkg nagyon apróra kockázott birka/bárányhús, egy kis fej hagyma, 8-10 mentalevél, 8-10 korianderlevél, 2 dkg fenyőmag, só, bors
Egy gyors, árukapcsolásos menüjavaslat a hétvégére. Mi tegnap ezt ettük. Nagyon gyorsan elkészül, igaz a sütőt be kell kapcsolni 20-25 percre, de nem kell a tűzhely mellett állni. Gyorsaknak összesen fél óra időtöltés a konyhában a finom ebédért. Gazpacho, fűszeres kenyérrel és, hogy semmi ne vesszen kárba a gazpacho (amiből a kenyeret most elhagytam) átszűrésekor megmaradt zöldségpép feltétnek használva egy gyors leveles tésztás lepényhez. Hirtelen jött az ötlet, mikor már nagyon finomra leturmixoltam a leveshez a zöldségeket, majd átszűrtem és ottmaradt a szűrőben a nagyon finom sűrűje. Nem volt szívem kidobni. Nem volt száraz, annyira nem préseltem ki, a magok és a héjak pedig eltűntek, mert annyira alaposan turmixoltam.
Idén már aszaltam egy kis adag paradicsomot. Elég jó áron kaptam szilvaparadicsomot, amely nyersen nem volt az igazi, kitettem két napra a garázstetőre (itt reggeltől estig süti a nap), így aszalva már nagyon finom volt. Ez a mostani 30 fok feletti hőmérséklet azonnal sugallja, hogy aszaljunk valamit. Na jó, de mit? Június elején nem sok aszalnivaló terem nagy mennyiségben.
Egy olasz blogon találtam ötletet az eper aszalására. Az ölet megtetszett, ki is próbáltam. Ennek is két nap kellet, a végeredmény pedig egy rózsasziromhoz hasonlító, erőteljes illatú és ízű eperszirom. (ezt viszont levédetem : ) Olyan intenzív az illata, hogy a poutpurri is eszembe jutott róla, az íze pedig mint mikor eperlekvárt főzünk és az edény szélén összegyűlik a sűrű, ragacsos eperkoncentrátum. Nagyon jól használható díszítésnek, ledarálva természetes aroma és ételfesték pl. macaronhoz vagy más süteményekhez (ahogy a fent említett blog is ajánlja)
Hozzávalók: 1 kg eper (szűk 10 dkg lesz a végeredmény
Ez a leves eddig valahogy kimaradt nekem. Talán volt némi ellenérzésem a turmixolt uborka miatt, bár több tízmillió spanyol nem tévedhet. Magamtól nem biztos, hogy elkészítem, de most egy munkához muszáj volt (spanyol parifalatokat fotóztam). És persze begazolódott, a gazpacho nagyon-nagyon finom! Nem mellesleg nagyon praktikus, nincs főzés, ez a hét második felére ígért időjáráshoz pont passzol. A már korábban bemutatott fűszeres kenyérrel forró nyári napon bőven elég ebédre.
A gyerekek nagyon szeretnék a kalácsot. Ez nem meglepő. Az viszont igen, hogy az a kalács, amit én jóhiszeműen megvetem a Lipóti pékség üzletében kb. 25 adalékanyagot tartalmazott. Bár azt egy ideje tudom, hogy az édes, foszlós pékáru tartalmazza a legtöbb hozzáadott adalékokat, de a Lipóti üzletben ez egy kicsit meglepett. Marad a saját sütés. Ez a fura nevű bukta-szerűség a Kenyérsütés enciklopédiájából származik. Lengyelországban és Németországban készítik, reggelihez kedvelt, kettévágva, megpirítva érlelt húsokhoz is fogyasztják. Könnyű állagú, puha, foszlós bukta.
Receptnek nem nagyon nevezhető, nagyon-nagyon egyszerű, de rendkívül ötletes ez a fűszeres kenyérrúd. Az ötlet nem az enyém, spanyol ételeket fotóztam tegnap, és a gazpacho mellé kellett készíteni a kenyeret. Felhasználhatjuk hozzá a már enyhén megszáradt kenyeret (frissből nem is hiszem, hogy működne), egy kevés fűszer és készen is van a levesbetét, rágcsálnivaló, előételek mellé finom kenyérke. Ha végképp semmi étel nincs otthon a hűtőben, spejzban, amivel hirtelen betérő jó barátot megvendégelhetnénk, készítsük el ezt a kenyeret, biztos úgy fog minket emlegetni utána, hogy nagyon rendes, felkészült vendégfogadók vagyunk. Rágcsának jó az is ha előre vékonyan felkarikázunk pár kiflit, egy napig szárítjuk, majd ebből készítjük a fűszeres harapnivalót.
Mindig van aktuális kedvenc fotóm, azt hiszem, most sokáig ennek a levesnek a képe lesz, amit végül a DG kapott meg. A recept is náluk olvasható. A levesnek annyi a rövid története, hogy 2 napig ették a gyerekek a borsófőzeléket, nekem meg sikerült a harmadik napra egy adag friss borsót vennem. Bár a gyerekeknek nem lett volna baj, ha újra ehettek volna borsószemecskéket, a hagyományos borsóleves helyett valami más szerettem volna készíteni. Így készült ez a leves, kicsit a curryk fűszerezésének a mintájára. 2-3 hónapja nevelgetek egy koriandert, "aki" minden hadakozásom ellenére felmagzott, most már örülök neki, mert sosem kóstoltam még friss koriandermagot. Aki nem nevelget otthon koriandert és nincs friss magja ne helyettesítse szárítottal, hanem friss korianderlevéllel!
