
Kb. hat hónapot vártam arra, hogy ezt a receptet elkészíthessem. A friss szardella nem túl gyakori portéka az amúgy szintén nem túl gyakori halárusoknál. A Nagycsarnokban mindig mondták, hogy lesz, aztán sosem volt akkor, mikor arra jártam (ez havonta 1 max 2 alkalom). Már le is mondtam róla. Pedig a szardella az egyik legolcsóbb hal, a felhasználási módjának a száma pedig
végtelen, nálunk azért nem tartják gondolom, mert nem nagyon menne. Ezeket a tömött húsú halakat (pl a makréla is ilyen) én valahogy sokkal jobban szeretem, mint a méregdrága, szép fehérhúsú fajtákat. Ahogy a filléres feketekagyló is hamarabb hoz lázba, mint egy osztriga.
Édes-savanyú szardellát
Triesztben ettem. Hamar feltűnt, hogy helyi jellegzetesség (friuli, venetói) lehet, mert minden étteremben kínálták a marinált szardella mellett az előételtálon. Utazni kezdtem rá, minden étteremben megkóstoltam, hogyan készítik, majd még boltban vettet is hoztam haza (ez a nyomába sem ért az éttermieknek). Mindenhol egy kicsit más volt, azonban mindenhol lilahagymával készült (ahogy utánanéztem sok vöröshagymás receptet is találtam). Ahol a legjobban ízlett, elkértem a receptet és most végre itthon is elkészíthettem, mert teljesen váratlanul a Metro halas pultjában bruttó 1000 forintért kínálták magukat a frissnek tűnő szardíniák. Azt mondták, lesz folyamatosan.
Giutól tanultam egy trükköt, hogyan tudjuk kideríteni, friss-e a szardella (ő különösen kényes a halak frissességére, nem is eszik kagylót Magyarországon): két ujjal, lazán fogjuk meg a szardellát a törzsénél, majd billentsük meg jobbra és balra. Ha a feje cseklik-nyeklik, azaz ruganyos még a húsa, akkor oké a hal, azonban ha hullamereven, egyben mozog, akkor felejtős. És persze figyeljük a szemét, az mindent elárul! : )
Hozzávalók 2 főre kísérletnek: 12 darab szardella (25-30 dkg volt), 1 kisebb fej lilahagyma (rózsaszín, lágyabb ízű, ne az élénk, sötét lila), 1 marék mazsola, kb. 1,5 dl fehérborecet, liszt, 2 evőkanál olívaolaj, napraforgóolaj a hal sütéséhez.
1. A szardellák fejét vágjuk le, hasukat metsszük be, tisztítsuk ki a hasüreget. A hátsó uszonyt rajtahagytam. Forgassuk meg lisztben
2. Nagy serpenyőben hevítsünk olajat, dobjuk be a szardellákat sülni kb. 2 percre (ne legyen olyan sötét, mint az enyém, én kicsit túlsütöttem) nagyon világos aranyszínűr süljön a panír, szinte fehér maradjon. Papírtörlőn itassuk le a felesleges olajat
3. szeleteljük fel vékonyan a hagymát, kevés olajon lassan dinszteljük édesre a mazsolával együtt. Ne piruljon meg!
4. Öntsük rá az ecetet, forraljuk 5-6 percig. Tegyünk egy tálba egy réteg ecetes hagymát, rá halat, hagymát, halat stb.... tegyük hűtőbe, másnaptól a legfinomabb